Hop (Hopp)

Míg karácsonyi filmeket szép számmal gyárt Hollywood, addig húsvéti témájú alkotásokkal csak elvétve találkozhatunk. Úgy gondolom, a Hop című animáció sem fog áradatot elindítani, mivel cseppet sem eredeti, csupán egy húsvétinak álcázott karácsonyi filmet kapunk a Gru alkotóitól.

A történet rém egyszerű, mintha az Alvin és a mókusok forgatókönyve találkozna a Télapu sztorijával. A húsvéti nyúl megtisztelő tisztségét lassan megöröklő fiatal tapsifülesnek esze ágában sincs átvenni a komoly szervezési gondokkal teli munkát korosodó apjától. Szíve szerint inkább egy bandában dobolna. Ugyanezekkel a gondokkal küszködik a léhűtő Fred (James Marsden - The Box, Cats and Dogs 2, X-men, Sex Drive, 27 Dresses) is, szülei türelme pedig egyre fogytán. A sors úgy hozza, hogy a felelősség elől a Húsvét-szigetekről Hollywood-ba menekülő nyuszi éppen Fred kocsija alatt találja magát. A balesetben persze senki nem sérül meg, csak az ijedtség nagy. Főleg mikor a tapsifüles emberi hangon szólal meg Fred előtt.

A CGI állatkák aranyosak, sikerült élettel megtölteniük az animátoroknak a mesefigurákat, de sajnos tizedannyi időt sem töltöttek a történet megírásával. Én aláírom, hogy technikailag tényleg szuperül hozták össze az élőszereplőket a rajzolt grafikával, de a lélegzetelállító látvány sem fogja tudni sosem pótolni a fantáziadús történet hiányát. Ennek igazolásához az utóbbi hónapokban is láttunk már sajnos jópár példát, lásd Tron: Legacy, Sucker Punch, Battle: Los Angeles, Gulliver's Travels, Gnomeo and Juliet, Cats and Dogs 2...

De ami a legnagyobb gond, hogy az előzetesben látott egy-két nem is túl erős poén teszi ki a film humoros oldalát, több viccre senki ne számítson a 90 percnyi játékidő alatt. Ráadásul már a David Hasselhoff-os és Hugh Hefner-es cameo-t is ellőtték már (előbbit a Spongyabob-ban, utóbbit A házinyusziban és a Miss Márciusban) így itt inkább szánalmas a próbálkozás.

Ugyan elképzelhető, hogy egy kis társadalomkritikát hordoz azért a film, mely szerint egyre jobban kitolódik a "mindenki lehet sztár"-sugallatú tv-műsorok és videojátékok miatt a gyerekek önállóvá válásá, 30-35 éves korukig hallani sem akarnak a munkáról és az önfenntartásról, álomvilágban élve várják, hogy a kezükbe hulljon álmaik jól fizető munkaviszonya. Ebből ered a film központi konfliktusa, az apa-fia viszony megromlása a szülő elfogyott türelme miatt, ám az alkotók valamiért elfelejtették befejezni a történetet, az utolsó percre csak úgy belebiggyesztettek egy "Na jó, valójában büszke vagyok rád" mondatot az apa szájába és máris szent a béke. Akarom mondani a húsvét.

Pontozásom: 4\10. És ehhez 1 db pluszpontként még hozzá is vettem a hazai fordítók és szinkronszínészek 110%-os munkáját. Kétlem, hogy az eredeti változat bővelkedett volna a fülenőtthöz (felnőtt) és nyúldíjashoz (nyugdíjas) hasonló szóviccekkel.

Hazai bemutató: 2011.04.14.

A los angeles-i premieren készült fotók:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.