Edge of Darkness (A sötétség határán)

Tegnap megnéztem Mel Gibson új filmjét, és azt kell hogy mondjam, nagyot csalódtam.

Amit a történetről és a színészekről tudni kell, már leírtam itt.

Nem vártam egy Taken szintű bosszúhadjáratos filmet, de azért jobban beleélhette volna magát a főszereplő a lánya gyilkosai után való nyomozásba. A történet kesze-kusza, össze-vissza ugrálunk a helyszínek között, érthetetlen hogy ki-kicsoda, kinek az oldalán áll, de nem szenvedném végig még egyszer a 2 órás játékidőt, hogy mindent megértsek.

Pontozásom: 3\10. Gondoltam, hogy nem lesz túl ütős film, de hogy ennyire gyenge, azt nem vártam...

  Hazai premier: március 18.

Egyedül a filmzenék jók. Miazhogy jók! Szuperek! De nem is lehetne másképp, hiszen egyik kedvenc zeneszerzőm, az a  Howard Shore (Twilight, A bárányok hallgatnak, Hetedik, A Tégla, Aviátor, Harcosok klubja, Pánikszoba, Philadelphia, Sztriptíz) komponálta a jelenetek alá a dalokat, aki A Gyűrűk Ura - a király visszatér-rel 2-2 Oscar- és Arany Glóbusz díjat szerzett már. A film izgalmas jeleneteit az adja, mikor váratlanul beindul hangosan egy-egy dal.

Ennél a zenénél például majdnem kiugrottam a székből, olyan váratlanul ért:

Howard Shore - Main Titles: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.