The Road (Az út)

A Pulitzer-díjas Cormac McCarty legutóbbi könyvének (Nem vénnek való vidék) megfilmesítése szinte minden létező szakmai díjat bezsebelt 2008-ban, így már türelmetlenül vártam, hogy hazánkban is bemutassák a mozik a The Road-ot. A mai Amerika legjobb írójaként emlegetett szerző 2006-os könyvét ezúttal egy színes egyéniség, John Hillcoat rendezhette meg. Az ausztrál direktor dokumentumfilmektől kezdve videóklipeken át (Depeche Mode, Placebo, Therapy) szinte mindenben kipróbálta már magát, aztán 2005-ben elkészítette Az ajánlat (The Proposition) c. akciót, mely utáni elismertség fellendítette mozifilmes karrierjét. 

A The Road a szöges ellentéte az összes többi "Armageddon"-filmnek, a legnyomasztóbb roadmovie, amit valaha láttam. Egy megmagyarázatlan világpusztulás után játszódik 10 évvel a film. Valószínűleg valamilyen atomrobbanás söpörhetett végig a Földön, az emberek csak egy villanást láttak, majd minden kigyulladt. Miután minden leégett, a szürke füstfelhő teljesen elzárta a napfényt. Ennek következtében a növény és állatvilág teljesen kipusztult, megszűnt az elektromos ellátás is, így a túlélők családokat tömeges öngyilkosságba taszította az éhség és a reménytelenség. 10 évre rá már teljesen kihaltak az utcák, persze ahogyan a hasonló filmekben megszokhattuk, akadnak még veszélyes utcai bandák, akik a megmaradt emberekre vadásznak, hogy húsukkal csillapítsák étvágyukat.

Valószínűleg főszereplőink, egy apa (Viggo Mortensen) és 10 év körüli fia (Kodi Smit-McPhee) (a nevüket nem tudjuk, semmi értelme már a neveknek) az egyetlenek, akik nem tévedtek a kannibalizmus útjára. Ők inkább dél felé tartanak. Úgy gondolják, az Atlanti-óceán partjainál több esélyük van a túlélésre. A férfi talán tudja, hogy ott sem vár rájuk meleg és élelem. A remény itt már régen meghalt. De akkor is kell valami, amivel telhetnek a szörnyű napok, nem lenne képes véget vetni gyermeke életének, ahogy azt mindenki más tette. Mindent elkövet, hogy megvédje kisfiát, aki valószínűleg az utolsó ember lesz a Földön...

Viggo Mortensen remekül játssza karakterét, A gyűrűk ura egykori sztárja a felismerhetetlenségig lefogyott szerepéhez. Arcjátéka pánikba esettséget és elkeseredettséget sugároz felváltva a kamera felé, de gyermekében a "mi vagyunk a jófiúk"-mesével tartja a lelket.

De még nagyobb nevek is cameoznak a filmben, egyik kedvencem, Guy Pierce is feltűnik, de láthatjuk Charlize Theron-t és Robert Duvall-t is. Nem egyszerű azonban felismerni őket, remekül eltorzították az arcukat a sminkesek. 

Szörnyen szomorú vagyok, amiért alig váltanak hazánkban jegyet erre a filmre, de esélye sincs a nagy blockbuster, az Iron man 2 mellett, ráadásul a hazánkban kitört Robert Pattinson-láz miatt még a heti másik új dráma, a Remember Me (Emlékezz rám) is megverte. Akinek azonban érnek valamit a komolyabb mondanivalóval bíró alkotásokat, annak tényleg kár kihagynia ezt a filmet. Gondolom már mindenki besokallt a sok a poszt-apokaliptikus filmtől, ami az elmúlt fél évben jutott el hozzánk, ráadásul egy-két kivétellel egyik sem sikerült túl jóra (Pandorum, 2012, Éli könyve, Légió, Zombieland, Doomsday, 9). De a The Road mérföldekkel jobb mindegyik világvége témájú filmnél, az első perctől az utolsóig szívszorító a történet, a látvány pazar, a színészek pedig jól hozzák búskomor szerepüket. Úgy gondolom, pár év  múlva újranézve is sok mondanivalója lesz számomra, így egy megnézés után is simán bekerül a kedvenc filmjeim közé.

Pontozásom: 10\10.

Sajnos az USA-ban is szörnyű nézettséget produkált, alig több mint félmilliós a legnagyobb napi nézettsége. A 25 millió dollárból készített film épphogy meg fogja termelni a kiadásokat, ugyanis eddig csak 24 millió $-t bevételt hozott a The Weinstein Comany-nek. Azt hiszem rég volt ekkora bukása a filmstúdiónak, már csak abban bízom, hogy a dvd-piacon többen felfedezik majd eme nagyszerű alkotást (mint pl. a The Hurt Locker esetében). Ezzel ellentétben a regény megjelenése óta (február 1.) a legkeresettebb a könyvek között.

Nézettség:

                                          Hazai premier: 2010. május 6.

 Érdekes helyszínt választottak a premiernek, a a Hollywood Boulevard-on található Grauman’s Chinese Theatre-ben mutatták be elsőként a filmet.

A filmzenék sokat hozzáadnak film világvége hangulatához, de néhol túl sokáig szól egy-egy dal és kicsit idegesítővé válik (most így hirtelen a legelején hallható zene ugrik be, ami szerintem 10-15 percig is ment). Nick Cave és Warren Ellis komponált a jelenetek alá, akik John Hillcoat előző filmjéhez, a The Proposal (Az ajánlat)-hoz írták a dalokat.

                                                1, The Beach

                                                2, The Road

                                                3, Memory

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.