Az utóbbi időben az angol királyi családról szóló filmek (lásd. Az ifjú Viktória királynő, Elizabeth: Az aranykor, A királynő, A másik Boleyn lány, Nőies játékok,) már nem elérhetetlen, isteni fényben tündöklő uralkodóként ábrázolják a dinasztia tagjait, hanem egyre inkább azt láthatjuk, hogyan küzdenek meg az átlagember gondjaival, miként lépnek túl a hétköznapi nehézségeken, miközben magasztos, tekintélyüket parancsoló szerepüket is meg kell őrizniük.

Ezt az ábrázolásmódot folytatja a ma végre hozzánk is eljutott, az ide Oscar-díjra leginkább esélyes film, a The King's Speech, mely szívmelengető történetet és megrendítő alakításokat vonultat fel.

A remény rabjai és a Thelma és Louise óta szerintem ez az alkotás mutatja be a legigazabb barátság szövődését a mozivásznon és mindez nem csak a fantasztikus forgatókönyvnek, hanem a parádés szereposztásnak is köszönhető. Bár Colin Firth az A Single Man-ben nyújtott alakítását nem valószínű, hogy valaha is felülmúlja, (azóta is hangoztatom, hogy neki kellett volna tavaly megkapnia az akadémia aranyszobrát), VI. György megformálását is bravúrosan hajtotta végre. De persze több is kell a 12 db kategóriában való Oscar jelöléshez:

1, megható igaz történet,
2, fogyatékkal élő főszereplő,
3, aki fél a megalázástól,
4, Geoffrey Rush a mellékszerepben,
5, pár perces Guy Pearce alakítás,
6, a Weinstein testvérek nevének megjelenése a film producereként a film elején és végén.

De a viccet félretéve, valóban csodálatos, profin összerakott filmet láthat, aki jegyet vált rá valamelyik moziban.

Az 1930-as évek Egyesült Királyságába repít minket a rendező (Tom Hooper), a gazdasági világválságot még ki sem heverő nemzet retteg az esetleges második világháborútól és Hitler erősödő Harmadik Birodalmától. És bár a politikusok döntésein múlik a szigetország sorsa, a nemzeti öntudatot csak az Windsor-ház királyi címet betöltő tagja önthet a népbe lelkesítő beszédeivel. Ezt a rangot pedig épp a pánikbeteg, beszédhibával küszködő VI. György tölti be. Ám most elképzelhetetlen jelentőséggel bírnak szónoklatai.

Így hát felesége, Elizabeth királynő (Helena Bonhem Carter), látva az udvar logopédusainak sikertelenségét, férje gyógyítása érdekében személyesen keres fel egy liberális, formabontó gyógymódokat (és az elsőként nyelvtörőket) használó beszédspecialistát. Ekkor még nem is sejti, hogy azt az embert kéri fel, hogy iktassa ki férje beszédéből a dadogást, akinek később nagy szerepe lesz abban, hogy győztes hatalomként fejezi be nemzetük a világháborút.

A két férfi kapcsolatáról, a beteg és orvosa munkájáról szól a film és a közöttük tátongó egzisztenciális szakadék ellenére is kialakuló meghitt, ragyogó barátság fokozatos felépüléséről, még ha nem is gondolnánk a történet elején, hogy a pökhendi, beképzeltnek mutatkozó, ám folyton derűlátó logopédus eredményt érhet el a kezdetben a zárkózott, önbizalomhiánytól szenvedő, reményvesztett, dacos herceggel, aki már semmiben nem bízik. Lezajlhat mindeközben a világban a kommunikáció forradalma (rádió megjelenése), átrendeződhetnek a politikai hatalmi viszonyok, királyokat állíthatnak fel a trónról, fenyegethet a küszöbön álló világháború, minket csak  kettejük kapcsolatának elmélyülése érdekel. 

Colin Firth újra bizonyítja, hogy korunk egyik legjobb színésze, hiába beszél a karaktere szinte artikulálatlanul, gesztusok nélkül, döbbenetes, hogy mégis le tudjuk olvasni az arcáról a belső vívódásait és a kínját. Geoffrey Rush is frenetikus, szinte meggyőzőbb alakítást nyújt, mint annak idején a Shine-ban (ha valaki kihagyta volna az 1996-os ausztrál filmet, mindenképp pótolja, zseniális mű, évek óta az egyik kedvencem)

Bár itt-ott az az érzésem támadt, hogy egy hajszálon múlik, hogy túljátssza valamelyik színész az adott szituációt, de végülis többjük is vérbeli színpadi művész is, a legnagyobb legendák sem szokták nagyon tudni különválasztani a két előadásmódot. De még szerencse, hogy nem csak egy színházi darabot készítettek a filmből. Bár akkor hogyan is mutatták volna meg a két varázslatos helyszínt: a Buckingham palotát és a terapeuta misztikusnak ható rendelőjét.

Csupán két apróság zavart a filmben. Az egyik, hogy VIII. Eduárd király (Guy Pearce) sokkal fiatalabbnak tűnik öccsénél. A másik dolog pedig, hogy még a dokumentumfilmekben is hitelesebb Churchill-t láthatunk (érdekes ezt így leírni, de csak az utóbbi 10 évben 30-35  megformálója akadt), mintha egy karikatúrát kapnánk. (És itt most nem csak arra gondolok, hogy a politikus a valóságban pont azon kevesek közé tartozott, aki arra biztatta Eduárd-ot, hogy tartsa meg a trónt, míg a filmben fel van háborodva az elítélt kapcsolaton)

De ez a két apróság eltörpül a frappáns párbeszédek és a zseniális alakítások között. Valami olyasmit éreztem a film megtekintését követően, mint a The Social Network után: szokatlan, újfajta filmélményt kaptam. Vettek egy olyan témát, amelyet korábban senki nem filmesített volna meg, egy olyan történetet, amely felett elsiklottak volna, ám ehhez olyan briliáns párbeszédeket írtak, amely az első perctől az utolsóig a székhez köt. Újra meg akarom nézni a filmet. Most rögtön azonnal...

Nem kérdés a pontozásom: 10\10.

Amitől fetrengtem: [Spoiler]

A logopédus:       "Szerintem füstöt belélegezni a tüdőbe halálos."
VI. Gyögy: :        "Az orvosaim szerint ellazítja a torkot."
A logopédus:       "Idióták."
VI. Gyögy:          "Mind lovagok."
A logopédus:       "Akkor hivatalosan is azok."

Aztán a film végén:

VI. Gyögy:          "Bárhogy is alakuljon, nem tudom, hogy köszönjem meg, amit tett."
A logopédus:        "Lovagi cím?"

 Spoiler vége.

Hazai bemutató: 2011.02.03.

 A london-i premier fotói:

Sokak szerint Nicolas Cage neve biztosíték egy újabb agyatlan, unalmas történetre (A szellemlovas, Képlet, Con Air, A nemzet aranya, Next) és nem is cáfolhatom meg, hogy bizony jópár filmjére megbántam már, hogy jegyet váltottam. Valamiért azonban mindig belefutok egy-egy olyan váratlanul nagyszerű alakításába (Mocskos zsaru, A fegyvernepper, Ha\ver, Sorsjegyesek, Adaptáció), hogy onnantól kezdve újra bizalmat szavazok neki a következő 5-6 filmje erejéig. Tavaly A mocskos zsaru-ban és a Ha\ver-ben győzött meg, majd sokakat meglepve a fantasyba is belekóstolt a 47 éves színész (A varázslótanonc).

Ugyanezen műfajon belül láthatjuk a Pilisszentkereszten, Etyeken és Sóskúton is forgatott, legújabb filmjében, amely tulajdonképpen A börtönvonat Yumába farkasokkal, démonokkal, boszorkányokkal tarkított másolata.

A Season of the Witch a 14. századba repít minket, a kései keresztes hadjáratok legügyesebb két kardforgatóját (Nic Cage, Ron Perlman) ismerjük meg. Egy véres smirna-i mészárlás közepette a harc hevében veszi észre a két jóbarát, hogy épp nőket és gyermekeket gyilkolnak az egyház nevében, így rögvest dezertálnak. A harctól visszavonulva hullik az ölükbe az új meló, hogy elvigyenek egy rabot (Claire Foy) Severak kolostorába. Úgy gondolják ugyanis a helyiek, hogy a boszorkánysággal vádolt lány okozza a környék pestisjárványát és csak a célállmáson lévő varázskönyvvel oldhatják fel az átkot. Később kiderül, nem is tévedtek olyan nagyot. Magát a gonoszt kell hőseinknek ugyanis magukkal cipelniük...

Sajnos ebben ki is merül a film, rém unalmas roadmovie-t láthatunk a következő egy órában, az a legnagyobb izgalom, hogy sikerül e átjutniuk egy-egy szétkorhadt hídon (vajon sikerül -e) Aztán az utolsó 10 percben egyszercsak kapunk egy gyenge CGI-al fűszerezett, összecsapott, elkapkodott ördögűzést a végére.

Azt nem tudom, hová szórtak az alkotók 40 millió dollárt, a vizuális effektekre biztosan nem költöttek sokat. A Filmefex Studio dolgozói viszont most is kitettek magukért, Pohárnok Iván maszkmester (A rítus, Alien vs. Predator, Hellboy, Taxidermia, Underworld) félelmetesen élethűen ábrázolta a pestis pusztítását, szinte érezzük a dögszagot...

Ugyan Cage és Perlman is csuklóból hozza a feladatát (utóbbit már gyengébb alakításért is láttam Golden Globe-ot kapni) és hallhatunk is pár vicces csata előtti beszólást ("aki kevesebbet öl meg, az fizeti a sört", "Tiéd a bal oldali 300, enyém a jobb oldali 300"), de sajnos nem elég tartalmasak a párbeszédeik. És ez még enyhe kifejezés is.

Pontozásom: 4\10. A Boszorkányvadászat céltalanul bolyong a horror és az akció között, egyik műfaji igényt sem kielégítve. Ha az előzetes alapján te is egy kísérteties horrort várnál, akkor jobban kerüld el a filmet jegypénztáraknál, mint főhősei a pestist. Lesz bizony mit javítania Cage úrnak az alig egy hónap múlva bemutatandó (február 24.) Drive Angry (Féktelen harag) című látványosnak ígérkező akciófilmjében.

 Hazai bemutató: 2011. január 27.

Bemutatója hetében a 3. helyen kezdett az USA-ban a film a nézettségi listán, eddig 50 millió dollár bevételt hozott a Relativity Media-nak. (40 millióból forgatták).

A new york-i premier fotói:

Meglepődtem, mikor felfedeztem az angol romantikus költő, John Keats és múzsája beteljesületlen szerelmi vonzalmát feldolgozó, 2009-es drámát így december végén. Bár Jane Campion filmje nem teljesített annyira rosszul a jegypénztáraknál (14 millió dollár) és a kritikusok is szerették, valamiért mégis elmaradtak a díjak és a jelölések (még egy BAFTA-ra sem futotta a jelmezeket leszámítva), pedig lett volna potenciál a témában.

Keats nem származott gazdag, nemesi családból, mint romantikus kortársai, nem tanulta az írást, görögül sem tudott, első költeményeit értetlenül és rossz bírálatokkal fogadták, zagyvaságnak tekintették. Valamikor ezután a kezdeti sikertelenség után játszódik a film, amikor is megismeri a szomszéd lányt és minden megváltozik. Bár már az első perctől sem közömbös számára a csalfa fiatal hölgy, eleinte az írásra koncentrál, ám idővel a munka és a múzsája iránt érzett vonzalom összeolvad és sorra készíti romantikus műveit. A felvágott nyelvű lány persze semmit nem ért az egészből, realistaként távol áll tőle a szerelmi művészet, flörtjeivel mégis sikerül behálóznia a szenvedő költőt, aki mindent megtenne, hogy egy kis vagyonhoz jusson, csak hogy elvehesse szíve választottját. Erre azonban nem került sor, ugyanis miközben öccsét ápolta a halálos ágyánál, őt is megfertőzte a tüdőbaj. Rómába utazott a gyógyulás reményében, ahová barátai fizették az utat. Ott halt éhen, alig 26 évesen.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, jobb rendezést érdemelt volna a "Szépség költőjének" életrajzi műve. Bár a fényképezés gyönyörű, a lendületes kameramozgások, a pompás tájak, de főleg a korhű jelmezek rendkívül impozánsak. Sőt, talán az évtized legszebb filmes kosztümjeiben gyönyörködhetünk, amivel engem már meg is vettek volna, ám a forgatókönyv nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valahogy nem kaptam meg, amit vártam: azt, hogy érezzük a kreatív írói munka által gerjesztett energiákat, az első szerelem szétrobbantó feszültségeit. Ehhez képest (a Parfüm-ben mellesleg remekül játszó) Ben Whishaw itt inkább egy epekedő kiskutyát alakít, aki folyton gyengélkedik és behúzott farokkal tapasztalja a világ történéseit. Sehol nem lelhető fel benne a közkedvelt, rengeteg baráttal rendelkező társasági férfi.

A klasszikus szépségű Abbie Cornish (Sucker Punch, Limitless) viszont tökéletes a szerepre, (az An Education-Egy lányról Carey Mulligan-jéhez hasonlóan) minden férfi szerelmes lesz picit a bájosan egyszerű Fannyba, ha megnézi a filmet.

Ám az alakítások közül mégsem a főszereplő párost, hanem Paul Schneider-t emelném ki, aki brilliánsan adta elő a szigorú mestert és a mindenre kész jóbarátot egy szerepben. Csak egy picivel kellett volna több párbeszédet adni a karakterének, ott lett volna a legjobb mellékszereplő-jelöltek között mindegyik díjátadó gálán...

Pontozásom:  7\10. Összességében azért (még ha alul is múlja a várakozásaimat,) a romantikus irodalom vagy a kosztümös filmek kedvelőinek remek kikapcsolódást nyújthat ez az abban a 19. századi Angliában játszódó igaz történet, amelyben a szegénység, a nélkülözés és a betegségek miatt senki nem kapja meg, amire vágyik...

 Hazai premier: 2010.12.23.

A Cannes-i filmfesztiválon mutaták be a filmet:

A több hetes csökkentett üzemmód után ma újraindul a blog, melyet próbálok majd ismét napi rendszerességgel frissíteni, amennyiben időm engedi.

Persze a két hónap alatt kimaradt kritikákat, nézettségi statisztikákat, előzeteseket is megpróbálom azért lassacskán pótolni, ha esetleg elfogynak a heti néznivalók és új előzetest sem tesznek közzé.

           Üdv: Fenyo86

Mikor láttam, hogy a botrányosan rossz Doomsday rendezője készítette a filmet, egyből letettem róla, hogy megnézzem. Ám csak-csak érdekelni kezdett a trailerekben látható vérmennyiségeknek köszönhetően, a főszereplő Michael Fassbender alakítása is egész jó volt az Éhség és a Fish Tank-ben, aztán kedvenc modellemet, Olga Kurylenko-t is felfedeztem a stáblistán, ráadásul kardozós filmekből sem sok készült idén, így adtam a neki egy esélyt és azt kell, hogy mondjam, pozitívan csalódtam.

A történet egy eltűnt római seregről szól, a kilencedik légióról, akik sorsa máig kérdéses. A film szerint a Nagy-Britanniában harcoló piktek áldozatai lettek, az előlük való menekülésüket és gyötrelmeiket láthatjuk, míg egyre csak fogynak-fogynak embereik.

Akár úgy is felfoghatjuk a filmet, mintha fricskát mutatna az Arthur királynak, a Robin Hoodnak, a Rettenthetetlennek és az összes ó-és középkorban játszódó nagy költségvetésű hollywood-i alkotásnak, a Centurionból ugyanis teljesen kivágták az unalmas részeket, itt nem látjuk a hercegek és királyok civakodását, a földművesek és parasztok ellenkezéseit, az uralkodók harcát a kereskedelemmel és az adókkal, semmi olyan unalmas rész, amely az előbb említett sikerfilmek játékidejének felét kitették. Ezeket az ezerszer látott köröket elfelejtheti, aki beül a moziba, az elejétől a végéig pörgős, gyors iramú akciót kapunk a jegyünkért.

A szereplők sem olyan nagyképűek, parancsolók, mogorvák, mint a 300-ban vagy a Gladiátorban, Michael Fassbender és társai csendes, higgadt, de magabiztos gyilkosokat alakítanak. A korábban inkább csak eyecandyként tetszelgő Olga Kurylenko (A quantum csendje, Max Payne, Hitman) pedig az egyik legjobb női gonosz karakter, még ha nincs is szövege, olyan hatásosan alattomos és fenyegető a jelenléte mindvégig, mint senkinek az elmúlt években. Persze lehet hogy csak elfogult vagyok, az ukrán hölgy évek óta a kedvenc modellem, mert igazi átváltozóművésznek tartom. (Itt egy kis szösszenet a hölgy eddigi munkáiból, ha valaki megkérdőjelezné, hogy ő korunk legsokoldalúbb női modellje.)

Na de visszatérve a filmhez, a Centurionban inkább a vágott torkokból literszámra fröccsenő véren a hangsúly, mint  a karakterfejlődéseken vagy a párbeszédeken, de nincs is ezzel gond, a hófödte Skócia kékes tájain és a szürkés, ködös hegyvonulatain jól mutatnak a kontrasztot képező piros tócsák. A gond talán csak az, hogy annyira barbár minden szereplő, hogy a végén már-már nem is érdekel minkek, éppen kinek vágják ketté a fejét.

De a Robin Hood-nál még így is ezerszer jobb film, pedig tizedannyi pénz se kellett a leforgatásához. Míg Ridley Scott rendelkezésére 200 millió dollár állt, addig a Centurion alig 12-ből készült. Na ez a nem mindegy! Ezek után simán megérdemel 8\10-et.

Hazai premier: 2010.08.26.

Számtalanszor láthattuk már a mozikban az angol mondakör legismertebb alakjának hőstetteit, ám a Gladiátor rendezője, Ridley Scott fejéből pattant ki, mi lenne, ha Robin Hood előéletét ismertetné meg a moziközönséggel. A 200 milliós összegből készített csaknem 150 perces film azt mutatja be, hogyan vált Robin Longstride a tolvajok fejedelmévé.

Izgalmas harcjelenetekkel kezdődik a film, az 12. század legvégén járunk, amikor is Oroszlánszívű Richárd angol király a mai Franciaországi területén található chalus-i várat ostromolja a címadó hősünkkel együtt. Bár sikerül bevenniük az erődöt, a bátor katonaként harcoló király életét veszti a csatában, így kerül egy különös kard mellet a korona is Robin Longstride-hoz. Az ő feladata tehát, hogy a ékszerekkel együtt elvigye Angliába az uralkodó halálhírét.

Richárdot a zsarnok János követi a trónon, aki még több adót követel a földesektől, akik már Richárd utolsó éveiben is alig bírtak fizetni. Még tovább nehezíti a helyzetet, hogy egy áruló (Mark Strong) zaklatja a földesurakat újabb és újabb adóztatás címszó alatt, így lázadás készülődik. Mindemellett még a franciák is megindultak, hogy gyorsan visszavágjanak a szigetországnak.

Körülbelül ennyi történik másfél óráig, megfűszerezve mindez egy kis szerelmi szállal. Sajnos a film eleji és végi összecsapás sem elég hosszú, bár látványos, mégsem fogja szerintem senki újra- és újra megnézni dvd-n, mint pl. a Gladiator, A gyűrűk ura, vagy a Ryan közlegény megmentése harcjeleneteinek esetében tettük.

A film gyengéje pedig szerintem pont Russell Crowe. Nyoma sincs az Egy csodálatos elme, a Gladiátor vagy A remény bajnoka főhősének. Unott, borostás arccal játssza végig szerepét, de karakterét sem mondhatnám kidolgozottnak. Egy előzményfilmnek épp karakterközpontúnak kellene lennie, ám el nem tudom képzelni, hogyan válik a borostás Russel Crowe-ból a fuszedlik fejedelme. Pedig elvileg ennek a filmnek épp jellemfejlődés bemutatása lett volna célja.

Mark Strongnak viszont ugyanolyan jól áll a gonosz szerepe, mint a Kick\Ass-ben vagy a Sherlock Holmes-ban, és Cate Blanchett (Aviátor, A Gyűrűk Ura, Benjamin Button különös élete, Babel, Elizabeth: Az aranykor)  is igazi tűzről pattant asszonyt játszik.

A sorozatrajongókat is becsábíthatja a film a moziba, hiszen a Lost bérgyilkosát (Kevin Durand - Legion, X-men) és a vészhelyzetes Archie Morris dokit (Scott Grimes) is láthatjuk.

Persze újra találkozhatunk Little John-al és Truck atyával is, de ezúttal egyetlen vicces párbeszédet sem kapunk tőlük. A korábbi Robin Hood-ok laza, vicces jelenetit teljesen száműzte Ridley Scott a 2010-es változatból.

Egyszer ugyan nézhető film, de ezerszer jobbra számítottam, így csak 6\10-et kap tőlem. Ekkora büdzséből sokkal-sokkal több harcjelenetet vártam, úgy gondoltam, azért majdnem két és fél órás a film, mert az utolsó 60 percet látványos összecsapás tölti ki. Hát nem. De akkor hova ment el az a 200 millió dollár? A vásznon látható kb. száz ló etetésére? Rejtély...

Hazai premier:  2010. május 13.

A 200 millió dollárból forgatott film máris visszahozott 210 milliót az Universal Pictures-nek.

A bevétel alakulása:

A Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be a filmet, Kate Beckinsale-től Helen Mirrenen át Eva Longoria, Salma Hayek, Natalie Imbruglia és Benicio del Toro is megjelent a premieren.

A hírhedt grófnőt, Báthory Erzsébetet a történelem szadista gyilkosként tartja számon, a Guiness Rekordok Könyve szerint többmint félezer, többségében fiatal nő vált az áldozatvává. A mendemondák szerint egyszer úgy megütött egy szolgálót, hogy annak kiserkent a vére és Erzsébet kezére fröccsent. Úgy látta, a bőre megszépült tőle. A fiatalság titkát keresve megölte a lányt és megfürdött a vérében. Később szüzek vérét vette, akiket a legalkalmasabbnak talált ilyen célra. Birtokán összegyűjtötte, megkorbácsolta, megcsonkította és megkínozta, majd a lábuknál fellógatva őket vérüket vette. Állítólag ivott is a vérükből, kezdetben aranyserlegből, majd később közvetlenül a testükből.

Noha mindez megkérdőjelezhető, az tény, hogy 80 ember meggyilkolásával itélték el és zárták Csejte kastélyába. Viszont ahogy a címe mutatja,a film a grófnő felvilágosult emberi énjét mutatja be, aki az orvostudományokban és a művészetekben is jártas volt. A kissé talán hosszúra (140 perc) sikeredett film 3 részre bontható, az elsőben a nemesasszony Nádasdy Ferenccel való házaséletét és egy olasz festővel, Cavaraggioval történő viszonyát láthatjuk. A másodikban a megözvegyült Erzsébet barátságát egy "boszorkánnyal", míg a harmadik részben a bukását követhetjük végig.

Noha az életrajzi filmek általában nem túl izgalmasak, mégis sikerült a forgatókönyvíróknak az eseménytelen perceket feldobni egy-egy tréfával, illetve úgy érzem az alaptalan szerelmi szál is nagyon kellett a filmhez. Aki végképp unatkozna, tekintetét annak is lekötik a pazar várpaloták, a grandiózus erődök, vagy a színészek lenyűgöző viseletei. Anna Friel viszont nem hiszem, hogy jó választás volt a szerepre. Közép-Európa  legdrágább filmjéhez (13,5 millió dollár) nem elég a szépsége, ide szerintem egy erőteljesebb, magával ragadóbb alakítást produkálni tudó színésznőre lett volna szükség. Mentségére szóljon, hogy a forgatás előtti napokban lépett vissza a szereptől a valamivel nagyobb tapasztalattal rendelkező Famke Janssen (Take, X-men, Én, a kém, Ház a Kísértet-hegyen). Ha Franco Néró-t pedig még egyszer meglátom egy középkori filmben, kimegyek a moziból.

Mindezek ellenére nem csak az érettségire készülőknek, vagy a történelemtanároknak ajánlom,

az értékelésem: 7\10.

Viszont nem javaslom a rossz minőségű cam-es release-ek letöltését, érdemes moziban megnézni, vagy megvárni dvd-n és HD-ben gyönyörködni a mesés tájakban és tökéletesen korhű kosztümökben.

Cast:

Anna Friel (Góóól!, Halottnak a csók, Az elveszettek földje)

Karel Roden (Az árva, Penge , A Bourne-csapda, Largo Winch)

Vincent Regan (300, Ments meg)

Trailer: