Letters to Juliet (Levelek Júliának)

Talán egyenlőre még túlzás lenne Amanda Seyfried-et a romantikus vígjátékok királynőjének nevezni, de úgy látom, ő lehetne az, aki betölthetné Meg Ryan és Sandra Bullock helyét, mivel Kate Hudson-t és Zooey Deschanel-t már túl idősnek tartom az efféle szerepekhez, Katherine Heigl és Miley Cyrus pedig nem igazán remekelt -e téren.

Seyfried kisasszony ezúttal egy Sophie nevű, bájos újságírót alakít, aki a napsütötte Észak-Olaszországba utazik vőlegényével egy olyan esküvő előtti nászútra. A romantikus vakáció azonban csak ürügy, a saját étterme nyitására készülő srác inkább csak az élelmiszer beszállítókkal próbálja ápolni a kapcsolatát. Inkább merül el Olaszország gasztronómiai világában, mintsem Verona utcáin romantikázzon barátnőjével, így a lány egyedül vág neki a látnivalók megismerésének. Ekkor talál rá egy érdekes falra, amire zokogó nők tucatjai ragasztják borítékjaikat: a leveleket Shakespeare Júliájának címzik, aki remek tanácsokkal válaszol a szerelmi gondokkal küszködő nőknek.

Miután sikerül kiderítenie, hogy kik dolgoznak "Júlia titkárnőjeként", ő is beszáll egy levél erejéig: egy 50 éve megírt, kétségbeesett angol lány soraira válaszol, aki fél elmondani szüleinek, hogy Olaszországi nyaralása alatt kalandba keveredett egy jóképű, földmunkás fiúval, Lorenzóval. Sophie nem tudja, célhoz ér -e egyáltalán a válasza, de úgy dönt, megérdemli írója a (bár kissé megkésett) szerelmi tanácsot, mely a következő: ha akkor el is szalasztotta, ne féljen újra megkeresni szerelmét.

Hála a Nagy-Britannia precíz postai szolgáltatásainak, egy 73 éves hölgy (Vanessa Redgrave -Vágy és vezeklés, Gyilkosság az Orient Expresszen, Júlia, Mission Impossible, Oscar Wild szerelmei) tűnk fel jóképű ügyvéd unokájával (Christopher Egan) napokon belül, hogy elmeséljék a levél feladójának, hogy megfogadták tanácsát és odautaztak, hogy megkeressék a hölgy egykori szerelmét, akit 50 éve sem volt képes kiheverni.

Rögvest neki is látnak hármasban a feladatnak, hogy megkeressék az olasz lovagot. A gond csak az, hogy akad egy-pár Lorenzo a környéken, de a kis csapat akár az egész országot is kész körbejárni, ha a legkisebb halvány esély is mutatkozik arra, hogy újra összehozzák a fél évszázada elszakadt párt.

A generációkon át ívelő szerelmi történet az év legromantikusabb meséje, a műfaj rajongói imádni fogják az aranyos karaktereket, Olaszország mesés tájait és a kissé talán sablonos befejezés (már megint apró félreértéseken múlik a pár percnyi bonyodalom...) ellenére is messze a legédesebb szerelmi vígjáték az éven. Két óra unatkozásra számítottam, ehhez képest ezerszer szórakoztatóbb film, mint amit vártam: 9\10.

Teljesen más film ez a rendezőtől, mint amiket eddig megszokhattunk, ezúttal a viccek helyett a szívszorongató jeleneteken a fő hangsúly (annál a résznél még én is majdnem elszontyolodtam, mikor az angol hölgy meséli Sophienak, hogyan próbálta feldolgozni lánya elvesztését, tavaly ugyanis a valóságban is megtörtént ez a szörnyű tragédia a színésznővel)

Hazai premier: 2010.08.05.  

Néhány a los angeles-i premieren készül fotók közül:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.