Űrlények támadják meg bolygónkat... Vártam már egy ideje az alkalmat, hogy a sci-fi ezen alfajának eredetéről írjak Wells kultikusnak számító 1898-as könyvétől kezdve sorra véve az 50-es évek legendás filmalkotásait (Világok háborúja, Amikor megállt a Föld, Támadás a Marsról, A testrablók támadása), a Battle: Los Angeles mégsem az a film, amely után lelkesen gépelem a bejegyzést.

Bár elismerem, nehéz lehet újat mutatniuk a halhatatlannak tűnő filmes témát előhúzó forgatókönyvíróknak, időről-időre mégis pozitív meglepetést okoz egy-egy kliséktől mentes, ötletesen megoldott földönkívüli inváziós film. Na a Battle: Los Angeles nem tartozik ezek közé. Bár nem is próbál egy percig sem egyedi lenni...

De hogyan is lehetne az, ha már több ezerszer látott karaktereket vonultat fel. Főhősünk (Aaron Eckhart) egy leszerelés előtt álló őrnagy, aki még elvállal egy utolsó melót. Újdonsült csapatában akad okostojás, aki még életében nem fogott fegyvert, egy vicces, laza déli csávó, egy házasodni készülő katona, (nézzük csak, kell még) egy tökös csaj (Michelle Rodriguez), aki jobban lő bármelyiküknél, (ja, és persze) civilek, egy fehér ruhás (végülis minek is próbálna elbújni) mexikói apuka és kisfia. Klisé klisé hátán tehát, a karakterfejlődést rögvest el is felejthetjük, de mit is várna az ember, ha még Ne-Yo-t is becastingolták a filmbe. Előre tudjuk, kit találnak el elsőre és ki lesz az, aki a film végéig élve marad, hogy aztán megmaradt bajtársaival járjon túl a földönkívüliek eszén és mentse meg a világot.

De nem is lenne ezzel gond, ha betartaná a film, amit ígér. A Zs kategóriás horrorfilmeket sem szokásom lehúzni, ha megijesztik itt-ott az embert, de a Battle: Los Angeles nem hozza azt, amit a címe sejtet. Semmit nem látunk abból, hogyan lövik szét a várost, mire a frontra jutunk a katonákkal, már minden romos, de legtöbbször még azt is gondosan masszív porfelhő védi a mozilátogató szeme elől. Bár nem vitatom, bőven szállítottak az alkotók akciót, az operatőr mégis nézhetetlené tette a filmet, mert vagy össze-vissza rángatta a kamerát, vagy rázoomolt a katonákra, (gondolom, hogy ne kelljen Los Angelest megmutatni), de így az akciójelenetek 80%-áról lemaradunk. Olyan dolgokba már bele sem kötnék, miért nem egy légi támadással bombáz szét mindent az univerzumjáró civilizáció, ahelyett hogy bevetik a gyalogságukat.  A bádogemberszerű űrlényekről meg aztán nem is nagyon tudom elképzelni, hogy bárkit is képesek lennének legyőzni az univerzumban, inkább viccesek, mintsem félelmetesek. Sokkal inkább félelmetesebb a tudat, hogy a nézettségi listák első helyén nyitott a film...

Pontozásom: 3\10. Megbocsáthatatlan, hogy pár másodpercnyi panorámaképet vágnak be Los Angelesről egy olyan filmben, melynek azt kellett volna megmutatnia, hogyan rombolják le.

Hazai premier: 2011.03.17.

 Néhány fotó a premierről:

Végre leadták a nyár egyik (ha nem) legnagyobb blockbusterének első trailerét, ami elég ütősre sikeredett.

Az egyik legrégebbi képregényhőst Chris Evans (Scott Pilgrim a világ ellen, The Losers, Fantasztikus Négyes, Kegyetlen faj) alakítja majd, az ellenfelét, Red Skull-t Hugo Weaving (Farkasember, Mátrix, V mint vérbosszú, A gyűrűk ura) játssza, de Stanley Tucci (Díva, Komfortos mennyország, Könnyű nőcske, Terminál), Tommy Lee Jones (Men in Black, Űrcowboyok, Nem vénnek való vidék, A szökevény, Elah völgyében) és Dominic Cooper (Tamara Drewe, Egy lányról, Mamma Mia) is látható majd a filmben. 

Hazai premier: 2011.08.04.

A több hetes csökkentett üzemmód után ma újraindul a blog, melyet próbálok majd ismét napi rendszerességgel frissíteni, amennyiben időm engedi.

Persze a két hónap alatt kimaradt kritikákat, nézettségi statisztikákat, előzeteseket is megpróbálom azért lassacskán pótolni, ha esetleg elfogynak a heti néznivalók és új előzetest sem tesznek közzé.

           Üdv: Fenyo86

Mikor láttam, hogy a botrányosan rossz Doomsday rendezője készítette a filmet, egyből letettem róla, hogy megnézzem. Ám csak-csak érdekelni kezdett a trailerekben látható vérmennyiségeknek köszönhetően, a főszereplő Michael Fassbender alakítása is egész jó volt az Éhség és a Fish Tank-ben, aztán kedvenc modellemet, Olga Kurylenko-t is felfedeztem a stáblistán, ráadásul kardozós filmekből sem sok készült idén, így adtam a neki egy esélyt és azt kell, hogy mondjam, pozitívan csalódtam.

A történet egy eltűnt római seregről szól, a kilencedik légióról, akik sorsa máig kérdéses. A film szerint a Nagy-Britanniában harcoló piktek áldozatai lettek, az előlük való menekülésüket és gyötrelmeiket láthatjuk, míg egyre csak fogynak-fogynak embereik.

Akár úgy is felfoghatjuk a filmet, mintha fricskát mutatna az Arthur királynak, a Robin Hoodnak, a Rettenthetetlennek és az összes ó-és középkorban játszódó nagy költségvetésű hollywood-i alkotásnak, a Centurionból ugyanis teljesen kivágták az unalmas részeket, itt nem látjuk a hercegek és királyok civakodását, a földművesek és parasztok ellenkezéseit, az uralkodók harcát a kereskedelemmel és az adókkal, semmi olyan unalmas rész, amely az előbb említett sikerfilmek játékidejének felét kitették. Ezeket az ezerszer látott köröket elfelejtheti, aki beül a moziba, az elejétől a végéig pörgős, gyors iramú akciót kapunk a jegyünkért.

A szereplők sem olyan nagyképűek, parancsolók, mogorvák, mint a 300-ban vagy a Gladiátorban, Michael Fassbender és társai csendes, higgadt, de magabiztos gyilkosokat alakítanak. A korábban inkább csak eyecandyként tetszelgő Olga Kurylenko (A quantum csendje, Max Payne, Hitman) pedig az egyik legjobb női gonosz karakter, még ha nincs is szövege, olyan hatásosan alattomos és fenyegető a jelenléte mindvégig, mint senkinek az elmúlt években. Persze lehet hogy csak elfogult vagyok, az ukrán hölgy évek óta a kedvenc modellem, mert igazi átváltozóművésznek tartom. (Itt egy kis szösszenet a hölgy eddigi munkáiból, ha valaki megkérdőjelezné, hogy ő korunk legsokoldalúbb női modellje.)

Na de visszatérve a filmhez, a Centurionban inkább a vágott torkokból literszámra fröccsenő véren a hangsúly, mint  a karakterfejlődéseken vagy a párbeszédeken, de nincs is ezzel gond, a hófödte Skócia kékes tájain és a szürkés, ködös hegyvonulatain jól mutatnak a kontrasztot képező piros tócsák. A gond talán csak az, hogy annyira barbár minden szereplő, hogy a végén már-már nem is érdekel minkek, éppen kinek vágják ketté a fejét.

De a Robin Hood-nál még így is ezerszer jobb film, pedig tizedannyi pénz se kellett a leforgatásához. Míg Ridley Scott rendelkezésére 200 millió dollár állt, addig a Centurion alig 12-ből készült. Na ez a nem mindegy! Ezek után simán megérdemel 8\10-et.

Hazai premier: 2010.08.26.

A Brothers, a The Hurt Locker és a Becstelen Brigantyk után újabb háborús filmet játszanak a hazai mozik. Ám amíg Jim Sheridan és Kathryn Bigelow "csak" kitalált egy sztorit, míg Quentin Tarantino teljesen átírta a történelmet, addig Paul Greengrass filmje már-már égetően közel áll a valósághoz.

A film 2003-ba,  Irak megszállásának idejébe repít minket. Roy Miller hadnagy (Matt Damon) és csapatának feladata az ellenség tömegpusztító fegyvereinek felkutatása.  Ám rendszerint elhagyott, üres raktárak fogadják őket a titkos informátorok  által adott címeken,  megdöbbenten szembesül a néző a madárürülék mennyiségéből látva, hogy legalább tíz éve nem járt ember a helyiségekben.  

Miután már sokadik akciójuk után sem találnak az égvilágon semmit, a százados kezdi úgy gondolni, feleslegesen kockáztatja katonái életét a véres tűzharcokkal kísért felderítéseken. Talán nem a legjobb besúgók állnak az amerikai hadsereg segítségére? Egyáltalán kik ők? Miután feletteseitől sem kap válaszokat, nyomozásba kezd.

Nem is kell mélyre ásnia, könnyen súlyos dolgok jutnak a tudomására. Találkozik egy CIA ügynökkel, Martin Brown-nal (Brendan Gleeson) aki elmondja neki, hogy szerinte a legfelsőbb vezetésből Clark Poundstone (Greg Kinnear) hónapok óta hamis történetekkel eteti a médiát, köztük a Wall Street Journal riporterét (Amy Ryan) is. Brown azt is tudja, hogy Poundstone egy rendeletet is készül elfogadtatni, mely szerint azonnal feloldanák az iraki hadsereget és rendőrséget szolgálatuk alól. Ez viszont óriási baklövés lenne, hiszen ha ehelyett egyesítenék  az amerikai hadsereg erőivel, hamar legyőznék Szaddám Huszein harcosait.

A film alapjául Rajiv Chandrasekaran könyve, az "Imperial Life az Emerald City: Inside Irak Green Zone" szolgál,  ebből készített Brian Helgeland (Titokzatos folyó) egy remek történetet egy becsületes katonával, egy becsapott újságíróval, (Amy Ryan), egy hazafi CIA ügynökkel, és (szerintem a legerősebb karakterrel,) egy  katasztrófát okozó bürokratával (Greg Kinnear).

Bár Greengrass filmje bevállalósabb mint az apolitikus megközelítésű The Hurt Locker, akár az elősztorija is lehetne Katherin Bingelow drámájának.  Könnyen elképzelhető, hogy a filmben látható stratégiai hibák benzinként hatnak az iraki felkelésre, és vezetnek A bombák földjén-ben látott állapotokhoz. 

Az operatőr fantasztikus, különösen a nyitójelenet tetszett, amikor megmutatják, milyen lehet egy légi támadás átélése a földről. A kamera rángatása félelmet és sokkot okoz még a nézőnek is. 

Látványos akciókkal, izgalmas üldözési jelenetekkel teli film, amely a hősiességről, a hazaszeretetről, az árulásról, de legfőképp a hiszékeny médiumok manipulációjáról és a hatalommal való visszaélésről szól. Viszont a megvalósítás sokkal jobb is lehetett volna, sajnos nem ér fel a Bourne-trilógia nyomába. De azért még simán megér 7\10-et nekem. A 100 milliós büdzsé azért meglátszik a filmen. Az USA-ban viszont mégis irgalmatlanul nagy bukta volt, csupán 35 millió $ mozis bevételt könyvelhetett el az Universal Pictures.

 Hazai bemutató: 2010. június 3.

Számtalanszor láthattuk már a mozikban az angol mondakör legismertebb alakjának hőstetteit, ám a Gladiátor rendezője, Ridley Scott fejéből pattant ki, mi lenne, ha Robin Hood előéletét ismertetné meg a moziközönséggel. A 200 milliós összegből készített csaknem 150 perces film azt mutatja be, hogyan vált Robin Longstride a tolvajok fejedelmévé.

Izgalmas harcjelenetekkel kezdődik a film, az 12. század legvégén járunk, amikor is Oroszlánszívű Richárd angol király a mai Franciaországi területén található chalus-i várat ostromolja a címadó hősünkkel együtt. Bár sikerül bevenniük az erődöt, a bátor katonaként harcoló király életét veszti a csatában, így kerül egy különös kard mellet a korona is Robin Longstride-hoz. Az ő feladata tehát, hogy a ékszerekkel együtt elvigye Angliába az uralkodó halálhírét.

Richárdot a zsarnok János követi a trónon, aki még több adót követel a földesektől, akik már Richárd utolsó éveiben is alig bírtak fizetni. Még tovább nehezíti a helyzetet, hogy egy áruló (Mark Strong) zaklatja a földesurakat újabb és újabb adóztatás címszó alatt, így lázadás készülődik. Mindemellett még a franciák is megindultak, hogy gyorsan visszavágjanak a szigetországnak.

Körülbelül ennyi történik másfél óráig, megfűszerezve mindez egy kis szerelmi szállal. Sajnos a film eleji és végi összecsapás sem elég hosszú, bár látványos, mégsem fogja szerintem senki újra- és újra megnézni dvd-n, mint pl. a Gladiator, A gyűrűk ura, vagy a Ryan közlegény megmentése harcjeleneteinek esetében tettük.

A film gyengéje pedig szerintem pont Russell Crowe. Nyoma sincs az Egy csodálatos elme, a Gladiátor vagy A remény bajnoka főhősének. Unott, borostás arccal játssza végig szerepét, de karakterét sem mondhatnám kidolgozottnak. Egy előzményfilmnek épp karakterközpontúnak kellene lennie, ám el nem tudom képzelni, hogyan válik a borostás Russel Crowe-ból a fuszedlik fejedelme. Pedig elvileg ennek a filmnek épp jellemfejlődés bemutatása lett volna célja.

Mark Strongnak viszont ugyanolyan jól áll a gonosz szerepe, mint a Kick\Ass-ben vagy a Sherlock Holmes-ban, és Cate Blanchett (Aviátor, A Gyűrűk Ura, Benjamin Button különös élete, Babel, Elizabeth: Az aranykor)  is igazi tűzről pattant asszonyt játszik.

A sorozatrajongókat is becsábíthatja a film a moziba, hiszen a Lost bérgyilkosát (Kevin Durand - Legion, X-men) és a vészhelyzetes Archie Morris dokit (Scott Grimes) is láthatjuk.

Persze újra találkozhatunk Little John-al és Truck atyával is, de ezúttal egyetlen vicces párbeszédet sem kapunk tőlük. A korábbi Robin Hood-ok laza, vicces jelenetit teljesen száműzte Ridley Scott a 2010-es változatból.

Egyszer ugyan nézhető film, de ezerszer jobbra számítottam, így csak 6\10-et kap tőlem. Ekkora büdzséből sokkal-sokkal több harcjelenetet vártam, úgy gondoltam, azért majdnem két és fél órás a film, mert az utolsó 60 percet látványos összecsapás tölti ki. Hát nem. De akkor hova ment el az a 200 millió dollár? A vásznon látható kb. száz ló etetésére? Rejtély...

Hazai premier:  2010. május 13.

A 200 millió dollárból forgatott film máris visszahozott 210 milliót az Universal Pictures-nek.

A bevétel alakulása:

A Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be a filmet, Kate Beckinsale-től Helen Mirrenen át Eva Longoria, Salma Hayek, Natalie Imbruglia és Benicio del Toro is megjelent a premieren.

A Nicholas Sparks könyveiből készült filmek (Szerelmünk Lapjai, Séta a múltba, Éjjel a parton) eddig mind-mind nagyon tetszettek. A bestseller szerző remek receptet talált ki regényeihez, melyet alkalmazva rendre vezetik a könyveladási listákat kiadványai. Többnyire romantikus történetbe ágyazva adnak művei spirituális inspirációt a beteljesületlen vágyak elfogadásához. A 2006 októberében kiadott könyve is arról szól, hogyan szakíthatja szét a háború a fiatalok szerelmét.

Nagyon vártam már, hogy a hazai mozik is bemutassák végre a svéd rendező, Lasse Hallström  (Csokoládé, Gilbert Grape, ABBA, The Hoax) által forgatott Kedves John-t, mely a tengerentúlon remek nézettséget produkált.  Ráadásul pont néhány napja néztem a Jennifer's Body-t (Ördög bújt beléd), és már ott is remekül játszott Amanda Seyfried (Mamma Mia, Hármastársak, Bajos csajok), így az ő alakítására is kíváncsi voltam.

Kár volt. Egy 2010-es film alapsztorijához az, hogy John (Channing Tatum), a sikeres katona eltávján beleszeret egy tavaszi szünetét töltő főiskolás lánykába, harmatgyenge.  De a karakterek sem túl hitelesek: a karcsú, napbarnított szőke lány ugyanis nem bulizással tölti a tavaszi szünetet, hanem jótékonykodik (házat épít néhány barátjával egy elszegényedett családnak). Mindemellett persze milliomos családból származik,  jólnevelt, tanult, gyógypedagógusnak készül, később gyerekekkel szeretne foglalkozni, és szingli.

Természetesen a két hét hamar elszalad, a lány a fősulira, a fiú a sereghez tér vissza. Ám kapcsolatuk nem szakad meg teljesen, levelezni kezdenek egymással. De vajon meddig bírja egy ilyen távkapcsolat?

A moziban 105 kínkeserves percig:) Pedig legalább 3 órásnak éreztem a filmet, annyira üres volt.   Miért volt szükség beletenni 09\11.-et? Miért nem mutatták jobban az apa-fiú kapcsolatot, ahelyett, hogy 30-40 percek teltek el azzal, hogy fel alá sétál a pár a parton, és értelmetlen dolgokon beszélgetnek, a semmin összevesznek, pontosabban teszi mindezt Amanda Seyfried, Channing Tatum ugyanis az összes többi filmjében látott szótlan szépfiút alakítja, de nem is nagyon érteni, mit morog, ha esetleg van is egy mondata. És valaki elárulhatná azt is, hogy mi értelme a kunyhóépítésnek, ha nem is mutatják a boldog pillanatot, mikor átveszik a rászorultak. Vagy csak a szerelmi légyott helyszínét akarták  romantikusabbá tenni?

Sok-sok kérdés merült fel bennem a túlontúl elhúzott film nézése közben. Borzasztóra sikerült a könyv adaptációja, a forgatókönyvíró tapasztalatlanságából eredhet a film nézhetetlensége.

Channing Tatum (G.I. Joe, A sereg nem enged, Bunyó, Step up, Carter edző, Micsoda srác ez a lány) persze újra csapnivalóan alakít. Nem értem miért emlegetik a hollywood-i felfedezett tehetségek között, még mindig csak egyetlen karaktert tud eljátszani, pedig már elmúlt 30 is. Szerintem a korábban Armani és Dolce & Gabbana modellként  sikeres  férfi nem való a mozivásznakra.

Az egyetlen jó alakítást Richard Jenkinstől (Sírhant művek, Égető bizonyíték, Tesó-tusa, Az Eastwick-i boszorkányok, Húgom, nem húgom) láthatjuk, ő nélküle aztán tényleg nézhetetlen lenne a film. Elcsépelt mondat, de most tényleg igaz, hogy a hátán viszi az egész filmet.

Ami még pozitív, hogy ezzel a filmmel becsalogatott 12-18-as korosztály, akik amúgy nem néznék meg a most játszott Green Zone-t vagy a Brothers-t (Testvérek), láthatják a háború érzelmi hatásait.

De a Kedves John így sem kap többet tőlem, mint 3\10.

Nagyobb csalódást okozott, mint a The Clash of the Titans (A titánok harca). Ám a tetszetős trailer és gondolom főleg a két impozáns külsejű főszereplő miatt választják olyan sokan a jegypénztáraknál. A 25 millió dollárból készült film már az első hétvégén visszatermelt 30-at, azóta pedig már 94 millió $-nál tart a bevétele.U.S.A-ban már vetítik a mozik Sparks legújabb könyvének a filmváltozatát (The Last Song) Miles Cyrus főszereplésével. Nálunk június 3-án lesz a bemutatója, remélhetőleg az már jobban megközelíti a Szerelmünk lapjai vagy a Séta a múltba színvonalát.

Hazai bemutó: 2010. április 8.

Gondolom a filmzene-cd is fogyni fog a plázák lemezboltjaiból.

                             1, Joshua Radin & Schuyler Fisk Paperweight

                             2, Ryan Adams - Answering Bell

                             3, 311 - Amber