Kedves Olvasó!

Pár hete csak úgy se szó, se beszéd, magára hagytam az oldalt, még egy elbúcsúzó bejegyzéssel sem illettem.

Ennek oka az volt, hogy az új blog.hu-s admin felület érvénybe lépésével teljesen szétesett a site (a precízen egymás mellé méretezett képek egymás alá kerültek), a bejegyzésenkénti átszerkesztést pedig értelmetlennek és megoldhatatlannak láttam, pláne a vizsgaidőszak kellős közepén.

Időnként vissza-visszanéztem, láttam ahogy elkopnak a látogatók és az oldal is tovább szakad darabjaira. (A Mixpod is megszűnt, így aztán a filmzenék is törlődtek egy az egyben.)

Remélem azért sikerült az oldal fénykorában a figyelmedbe ajánlanom bejegyzéseimmel egy-egy alulértékelt filmet, vagy esetleg megmentenem egy feleslegesen kiadott mozijegy árától, téve ezt remélhetőleg könnyen emészthető formában, hiszen ahogyan első bejegyzésemben írtam 2010-ben, önjelölt kritikusnak sohasem volt célom látszani.

                                                                            Üdvözlettel:

                                                                                     Fenyo86

Hopkins rajongóként nem lehet okom mostanában panasztra, hiszen alighogy néhány hete mutatták be The Rite (A rítus)-t és a Thor-t, máris Woody Allen legújabb, habkönnyű romantikus filmében tündököl... Igen, jól olvastad, már megint egy új Woody Allen film. De vajon hogy csinálja a rendezőlegenda, hogy 30 éve megszakítás nélkül, minden évben megír egy forgatókönyvet, majd meg is rendezi azt? Idén lesz 75 éves és semmi jele annak, hogy visszavenne a tempóból. És ami a legfontosabb, egyik munkájára sem mondhatnák, hogy esetleg ez most kevésbé sikerült volna jóra. 

Természetesen legújabb filmjének is a szerelem és az élet értelme utáni kutatás a fő tárgyköre, hihetetlen, hogy még mindig képes új dolgokat kisajtolni kedvenc témáiból.

"Az élet egy félkegyelmű meséje, zengő tombolás, de semmi értelme nincs"-kezdődik a film egy Shakespiere idézettel, mely előrevetíti, hogy itt bizony ne számítsunk sorsszerű találkozásokra, előre látható fordulatokra. Két pár kapcsolatának összeomlását követhetjük ezúttal végig, amolyan keserédes, életszagú módon, ahogyan azt már megszokhattuk a rendezőgurutól. Alfi (Antony Hopkins) és Helena (Gemma Jones) útjai válnak előbb szét. Az idős pár férfi tagja egyre drasztikusabb változásokat eszközölve éli meg a kapuzárási pánikját. Eleinte csak az egyre megerőltetőbb testedzések és az egészségesebb élet hívévé vélik, ám miután kifehérítteti a fogát és a szolárium segítségével a kívánt bőrszínt is eléri, úgy dönt, otthagyja a feleségét és egy óriási legénylakásba költözik. Ugyan a diszkókban és a pub-okban nem sikerül új barátnőt találnia, idővel mégis összebútorozik egy nála feleannyi idős escortlánnyal.

Mindeközben ex-neje, miután már az összes környéken praktizáló pszihológust körbejárta, a spirituális tanok megszállottává válik. Minden pénzét egy sarlatán jósnőnek adja és egyre megszállottabban követi annak minden egyes tanácsát. Pedig eleinte még a lánya (Naomi Watts) is örült, hogy legalább már nem az orvosok által felírt mindenféle nyugtatókon él. De nagyon neki sincs ideje az anyjára figyelni, meg van a maga gondja. Szeretne már gyermeket, ha már az álma, hogy saját galériát nyisson, nem tűnik megvalósíthatónak, hiszen férje semmit sem keres (Josh Brolin). Otthon ücsörög és könyvkiadók visszaigazolásait várja a regényeire. Na meg persze a szemközti lakás csinos , vörösruhás lakójával (Freida Pinto) ismerkedik. Nem is sejti, hogy mindeközben neje is jól elvan a főnökével (Antonio Banderas). Bizony lesznek itt bonyodalmak...

A szereposztás bravúros, a sztárok csuklóból hozzák a hétköznapi gondterhelt kisemberek ügyetlenkedő karakterét. Volt már ugyan sok jobb filmje Allen-nek, de ez is bőven megüti az élvezetes kategórát, ha pedig arra gondolunk, hogy milyen gyatra romanikus komédiákat kellett végigszenvednünk az utóbbi időkben, bőven megér egy 8/10-et.

Hazai bemutató: 2011. május 12.

Anthony Hopkins-t az év hátralevő részében sajnos már nem láthatjuk a mozikban. Jövőre ő alakítja majd Ernest Hemingway-t az Andy Garcia által rendezett életrajzi filmben, a Hemingway & Fuentes-ben, majd a 360 című romantikus film tíz jelenete közül is feltűnik egyben majd. Az Isten városa és Az elszánt diplomata rendezője viszi vászonra 360 címen A körtánc című érdekes színdarabot, melynek mindegyik jelenete egy párt mutat be szerelmi légyottuk előtt, vagy után, majd a következő jelenetben újra az egyikükek láthatjuk azonos szituációban egy másik partnerrel, és így tovább. Ez követően Dustin Hoffman-nal együtt láthatjuk a vásznon majd a máris Oscar-várományosnak számító The Song of Names-ben.

Naomi Watts-ot hamarosan újra láthatjuk Ewan McGregor-ral, egy pár szemszögéből élhetjük át hamarosan a The Impossible című drámában a 2004-es ázsiai cunamit. Szeptemberben a Dream House című misztikus thrillerben kísérti szellemével egy új lakásba költöző párt, akiket Rachel Weisz és Daniel Craig alakít. A filmben amúgy a The Tree (A fa)-ban nem is oly rég látott Csókás Márton alakítja a férjét. Aztán decemberben Clint Eastwood szintén Oscar-várományos drámájában, a J. Edgar-ban is szerepel majd Leonadro Di Caprio mellett.

A tengerentúlon a héten mutatták be Antonio Banderas másik jelenleg vetített filmét, a The Big Bang-et, de épp a napokban vetítik majd Cannes-ban La piel que habito (A bőr, amelyben élek) című filmet, amelyben egy  plasztikai sebészt alakít, aki nővé operál egy férfit, aztán beleszeret. Augusztusban jön a Spy Kids 4, majd a 30-as évek Arábiájába repülhetünk a Black Gold című filmmel, amely két emír viszálykodásáról szól. Ellenfelét Mark Strong alakítja, a lányát pedig Freida Pinto. De Soderbergh közelgő, Haywire című akciófilmjében is kapott egy szerepet Channing Tatum, Ewan McGregor, Michael Douglas és Gina Carano mellett.

Freida Pinto-nak jelenleg a Miral című filmjét is vetítik a tengerentúlon, remélem behozza hazánkba valamelyik indie-filmes forgalmazó. A nyár egyik nagy blockbusterében, A majmok bolygójában is láthatjuk, majd az Immortals-ban is feltűnik egy kisebb szerep erejéig.

Na és mi a helyzet Woody Allen-nel? A Cannes-i Filmfesztiválon épp tegnap vetíteték legújabb alkotását, a Midnight in Paris (Éjfél Párizsban)-t, melyben Rachel McAdams, Owen Wilson, Adrien Brody, Marion Cotillard és maga Carla Bruni-Sarkozy a húzónevek. Jövőre pedig a Bop Decameron című romkomja érkezik, amelyben Penélope Cruz, Ellen Page, Jesse Eisenberg és Alec Baldwin lesz többek között látható.

Egyértelműen a filmzenéket találtam a Paul erősségének. Az original score-ok mondjuk annyira nem tetszenek. Valamiért mostanában nem jönnek be David Arnold komponált munkái, a Narnia krónikái 3. zenéi sem tetszettek egy-két dalt leszámítva. Az adaptált dalválasztásai azonban zseniálisak voltak a Morning Glory-ban és a Scott Pilgrim-ben is, azt a magasra tett lécet most azért nem sikerült elérni, de így is remek reggie, soul és rock 'n roll dalokat talált a film jeleneteihez.

Miután kellően kifigurázta Simon Pegg és Nick Frost a Haláli hullák hajnalával és Vaskabátokaban a zombi-, majd utóbbival a zsarufilmeket, a sikeres duó következő célpontja a sci-fi műfaj lett. Az összeszokott csapatból ezúttal ugyan a Scott Pilgrim forgatása miatt kimaradt előző sikerfilmjeik rendezője, Edwar Wright, de szerencsére beugrott a helyére a Miért ciki a szex-et és A kalandpark-ot jegyző Greg Mottola.

A sztori főhőse két sci-fi-őrült, már-már betegesen kattant angol pasas, akik nehezen összespórolt pénzüket arra költik, hogy az USA-ba utaznak és körbejárják a nevezetes, állítólag UFO-járt helyszíneket Rooswell-től Kecksburg-ig. Ép ekkor futnak össze Paul-lal, a menekülő földönkívülivel.

A kis vézna marslakó nem most érkezett a Földre, az elmúlt 60 évet egy titkos laborban töltötte, ahol mindenféle tanácsokat osztogatott a tudósoknak, miközben minden földi jóval ellátták. Ám miután már elfogytak a kutatók kérdései, úgy döntöttek, felboncolják, hogy alaposabban áttanulmányozhassák az agyi működéseit. Ekkor döntött úgy Paul, hogy most jött el a Földről való sietős távozásának ideje és sikeresen meglépett a katonai bázisról. Persze hogy sikeresen megússza a szó szerinti agyturkászászt, előbb meg kell lépnie az őt üldözők elől, a kormány ügynökei (Jason Bateman - Juno, Lepattintva, Páros mellékhatás, Szakíts ha bírsz, Édes kis semmiség) ugyanis teljes gőzzel loholnak utána.

A két, épp kalandot kereső sci-fi-fant persze nem kell sokáig kérlelnie, hogy vigyék magukkal, bepattan közéjük a lakókocsiba és megkezdik kalandos utukat.

Sajnos a szó szoros értelmében rétegfilm a Paul, aki nem mozog otthonosan a sci-fi-k világában, annak fel sem tűnik a több, mint félszáz filmes utalást, max. az X-akták-ra, a Lorenzó olajára vagy az Alien és Star Trek-franchise-okra való kikacsingatásokat díjazza majd, de ezeket kihagyva már nem is nagyon maradt volna több poén a filmben, amit az előzetesben nem láttunk volna. Csak sörözik, káromkodik, füvezik és böfög mindenki, amit eleinte ugyan vicces egy vézna kis, zöld földönkívülitől látni, de egy másfél órás vígjátékot azért nem nagyon lehet erre építeni. Na és persze üldöz mindenki mindenkit, merthogy egy tipikus roadmovie-s sztorit kellett ráhúznia az alkotópárosnak az alaptörténetre, hogy legyen valami cselekmény is a filmben.

Az UFO és az emberek összebarátkozása miatt azt vártam, hogy a sztori fő mondanivalója a feltétel nélküli elfogadásra való tanítás lesz. Ezzel szemben szinte az egész film a kereszténység lejáratásáról szól. Az oké, ha az alkotók úgy gondolják, hogy felsőbb hatalom nem létezik és rosszul teszi, aki mélyen vallásos életet él, ahelyett, hogy kipróbálna minden vétket, de nem hiszem, hogy szerencsés megpróbálni ráerőltetni a véleményüket a nézőkre.

Remélhetőleg következő műfajparódiájának forgatókönyvén többet dolgozik majd Simon Pegg, mert ez így épphogy csak egy 3/10-et film. Nem csak a cselekmény szegényes és túlontúl elhúzott, a poénok mennyiségével is nagy a gond. Ezt még az amúgy remek komikusok jelenlétével sem sikerült ellensúlyozni. Még úgy sem, hogy áthozta a rendező előző filmjéből, a Superbad-ben még kimondottan jól működő Bill Hader és Joe Lo Truglio párost.

Fotók a premierről:

Simon Pegg-et legközelebb a Spielberg által rendezett Tintin kalandjai című animációs trilógia első részében hallhatjuk (hazai bemutató: 2011. november), élőszereplős filmben pedig decemberben a Mission Impossible 4-ben, jövőre pedig a 2012-es év egyik legnagyobb blockbusterében, a Star Trek folytatásában.

Éppen ezen a héten volt a világpemierje az Attackt the Block című filmnek is, amelyben Nick Frost ismét harmadik típusú találkozás egyik résztvevője, remélem idővel hozzánk is eljut valamilyen módon a film. Természetesen a Tintin kalandjai-ban ő is szinkronizál egy szereplőt.

Ha már a hangoknál tartunk, azt talán elfelejtettem említeni, hogy Seth Rogen szinkronizálta a filmben a földönkívüli Paul-t. Ő a pár hét múlva bemutatandó Kung Fu Panda 2-ben is megtöltheti élettel az egyik rajzolt figurát, majd új oldalát megmutatva játszik két drámában még az éven. A Sarah Polley által rendezett Take this Waltz-ban Michelle Williams-szel láthatjuk, az 50/50-ben pedig Anna Kendrick-kel és Joseph Gordon-Levitt-tel.

Hazai bemutató: 2011. május 12.

Hihetetlen, de elérkezett az 5. részéhez az F&F franchise. Valamikor az új évezred elején volt, amikor is az Universal látva a Tolvajtempó sikereit, elkészítette a következő nyárra az azóta legendássá vált Halálos iramban-t. Az illegális gyorsulási versenyek világába kalauzoló film világszerte 207 millió dollárt hozott a konyhára és újfajta köntösbe helyezte a chase-moviekat. Két évre rá jött is a folytatás, persze ekkor már duplaannyi pénzt szánt a stúdió a projektre, de ez sem volt baklövés. 238 millió lett az összbevétel, még úgy is, hogy Vid Diesel nem szerepelt a filmben. A harmadik részben már Paul Walker sem tűnt fel, azonban még így is rengetegen váltottak rá jegyet (158 millió volt a bevétel). Aztán 2009-ben sikerült összehozni a főszereplőpárost a negyedik részre, de még így sem sokan számítottak arra, hogy 363 millió dollárt könyvelhetnek majd el a mozijegy- és dvd-eladásoknak köszönhetően.

Ezen számadatok után máris érthetővé válik, miért is erőltetik az alkotók a további folytatásokat. Hiszen lássuk be így az 5. epizódnál tartva, semmi újat nem mutatnak a sorozat újabb és újabb részei. De talán pont itt a titok nyitja: a néző tudja mire számíthat: nem vár karakterfejlődéseket, meghökkentő fordulatokat, csupán tuningolt négykerekű járműcsodák száguldozását, egy csipetnyi akcióval és krimivel fűszerezve. De igazából nincs is ezzel gond, a producerek sem ígérgetnek mást, mint egy könnyed nyári popkornmozit. Ha képesek vagyunk kellően kikapcsolni agyunk realitásérzék-funkcióját, akkor már az sem zavar minket, ha az autók mellett már a szereplők is meseszerű erőnléti tulajdonságokkal gazdagodnak. Az más kérdés, hogy ki akar így filmet nézni...

A cselekmény ezúttal Brazíliában játszódik, Dwayne Johnson üldözi most Vin Diesel-t és Paul Walker-t, akik persze most is az "utolsó nagy dobás aztán dobbantunk" küldetés próbálják végrehajtani. Szerencsére sikerül szinte mindenkit összeszedniük a melóhoz a régi csapatból, hiszen mindegyikükre szükség lesz a terv végrehajtásához.

Pontozásom: 4\10. Se nem több, se nem kevesebb, mint az előző rész, de én azért csak beülök a 6. részre is majd 2013-ban, mert ezeket a csodajárgányokat még a színészek nélkül is szívesen elnézegetném szélesvásznon...

Hazai bemutató: 2011. május 5.

Fotók a premierről:

A slasher filmek elkötelezett rajongói biztosan találkoztak a Piroska és a Farkas történetét feldolgozó Rotkäppchen: The Blood of Red Riding Hood címmel megáldott (a förtelmes címhez hasonlóan borzalmas) német thrillerrel, vagy a 2003-as, jóval izgalmasabb Red Riding Hood című horrorral.

Ha nem Amanda Seyfried játsza A lány és a farkas főszereplőjét, bizony nem nézem végig a fimet. Engem ugyanis rettentően zavar, ha a hegyek közötti téli fagyban játszódó történetben senki leheletét nem látjuk, vagy ha a főszereplő izomsrácok (ellentétben a fagyhalál szélén álló falusiakkal) már ki sem tudnak több gombot kapcsolni az ingjükönt. Homokkal is nehéz helyettesítei a havat, valahogy nem lesz hiteles, mint ahogy a papírból felhúzott kunyhócskáknak sem érezni a súlyát. De idegesítőbb dolgokon is fennakad a néző, hiszen a cselekmény egyszerű, mint a bot, így olyan kérdések kötik le a figyelmét, mint hogy miért változik Piroskánk köpenyének hossza egyfojtában, vagy hogyan lehet egy középkori szegény kis faluban játszódó filmben minden egyes ablakon üveg... Ha az erdőtúrák alatt csak 2-2 fa áll a szereplők melett, akkor a hülye is kiszúrja, hogy studióban vették fel a kültéri jeleneteket, ami kevésbé zavarna egy low budget film esetén, de ez most nem az...

Amikor megjelent a retteget farkas, csak röhögés tört ki a mögöttem ülőkből. Komolyan mondom, a Twilight vérfarkasa ehhez képest egy CGI csoda volt, pedig az sem sokkal verte a gyerekcsatornák animációs műsorainak grafikáját. És most jön a vicc: a egyik szerepre Taylor Lautnert is majdnem becastingolák. Te jó ég, még jó hogy végül nem került be a stábba, az aztán röhejesebb lett volna, mint mikor tavaly a Resident Evil 3D-ben Whentwodod Miller volt a rab a börtönben:)

A címszereplőt megformáló Amanda Seyfried ezúttal csak külső adotságainak köszönhetően ragyog ki a többi szereplő közül (bár szőke hajával és világító kék szemével nem is annyira nehéz, ha rajta kívül mindenki barna hajú és szemű a filmben). Mégis ez a színésznő eddigi legroszabb filmje. Igen, tudom, mire gondolsz, de még a Jennifer's Body is jobb volt ennél... 2\10. Sikerült az alkotóknak 42 millió dollárból Arany-málna várományost összehozni. Dühös vagyok, mert a klasszikus Grimm mese misztikus, komorabb változatát ígérte az előzetes, nem a meggyalázását.

A héten két Amanda Seyfried szereplésű fimet is bemutatnak a hazai mozik. Az Twilight koppintásnak tűnő, a Piroska és a Farkas történetét modern köntösbe helyező misztikus thriller, a Red Riding Hood címadó főhősét alakítja, míg a jóval fordulatosabbnak és pikánsabbnak ígérkező Chloe-ban egy escortlányt alakít, akinek Liam Neeson karakterének hűségét kellene tesztelnie a feleség (Julianne Moore) kérésére. Természetesen ezutóbbi film megtekintésével kezdtem, már csak a starpower miatt is.

Bár eltelt egy kis idő, mire hazai forgalmazóra talált a kétszeres Oscar-jelölt kanadai rendező, Atom Egoyan filmje, (Svédországban pl. már dvd-n is kijött) de szerencsénkre végül a CORNER film úgy döntött, levetíti a hazai közönségnek.

Mrs Stuart-nak (Julianne Moore) mindig is feltűnt, hogy professzor férjét (Liam Neeson) körberajongják a diáklányok, ám amikor a férfi a saját születésnapi partijára sem ér haza, mondván, hogy lekéste a repülőgépet, gyanakodni kezd. Ilyenkor persze egyből rátelepszik a kisördög a vállára: vajon mi igaz férje sokáig elhúzódó konferenciákból, késő esti vizsgáztatásaiból, hajnalig tartó különóráiból? Bizony most fogja fel, mennyire eltávolodtak egymástól és hogy mennyire ellaposította a karrier hajkurászása és a gyereknevelés a kapcsolatukat.

Másnap elovassa férje beérkező üzenetét, amely egy hallgatótól jött, a következő szövegel: "Köszönöm a tegnap estét!-Miranda!" Ráadásul egy közös fotó is tartozik az MMS-hez.

Kis idő múlva összehozza a sors a lélekben összetört nőt egy escortlánnyal, Chloe-val, aki a következőképpen jellemzi magát:

"Része a munkámnak, hogy tudjam, mit kezdjek a kezemmel,az ajkammal, a nyelvemmel,a lábammal, még a gondolataimmal is. Milyen legyen az érintés, mennyi ideig tartson, mikor kell abbahagyni. Én leszek az első csók, vagy egy Playboy-ból kitépett kép, amit kilenc évesen láttál. A titkárnőd vagyok, vagy a lányod? Esetleg a matektanárod hetedikből, akit mindig utáltál. Az biztos, hogy ha jól csinálom, én leszek az élő, lélegző, el nem múló álmod. Aztán pedig: eltűnök."

Chatherine meglehetősen bizarr munkára kéri fel Chloe-t: azt a feladatot bízza a lányra, hogy próbálja meg elcsábítani a férjét, majd számojon be neki az eseményekről. A minden részletre kiterjedő jelentések hallgatása közben Chaterine úgy érzi, közelebb kerül férjéhez, mint valaha, ezért egyre többet küldi férjéhez a luxusprostit. A különös találkák közben azonban a két nő között is különös vonzalmak ébrednek. Még tovább bonyolódik a szerelmi háromszög, mikor az örömlány szemet vet a család harmadik tagjára, a 17 éves Max-re is...

Remek kis erotikus (nem adult) thriiler kanada szerintem legjobb és mégis egyik legalulértékeltebb rendezőjétől, az operatőr remekül meglátta a hófödte Toronto pazar látványában rejlő lehetőségeket, míg a tinédzserfiút alakító XY kvételével a színészek is nagyot alakítanak, különösen Julianne Moore a gyanakvó feleség szerepében, de meglepően Seyfried kisasszony is hibátlan alaktást nyújt első mélyebb érzelemvilágú filmjében. Azonban szörnyen dühít, hogy a befejezés túlontúl sablonosra sikerült, (még ha a 2004-es Nathalie... című francia film feldolgozása is) így marad a 7\10 pont.

 Hazai premier: 2011.04.28.

Amanda Seyfried-nek egy másik filmjét is vetítik mától a hazai mozik, a már említett Red Riding Hood-ban játsza el a címadó szereplő. Ezt követően már csak egy filmben láthatjuk 2011-ben: október végén mutatják be a Truman show és a Gattaca rendezőjének új filmjét, az In Time című  sci-fit, melyben Justin Timberlake-kel játsza a főszerepet, de feltűnik még mellékszereplőként Oliwia Wild, Alex Pettifer és Cillian Muphy is. De nem kell aggódni a rajongóinak, 2012-ben 4 filmben is láthatjuk.

Julianne Moore-ral nyár végén találkozhatunk újra, ráadásul a Crazy, Stupid, Love-ban megintcsak egy kihűlő házasság egyik elszenvedőjét alakítja, ám ezúttal a könnyed vígjátéki műfaj keretein belül.

Neeson-nal már nem láthatjuk többet idén a mozivásznon, legközelebb csak 2012 januárjában a The A-team rendezőjének új filmjében, a The Grey-ben. A történet egy csapat olajfúró munkásról szól majd, akiknek lezuhan a gépe és egy vérszomjas farkasfalka vadászterületén találják magukat Alaszka elhagyott erdeiben. Ezt követően jön majd márciusban a Clash of the Titans folytatása, a Wrath of the Titans, a franchise-ban továbbra is ő alakítja Zeuszt. Májusuban pedig a Battleship című filmben akciózik Rihanna-val karöltve a földönkívüliek ellen.