Hihetetlen, de elérkezett az 5. részéhez az F&F franchise. Valamikor az új évezred elején volt, amikor is az Universal látva a Tolvajtempó sikereit, elkészítette a következő nyárra az azóta legendássá vált Halálos iramban-t. Az illegális gyorsulási versenyek világába kalauzoló film világszerte 207 millió dollárt hozott a konyhára és újfajta köntösbe helyezte a chase-moviekat. Két évre rá jött is a folytatás, persze ekkor már duplaannyi pénzt szánt a stúdió a projektre, de ez sem volt baklövés. 238 millió lett az összbevétel, még úgy is, hogy Vid Diesel nem szerepelt a filmben. A harmadik részben már Paul Walker sem tűnt fel, azonban még így is rengetegen váltottak rá jegyet (158 millió volt a bevétel). Aztán 2009-ben sikerült összehozni a főszereplőpárost a negyedik részre, de még így sem sokan számítottak arra, hogy 363 millió dollárt könyvelhetnek majd el a mozijegy- és dvd-eladásoknak köszönhetően.

Ezen számadatok után máris érthetővé válik, miért is erőltetik az alkotók a további folytatásokat. Hiszen lássuk be így az 5. epizódnál tartva, semmi újat nem mutatnak a sorozat újabb és újabb részei. De talán pont itt a titok nyitja: a néző tudja mire számíthat: nem vár karakterfejlődéseket, meghökkentő fordulatokat, csupán tuningolt négykerekű járműcsodák száguldozását, egy csipetnyi akcióval és krimivel fűszerezve. De igazából nincs is ezzel gond, a producerek sem ígérgetnek mást, mint egy könnyed nyári popkornmozit. Ha képesek vagyunk kellően kikapcsolni agyunk realitásérzék-funkcióját, akkor már az sem zavar minket, ha az autók mellett már a szereplők is meseszerű erőnléti tulajdonságokkal gazdagodnak. Az más kérdés, hogy ki akar így filmet nézni...

A cselekmény ezúttal Brazíliában játszódik, Dwayne Johnson üldözi most Vin Diesel-t és Paul Walker-t, akik persze most is az "utolsó nagy dobás aztán dobbantunk" küldetés próbálják végrehajtani. Szerencsére sikerül szinte mindenkit összeszedniük a melóhoz a régi csapatból, hiszen mindegyikükre szükség lesz a terv végrehajtásához.

Pontozásom: 4\10. Se nem több, se nem kevesebb, mint az előző rész, de én azért csak beülök a 6. részre is majd 2013-ban, mert ezeket a csodajárgányokat még a színészek nélkül is szívesen elnézegetném szélesvásznon...

Hazai bemutató: 2011. május 5.

Fotók a premierről:

Liam Neeson karrierje során szinte mindenféle szerepet kipróbált már, láthattuk életrajzi filmekben, drámákban, romantikusokban, sci-fikben, történelmi filmekben, képregény adaptációkban, de talán egyik alakításával sem ért el akkora közönségsikert, mint Brian Mills megformálásával a 2008-as Taken (Elrabolva) című akciófilmben. A tökéletesen rászabott szerepnek köszönhetően pillanatok alatt  korunk egyik legnagyobb akcióhősévé vált az 58 éves színész. Ezt talán még ő sem gondolta volna pár évvel ezelőtt.

Ezt a népszerűséget kihasználva reklámozta vele a Warner Az árva, a Góóól 2 és a Viasztestek rendezőjének új filmjét, a Taken színvonalat ígérő akció-thriller azonban sajnos nem ér fel a már-már kultfilmmé marasztalt elődhöz. Engem legalábbis csalódásként ért, de lehet csak az elvárásaim voltak magasak.

Nehéz úgy írni a filmről, hogy ne áruljam el a végén elrejtett csavart, mert mindvégig erre van kihegyezve sztori. Na azért nagy homlokcsapkodás nem vár senkire, láttuk már párszor a megoldást.

A Neeson (The A-Team, After Life, Clash of the Titans, Taken, Batman, Az átok, Schindler listája, Narnia krónikái) által megformált Dr. Martin Harrist egy konferenciára érkezik Berlinbe feleségével (January Jones -X-men, Dirty Dancing 2, Igazából szerelem). Miközben visszasiet a reptérre az ott felejtett poggyászáért, autóbaleset éri. A taxisofőr (Diane Kruger - (Mr. Nobody, Becstelen Brigantyk, A nemzet aranya, Trója) menti meg a vízbefulladás elől, ám így is többnapos kómába esik. Ébredése után eleinte csak azt nem érti, miért nem látogatta meg felesége, ám később azzal is szembesülnie kell, hogy a nő meg sem ismeri. De nem csak ő, kollégái is úgy tesznek, mintha sosem találkoztak volna vele, ráadásul a helyét is átvette egy ismeretlen idegen.

De hogyan bizonyíthatná be hivatalos iratok hiányában egy idegen országban, hogy ő az igazi Martin Harris? Milyen összeesküvés állhat a dolog mögött? Esetleg a balesetben szerzett sérülések okozta identitás-vesztés és téveszmék tehetnek az egészről? Már-már hősünk is elbizonytalanodik a maga igazában, miután azonban stasi-ügynöknek tűnő ballonkabátos figurák támadnak rá, világossá válik, hogy komoly összeesküvés állhat a különös események mögött.

Összességében élvezhető film az Unknown, Liam Neeson hozza a tőle várhatót, miután sikerül felhúzni, alaposan rendet rak a berlini bad guy-ok között, még ha nem is olyan szintű vehemenciával, mint a már sokat említett Taken-ben. Ez egy sokkal lassabb film, az alkotók inkább a nyomozásos-thrilleres részre fektették a hangsúlyt, ami eleinte igencsak unalmas lehet annak, aki akciófilmre készül, hiszen az első kb. 45 percben még egy verekedést sem tartogat a film.

Két másik remek színészt is láthatjuk mellékszerepben Neeson mellett és itt nem January Jones-ra vagy Diane Kruger-re gondolok, mert az ő karakterük túlságosan egydimenziós. Sokkal inkább Bruno Ganz-ra (A felolvasó, A bukás, Berlin felett az ég, Wim Wenders, Kenyér és tulipánok) és Frank Langella-ra (The Box, Frost/Nixon, Szupermen visszatér, Sherlock Holmes).

Pontozásom: 6\10. Sokkal-sokkal nagyobb dózisú akciót ígért az előzetes, magát a történetet pedig láthattuk már jópár filmben korábban, lásd. A hatodik napon, Őrület, Bourne trilógia, Salt ügynök, Total Recall...

Hazai bemutató: 2011.04.14.

A los angeles-i premier fotói:

Neeson-nal már nem találkozhatunk idén a mozivásznon, legközelebb 2012 januárjában láthatjuk a The A-team rendezőjének új filmjében, a The Grey-ben. A történet egy csapat olajfúró munkásról szól majd, akiknek lezuhan a gépe és egy vérszomjas farkasfalka vadászterületén találják magukat Alaszka elhagyott erdeiben. Ezt követően jön majd márciusban a Clash of the Titans folytatása, a Wrath of the Titans, a franchise-ban továbbra is ő alakítja Zeuszt. Májusuban pedig a Battleship című filmben akciózik Rihanna-val karöltve a földönkívüliek ellen. 

Diane Kruger-t legközelebb tálibok rabolják el Afganisztánban a Special Forces című francia filmben (világpremier: 2012. október), majd ő formálja meg Marie Antoinette-et az Isten veled Királyném című történelmi drámában.

January Jones viszont nemsokára újra feltűnik az év egyik legnagyobb blockbuster-ében, az X-men: Az elsők-ben, majd Nic Cage feleségeként gyilkolják meg a Hungry Rabbit Jumps-ban.

Az egyetlen ok, amiért vártam a Con Air rendezőjének új akciófilmjét, az Donald Sutherland alakítása, hiszen évek óta nem láttam mozivásznon a nagy öreget. Bár régebben a főszereplő Jason Statham-et is bírtam, azóta igencsak beszorult a "minden rosszfiút Steven Seagal komolysággal legyilkoló keménylegény" skatulyába. Nos a megszokott fapofát most is hozza, de meglepetésemre egész korrekt akciófilmet tettek alá.

A sztori szerint ezúttal is profi bérgyilkosként dolgozik, az egyik legjobb a fejvadászok között. Specialitása, hogy úgy képes eltenni láb alól a célpontjait, hogy ki sem derül, hogy gyilkosság történt. Egykori mentorának (Sutherland) temetésén találkozik annak zűrös előéletű fiával (Ben Foster - Pandorum, Börtönvonat Yumába, Alpha Dog, X-men 3), aki arra kéri, tanítsa ki a szakma minden csínjára-bínjára. Bár eleinte vonakodik, a srác apja iránti tiszteletéül végül csak belemegy a dologba és egy kis tréning után máris együtt zavarják le a melókat. Mindeközben nem is sejtik, hogy az ő fejükre is vérdíjat tűztek ki.

Szerencsére a játékidő túl rövid ahhoz, hogy túlságosan zavarjanak minket a történet előre látható, kötelező fordulatai, a pörgős akciójeleneteken a hangsúly. Aki szerette A szállító trilógiát, az ezúttal is elégedett lesz, de szerencsére nem egy negyedik részt készítettek az alkotók, mert a harcok lényegesen véresebbek és brutálisabbak, mint az előző Statham-filmekben. A színész védjegyének számító kedves, becsületes gazember arculatot is félretették most végre, ezzel dobva egy kis színt a már igencsak kifáradt karakterbe. Bár az is lehet, hogy csak hűek akartak maradni Charles Bronson 40 évvel ezelőtti alakításához.

Olyan dolgokba nem szokásom belekötni, hogy pl. kesztyű híján mindenhol otthagyják fejvadászaink az ujjlenyomataikat, vagy hogy miért nem veszi észre senki, hogy péppé vernek valakit egy buszon, esetleg honnan szereznek a legváratlanabb helyzetekben teljesen spontán módon szemétszállító autókat, szigonyokat... Ezek ilyen lényegtelen logikai bukfencek, ha képesek vagyunk másfél órára kikapcsolni az agyunkat, (hisz elvégre nem agyalni ül be az ember egy régivágású akciófilmre), elsiklunk az ilyen dolgok felett. De ha belelóg a mikrofon a képbe, ha a ruha már jóval a trancsír előtt véres, ha valamilyen módon három lyukat fúr a falba két lövés, vagy ha Schubert szólal meg egy jazz lemezen, az viszont már bosszantó hanyagság. Ilyen hibákat nem lehet véteni 2011-ben egy 40 millió dollárból forgatott filmben! Biztosan feltűnt mindenkinek a stábból, amint újranézték a jeleneteket, mégis lusták voltak kijavítani?

Vagy talán csak tudták, hogy úgysincs ideje a nézőnek az ehhez hasonló dolgokon töprengeni, hiszen mire odafordulnánk a mellettünk ülőhöz, máris holtan roskad össze három hústorony és mi máris Stathamék után kapkodjuk a tekintetünket és csak bosszankodhatunk, hogy már megint lemaradtunk valamiről (Pedig lehet, hogy nem is mi vagyunk a figyelmetlenek, mert az operatőr is többször zoomol a kelleténél rossz helyre, mint amennyiszer kellene az ilyen kamerarángatós helyzeteknél. Ez főleg a kültéri akciójeleneteknél feltűnő, de a Döglött Akták felvétele valószínűleg nem nyújtott elég gyakorlati tapasztalatot a kameramannak).

Na nem rossz film azért a The Mechanic, (bár nem is egy The next Three Days / Faster szint) még ha bele is kötök mindenbe, műfaján belül azért megüti a 7\10 pontot. De kicsivel jóval több Donald Suherland-del és Mini Anden-nel, kicsivel jóval kevesebb bakival sokkal jobban tetszett volna.

Hazai premier:: 2011.04.07.

 

 

 

A los angeles-i premier fotói:

 

Statham

 

Sutherland

Foster


Mini Anden

 

Donald Sutherland-et sajnos legközelebb is csak egy apró mellékszerepben láthatjuk a Horrible Bosses-ben, míg a Statham-fanok örülhetnek, hiszen három másik akciófilmben is eljátssza kedvencük a főszerepet az év hátralévő részében (Blitz, Safe, The Killer Elite - ezutóbbiban Robert De Niro lesz a partnere), jövőre pedig ugye ékezik a The Expendables 2.

Kijött egy újabb előzetes a Warner 150 millió dollárból forgatott képregény-adaptációjához, melyben Ryan Reynolds és Mark Strong mellett a kedvenceim közé tartozó Blake Lively és Peter Sarsgaard is szerepel. Ezuttóbbi két húzónév ellenére sem csigázott fel azonban a trailer, amely szinte a fél sztorit elmeséli...

Már 10 perce Sarsgaard bajuszán röhögök amúgy...:) 3:32-nél.

Hazai bemutató: 2011.06.16.

Ismered azt az érzést, amikor egy hónapok óta várt film első 5 percében tudod, hogy ez nem az lesz, amire számítottál? Az első előzetes óta tudatosan nem olvastam semmit a  Watchmen, a 300 és a Holtak hajnala rendezőjének legújabb alkotásáról, mert nem akartam olyan információba futni az év egyik leginkább várt filmjével kapcsolatban, amely rontaná a moziélményemet.

A történet szerint elmegyógyintézetbe zárják Baby Dollt (Emily Browning - Hívatlan vendég, A szellemhajó, Lemony Snicket), ahol csak úgy élheti túl a vele történő szörnyűségeket, ha a fantáziájába menekül. Egyre mélyebb és mélyebb álomszintekbe zuhan, belevonva látomásaiba a többi betegtársát is, akikkel sárkányokkal, robotokkal, szamurájokkal harcolnak a túlélésért és a szabadságért.

Mindez elsőre jól is hangzana, ám az a gond, hogy az álmoknak szinte semmi közük a valósághoz, a különböző illúziószintek semmilyen hatással nincsenek egymásra. Lényegében csak valamilyen ürügyként szolgálnak, hogy képzeletbeli, minden fizikai korlátokat nélkülöző világokat építhessen a film alkotója.

Azt nyilván belátja, aki megtekinti a Sucker Punch-ot, hogy sokkal többet kellett volna dolgoznia Zack Snyder-nek a forgatókönyven, az utóbbi évek filmjeinek szinte legrosszabb párbeszédei hangzanak el, főleg a narrátor ostoba zagyvaságai ütötték ki a biztosítékot nálam. Persze elképzelhető, hogy eredeti nyelven másképp hangzanak az egy szerencsesüti üzenetével egyenértékű bölcsességek, de sajnos csak egyetlen helyen (Aréna) vetítik eredeti nyelven a filmet.

Belátom, egy idő után az is feltűnő, hogy a harcok alatt nem hogy egy karcolás nem keletkezik a lányokon, de még a hajuk sem kócolódik össze, pedig kapnak ők is rendesen. A fő gondom azonban az, hogy szinte percenként visszaköszön egy-egy más sikerfilmben már látott motívum. Baby Doll egyik látomásában a német tábornok Freddy Krueger-re hajaz, katonái a Termintor-ra, egy másik halucinációjában a Final Fantasy-ból lopott lebegőpályás vonaton harcolnak az Én, a robot fémemberei ellen, majd egy Tron Legacy szerű sötétkék-narancsos robbanással robbantják fel egy város. De egy másik álomban  A gyűrűk ura Minas Tirith városát fedezhetjük fel, melyet a Harry Potter és a tűz serlege sárkánya véd. Se szeri se száma tehát az apró filmes lopkodásoknak, estig folytathatnám a sort (Killzone, A száguldó erőd, Gyorsabban cicamica, ölj, ölj!, Kill Bill, Cyborg vagyok, amúgy minden oké, Moulin Rouge), de hogy az alapsztori kompletten Scorsese/Lehane Viharszigetén alapuljon, az már tényleg sok. Valószínűleg emiatt érzi fontosnak Snyder minden egyes interjújában megjegyezni, hogy már a Watchmen előtt a fiókjában lapult a forgatókönyv. Na persze...

Úgy gondolom, az év Inception-e/Avatar-ja lehetett volna a film, ha írt volna az akciójelenetek köré egy korrekt történetet, de ehelyett még egy épkézláb szorit sem húzott rá, így inkább az év The Last Airbender-e lehetne. De nem lesz az, mert a lélegzetelállító látvány megmenti a filmet. Mert az tény, hogy az utolsó képkockáig szétszedték az alapanyagot, érződik az effekteken a 82 milliós büdzsé. Az eyecandyk gyönyörűek, nyilván okkal fanyalognak a kritikusok az alakításukon, de ha nem kaptak értelmes párbeszédeket, esélyük sincs megcsillanni. Viszont fizikailag azért nem kis munka lehetett összehozni ennek az öt lánykának a filmet, a szájhúzók mindenképp tekintsék meg eme négy vidót: 1, 2, 3, 4, amelyeken jól lászik, hogy kaszkadőrök nélkül nyomták le a csajok a felvételeket.

Érdekesség amúgy, hogy csupán Abbie Cornish (Bright Star, Limitless, Candy) és Vanessa Hudgens (High School Musical) szerepe volt biztos a kezdetektől. Baby Doll karakterét Amanda Seyfried-nek (Kedves John, Levelek Júliának) szánta eleinte a stúdió, majd Olivia Thirlby (Juno, Csak szexre kellesz, New York I Love You) neve merült fel, végül sokáig úgy volt, hogy Freida Pinto (Gettó milliomos, Miral) játssza a szerepet, végül aztán Emily Browning mellett döntöttek. De Jamie Chung (Dragon Ball) helyett is Emma Stone alakított volna, ám az Easy-A miatt nem vállalhatta a szerepet, míg Rocket karakterét Marilyn Manson ex-menyasszonya, Evan Rachel Wood (Tizenhárom, A pankrátor, True Blood) helyett kapta meg Jena Malone (Út a vadonba, Donnie Darko, Büszkeség és balítélet).

Pontozásom: 6\10. Én összességében úgy tekintek a Sucker Punchra, mint Snyder alkotói filmjére, ahol a lélegzetelállító látványorgia célja Hollywood egyik legtehetségesebb vizuális rendezőjének alkotói képességei határainak feszegetése volt.

A los angeles-i díszbemutató fotói:
 

Abbie Cornish csodaszép Amanda Wakeley kisestélyiben érkezett a premierre, melyet hozzá illő a  Neil Lane ékszerekkel és Judith Leiber táskával viselt.

Jamie Chung Giambattista Valli vadonatúj, 2011 tavaszi kollekciójából választott egy vállnélküli, földig érő sárga estélyit, kiegészítőnek pedig Ruthie Davis magassarkút, csilligó Judith Leiber táskát és Loree Rodkin fülbevalót. Milyen szerencse, hogy a nyakéket kihagyta, az talán már túl sok lett volna, így viszont egyszerűen tökéletes az összeállítás, az év eddigi egyik legjobb szettje szerintem.

De Vanessa Hudgens is gyönyörű Jenny Packham kisestélyiben érkezett.

Carla Gugino Dolce & Gabbana ruhája már nem tetszett annyira, a mintájáról inkább nagymamám kanapéja ugrik be elsőre:)

Emily Browning is egy szép Erdem ruhában érkezett, melyhez a Prada cipőválasztás is tetszetős, ám a sminkje iszonyúan siralmasra sikerült...

Űrlények támadják meg bolygónkat... Vártam már egy ideje az alkalmat, hogy a sci-fi ezen alfajának eredetéről írjak Wells kultikusnak számító 1898-as könyvétől kezdve sorra véve az 50-es évek legendás filmalkotásait (Világok háborúja, Amikor megállt a Föld, Támadás a Marsról, A testrablók támadása), a Battle: Los Angeles mégsem az a film, amely után lelkesen gépelem a bejegyzést.

Bár elismerem, nehéz lehet újat mutatniuk a halhatatlannak tűnő filmes témát előhúzó forgatókönyvíróknak, időről-időre mégis pozitív meglepetést okoz egy-egy kliséktől mentes, ötletesen megoldott földönkívüli inváziós film. Na a Battle: Los Angeles nem tartozik ezek közé. Bár nem is próbál egy percig sem egyedi lenni...

De hogyan is lehetne az, ha már több ezerszer látott karaktereket vonultat fel. Főhősünk (Aaron Eckhart) egy leszerelés előtt álló őrnagy, aki még elvállal egy utolsó melót. Újdonsült csapatában akad okostojás, aki még életében nem fogott fegyvert, egy vicces, laza déli csávó, egy házasodni készülő katona, (nézzük csak, kell még) egy tökös csaj (Michelle Rodriguez), aki jobban lő bármelyiküknél, (ja, és persze) civilek, egy fehér ruhás (végülis minek is próbálna elbújni) mexikói apuka és kisfia. Klisé klisé hátán tehát, a karakterfejlődést rögvest el is felejthetjük, de mit is várna az ember, ha még Ne-Yo-t is becastingolták a filmbe. Előre tudjuk, kit találnak el elsőre és ki lesz az, aki a film végéig élve marad, hogy aztán megmaradt bajtársaival járjon túl a földönkívüliek eszén és mentse meg a világot.

De nem is lenne ezzel gond, ha betartaná a film, amit ígér. A Zs kategóriás horrorfilmeket sem szokásom lehúzni, ha megijesztik itt-ott az embert, de a Battle: Los Angeles nem hozza azt, amit a címe sejtet. Semmit nem látunk abból, hogyan lövik szét a várost, mire a frontra jutunk a katonákkal, már minden romos, de legtöbbször még azt is gondosan masszív porfelhő védi a mozilátogató szeme elől. Bár nem vitatom, bőven szállítottak az alkotók akciót, az operatőr mégis nézhetetlené tette a filmet, mert vagy össze-vissza rángatta a kamerát, vagy rázoomolt a katonákra, (gondolom, hogy ne kelljen Los Angelest megmutatni), de így az akciójelenetek 80%-áról lemaradunk. Olyan dolgokba már bele sem kötnék, miért nem egy légi támadással bombáz szét mindent az univerzumjáró civilizáció, ahelyett hogy bevetik a gyalogságukat.  A bádogemberszerű űrlényekről meg aztán nem is nagyon tudom elképzelni, hogy bárkit is képesek lennének legyőzni az univerzumban, inkább viccesek, mintsem félelmetesek. Sokkal inkább félelmetesebb a tudat, hogy a nézettségi listák első helyén nyitott a film...

Pontozásom: 3\10. Megbocsáthatatlan, hogy pár másodpercnyi panorámaképet vágnak be Los Angelesről egy olyan filmben, melynek azt kellett volna megmutatnia, hogyan rombolják le.

Hazai premier: 2011.03.17.

 Néhány fotó a premierről:

A Twitteren osztotta meg a Paramount Pictures a Captain America és a Transformers 3 mellett a nyár egyik legnagyobb blockbusterének első hosszabb előzetesét.

J.J. Abrams (Lost, Star Strek, Alias, Cloverfield) legújabb, 45 millió dollárból forgatott dobása Spielberg 70-es, 80-as években készített sci-fijei (Harmadik típusú találkozások, E.T., Poltergeist) előtt való tisztelgés. Egyenlőre annyi derül ki a sztoriból, hogy  néhány kisvárosi fiatal épp filmet forgat, amikor vonatbaleset  történik és az egyik vagonból valami természetfeletti dolog szabadul ki. Azt egyenlőre még nem tudni, mivel lesz dolguk, hisz eddig gondosan figyeltek az alkotók, hogy egyetlen képkockán se szerepeljen a lény, de az előzetesből úgy tűnik, alaposan felforgatja majd a kisváros életét.

Hazai bemutató: 2011.06.16.