A Nightmare on Elm Street (Rémálom az Elm utcában)

Az USA-ban már lassan 3 hete vetítik (április 30-án volt a premier) Wes Craven mára már kultfilmmé vált horrorjának, az 1984-es A Nightmare on Elm Street (Rémálom az Elm utcában) remake-jét, melyet Michael Bay (Pearl Harbour, Armageddon, Bad Boys, Transformers, Péntek13) producerált. (Korábbi írások itt és itt.)

Csaknem 16 évet kellett várnunk a legutóbbi Freddy film óta, elérkezett az idő, hogy sorra dolgozzák fel a legendás sorozat részeit és a mai kor igényeit kielégítő horrort láthassanak a moziba járók. Ez sikerült is. Valóban látványos horrort kapunk a legfelkapottabb fiatal színészek prezentálásával, a történethez sem nyúltak szerencsére az alkotók, valamiért engem mégsem győzött meg annyira film. Valami hiányzik. Talán Freddy Krueger története 2010-ben már nem annyira ütős, mint 25 éve? Valószínűleg csak a kelleténél többször láttam az eredeti alkotást és túl sokat vártam a remake-től, melyet az Inception mellett a leginkább vártam az idén.

A kritikusok szerint a F.K-t korábban alakító Robert Englund túl magasra tette a lécet, melyet Jackie Earle Haley meg sem tudott közelíteni. Én ezzel nem értek egyet.

Nem árt ugyanis leszögezni, hogy az első rész nem kimondottan Freddy-ról szól. Itt még keveset látjuk szerepelni az ikont, legtöbbször árnyék takarja még az arcát is. Egészen a film végéig megmarad a sejtelmes démon szerepében. Viszont amikor megszólal rémisztő hangján Jackie Earle Haley, a hatás nem marad el. Csupán arcának megvalósításával voltak gondjaim, szerintem túl sok réteget vittek fel.

A történeten szerencsére nem változtattak az alkotók: egy kisvárosi diáklány, Nancy Thompson az első rész főszereplője, akinek tipikus kamaszkori problémái (elvált szülők, pletykás barátok, ostromló fiúk) mellett valóságosnak tűnő rémálmok kezdik nehezítik életét. Miután azonban egyik ismerősét álmában éri a halál, kiderül, hogy barátait is ugyanazok a képzelgések gyötrik. Megkezdődik az harc az idővel és a fáradtsággal, ugyanis aki elalszik, azt meglátogatja Freddy Krueger. Akivel pedig végez álmában a rém, az többet nem ébred fel.

Zseniális a játék a jelenetekkel, még a néző sem tudja, hogy a valóságot látja, vagy már megint elbóbiskolt valaki és már egy rémálom kezdete az egész. Hiába került alig 30 millió dollárba a film (csak a viszonyításhoz, a legújabb Robin Hood-ot 200 millióból forgatták), lenyűgözően varázslatosra sikerült az álmok világának megvalósítása.

Remek az ellentét a szülők és a diákok tettei között is. Míg gyermekeik felébredni szeretnének, kideríteni a miérteket, addig az idősebb generáció szemet hunyna, elfelejtené rég elkövetett szörnyű tetteit, mely bajba sodorta utódaikat.

Lényegében Jackie Earle Haley alakításával nekem semmi gondom nem volt, de lesz is még alkalma egybeforrnia Krueger szerepével, hiszen a New Line Cinema már be is jelentette a folytatást. De a népszerű fiatal színészek is bebizonyították, hogy máris nagyon tehetségesek. Bár a Twilight 2-ben látott, korábban Abercrombie & Fitch modell Kellan Lutz nem kapott túl sok szerepet, a Terminátor: Sarah Connor krónikái főszereplője, Thomas Dekker viszont egész hitelesen játszik. Kyle Gallner már a Jennifer's Body (Ördög bújt) és a The Haunting in Connecticut (Kísértetjárás Connecticutban) c. horrorokban is feltűnt, milyen ügyesen játszik fiatal kora ellenére. Természetesen kapunk egy szexi eyecandy-t is Katie Cassidy (Merlos Place, Taken, Black Christmas, When a Stranger Calls) személyében. (Nemrég szerepelt a kishölgy a márciusi Maximban, katt a számokra, akit érdekelnek a fotók! 1, 2, 3, 4,) Rooney Mara viszont nem hozza valami jól a szerepét, nem mondhatnám, hogy végigizgultam Nancy sorsát. Túl egykedvűen fogadja az eseményeket, sokszor mintha nem is érdekelné, túléli -e az alvást. Sokkal jobban örültem volna, ha Katie Cassidy játssza a főszerepet. Spoiler: Nagy kár, hogy kiiktatják:( Spoiler vége.

Pontozásom: 7\10. Remek egyszer nézhető horrorfilmet hoztak össze nyár elejére Michael Bay-ék. De hogy a Rémálom az Elm utcában méltó -e nevéhez? Ki-ki döntse el...  Szerintem igen.

 Hazai bemutató: 2010. június 10.

A 35 millió dollárból forgatott film máris 74 millió $ bevételt hozott a New Line Cinema-nak. Egész jól nyitott, megkaparintotta az amerikai nézettségi lista csúcsát  az első hétvégén, ám csak addig tartotta első helyét, amíg a mozikba nem került az Iron Man 2 (Vasember 2).

Jegybevétel:

Akárcsak a The Road (Az út)-at, ezt a filmet is a Hollywood Boulevard-on található Grauman’s Chinese Theatre-ben mutatták be először. Néhány fotó a premierről (Katie Cassidy sajnos nem jelent meg a díszbemutatón:(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.