Bár elég sok negatív véleményt olvastam külföldi kritikusoktól a filmről, mégsem rágódtam egy percig sem, hogy érdemes -e megnézni, hiszen Paul Haggis neve a poszteren egyértelműen meggyőzött. Neki köszönhetem ugyanis több kedvenc filmemet is (Millió dolláros baby- forgatókönyv, Ütközések - rendezés). Még szerencse, hisz pozitív meglepetést okozott számomra az adaptált történet megvalósítása, a 2008-as Diane Kruger (Mr. Nobody, Becstelen Brigantyk, A nemzet aranya, Trója)  szereplésű Pour Elle című dráma remake-je klasszikusokkal jobbra sikerült, mint az eredeti. De már a címek is mutatják a két film különbségeit: míg a francia produkcióban az érzelmeken  a hagsúly, a történet lelki oldalát közelíti meg, addig Haggis pörgősebb alkotása főleg az időhiányról és a sürgetett cselekvésről szól.

A közelmúltban elég rossz szerepeket elvállaló Russell Crowe (Robin Hood, Börtönvonat Yumába, Egy csodálatos elme, Gladiátor, Hazugságok hálójában) ugyanis egy olyan főiskolai tanárt alakít, akinek egyik pillanatról a másikra fordul a feje tetejére az élete: rendőrök hada ront be egy megszokottan induló reggelen az ajtaján és hurcolják el bilincse verve feleségét (Elizabeth Banks - Hívatlan vendég, Zack és Miri pornót forgat, Mindenképen talán, 40 éves szűz, Pókember 2). A vád: főnöke meggyilkolása.

A gond pedig az, hogy minden bizonyíték a nő ellen mutat, nincs az a bíróság, amely felmentené. 20 év fegyházra ítélik, majd miután a fellebbezést is elutasítják, öngyilkosságot próbál elkövetni a reményvesztett nő. A feleségében feltétel nélkül bízó férj ekkor úgy dönt, minden energiáját összeszedi és ha törvényes úton nem sikerült kihoznia a rács mögül összetört párját, akkor majd megpróbálja kiszabadítani.

A rendező fittyet hány a krimik követelményeire, cseppnyi információt sem kapunk a feleség ártatlanságáról vagy bűnösségéről, a nézőre bízva, hogy mit gondol róla. Más filmnek a felét kitenné a bírósági tárgyalás vagy az esküdtszék döntésének drámai bejelentése (lásd. Conviction, Michael Clayton, Erin Brockovich, Hart háborúja, Philadelphia) de Haggis nem ezekkel a sokat látott pillanatokkal akar katarzist kelteni a nézőben. Sokkal inkább azon a hangsúly, hogy hogyan válik a kétségbeesett, megtört férfiből mindenre elszánt bűnöző. És bár néhol azért kissé hihetetlen képességekkel is gazdagodik főhősünk ezen útja alatt, tudjuk le egy legyintéssel a dolgot. Ne akadjunk le, ha sikerül egy teniszlabdával kinyitnia egy autózárat, vagy fekvő helyzetből eltalálnia valakit lövész gyakorlat nélkül is. Miért ne lehetne szerencséje? Biztosan mindenki tapasztalta már magán, hogy stresszhelyzetben sokkal jobban teljesít az adrenalin hatására.

Az egyetlen dolog talán ami nem tetszett a filmben, az a túl sok cameo. Nem is tudom, valamiért számomra mindig zavaró, ha csak pár jelentéktelen mondatot kap egy-egy nagyobb sztár egy produkcióban. Itt most Brian Dennehy, Liam Neeson (The A-Team, After Life, Clash of the Titans, Batman, Az átok, Schindler listája, Narnia krónikái) és Olivia Wilde - Tron: Legacy, Dr House, Narancsvidék, Alpha Dog) szerepére gondolok, hiszen az ő pár percnyi jelenlétük is elég, hogy ellopják egy picit a figyelmet a főszereplőkről, aztán utána hiányérzetünk marad a kibontatlan karakterük miatt.

Sokan azzal bírálták a filmet, hogy megtanítja, hogyan kell megszökni egy börtönből. Nos azért ez nem teljesen igaz. De ennek ellenére egy roppant profin összerakott, az első percétől az utolsóig izgalmas akció-krimit kapunk, természetesen a Paul Haggis-től megszokott lelassított, vonóhangszeres drámai betéteivel. Simán 9\10. Nagyon erős filmekkel kezdődik az év, ha ez így folytatódik, nem lesz panasz...

Hazai bemutató: 2011.01.20.

Akkora sikert sajnos nem aratott a film a mozikban, mint amekkorára számítottam a húzónevek miatt, 51 millió dollár bevételt hozott a Lionsgate-nek. (30 millió dollárból forgatták)

A new york-i premier fotói:

Már csak április közepéig kell várnunk a borzongás nagymestere, Wes Craven legendássá vált kultfilmjének 4. részére. A régi karakterek közül mindenkit visszahoznak, aki élve maradt (Neve Campbell, Courteney Cox, David Arquette), de a vérfrissítés sem marad el (Adam Brody, Hayden Panettiere, Emma Roberts) az utolsó rész után 10 évvel játszódó epizódban.

Most tették közzé egy Daniel Greene ír-amerikai maffiózó életéről szóló gengszterfilm trailerét, amelyet az Armageddon, A megtorló, a Jumanji és a Die Hard 3 forgatókönyvírója rendezett.

A hírhedt bűnözőt egy bizonyos Ray Stevenson alakítja, nekem nem sokat mond a neve, de Val Kilmer, Christopher Walken és Vinnie Jones is fellelhető a stáblistán. Nekem nem igazán jönnek be a maffiózó-filmek, de nincs az a férfi néző, akinek ne tetszene ennyi robbantás:) Csak egy erős eyecandy hiányzik a filmből, mint mondjuk Marion Cotillard vagy Carey Mulligan a Public Enemies-ben.

 Premier: 2011.03.11. (USA) 

A több hetes csökkentett üzemmód után ma újraindul a blog, melyet próbálok majd ismét napi rendszerességgel frissíteni, amennyiben időm engedi.

Persze a két hónap alatt kimaradt kritikákat, nézettségi statisztikákat, előzeteseket is megpróbálom azért lassacskán pótolni, ha esetleg elfogynak a heti néznivalók és új előzetest sem tesznek közzé.

           Üdv: Fenyo86

Doug MacRay (Ben Affleck) Boston legsötétebb negyedében, Charlestownban lakik, ahol mindennaposak az emberrablások, autólopások és az erőszakos cselekmények. A férfi és csapata nem retten el semmitől, bátran előkapják fegyvereiket, ha szükségük van egy kis pénzre. Ahhoz is elég tapasztaltak már a balhék terén, hogy mindig kijátszák a rendőrséget, ám a bandavezér jól tudja, a szerencse nem tart örökké. Így kieszel egy nagyszabású bankrablást, mely sikeres véghezvitelével elég pénzt kaszálhatnak, hogy örökre elhúzzanak Bostonból. Ezúttal azonban nem úgy sikerül a dolog, ahogy eltervezték...

Nem csak a film forgatókönyvét írta Ben Affleck, ő is rendezte és még a főszerepet is eljátssza. De ne gondoljuk hogy ez túl sok feladatot jelenthet neki, hisz emlékezzünk csak a Good Will Hunting-ra. (Oscar- és Golden Globe-díj)

De szerepelnek még nagy nevek mellette, láthatjuk az idén Oscarra jelölt Jeremy Rennert (A bombák földjén, 28 héttel később, SWAT),  és az Oscar-díjas Chris Coopert (Amerikai szépség, Remember Me, Bőrnyakúak, A Bourne-rejtély, Adaptáció, Én és én meg az Irén, A hazafi), de Rebecca Hall (A tökéletes trükk, Vicky Cristina Barcelona, Frost\Nixon)  is sokaknak ismerős lehet.

De a fő húzónév számomra a Pletykafészek, a Felvéve és a Négyen egy gatyában eyecandy-je, Blake Lively.

Pete Postlethwaite arca ismerős még nagyon a stáblistáról, de egyszerűen nem jövök rá, hogy honnan. Még a szinkronhangja is előttem van... MEGVAN!!! Vagy egy hónapja ment az tvben A szerelem gyűrűje, illetve a Solomon Kane-ben is most láttam néhány hete. Na őrá is kíváncsi vagyok, milyen karaktert alakít Affleck így elsőre is izgalmasnak tűnő filmjében.

Hazai premier: 2010.10.21. 

A rendező-óriás Martin Scorsese Shutter Island (Viharsziget) című remekműve előtt közvetlenül egy nappal (02.12.) mutatták be a másik legenda, Roman Polanski Ghost Writer (Szellemíró) című thrillerét a Berlini Filmfesztiválon. Azóta várom türelmetlenül, hogy a mozikba is eljusson a film, melyet háziőrizetében fejezett be Polanski.

Nem véletlen, hogy már első mondatomban a Shutter Island-el együtt írok az alkotásról, hiszen ezúttal is egy zord időjárású, félelmetes, a külvilágtól szinte elzárt szigetre érkezik főhősünk, jelen esetben egy író (Ewan McGregor - Trainspotting, Moulin Rouge, Star Wars, A sziget, I Love You Philiph Morris, Angyalok és démonok,). Adam Lang ex-miniszterelnökkel (Pierce Brosnan) és szűk személyzetével kellene egy kis időt eltöltenie és befejeznie annak memoárját, az előző író ugyanis rejtélyes módon elhunyt.

A kéziratokat olvasva egyre több gyanú kezd motoszkálni a főszereplő fejében elődjének haláláról és a volt államfő politikai bűneiről. Az írás hamar nyomozássá válik, olyan súlyos államtitkok jutnak a tudomására, melyek birtoklásáért az életével is fizethet.

A ghost ennek ellenére úgy gondolja, mégegy írót nem tehetnek el láb alól... De vajon mennyire biztonságos így gondolkodnia?

Tulajdonképpen úgy is mondhatnám, hogy a film az előző héten bemutatott The Girl with the Dragon Tattoo (A tetovált lány) férfiaknak szóló változata, hiszen itt is egy barátságtalan szigeten kezd nyomozni a fenyegetésekre fittyet hányva a naiv (jelen esetben nem újság-, hanem könyv-) író. Csak amíg a svéd film mellékszálait a kendőzetlen szadizmus adja, addig itt a politikai utalások tarkítják az elsőre is túl egyszerű történetet.

A gond az, hogy annyira lassan, komótosan jutunk a pofonegyszerű megoldáshoz, hogy ez a kimért, de "tutyimutyi" angolosság már-már bosszantó egy kétórás játékfilm teljes egészén.

Le a kalappal, hogy sikerült a rendezőnek ebből a nyögvenyelős forgatókönyvből egy viszonylag nézhető mozit összeraknia. Ám én sokkal többet vártam, így nagy a csalódottságom. Most már el merem árulni, hogy az Inception mellett ezt a filmet vártam a leginkább a nyárra. Már április óta kint ketyegett a premierig hátralévő időt jelző számláló az oldaldobozban.

De ez nem volt több számomra 4\10-nél.

Annak ellenére sem, hogy a színészek is hozzák a karaktereiket: Ewan McGregor a The Men Who Stare at Goats (Kecskebűvölők)-ben egyszer már eljátszotta teljesen ugyanezt a szerepet (ugyebár ott is ő a naív oknyomozó újságíró), de meglepő módon Pierce Brosnan is kiszorított magából egy kis színészi játékot. Kim Cattrall (Szex és New York, Rendőrakadémia, Columbo: Gyilkosság telefonhívásra) talán a legjobb a filmben, de több még nagyobb név is cameozik, úgy mint Tom Wilkinson (Spíler, Valkűr, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Gagyi lovag, Szerelmes Shakespeare, Alul semmi), vagy James Belushi (Kutyám, Jerry Lee, Szerepcsere, Hull a pelyhes, Filofax)

Hazai premier: 2010. július 15.

A Berlini Film Fesztiválon készült vörösszőnyeges fotók:

Végre elérkezett a hazai mozikba is a nagy sikerű Millennium-trilógia első darabjának filmes feldolgozása. A 10 részesre tervezett könyvsorozatból sajnos csak három készült el, 2009 legnépszerűbb írója, Stieg Larsson tragikus halála miatt meg sem élhette könyvei sikerét. Az első kötet a Män som hatar kvinnor -  Férfiak, akik gyűlölik a nőket (nálunk A tetovált lány címen került forgalomba). De nem kell megijedni, minden rosszindulatú férfi megkapja a magáét a történetben.  Filmes adaptációját tegnaptól láthatjuk a vetítőtermekben, remélem a két folytatásra sem kell sokat várnunk.

Lisbeth Salander (Noomi Rapace), A tetovált lány hősnője egy 24 éves gót, hacker lány, akinek fiatal kora ellenére már csordultig tele a lelke a megaláztatottsággal és bosszúval. A feketére festett hajú, sötét ruhákat, tetoválásokat és pirszingeket viselő lány sápadt arca egyszerre sugároz veszélyt és kiszámíthatatlanságot, az antiszociális jellem azonban mindezek ellenére mégis valahogy a 21. század hősnője. Izgalmassá teszi karakterét, hogy semmit nem tudunk a múltjáról, csupán mellérendelt gyámja szájából halljuk (miközben az épp szexuálisan használja ki hatalmát a Lisbeth felett), hogy durva, nevelőintézetekben eltelt gyermekkora volt.

Az így már érthető módon antiszociálissá vált lány segíteni kezd a középkorú oknyomozó újságírónak egy negyven éve megoldatlan, cifra rejtély felderítésében, mely a nácizmustól kezdve a szexuális visszaélésen át a nők elleni erőszakig mindent szennyes témát körbeölel.

Egy tehetős üzletember Henrik Vanger bérli fel az oknyomozó-újságíró Mikael Blomkvist-et (Michael Nyqvist), hogy derítse ki azt, amire a rendőrség 1966-óta képtelen: ki tehet kedvenc unokahúga eltűnéséről?

Hogy ki a fő gyanúsított? Csupán a Vagner család 30 tagja, akik a "klán" éves találkozóján vettek részt a szigeten, melyről az egyetlen kivezető híd zárva volt a vizsgált napon. A detektívregények alap-szituációjával találjuk tehát szemben magunkat, a John Dickson Carr és Agatha Christie által is számtalanszor alkalmazott klasszikus "zárt-szoba"-rejtéllyel. 

Mi lehetett az indíték? A 16 éves lány lett volna a Vagner-vagyon örököse. 

Az alkalmi nyomozópáros jelleme remekül egyensúlyban tartja a filmet, míg a folyton nyugodt, középkorú férfi szelíden tűri a csapásokat (korrupcióval vádolják, börtönbe készül), addig a lány egy "pöccre robbanó bomba". Ám mivel az ellentétek vonzzák egymást és jól is működnek együtt, hamar kiderül, hogy jól kiegészítik egymást a nyomozói munkák során. 

A karakterek roppant gazdagok és komplexek, de mégis inkább maga a Vagner-telek látványa az, ami leköti az embert. Felhívnám a figyelmet a remek operatőri munkára, a fényképezés pazar, az ábrázolások olyannyira stílusosak, hogy a film azonnal berántja a nézőt és negyed óra után már úgy érezzük, hogy mi is eme remek detektívregény részeseivé váltunk. A hatalmas gond viszont már megint az, hogy túl nagy falat a könyv, túl sok szálon fut, túl sok a szereplő, képtelenség egy filmbe sűríteni. A néző idővel elfárad, hirtelen visszazuhan a kényelmetlen moziszékbe, a popcornja is elfogyott, és még hátravan háromnegyed óra...

Két és fél óra... Ettől több ideig is lekötött anno a Pearl Harbour, a Schindler listája, vagy a Gyűrűk ura 3, Niels Arden Oplev filmje azonban most nem. Stieg Larsson Millennium-trilógiája megérdemelte volna, ha 2-2 részes filmekben, 6x másfél órában tálalják a közönség elé. De lehet hogy csak a hazai premier időzítése nem felelt meg nekem, talán ha télen látom a sok Oscar\BAFTA\Golden Globe-jelölt, komolyabb, nyugisabb filmek mellett, több pontot is szórok rá. De a nyár a pörgős blockbustereké, így ez most nem adta annyira. Valahogy túl sűrű és bonyolult film ez így júliusra, túl sok helyen vesz furcsa és nem kívánt kerülőutakat a film története, amely egy könyv esetében kötelező, egy filmnél már inkább kerülendő, ha az érdeklődés fenntartása a cél.

Az erőszak mennyiségével sincs túl sok gond, de legalább 30 percet várhattak volna a durvább dolgokkal. Több helyen pedig már úgy éreztem, teljesen kihagyható lett volna egy-egy jelenet, melyben cél nélküli brutalitást láthatunk, ami a történethez sem nélkülözhetetlen és a jellemábrázolást is átjött volna a hiányában is. Remélem a folytatások inkább a film második felét, főleg a krimis-nyomozós vonalat viszik tovább.

A végső megoldás pedig picit kiábrándító volt számomra, figyelembe véve a rászánt két és fél órát, így eggyel kevesebb pontot adnék rá, mint amennyit akkor kapott volna, ha nem látom az utolsó 30 percet: 6\10.

Durva történet a nőgyűlöletről, a kapitalizmusról, a rasszizmusról, a szexuális szadizmusról, politikai fanatizmusról és a vallási fundamentalizmusról. Annyi a mocsok, hogy el sem bírja Vagnerék szigete és a vége felé vele együtt kezd süllyedni a film is kissé... 

Számomra nem az év alkotása, de azért tetszett és a folytatásokat is megnézem majd. Persze itt a svéd filmekre gondolok, merthogy a hollywood-i álomgyár látva a sikereket már be is jelentette az amerikai remake-et, melyben a baltaarcú Daniel Craig és Rooney Mara (ő volt az a lány, aki mimikátlan szerepével tönkrevágta a Rémálom az Elm utcában remake-jét) játssza a főszerepet. Idén ősszel kezdik a forgatást és a tervek szerint valamikor jövő novemberben lesz a premierje a feldolgozásnak, melyet ha nem az egyik kedvenc rendezőm, David Fincher (A végső megoldás: Halál, Hetedik, Harcosok klubja, Játsz\ma, Pánikszoba, Benjamin Button különös élete) dirigálna, az ellenszenves színészgárda miatt biztosan kihagynám.

Bemutató dátuma: 2010. július 8.