Alice in Wonderland (Alice Csodaországban)

Lewis Carroll gyermekek és felnőttek körében is világhírű sikert arató könyvét (elolvasható itt) ezúttal az Ollókezű Edward, a Batman, Charlie és a csokigyár, és a 9 rendezője, Tim Burton alkotta mozivászonra.

Mikor ezt meghallottam, úgy gondoltam, az abszurd történethez tökéletesen illeni fog a rendező jellegzetesen szürrealista világképe. Tim Burton azonban sokat módosított a mesén, sőt, a feje tetejére fordította az egészet. Tulajdonképpen a film az eredeti história továbbgondolása, ez azonban nekem egyáltalán nem tetszett, mert a mai napig élénken élnek bennem a klasszikus 1951-es rajzfilm képei, melyet a 101 kiskutya, a Pán Péter és a Hamupipőke alkotói készítettek még 1951-ben.

A főszereplő Alice (Mia Wasikowska) már 19 éves, aki nem találja a helyét a saját világában. Előző csodaországi látogatására álomként emlékszik, de amikor az eljegyzésén megpillantja a fehér nyulat, újra a nyomába indul. Akárcsak gyermekként, megint bemászik utána az üregbe, és lepottyan a különös világba. Már itt csalódást okozott a film. A mesében percekig zuhant a különös világba, melyről látványos 3D-s jeleneteket forgathattak volna az alkotók. Itt azonban csak úgy hipp-hopp leesik. De nem ez volt az utolsó jelenet, melyet keserű szájízzel néztem végig. A beszélő ajtókilincsek, a cuki újszülött kagylók, vagy a kalapos gyík, mind-mind annyira aranyos teremtmények, hogy nagy hiba volt kihagyni a filmből. Vagy ami a leglátványosabb lehetett volna: mikor Alice óriásként sírni kezd és özönvíz lesz a nagy könnyeiből, ami elől mindenki menekül, illetve mikor a bölcs hernyó pillangóvá változik át. Ez a két jelenet lehetett volna a 3D-s mozi csúcspontja.

Persze a kulcsfigurák megmaradtak, újra találkozhatunk a Vigyori úrral, a vizipipázó bölcs hernyóval, Fehér- (Anne Hathaway) és Vörös királynővel (Helena Bonham Carter), illetve Bolondos Kalapossal (Johnny Depp) is.

A szereposztás a történet unalmassága ellenére is tökéletes, a színészek játékai piszokul jók, persze sok helyen csak a gesztikulálásuk látszik a CGI-alakokkal teli moziban.

Depp úr bravúros, mindenképpen eredeti nyelven érdemes megnézni a filmet, mert ahogy bánik a mondatokkal, az zseniális. Jóval jelentősebb szerepet kapott, mint a korábbi feldolgozásokban, szinte főszereplővé léptették elő, már-már szerelmi kapcsolat bontakozik ki közte és Alice között.

Helena Bonham Carter a Charlie és a csokigyár, A halott menyasszony és a Majmok bolygója forgatásán már dolgozott együtt Tim Burtonnel, a rendező nagyon jól ráérzett, hogy a Vörös királynő szerepére is ő lesz a tökéletes színésznő. (Ha valakinek nem ugrana be, ő volt Edward Norton nője A harcosok klubjában, illetve a 2001-es Majmok bolygója jófej majma, legutóbb az utolsó Harry Potter-ekben és a Terminátor 4-ben láthattuk.)

Akik miatt leginkább vártam a filmet, Anne Hathaway és Crispin Glover azonban sajnos apró mellékszerepet kaptak, egyikük által alakított karakter sem túl érthető jellem. A fehér királynő csak siránkozik a rabságban, ahelyett hogy tenne valamit, a törékeny Alice-t küldi a csatába, míg  Kör Bubi-t sem érteni, miért hódol be uralkodójának, ha a kezében az egész hadsereg.

De az a Jeanne d'Arc-os páncélba-öltözés és kardvívás a legvészesebb a film végén. Alice ugyanis nem véletlenül tér vissza a különös világba. Az apró, törékeny lány küldetése, hogy lefejezze a Vörös királynő sárkányát, mellyel megtörné zsarnok uralkodását. Borzalmas alapötlet...:(

Pontozásom: 4\10.

Csak a látvány miatt nem kevesebb, mert arra panasz nem lehet. De meg sem közelíti a klasszikus Disney rajzfilmet, azt kell hogy mondjam, nekem még az 1999-es, jóval kisebb költségvetésű angol film is sokkal jobban tetszett. Jóval többet vártam, nagy csalódás...

Hazai bemutató: 2010. március 4.

A filmzenék felét egyik kedvenc zeneszerzőm,  Danny Elfman (Beverly Hills-i zsaru, Terminátor 4, Charlie és a csokigyár, Az Álmosvölgy legendája,  Mission: Impossoble,  Ollókezű Edward,  Milk, Wanted, Chicago, Men in Black, Farkasember) komponálta, de szinte ugyanazt kapjuk, mint a Farkasembernél. Gondolom utóbbira nem volt elég ideje, és módosította picit a Tim Burton filmjéhez írt dalokat. Mindezek ellenére egy pecig sem voltak unalmasak. Persze az aktuálisan felkapott popsztárok is készítettek dalokat a filmhez

                                    1, Danny Elfran - Alice's Theme

                                    2, Kerli - Tea Party

                                    3, Avril Lavigne - Alice in Wonderland 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.