The Book of Eli (Éli könyve)

Lehet, hogy most sokan azt mondják, hagyjam abba a blogom, de én még sosem hallottam a Hughes testvérekről. Tavaly ősszel hallottam, hogy lesz tőlük ez a poszt-apokaliptikus akció és hogy már csaknem 10 éve nem rendeztek egy filmet sem, ezután jött a hír, hogy közben a Leonardo Di Caprio által producerált Akurát is ők fogják 2010-ben rendezni. Nagyjából ennyi.

A színészekről már több sejtésem volt. Bár Gary Oldman valamiért sosem volt szimpatikus, Denzel Washingtont még unalmas filmben nem láttam.

A harmadik ismertebb szereplő, Mila Kunis története viszont roppant érdekes sikersztori. Az ukrán származású színésznő 8 éves volt, mikor családja Los Angelesbe emigrált. Eleinte sorozatokban szerepelt (Baywatch, Hetedik mennyország, Pensacola), azután egyszercsak jelentkezett a That '70s Show-ba. A producerek 17 évnél húzták meg a határt, viszont ő ekkor még csak 14 volt. Állítólag azt hazudta, 17 lesz a születésnapján, azt nem mondta, hogy melyiken. Így ezután becastingolták, és csaknem 200 részen keresztül alakította nagy sikerrel Jackie Burkhart szerepét. A sorozat eléggé nézett volt az USA-ban, így karrierje hirtelen magasra ívelt. Megkapta Meg Griffin hangját a Family Guy-ban, 2003-óta Macaulay Culkin barátnője. Tavalyelőtt már a Lepattintva c. vígjátékban és a Max Payne c. akcióban is komolyabb szerepeket kapott, hamarosan a Date Night (Párterápia) című vígjátékban is láthatjuk a mozikban.

Próbálom óvatosan leírni a film történetét, hogy ne rontsam el az élményt, ugyanis olyan fordulatok vannak a végén, amelyek teljesen átértékelik az egész történetet. Én sajna beleugrottam egy spoilerbe még a film megnézése előtt, ami elég sokat elvett a film hangulatából.

A nem is oly távoli jövőben járunk, ahol katasztrofális pusztulás történt. Minden sivár és kihalt, teljesen eltűnt növényzet és minimális állatvilág fogad minket, az emberiség a végét járja ivóvíz és élelem híján. Ezt követően megtudjuk, hogy egy mindent elsöprő atomháború után vagyunk 30 évvel, amikor is "az ég megnyílt"  és alig maradtak túlélők.

Egy magányos férfi sétál az üres sivatagon keresztül, ahol egyszer Amerika állt. A megdöbbentő  kopár táj tele elhagyott autókkal, omladozó épületekkel, szétbombázott utakkal. Nincs itt már civilizáció, nincs törvény. Az utak bandákhoz tartoznak, akik bárkit megölnek egy pár cipőért vagy egy csepp vízért.

Hősünk nyugat felé tart. Nem tudni kihez, miért, nem is sejtjük, ki bízta meg ezzel a küldetéssel, csak egy a biztos: egy fontos könyvet cipel magával. Ezen a köteten azonban az egész világ sorsa múlik, nem mindegy tehát, kinek a kezébe jut.

Carnegie (Gary Oldman) és bandája is évtizedek óta keresi a könyvet. A bandavezér ugyanis tudja, hogy a tudás hatalom egy olyan világban, ahol a legtöbb ember már olvasni sem tud, és megszerzésével az egész világra kifejtheti uralmát...

Én nem igazán tudtam beleélni magam a történetbe, mert nem tudok elképzelni ilyen világképet. Nem hiszem, hogy egy nukleáris pusztulás túlélői csaknem félszáz év alatt sem lennének képesek újabb civilizációt felépíteni, nem gondolom, hogy mindennapossá válna a kannibalizmus és a prostitúció, és ok nélkül ölné mindenki egymást. Több információt vártam volna a katasztrófáról is, még csak azt sem tudjuk, hogy az egész világ elpusztult -e, vagy csak Amerika kontinense. A szereplőről sem kapunk elégséges információt ahhoz, hogy érdekeljen minket a sorsa, én speciel jobban izgultam a film közepén mellészegődött útitársáért (Mila Kunis).

Pontozásom: 5\10

 Bemutató: február 25.

A filmzenék miatt viszont plusz 1 pont. Remekül erősítik a film "világvége-utáni" hangulatát. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.