A Season of The Witch (Boszorkányvadászat) után elhozta Bradley Cooper, Robert De Niro és Abbie Cornish (Bright Star, Sucker Punch, Candy) szereplésű Limitless-t is a hazai mozifilm-forgalmazási piacra január végén belépő Pro Video Film & Distribution Kft.

A 7 éves kora óta kitartóan író Alan Glynn-nek 42 éves korára bólintott rá az egyik könyvkiadó az egyik regényére. A The Dark Fields névre keresztelt techno-thriller akkor nem lett felkapott könyv, ám közel 10 év elteltével egy véletlen folytán lelt rá egy antikváriumban a korábban főleg könnyedebb vígjátékokat író Leslie Dixon (A vasmacska kölykei, Mrs. Dubfire, Nicsak ki beszél most, Hajlakk, Agyő nagy ő). Amint elolvasta, úgy érezte, ebből a sztoriból filmet kell forgatni. Nos valószínűleg ez csak a PR-blabla, egy másik interjú szerint az író ügynöke küldözgette szét az összes filmes cégnek a regényt, de kit is izgat, a lényeg, hogy a Miramax egyből lecsapott a történetre és még De Niro-t, (miután Shia LaBeouf eltörte a kezét egy autóbalesetben) Cooper-t és Cornish kisasszonyt is sikerült megnyerni a főszerepre.

A történet főhőse, Eddie (Bradley Cooper - Hangover, The A-team, Valentine's Day, New York I Love You, Alias) egy ihlethiányban szenvedő író, aki napjait a sötét szobájában tölti a laptopján megnyitott Word teljesen üres dokumentumán villogó kurzort bámulva és várja, hogy megírja élete művét. De csak-csak nem jönnek a szavak, pedig a kiadója által kiszabott határidő vészesen közeledik, ráadásul még a barátnője is megelégeli kiüresedett kapcsolatukat és elhagyja őt. Ekkor találkozik egyik régi ismerősével, a korábban piti drogdílerként pénzt kereső srác most meglehetősen jól fest, állítása szerint megy is a szekér, hiszen most fedeztek fel egy csodaszert, amely eddig nem tapasztal módon turbózza fel az agyat.

Bár eleinte vonakodik Eddie, végül csak-csak beveszi az új intelligens-gyógyszert, veszteni valója úgy sincs, hátha könnyebben összehozza a könyvét. Nos ettől sokkal jótékonyabb hatást gyakorol rá a szupertitkos szer, pillanatok alatt összecsapja a regény első részét, kitakarítja a lakást, az ujja köré csavarja a főbérlő csaját, plusz még egy kis pénzt is keres a tőzsdén. Másnap meg is tudja a szer titkát: az NZT névre keresztelt kísérleti cucc képes arra, hogy használója sokkal többet használjon az agyi kapacitásából, mint amennyit alap állapotban. Eddie bármit felidéz, amit valaha hallott, egy nap alatt képes tökéletesen megtanulni egy idegen nyelvet, hamar rájön, hogy újonnan szerzett zsenialitását érdemes lenne mielőbb pénzszerzési célra kihasználni: hamarosan a tőzsde új csillagaként tündököl.

A titkát persze senki nem érti, így egyhamar egy sereg ellenségre is szert tesz, ráadásul idővel megtapasztalja a szer mellékhatásait: időnként teljesen elfelejti, mi történt vele az előző 24 órában. De talán még ettől is ijesztőbb, hogy az a néhány szerencsés, aki kipróbálhatta a csodaszert, amint abbahagyta a szedését, kis idővel teljesen leépült és meghalt. A pirulák pedig rohamosan fogynak...

Bár akad egy-két elvarratlan szál a filmben (spoiler: a szállodai gyilkosság, a bandita, a politikai pálya ívelése, Kik hozták létre a gyógyszert? Mik a pontos összetevői? spoiler vége), de összességében nagyon tetszett, hogy egy szájhagyomány útján élő legendát vettek alapul, nevezetesen, hogy az agyuknak csupán 10%-át használjuk. Az is pozitív, hogy alaposan megmutatják a főhős átlagember énjét, kellően elég hangsúlyt fektettek az előzményekre, hogy aztán végig szoríthassunk érte.

Eddig nem különösen tartottam jó színésznek Bradley Cooper-t, most azonban igencsak nagyot alakít. De ami a film erőssége, az a szokatlan képi játékok. Üdítően újszerűnek hatnak az operatőr és a vágók trükkjei a mozivásznon. Negatívum talán, hogy eléggé leül a film úgy 20 percnyire a közepén, az öngyilkosságos jelenetet már ezerszer láttuk, illetve hogy jobban kifejthették volna, hogyan ível fel hősünk karrierje. Ezúttal nem nyerte el a tetszésemet Abbie Cornish karaktere, amint van pénz, egyből visszatáncol Eddie ágyába. De végül is ez nem egy ilyen párkapcsolati sci-fi, mint mondjuk a The Adjustment Bureau volt, ez inkább ilyen önfelfedező film, mint mondjuk A harcosok klubja, melyben a fókusz mindvégig a főszereplőn van.

Pontozásom: 7\10. 

 Hazai bemutató: 2011.04.07.

 A new york-i premier fotói:

Bradley Cooper 

Cornish kisasszony Lanvin 2011-es tavaszi kollekciójából viselt egy szép ruhát a díszbemutatón, hozzá fekete szatán Stuart Weitzman Femina névre keresztelt peep toe-ját viselte VBH táskával és arany ékszerekkel  

De Niro és neje

Bradley Coopert hamarosan a The Hangover part. II (Másnaposok 2)-ben láthatjuk, míg Abbie Cornish-t a Madonna által írt és rendezett W.E.-ben. De Niro akciózik egyet hamarosan Jason Statham-mel (The Killer Elite), majd a Valentine's Day (Valentin nap) folytatásában, a New Year's Eve című romkomban szerepel az év végén.

Kijött egy újabb előzetes a Warner 150 millió dollárból forgatott képregény-adaptációjához, melyben Ryan Reynolds és Mark Strong mellett a kedvenceim közé tartozó Blake Lively és Peter Sarsgaard is szerepel. Ezuttóbbi két húzónév ellenére sem csigázott fel azonban a trailer, amely szinte a fél sztorit elmeséli...

Már 10 perce Sarsgaard bajuszán röhögök amúgy...:) 3:32-nél.

Hazai bemutató: 2011.06.16.

Ismered azt az érzést, amikor egy hónapok óta várt film első 5 percében tudod, hogy ez nem az lesz, amire számítottál? Az első előzetes óta tudatosan nem olvastam semmit a  Watchmen, a 300 és a Holtak hajnala rendezőjének legújabb alkotásáról, mert nem akartam olyan információba futni az év egyik leginkább várt filmjével kapcsolatban, amely rontaná a moziélményemet.

A történet szerint elmegyógyintézetbe zárják Baby Dollt (Emily Browning - Hívatlan vendég, A szellemhajó, Lemony Snicket), ahol csak úgy élheti túl a vele történő szörnyűségeket, ha a fantáziájába menekül. Egyre mélyebb és mélyebb álomszintekbe zuhan, belevonva látomásaiba a többi betegtársát is, akikkel sárkányokkal, robotokkal, szamurájokkal harcolnak a túlélésért és a szabadságért.

Mindez elsőre jól is hangzana, ám az a gond, hogy az álmoknak szinte semmi közük a valósághoz, a különböző illúziószintek semmilyen hatással nincsenek egymásra. Lényegében csak valamilyen ürügyként szolgálnak, hogy képzeletbeli, minden fizikai korlátokat nélkülöző világokat építhessen a film alkotója.

Azt nyilván belátja, aki megtekinti a Sucker Punch-ot, hogy sokkal többet kellett volna dolgoznia Zack Snyder-nek a forgatókönyven, az utóbbi évek filmjeinek szinte legrosszabb párbeszédei hangzanak el, főleg a narrátor ostoba zagyvaságai ütötték ki a biztosítékot nálam. Persze elképzelhető, hogy eredeti nyelven másképp hangzanak az egy szerencsesüti üzenetével egyenértékű bölcsességek, de sajnos csak egyetlen helyen (Aréna) vetítik eredeti nyelven a filmet.

Belátom, egy idő után az is feltűnő, hogy a harcok alatt nem hogy egy karcolás nem keletkezik a lányokon, de még a hajuk sem kócolódik össze, pedig kapnak ők is rendesen. A fő gondom azonban az, hogy szinte percenként visszaköszön egy-egy más sikerfilmben már látott motívum. Baby Doll egyik látomásában a német tábornok Freddy Krueger-re hajaz, katonái a Termintor-ra, egy másik halucinációjában a Final Fantasy-ból lopott lebegőpályás vonaton harcolnak az Én, a robot fémemberei ellen, majd egy Tron Legacy szerű sötétkék-narancsos robbanással robbantják fel egy város. De egy másik álomban  A gyűrűk ura Minas Tirith városát fedezhetjük fel, melyet a Harry Potter és a tűz serlege sárkánya véd. Se szeri se száma tehát az apró filmes lopkodásoknak, estig folytathatnám a sort (Killzone, A száguldó erőd, Gyorsabban cicamica, ölj, ölj!, Kill Bill, Cyborg vagyok, amúgy minden oké, Moulin Rouge), de hogy az alapsztori kompletten Scorsese/Lehane Viharszigetén alapuljon, az már tényleg sok. Valószínűleg emiatt érzi fontosnak Snyder minden egyes interjújában megjegyezni, hogy már a Watchmen előtt a fiókjában lapult a forgatókönyv. Na persze...

Úgy gondolom, az év Inception-e/Avatar-ja lehetett volna a film, ha írt volna az akciójelenetek köré egy korrekt történetet, de ehelyett még egy épkézláb szorit sem húzott rá, így inkább az év The Last Airbender-e lehetne. De nem lesz az, mert a lélegzetelállító látvány megmenti a filmet. Mert az tény, hogy az utolsó képkockáig szétszedték az alapanyagot, érződik az effekteken a 82 milliós büdzsé. Az eyecandyk gyönyörűek, nyilván okkal fanyalognak a kritikusok az alakításukon, de ha nem kaptak értelmes párbeszédeket, esélyük sincs megcsillanni. Viszont fizikailag azért nem kis munka lehetett összehozni ennek az öt lánykának a filmet, a szájhúzók mindenképp tekintsék meg eme négy vidót: 1, 2, 3, 4, amelyeken jól lászik, hogy kaszkadőrök nélkül nyomták le a csajok a felvételeket.

Érdekesség amúgy, hogy csupán Abbie Cornish (Bright Star, Limitless, Candy) és Vanessa Hudgens (High School Musical) szerepe volt biztos a kezdetektől. Baby Doll karakterét Amanda Seyfried-nek (Kedves John, Levelek Júliának) szánta eleinte a stúdió, majd Olivia Thirlby (Juno, Csak szexre kellesz, New York I Love You) neve merült fel, végül sokáig úgy volt, hogy Freida Pinto (Gettó milliomos, Miral) játssza a szerepet, végül aztán Emily Browning mellett döntöttek. De Jamie Chung (Dragon Ball) helyett is Emma Stone alakított volna, ám az Easy-A miatt nem vállalhatta a szerepet, míg Rocket karakterét Marilyn Manson ex-menyasszonya, Evan Rachel Wood (Tizenhárom, A pankrátor, True Blood) helyett kapta meg Jena Malone (Út a vadonba, Donnie Darko, Büszkeség és balítélet).

Pontozásom: 6\10. Én összességében úgy tekintek a Sucker Punchra, mint Snyder alkotói filmjére, ahol a lélegzetelállító látványorgia célja Hollywood egyik legtehetségesebb vizuális rendezőjének alkotói képességei határainak feszegetése volt.

A los angeles-i díszbemutató fotói:
 

Abbie Cornish csodaszép Amanda Wakeley kisestélyiben érkezett a premierre, melyet hozzá illő a  Neil Lane ékszerekkel és Judith Leiber táskával viselt.

Jamie Chung Giambattista Valli vadonatúj, 2011 tavaszi kollekciójából választott egy vállnélküli, földig érő sárga estélyit, kiegészítőnek pedig Ruthie Davis magassarkút, csilligó Judith Leiber táskát és Loree Rodkin fülbevalót. Milyen szerencse, hogy a nyakéket kihagyta, az talán már túl sok lett volna, így viszont egyszerűen tökéletes az összeállítás, az év eddigi egyik legjobb szettje szerintem.

De Vanessa Hudgens is gyönyörű Jenny Packham kisestélyiben érkezett.

Carla Gugino Dolce & Gabbana ruhája már nem tetszett annyira, a mintájáról inkább nagymamám kanapéja ugrik be elsőre:)

Emily Browning is egy szép Erdem ruhában érkezett, melyhez a Prada cipőválasztás is tetszetős, ám a sminkje iszonyúan siralmasra sikerült...

Az I am Number Four előzetese és a Roswell című sorozatra emlékeztető szinopszisa igencsak felkeltette decemberben az érdeklődésemet, majd miután néhány hete a a Libri sikerlistáján köszönt vissza a Pittacus Lore írópáros sci-fi regénye, még jobban felcsigázott film. Sajnos azonban mégis az utóbbi évek egyik leggyengébb tinifilmjeként fogok rá emlékezni. És az a legszörnyűbb, hogy a elkerülhetetlen a folytatás - még ha biztosan nem is lesz akkora sikere a franchise-nak, mint a Narnia krónikáinak, a Harry Potter-nek, a Twilight-nak vagy a Gyűrűk urának - hiszen jövőre érkezik a második rész, a The Power of Six.

Hogy mi a gond az I am Number Four-ral? Például hogy elhitette a Buena Vista a becsapott mozilátogatókkal, hogy egy akciódús science fiction-re ülnek be. Mert az előzetesek után ki gondolta volna, hogy 2 db pár perces harcjelenetet tartogat a film, melyből nem is nagyon látszik semmi az operatőr kamerarángatása miatt. Hamar kiderül, hogy egy ócska, sablonos középiskolás tinifilmről van szó, aminek az egyetlen mondanivalója, hogy a gimi milyen jó hely.

De már az alaptörténet sem mentes a már jól bejáratott kliséktől. A címadó szereplő, a Negyedik (Alex Pettyfer - Beastly) első ránézésre egy átlagos középiskolás srác... Na jó, első ránézésre egy 20-as éveiben járó atléta, de már meg sem lepődünk meg, ha 6-7 évvel idősebb színészek alakítanak Hollywoodban 16 éves kisdiákokat. Szóval itt van ez a Négyes, akit valójában egy idegen bolygóról küldtek a szülei még mielőtt az épp elpusztult volna, azt mondjuk már a Superman-sztoriban sem értettem, hogy ők miért nem jöttek vele, de ne akadjunk fenn ilyeneken. Az emberfeletti képességeit természetesen épp most kezdi felfedezni (hopp, meg is van a második lopás: X-men), miközben időnként városról-városra utazgat nevelőjével (Terminator) és furcsa kis háziállatával (Szörnyecskék) mindig új alteregót felvéve, nehogy megtalálják a rossz földönkívüliek (akik teljesen úgy néznek ki, mint a Star Wars rosszfiúi). A gonosz csókák vágya amúgy az, hogy elpusztítsák a Földet, rejtély, miért nem kezdenek hozzá, ahelyett hogy a srácot üldözik éveken át. Valamiért nagyon haragudnak rá, de az alkotók nem gondolták fontosnak, hogy ettől többet tisztázzanak a nézővel.

Négyes tehát ahelyett hogy egy eldugott viskóban kuksolna - elvégre is kegyetlen gyilkosok loholnak utána - inkább beiratkozik a helyi középiskolába. A beilleszkedésre képtelen kockáshasú újdiákba természetesen ezúttal is egyből beleeik a suli bombázója (Dianna Agron - Glee), aki kivételesen ezúttal nem a pomponcsapat vezére, de naná, hogy a focicsapat kapitányának ex-e. Fel sem tűnik neki, hogy szíve választottja sziklákról ugrándozik és faágakon mászkál (Twilight), vagy hogy világít a keze.

Ritkán látni ekkora tátongó lyukakkal teli történetet vászonra vinni, bár a könyvet nem olvastam, pofátlanul más művekből összelopkodott sztorinak tűnik. A karakterek egydimenziósak, a rosszfiúk látványa végig röhögést váltott ki belőlem, a legcsekélyebb mértékig sem félelmetesek, a párbeszédekre pedig enyhe kifejezés, ha azt mondom, túl felszínesek. Nem véletlenül kevertek szinte minden jelenet után a vágók több perces Kings of Leon vagy Jimmy Eat World daltbetéteket. Timothy Olyphant is le lehet égve, ha A tébolyultak után képes egy másik ennyire pocsék filmszerepet elvállalni, de a számomra legnagyobb húzónév, Teresa Palmer (A varázslótanonc, Esti mesék, Átok) is csak a film végére fut be, hogy egy lassított jelenetben halál nyugodtan, napszemüvegben sétáljon ki egy mögötte felrobbanó épületből. Vérciki...

Pontozásom: 2\10.

Hazai premier: 2011.02.17.

Sokak szerint Nicolas Cage neve biztosíték egy újabb agyatlan, unalmas történetre (A szellemlovas, Képlet, Con Air, A nemzet aranya, Next) és nem is cáfolhatom meg, hogy bizony jópár filmjére megbántam már, hogy jegyet váltottam. Valamiért azonban mindig belefutok egy-egy olyan váratlanul nagyszerű alakításába (Mocskos zsaru, A fegyvernepper, Ha\ver, Sorsjegyesek, Adaptáció), hogy onnantól kezdve újra bizalmat szavazok neki a következő 5-6 filmje erejéig. Tavaly A mocskos zsaru-ban és a Ha\ver-ben győzött meg, majd sokakat meglepve a fantasyba is belekóstolt a 47 éves színész (A varázslótanonc).

Ugyanezen műfajon belül láthatjuk a Pilisszentkereszten, Etyeken és Sóskúton is forgatott, legújabb filmjében, amely tulajdonképpen A börtönvonat Yumába farkasokkal, démonokkal, boszorkányokkal tarkított másolata.

A Season of the Witch a 14. századba repít minket, a kései keresztes hadjáratok legügyesebb két kardforgatóját (Nic Cage, Ron Perlman) ismerjük meg. Egy véres smirna-i mészárlás közepette a harc hevében veszi észre a két jóbarát, hogy épp nőket és gyermekeket gyilkolnak az egyház nevében, így rögvest dezertálnak. A harctól visszavonulva hullik az ölükbe az új meló, hogy elvigyenek egy rabot (Claire Foy) Severak kolostorába. Úgy gondolják ugyanis a helyiek, hogy a boszorkánysággal vádolt lány okozza a környék pestisjárványát és csak a célállmáson lévő varázskönyvvel oldhatják fel az átkot. Később kiderül, nem is tévedtek olyan nagyot. Magát a gonoszt kell hőseinknek ugyanis magukkal cipelniük...

Sajnos ebben ki is merül a film, rém unalmas roadmovie-t láthatunk a következő egy órában, az a legnagyobb izgalom, hogy sikerül e átjutniuk egy-egy szétkorhadt hídon (vajon sikerül -e) Aztán az utolsó 10 percben egyszercsak kapunk egy gyenge CGI-al fűszerezett, összecsapott, elkapkodott ördögűzést a végére.

Azt nem tudom, hová szórtak az alkotók 40 millió dollárt, a vizuális effektekre biztosan nem költöttek sokat. A Filmefex Studio dolgozói viszont most is kitettek magukért, Pohárnok Iván maszkmester (A rítus, Alien vs. Predator, Hellboy, Taxidermia, Underworld) félelmetesen élethűen ábrázolta a pestis pusztítását, szinte érezzük a dögszagot...

Ugyan Cage és Perlman is csuklóból hozza a feladatát (utóbbit már gyengébb alakításért is láttam Golden Globe-ot kapni) és hallhatunk is pár vicces csata előtti beszólást ("aki kevesebbet öl meg, az fizeti a sört", "Tiéd a bal oldali 300, enyém a jobb oldali 300"), de sajnos nem elég tartalmasak a párbeszédeik. És ez még enyhe kifejezés is.

Pontozásom: 4\10. A Boszorkányvadászat céltalanul bolyong a horror és az akció között, egyik műfaji igényt sem kielégítve. Ha az előzetes alapján te is egy kísérteties horrort várnál, akkor jobban kerüld el a filmet jegypénztáraknál, mint főhősei a pestist. Lesz bizony mit javítania Cage úrnak az alig egy hónap múlva bemutatandó (február 24.) Drive Angry (Féktelen harag) című látványosnak ígérkező akciófilmjében.

 Hazai bemutató: 2011. január 27.

Bemutatója hetében a 3. helyen kezdett az USA-ban a film a nézettségi listán, eddig 50 millió dollár bevételt hozott a Relativity Media-nak. (40 millióból forgatták).

A new york-i premier fotói:

A Legion (Légió) rendezőjének új, hasonló stílusúnak ígérkező filmje egy alternatív világban játszódik, ahol a vámpírok és az emberek évszázadok óta ritkítják egymást. Mikor a címszereplő unokahúgát (Phil Collins lánya alakítja: Lily Collins - The Blind Side) elrabolják az élőhalottak, a szerzetes (Paul Bettany - Légió, Az ifjú Viktória királynő, Az utazó, Egy csodálatos elme,) elhagyja a falakkal körülvett várost és vámpírvadászatba kezd. Útitársa is akad a lány barátja (Cam Gigandet - Pandorum, The Roommate, Easy A, Twilight, The Unborn) és egy papnő (Maggie Q - Dia Hard 4, Mission Impossible 3) személyében.

Május közepén mutatják be a filmet, úgy néz ki, világpremier lesz nálunk. Bár már 2010-ben elkészült, a 3D-re konvertálás miatt elhúzódtak picit a munkálatok. Éredekesség, hogy először Gerard Butler neve merült fel a főszerepre, aztán maradt a rendező a Legion-ban már bevált Bettany-nál.

Hazai premier: 2011.05.13. 

Hihetetlenül erős héttel kezdődik filmes szempontból 2011, hisz a két képregény- adaptáció (Tamara Drewe, Scott Pilgrim) mellett a Golden Globe-ra jelölt Love and other Drugs és egy oldschool életérzésű 3D-s horror (Piranha 3D) közül csemegézhetünk, ha beállunk valamelyik jegypénztárba. Sose rosszabb évkezdést...

A képregények széles körben való elterjedésével szinte azonnal meghódították a tv-képernyőket a "kilencedik művészet" nagy alakjai, majd a sikeres szombati sorozatokból (A Fantom, Batman, Szupermen, Amerika kapitány) idővel a mozivásznakra is felkerültek az első szuperhősök. Bár az alap franchise-okat leszámítva (Szupermen, Pókember, Batman, X-men...) rétegfilmeknek számítanak, valahogy a kevésbé ismert képregénykötetekből adaptált történetek is tömegeket vonzanak a mozikba. Azt is mondhatnák, hogy szinte kizárt a bukás, talán ez is az oka, hogy évről évre egyre többet üdvözölhetünk a mozikban. (Csak a következő néhány hónapban bemutatásra kerülő alkotások: Thor, X-men, Captain America, Ghostrider 2, Green Lantern, Trasnformers 3)

A hétre két darab is jutott, elsőre Scott Pilgrim szürreális világát elénk táró audio-vizuális utazását választottam. Sokkoltak a megtapasztalt élmények. De pozitívan.

Bár a kezdeti néhány perc megtévesztő, a Scott Pilgrim nem egy szerelmi vígjáték. De nagyban szól a szerelemről is. És a videojátékokról. És a képregényekről. És az animékről. És a csajokról. És punkzenéről. Szóval valahogy mintha belelátnánk egy tinédzsersrác fejébe, aki playstation-özés közben véletlenül egy marék meszkalingolyót küldött le aspirin helyett.

Scott, a kezdetben átlagos, munkanélküli hipster fiú akkor válik különlegessé, amikor megtudja, hogy csak úgy járhat újdonsült szerelmével, ha legyőzi annak 7 ex-barátját. Így hát Michael Cera felkapja a Juno-ban eldobott csuklószorítóját és innentől kezdve eszeveszett száguldást veszi kezdetét, pont amihez a képregényolvasók szoktak magazinjuk lapozgatása közben: játékos, gyors csetepaték, rövidke beszólások, harc, viccek, pofonok... Mindezek eddig sosem látott képi és hangefektekkel színesítve. És pont ezek az őrülten forradalmi adalékok teszik utánozhatatlanná ezt a minden bizonnyal kultfilmmé váló 120 perces "videoklippet". Ha pedig valaki rászánja az időt és elolvassa Bryan Lee O'Malley művét, még jobban le lesz taglózva, mert szinte képkockáról-képkockára ugyanazt kapjuk vissza, mint a képregényben. Brilliáns adaptáció, engem főleg ezzel vettek meg kilóra.

Színészek? Michael Cera tökéletes választás volt a geek fizimuskájával és a pálcikaember testalkatával, Mary Elizabeth Winstead-et kicsit idősnek találtam a szerepéhez, csakúgy mint egyik nagy kedvencemet, Anna Kendrick-et Scott hugaként, de ez cseppet sem volt zavaró. Főleg mert ez a film nem a nagy monológokról és drámai acjátékokról szól.

Pontozásom: 9\10. Tudom, elhamarkodott ilyet mondani máris arról a filmről, amellyel épphogy csak elkezdtem az évet, de a Scott Pilgrim minden kétséget kizárólag 2011 egyik legmegosztóbb filmje lesz. Lesz aki utálja, lesz aki imádja. Középút nincs....
De akkor mégis miért nem 10\10? Icipicit untam a végét. Túlságosan elhúzták. Ejj, ha csak 10 perccel lett volna rövidebb... De sajnálom...

Premier: 2011.01.06.

A los angeles-i premier fotói: