Hopkins rajongóként nem lehet okom mostanában panasztra, hiszen alighogy néhány hete mutatták be The Rite (A rítus)-t és a Thor-t, máris Woody Allen legújabb, habkönnyű romantikus filmében tündököl... Igen, jól olvastad, már megint egy új Woody Allen film. De vajon hogy csinálja a rendezőlegenda, hogy 30 éve megszakítás nélkül, minden évben megír egy forgatókönyvet, majd meg is rendezi azt? Idén lesz 75 éves és semmi jele annak, hogy visszavenne a tempóból. És ami a legfontosabb, egyik munkájára sem mondhatnák, hogy esetleg ez most kevésbé sikerült volna jóra. 

Természetesen legújabb filmjének is a szerelem és az élet értelme utáni kutatás a fő tárgyköre, hihetetlen, hogy még mindig képes új dolgokat kisajtolni kedvenc témáiból.

"Az élet egy félkegyelmű meséje, zengő tombolás, de semmi értelme nincs"-kezdődik a film egy Shakespiere idézettel, mely előrevetíti, hogy itt bizony ne számítsunk sorsszerű találkozásokra, előre látható fordulatokra. Két pár kapcsolatának összeomlását követhetjük ezúttal végig, amolyan keserédes, életszagú módon, ahogyan azt már megszokhattuk a rendezőgurutól. Alfi (Antony Hopkins) és Helena (Gemma Jones) útjai válnak előbb szét. Az idős pár férfi tagja egyre drasztikusabb változásokat eszközölve éli meg a kapuzárási pánikját. Eleinte csak az egyre megerőltetőbb testedzések és az egészségesebb élet hívévé vélik, ám miután kifehérítteti a fogát és a szolárium segítségével a kívánt bőrszínt is eléri, úgy dönt, otthagyja a feleségét és egy óriási legénylakásba költözik. Ugyan a diszkókban és a pub-okban nem sikerül új barátnőt találnia, idővel mégis összebútorozik egy nála feleannyi idős escortlánnyal.

Mindeközben ex-neje, miután már az összes környéken praktizáló pszihológust körbejárta, a spirituális tanok megszállottává válik. Minden pénzét egy sarlatán jósnőnek adja és egyre megszállottabban követi annak minden egyes tanácsát. Pedig eleinte még a lánya (Naomi Watts) is örült, hogy legalább már nem az orvosok által felírt mindenféle nyugtatókon él. De nagyon neki sincs ideje az anyjára figyelni, meg van a maga gondja. Szeretne már gyermeket, ha már az álma, hogy saját galériát nyisson, nem tűnik megvalósíthatónak, hiszen férje semmit sem keres (Josh Brolin). Otthon ücsörög és könyvkiadók visszaigazolásait várja a regényeire. Na meg persze a szemközti lakás csinos , vörösruhás lakójával (Freida Pinto) ismerkedik. Nem is sejti, hogy mindeközben neje is jól elvan a főnökével (Antonio Banderas). Bizony lesznek itt bonyodalmak...

A szereposztás bravúros, a sztárok csuklóból hozzák a hétköznapi gondterhelt kisemberek ügyetlenkedő karakterét. Volt már ugyan sok jobb filmje Allen-nek, de ez is bőven megüti az élvezetes kategórát, ha pedig arra gondolunk, hogy milyen gyatra romanikus komédiákat kellett végigszenvednünk az utóbbi időkben, bőven megér egy 8/10-et.

Hazai bemutató: 2011. május 12.

Anthony Hopkins-t az év hátralevő részében sajnos már nem láthatjuk a mozikban. Jövőre ő alakítja majd Ernest Hemingway-t az Andy Garcia által rendezett életrajzi filmben, a Hemingway & Fuentes-ben, majd a 360 című romantikus film tíz jelenete közül is feltűnik egyben majd. Az Isten városa és Az elszánt diplomata rendezője viszi vászonra 360 címen A körtánc című érdekes színdarabot, melynek mindegyik jelenete egy párt mutat be szerelmi légyottuk előtt, vagy után, majd a következő jelenetben újra az egyikükek láthatjuk azonos szituációban egy másik partnerrel, és így tovább. Ez követően Dustin Hoffman-nal együtt láthatjuk a vásznon majd a máris Oscar-várományosnak számító The Song of Names-ben.

Naomi Watts-ot hamarosan újra láthatjuk Ewan McGregor-ral, egy pár szemszögéből élhetjük át hamarosan a The Impossible című drámában a 2004-es ázsiai cunamit. Szeptemberben a Dream House című misztikus thrillerben kísérti szellemével egy új lakásba költöző párt, akiket Rachel Weisz és Daniel Craig alakít. A filmben amúgy a The Tree (A fa)-ban nem is oly rég látott Csókás Márton alakítja a férjét. Aztán decemberben Clint Eastwood szintén Oscar-várományos drámájában, a J. Edgar-ban is szerepel majd Leonadro Di Caprio mellett.

A tengerentúlon a héten mutatták be Antonio Banderas másik jelenleg vetített filmét, a The Big Bang-et, de épp a napokban vetítik majd Cannes-ban La piel que habito (A bőr, amelyben élek) című filmet, amelyben egy  plasztikai sebészt alakít, aki nővé operál egy férfit, aztán beleszeret. Augusztusban jön a Spy Kids 4, majd a 30-as évek Arábiájába repülhetünk a Black Gold című filmmel, amely két emír viszálykodásáról szól. Ellenfelét Mark Strong alakítja, a lányát pedig Freida Pinto. De Soderbergh közelgő, Haywire című akciófilmjében is kapott egy szerepet Channing Tatum, Ewan McGregor, Michael Douglas és Gina Carano mellett.

Freida Pinto-nak jelenleg a Miral című filmjét is vetítik a tengerentúlon, remélem behozza hazánkba valamelyik indie-filmes forgalmazó. A nyár egyik nagy blockbusterében, A majmok bolygójában is láthatjuk, majd az Immortals-ban is feltűnik egy kisebb szerep erejéig.

Na és mi a helyzet Woody Allen-nel? A Cannes-i Filmfesztiválon épp tegnap vetíteték legújabb alkotását, a Midnight in Paris (Éjfél Párizsban)-t, melyben Rachel McAdams, Owen Wilson, Adrien Brody, Marion Cotillard és maga Carla Bruni-Sarkozy a húzónevek. Jövőre pedig a Bop Decameron című romkomja érkezik, amelyben Penélope Cruz, Ellen Page, Jesse Eisenberg és Alec Baldwin lesz többek között látható.

Miután kellően kifigurázta Simon Pegg és Nick Frost a Haláli hullák hajnalával és Vaskabátokaban a zombi-, majd utóbbival a zsarufilmeket, a sikeres duó következő célpontja a sci-fi műfaj lett. Az összeszokott csapatból ezúttal ugyan a Scott Pilgrim forgatása miatt kimaradt előző sikerfilmjeik rendezője, Edwar Wright, de szerencsére beugrott a helyére a Miért ciki a szex-et és A kalandpark-ot jegyző Greg Mottola.

A sztori főhőse két sci-fi-őrült, már-már betegesen kattant angol pasas, akik nehezen összespórolt pénzüket arra költik, hogy az USA-ba utaznak és körbejárják a nevezetes, állítólag UFO-járt helyszíneket Rooswell-től Kecksburg-ig. Ép ekkor futnak össze Paul-lal, a menekülő földönkívülivel.

A kis vézna marslakó nem most érkezett a Földre, az elmúlt 60 évet egy titkos laborban töltötte, ahol mindenféle tanácsokat osztogatott a tudósoknak, miközben minden földi jóval ellátták. Ám miután már elfogytak a kutatók kérdései, úgy döntöttek, felboncolják, hogy alaposabban áttanulmányozhassák az agyi működéseit. Ekkor döntött úgy Paul, hogy most jött el a Földről való sietős távozásának ideje és sikeresen meglépett a katonai bázisról. Persze hogy sikeresen megússza a szó szerinti agyturkászászt, előbb meg kell lépnie az őt üldözők elől, a kormány ügynökei (Jason Bateman - Juno, Lepattintva, Páros mellékhatás, Szakíts ha bírsz, Édes kis semmiség) ugyanis teljes gőzzel loholnak utána.

A két, épp kalandot kereső sci-fi-fant persze nem kell sokáig kérlelnie, hogy vigyék magukkal, bepattan közéjük a lakókocsiba és megkezdik kalandos utukat.

Sajnos a szó szoros értelmében rétegfilm a Paul, aki nem mozog otthonosan a sci-fi-k világában, annak fel sem tűnik a több, mint félszáz filmes utalást, max. az X-akták-ra, a Lorenzó olajára vagy az Alien és Star Trek-franchise-okra való kikacsingatásokat díjazza majd, de ezeket kihagyva már nem is nagyon maradt volna több poén a filmben, amit az előzetesben nem láttunk volna. Csak sörözik, káromkodik, füvezik és böfög mindenki, amit eleinte ugyan vicces egy vézna kis, zöld földönkívülitől látni, de egy másfél órás vígjátékot azért nem nagyon lehet erre építeni. Na és persze üldöz mindenki mindenkit, merthogy egy tipikus roadmovie-s sztorit kellett ráhúznia az alkotópárosnak az alaptörténetre, hogy legyen valami cselekmény is a filmben.

Az UFO és az emberek összebarátkozása miatt azt vártam, hogy a sztori fő mondanivalója a feltétel nélküli elfogadásra való tanítás lesz. Ezzel szemben szinte az egész film a kereszténység lejáratásáról szól. Az oké, ha az alkotók úgy gondolják, hogy felsőbb hatalom nem létezik és rosszul teszi, aki mélyen vallásos életet él, ahelyett, hogy kipróbálna minden vétket, de nem hiszem, hogy szerencsés megpróbálni ráerőltetni a véleményüket a nézőkre.

Remélhetőleg következő műfajparódiájának forgatókönyvén többet dolgozik majd Simon Pegg, mert ez így épphogy csak egy 3/10-et film. Nem csak a cselekmény szegényes és túlontúl elhúzott, a poénok mennyiségével is nagy a gond. Ezt még az amúgy remek komikusok jelenlétével sem sikerült ellensúlyozni. Még úgy sem, hogy áthozta a rendező előző filmjéből, a Superbad-ben még kimondottan jól működő Bill Hader és Joe Lo Truglio párost.

Fotók a premierről:

Simon Pegg-et legközelebb a Spielberg által rendezett Tintin kalandjai című animációs trilógia első részében hallhatjuk (hazai bemutató: 2011. november), élőszereplős filmben pedig decemberben a Mission Impossible 4-ben, jövőre pedig a 2012-es év egyik legnagyobb blockbusterében, a Star Trek folytatásában.

Éppen ezen a héten volt a világpemierje az Attackt the Block című filmnek is, amelyben Nick Frost ismét harmadik típusú találkozás egyik résztvevője, remélem idővel hozzánk is eljut valamilyen módon a film. Természetesen a Tintin kalandjai-ban ő is szinkronizál egy szereplőt.

Ha már a hangoknál tartunk, azt talán elfelejtettem említeni, hogy Seth Rogen szinkronizálta a filmben a földönkívüli Paul-t. Ő a pár hét múlva bemutatandó Kung Fu Panda 2-ben is megtöltheti élettel az egyik rajzolt figurát, majd új oldalát megmutatva játszik két drámában még az éven. A Sarah Polley által rendezett Take this Waltz-ban Michelle Williams-szel láthatjuk, az 50/50-ben pedig Anna Kendrick-kel és Joseph Gordon-Levitt-tel.

Hazai bemutató: 2011. május 12.

Hihetetlen, de elérkezett az 5. részéhez az F&F franchise. Valamikor az új évezred elején volt, amikor is az Universal látva a Tolvajtempó sikereit, elkészítette a következő nyárra az azóta legendássá vált Halálos iramban-t. Az illegális gyorsulási versenyek világába kalauzoló film világszerte 207 millió dollárt hozott a konyhára és újfajta köntösbe helyezte a chase-moviekat. Két évre rá jött is a folytatás, persze ekkor már duplaannyi pénzt szánt a stúdió a projektre, de ez sem volt baklövés. 238 millió lett az összbevétel, még úgy is, hogy Vid Diesel nem szerepelt a filmben. A harmadik részben már Paul Walker sem tűnt fel, azonban még így is rengetegen váltottak rá jegyet (158 millió volt a bevétel). Aztán 2009-ben sikerült összehozni a főszereplőpárost a negyedik részre, de még így sem sokan számítottak arra, hogy 363 millió dollárt könyvelhetnek majd el a mozijegy- és dvd-eladásoknak köszönhetően.

Ezen számadatok után máris érthetővé válik, miért is erőltetik az alkotók a további folytatásokat. Hiszen lássuk be így az 5. epizódnál tartva, semmi újat nem mutatnak a sorozat újabb és újabb részei. De talán pont itt a titok nyitja: a néző tudja mire számíthat: nem vár karakterfejlődéseket, meghökkentő fordulatokat, csupán tuningolt négykerekű járműcsodák száguldozását, egy csipetnyi akcióval és krimivel fűszerezve. De igazából nincs is ezzel gond, a producerek sem ígérgetnek mást, mint egy könnyed nyári popkornmozit. Ha képesek vagyunk kellően kikapcsolni agyunk realitásérzék-funkcióját, akkor már az sem zavar minket, ha az autók mellett már a szereplők is meseszerű erőnléti tulajdonságokkal gazdagodnak. Az más kérdés, hogy ki akar így filmet nézni...

A cselekmény ezúttal Brazíliában játszódik, Dwayne Johnson üldözi most Vin Diesel-t és Paul Walker-t, akik persze most is az "utolsó nagy dobás aztán dobbantunk" küldetés próbálják végrehajtani. Szerencsére sikerül szinte mindenkit összeszedniük a melóhoz a régi csapatból, hiszen mindegyikükre szükség lesz a terv végrehajtásához.

Pontozásom: 4\10. Se nem több, se nem kevesebb, mint az előző rész, de én azért csak beülök a 6. részre is majd 2013-ban, mert ezeket a csodajárgányokat még a színészek nélkül is szívesen elnézegetném szélesvásznon...

Hazai bemutató: 2011. május 5.

Fotók a premierről:

Hetek óta izgatottan vártam, hogy végre behozza hazánkba a Budapest Film a Buried című thrillert, amely még Danny Boyle 127 Hours (127 óra)-jától is nagyobb oneman-show-t ígért. Merthogy a spanyol Rodrigo Cortés  rendezése merészebb, mint az egyszereplős filmeket megalkotó elődeinek alktásai. Nem csak a színészek számát csökkentette a lehető legkevesebbre, hanem a helyszínt is egy 2 négyzetméteres térre szűkítette. És amivel még Hitchcock Lifeboat-ját, Jerry Jameson The Elevator-ját, a Cube trilógiát, vagy  Ron Silver Lifepod-ját is sikerül megfejelnie: a film egyetlen képkockájáig, még egy kósza visszaemlékezésig sem hagyjuk el a szűkös kelepcét, amely egy föld alatt elásott koporsó. 

Koromsötét kezdéssel okoz meglepetést máris a nézőnek a minimalista thriller, csak a főszereplő (Ryan Reynolds) lihegéséből tudni, hogy nem  a mozigépész rontott el valamit. Aztán miután talál maga mellett egy gyújtót az eszméletvesztésből magához térő ismeretlen, körbevilágítja a szűkös helyiség misnden sarkát és döbbenten veszi tudomásul, hogy hová is került.

Mellette csupán egy öngyújtó, egy elemlámpa, egy kés, egy toll, egy palacknyi szesz és egy blackberry.  Ezutóbbival természetesen amint túlteszi magát hősünk a halálfélelmén, azonnal megkísérli szervezni saját kiszabadítási akcióját. Ám tudjuk milyen nehéz az üzenetrögzítők és a mindenkit ide-oda kapcsoló diszpécserek világában érvényesíteni akaratunkat. A pánikot pedig még tovább erősíti az egyre jobban fogyó oxigén, a pislákoló gyújtó és elemlámpa, a mobil aksijának merülése és a repedéseken át utat törő homok koporsóba jutása, ezzel csökkentve a túlélési esélyeket.

Kis idő múlva fogva tartói is jelentkeznek, kiderül, hogy terrorista támadás áldozata lett a teherautósofőr, rajta kívül mindenkit megöltek és ő is csak úgy maradhat életben, ha sikerül válságdíjat kiharcolnia. Az oxigén azonban egyre fogy a koporsóban és amerikai segítői sincsenek egyszerű helyzetben, hogy megtaláljanak egy koporsót a föld alatt az Iraki sivatagban.

A klausztrofóbiától szenvedőket leszámítva ne tántorítson el senkit, hogy az egész film egy 2 m3-es térben játszódik, a spanyol rendező ugyanis bravúros csavarokkal és sokkoló párbeszédekkel teszi izgalmassá a valós időben játszódó törtnetet. Csak ajánlani tudom, az év eddigi legjobb vetített filmje. 10\10.

Az amerikai független filmek Mekkájának számító Sundance Filmfesztiválon óriási elismerésnek örvendett a klausztrofób-thriller.

A rendező legközelebb már Robert de Niro-val, Signory Weaver-rel és Cillian Murphy-vel forgat egy hasonlóan izgalmasnak ígérkező paranormális tevékenységekkel foglalkozó thrillert (Red Lights), melynek forgatókönyvét ezúttal őmaga írta.

Reynolds-ot a nyár végén egy képregényadaptációban, a Green Lantern (Zöld Lámpás)-ban láthatjuk, majd októberben a The Change-Up (Testcsere) című vígjátékban.

Hazai bemutató: 2011.04.21. 

Liam Neeson karrierje során szinte mindenféle szerepet kipróbált már, láthattuk életrajzi filmekben, drámákban, romantikusokban, sci-fikben, történelmi filmekben, képregény adaptációkban, de talán egyik alakításával sem ért el akkora közönségsikert, mint Brian Mills megformálásával a 2008-as Taken (Elrabolva) című akciófilmben. A tökéletesen rászabott szerepnek köszönhetően pillanatok alatt  korunk egyik legnagyobb akcióhősévé vált az 58 éves színész. Ezt talán még ő sem gondolta volna pár évvel ezelőtt.

Ezt a népszerűséget kihasználva reklámozta vele a Warner Az árva, a Góóól 2 és a Viasztestek rendezőjének új filmjét, a Taken színvonalat ígérő akció-thriller azonban sajnos nem ér fel a már-már kultfilmmé marasztalt elődhöz. Engem legalábbis csalódásként ért, de lehet csak az elvárásaim voltak magasak.

Nehéz úgy írni a filmről, hogy ne áruljam el a végén elrejtett csavart, mert mindvégig erre van kihegyezve sztori. Na azért nagy homlokcsapkodás nem vár senkire, láttuk már párszor a megoldást.

A Neeson (The A-Team, After Life, Clash of the Titans, Taken, Batman, Az átok, Schindler listája, Narnia krónikái) által megformált Dr. Martin Harrist egy konferenciára érkezik Berlinbe feleségével (January Jones -X-men, Dirty Dancing 2, Igazából szerelem). Miközben visszasiet a reptérre az ott felejtett poggyászáért, autóbaleset éri. A taxisofőr (Diane Kruger - (Mr. Nobody, Becstelen Brigantyk, A nemzet aranya, Trója) menti meg a vízbefulladás elől, ám így is többnapos kómába esik. Ébredése után eleinte csak azt nem érti, miért nem látogatta meg felesége, ám később azzal is szembesülnie kell, hogy a nő meg sem ismeri. De nem csak ő, kollégái is úgy tesznek, mintha sosem találkoztak volna vele, ráadásul a helyét is átvette egy ismeretlen idegen.

De hogyan bizonyíthatná be hivatalos iratok hiányában egy idegen országban, hogy ő az igazi Martin Harris? Milyen összeesküvés állhat a dolog mögött? Esetleg a balesetben szerzett sérülések okozta identitás-vesztés és téveszmék tehetnek az egészről? Már-már hősünk is elbizonytalanodik a maga igazában, miután azonban stasi-ügynöknek tűnő ballonkabátos figurák támadnak rá, világossá válik, hogy komoly összeesküvés állhat a különös események mögött.

Összességében élvezhető film az Unknown, Liam Neeson hozza a tőle várhatót, miután sikerül felhúzni, alaposan rendet rak a berlini bad guy-ok között, még ha nem is olyan szintű vehemenciával, mint a már sokat említett Taken-ben. Ez egy sokkal lassabb film, az alkotók inkább a nyomozásos-thrilleres részre fektették a hangsúlyt, ami eleinte igencsak unalmas lehet annak, aki akciófilmre készül, hiszen az első kb. 45 percben még egy verekedést sem tartogat a film.

Két másik remek színészt is láthatjuk mellékszerepben Neeson mellett és itt nem January Jones-ra vagy Diane Kruger-re gondolok, mert az ő karakterük túlságosan egydimenziós. Sokkal inkább Bruno Ganz-ra (A felolvasó, A bukás, Berlin felett az ég, Wim Wenders, Kenyér és tulipánok) és Frank Langella-ra (The Box, Frost/Nixon, Szupermen visszatér, Sherlock Holmes).

Pontozásom: 6\10. Sokkal-sokkal nagyobb dózisú akciót ígért az előzetes, magát a történetet pedig láthattuk már jópár filmben korábban, lásd. A hatodik napon, Őrület, Bourne trilógia, Salt ügynök, Total Recall...

Hazai bemutató: 2011.04.14.

A los angeles-i premier fotói:

Neeson-nal már nem találkozhatunk idén a mozivásznon, legközelebb 2012 januárjában láthatjuk a The A-team rendezőjének új filmjében, a The Grey-ben. A történet egy csapat olajfúró munkásról szól majd, akiknek lezuhan a gépe és egy vérszomjas farkasfalka vadászterületén találják magukat Alaszka elhagyott erdeiben. Ezt követően jön majd márciusban a Clash of the Titans folytatása, a Wrath of the Titans, a franchise-ban továbbra is ő alakítja Zeuszt. Májusuban pedig a Battleship című filmben akciózik Rihanna-val karöltve a földönkívüliek ellen. 

Diane Kruger-t legközelebb tálibok rabolják el Afganisztánban a Special Forces című francia filmben (világpremier: 2012. október), majd ő formálja meg Marie Antoinette-et az Isten veled Királyném című történelmi drámában.

January Jones viszont nemsokára újra feltűnik az év egyik legnagyobb blockbuster-ében, az X-men: Az elsők-ben, majd Nic Cage feleségeként gyilkolják meg a Hungry Rabbit Jumps-ban.

11 évet kellett várnunk a 90-es évek végének legendás slasher-trilógiájának folytatására. Az utolsó rész óta eltelt idő nem kevés, a legfanatikusabb rajongók is letették már azóta ghostface álarcukat, aki pedig csak egyszer tekintette meg anno az epizódokat, az pláne nehezen emlékezhet vissza a gyilkosok kilétére. Wes Craven-ék azonban mégis úgy gondolták, érdemes összeszedni a régi színészeket, (mármint akiknek túlélte a karaktere a gyilkolászást) hogy lehúzzanak még egy bőrt a történetről. Vagyis először ezt gondoltam, ám a megtekintése után kiderült, hogy igazán remek, fordulatos sztorival álltak elénk, nincs okunk panaszra. Sőt, teljesen rá is cáfolnak az örök törvényre, miszerint a horrorfranchise-oknak egyre romlik a színvonala a folytatásokkal.

De talán nem árt átfutnia az előzményeket annak, aki beül az aktuális részre. A sorozat mindhárom részt túlélő főhőse a gyötrelmes életű, megtört tinnédzser Sidney Prescott (Neve Campbell), a kétbalkezes rendőr Dewey Riley (David Arquette) és a sikeres oknyomozó riporter Gale Weathers (Courteney Cox).

Az első részben Sidney két iskolatársa, Billy és Stu ritkítja a kisváros lakóit. Kiderül, hogy ők ölték meg Sidney anyját is annó, mert annak viszonya volt Billy apjával, így a srác szülei a nő miatt váltak el. A másik srácnak különösebb indítéka nem volt, jó szórakozásnak tartotta az egészet.

A második részben Sidney már egyetemista, amikor valaki megint mészárlásba kezd. Ebben az epizódban Billy anyja ragad kést, illetve ismételten Sidney egyik barátja, Mickey. Utóbbi csupán a hírnévért gyilkolt, míg a középkorú asszony fia halálát szerette volna megbosszulni.

A harmadik részben a Döfés 3. című film forgatásán kezdenek hullani a színészek. Ráadásul mindegyik áldozat mellett Sidney anyjának fényképét találják. A középiskolás majd egyetemi évek alatt átélt rettegés után Sidney eldugottan él egy erdő közepén, ám a történtekre a forgatási helyszínekre érkezik. Tudja, csak ő vethet véget a haláleseteknek. Ezúttal csak egy gyilkos van: a rendező, aki valójában Sidney féltestvére, akit anyjuk eltitkolt a családja előtt. Kiderül, hogy anno ő beszélte rá Billy-t az öldöklésre. De szerencsére Sidney megenekül, akárcsak Gale és Dewey.

Az aktuális rész 10 év elteltével játszódik. Sidney nem járt azóta Woodsboro-ban, ám írt egy bestsellert az átélt eseményekről. Ezen könyv promótálása céljából érkezik vissza szülővárosába. Talán nem szerencsés, hogy az első ghosface-es gyilkosság évfordulóján, amikor a fiatalok egész éjjel maszkban rohangálva italoznak. Gale és Dewey házaspárok, a pörgős riporternő úgy tűnik lenyugodott férje mellett, abbahagyta a tévézést és ő is a könyvírással foglalkozik, a Döfés folytatások forgatókönyvét is ő alkotta. Dewey pedig ugyanaz a kétbalkezes sheriff, mint annak idején.

És meg is történik a baj, valaki megint ontani kezdi a lakosság vérét. És mivel Sidney csomagtartójában találják meg az egyik gyilkos fegyvert, gyanúsítottként még el sem hagyhatja a várost. Unokatestvérénél talál menedéket (Emma Roberts), akinek barátnőjét szintén meggyilkolták. Bár kapnak rendőri védelmet, mint tudjuk, ghostface pengéi elől senki sincs biztonságban...

Tökéletesen betartja a negyedik rész is a horror-folytatások alapszabályait: nagy mértékben növelték az alkotók a halottak számát, a vér mennyiségét és a gyilkolások módja is egyre kegyetlenebb. Továbbá már az sem biztos, hogy túlélik a részt a főszereplők, de akár a tettes is közülük lehet valaki.

Ami még különösen tetszett, hogy a vérfrissítésről sem feledkeztek el elsősorban Hayden Panettiere és Emma Roberts (továbbá Anna Paquin, Kristen Bell, Adam Brody, Rory Culkin, Anthony Anderson, Heather Graham, Aimee Teegarden, Brittany Robertson, Lucy Hale, Shenae Grimes, Marielle Jaffe, Alison Brie) személyében. Nagyon kellettek az új arcok, egyrészről hogy azokat is becsalogassák a moziba, akik most találkoznak először a franchise-al, de bevallom, talán kicsit unalmasnak is tartottam volna, ha csak a régi karakterekért kellett volna szorítani. Plusz a népes szereplőfelhozatal miatt talán többször érezzük hogy "hopp, megvan, biztos ő a gyilkos", aztán hirtelen meghal az illető és kezdődhet elölről az agyalás.

Biztosan sokan elutasítják a további folytatásokat is, mint ahogyan a negyedik rész bejelentésénél is rengetegen fanyalogtak, de ha továbbra is ilyen szintet produkálnak Wes Cravenék, akkor csak jól járunk.

Pontozásom: a slasher-filmek műfaján belül bőven megért számomra egy 8\10-et. Tökéletesen megadja az elvárt szintet az ijesztgetést, humor és váratlan csavarok terén. És hiába tudjuk, hogy lehetetlen kitalálni, ki a gyilkos, akkor is végig ezen kattog az agyunk...

A Season of The Witch (Boszorkányvadászat) után elhozta Bradley Cooper, Robert De Niro és Abbie Cornish (Bright Star, Sucker Punch, Candy) szereplésű Limitless-t is a hazai mozifilm-forgalmazási piacra január végén belépő Pro Video Film & Distribution Kft.

A 7 éves kora óta kitartóan író Alan Glynn-nek 42 éves korára bólintott rá az egyik könyvkiadó az egyik regényére. A The Dark Fields névre keresztelt techno-thriller akkor nem lett felkapott könyv, ám közel 10 év elteltével egy véletlen folytán lelt rá egy antikváriumban a korábban főleg könnyedebb vígjátékokat író Leslie Dixon (A vasmacska kölykei, Mrs. Dubfire, Nicsak ki beszél most, Hajlakk, Agyő nagy ő). Amint elolvasta, úgy érezte, ebből a sztoriból filmet kell forgatni. Nos valószínűleg ez csak a PR-blabla, egy másik interjú szerint az író ügynöke küldözgette szét az összes filmes cégnek a regényt, de kit is izgat, a lényeg, hogy a Miramax egyből lecsapott a történetre és még De Niro-t, (miután Shia LaBeouf eltörte a kezét egy autóbalesetben) Cooper-t és Cornish kisasszonyt is sikerült megnyerni a főszerepre.

A történet főhőse, Eddie (Bradley Cooper - Hangover, The A-team, Valentine's Day, New York I Love You, Alias) egy ihlethiányban szenvedő író, aki napjait a sötét szobájában tölti a laptopján megnyitott Word teljesen üres dokumentumán villogó kurzort bámulva és várja, hogy megírja élete művét. De csak-csak nem jönnek a szavak, pedig a kiadója által kiszabott határidő vészesen közeledik, ráadásul még a barátnője is megelégeli kiüresedett kapcsolatukat és elhagyja őt. Ekkor találkozik egyik régi ismerősével, a korábban piti drogdílerként pénzt kereső srác most meglehetősen jól fest, állítása szerint megy is a szekér, hiszen most fedeztek fel egy csodaszert, amely eddig nem tapasztal módon turbózza fel az agyat.

Bár eleinte vonakodik Eddie, végül csak-csak beveszi az új intelligens-gyógyszert, veszteni valója úgy sincs, hátha könnyebben összehozza a könyvét. Nos ettől sokkal jótékonyabb hatást gyakorol rá a szupertitkos szer, pillanatok alatt összecsapja a regény első részét, kitakarítja a lakást, az ujja köré csavarja a főbérlő csaját, plusz még egy kis pénzt is keres a tőzsdén. Másnap meg is tudja a szer titkát: az NZT névre keresztelt kísérleti cucc képes arra, hogy használója sokkal többet használjon az agyi kapacitásából, mint amennyit alap állapotban. Eddie bármit felidéz, amit valaha hallott, egy nap alatt képes tökéletesen megtanulni egy idegen nyelvet, hamar rájön, hogy újonnan szerzett zsenialitását érdemes lenne mielőbb pénzszerzési célra kihasználni: hamarosan a tőzsde új csillagaként tündököl.

A titkát persze senki nem érti, így egyhamar egy sereg ellenségre is szert tesz, ráadásul idővel megtapasztalja a szer mellékhatásait: időnként teljesen elfelejti, mi történt vele az előző 24 órában. De talán még ettől is ijesztőbb, hogy az a néhány szerencsés, aki kipróbálhatta a csodaszert, amint abbahagyta a szedését, kis idővel teljesen leépült és meghalt. A pirulák pedig rohamosan fogynak...

Bár akad egy-két elvarratlan szál a filmben (spoiler: a szállodai gyilkosság, a bandita, a politikai pálya ívelése, Kik hozták létre a gyógyszert? Mik a pontos összetevői? spoiler vége), de összességében nagyon tetszett, hogy egy szájhagyomány útján élő legendát vettek alapul, nevezetesen, hogy az agyuknak csupán 10%-át használjuk. Az is pozitív, hogy alaposan megmutatják a főhős átlagember énjét, kellően elég hangsúlyt fektettek az előzményekre, hogy aztán végig szoríthassunk érte.

Eddig nem különösen tartottam jó színésznek Bradley Cooper-t, most azonban igencsak nagyot alakít. De ami a film erőssége, az a szokatlan képi játékok. Üdítően újszerűnek hatnak az operatőr és a vágók trükkjei a mozivásznon. Negatívum talán, hogy eléggé leül a film úgy 20 percnyire a közepén, az öngyilkosságos jelenetet már ezerszer láttuk, illetve hogy jobban kifejthették volna, hogyan ível fel hősünk karrierje. Ezúttal nem nyerte el a tetszésemet Abbie Cornish karaktere, amint van pénz, egyből visszatáncol Eddie ágyába. De végül is ez nem egy ilyen párkapcsolati sci-fi, mint mondjuk a The Adjustment Bureau volt, ez inkább ilyen önfelfedező film, mint mondjuk A harcosok klubja, melyben a fókusz mindvégig a főszereplőn van.

Pontozásom: 7\10. 

 Hazai bemutató: 2011.04.07.

 A new york-i premier fotói:

Bradley Cooper 

Cornish kisasszony Lanvin 2011-es tavaszi kollekciójából viselt egy szép ruhát a díszbemutatón, hozzá fekete szatán Stuart Weitzman Femina névre keresztelt peep toe-ját viselte VBH táskával és arany ékszerekkel  

De Niro és neje

Bradley Coopert hamarosan a The Hangover part. II (Másnaposok 2)-ben láthatjuk, míg Abbie Cornish-t a Madonna által írt és rendezett W.E.-ben. De Niro akciózik egyet hamarosan Jason Statham-mel (The Killer Elite), majd a Valentine's Day (Valentin nap) folytatásában, a New Year's Eve című romkomban szerepel az év végén.