Brothers (Testvérek)

A The Hurt Locker és a The Messenger után újabb film, amely azt mutatja be, hogyan változtathatja meg az emberek életét a háború. Az adrenalin-függővé vált katonák hazatérve nem találják helyüket a családi életben, a durvább helyzeteket átélők mély depresszióba esnek a fronton látottaktól, akár be is kattanhatnak. Múlthét csütörtökön volt a hazai premierje a Brothers (Testvérek) c. drámának, amely szintén ezt a témát dolgozza fel.

A történet két teljesen eltérő életű testvért ismertet meg a nézővel, akik egymás ellentetjei.

Az idősebbik -apja büszkesége- Sam (Tobey Maguire - Pókember, Pleasantville) kötelességtudó és fegyelmezett katona, az év nagy részét Afganisztánban tölti tengerészgyalogos csapatával. Tökéletes családja van, két szép kislánya és gyönyörű felesége (Natalie Portman - Star Wars, V,mint vérbosszú, Közelebb, Leon, a profi) várja izgatottan az eltávok napját. Az egész város hősként tekint rá, apja, aki Vietnámban szolgált, minden második mondatában az iránta érzett büszkeségét ecseteli.

Öccse (Jake Gyllenhaal - Donnie Darko, Bőrnyakúak, Jóravaló feleség , Holnapután) azonban mindig az árnyékában élt, sosem találta a helyét az életben, börtönviseltként nehezére esik beilleszkedni a társadalomba. Egy nap azonban Sam halálhírét kapják. Bátyja próbálja segíteni családját a gyász feldolgozásában, egyre több időt tölt testvére gyerekeivel, és megözvegyült  édesanyjukkal is egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki. Kezdetben csak a gyerekek, idővel azonban a nő is vele próbálja betölteni a férje  hiánya miatti űrt. Kérdés, hogy hol van a határ?

Tobey Maguire brutálisan néz ki, senki nem fog többé Peter Parkerként gondolni rá a film után. A háború és a bűntudat miatt bekattant férfi  megformálása a valaha volt legjobb alakítása. Látni, ahogy fokozatosan szétesik az Afganisztánban átélt dolgok miatt. 

Jake Gyllenhaal is zseniálisan alakítja szerepét, szerintem ő volt a legjobb. A film elején érezhető mennyire kerüli még sógornője tekintetét is, aztán fokozatosan érzékeljük a tiltott szexuális fellángolást közöttük.

Natalie Portman sem volt rossz, a karakterével voltak gondjaim. Kicsit durva volt nekem, hogy gyászában majdnem más karjaiban köt ki.

Viszont újabban nagy kedvencem, Carey Mulligan (Egy lányról, Tőzsdecápák, Büszkeség és balítélet) is látható egy picit. Noha pár perces a szerepe, uralja a vásznat.

Ja, és aki még döbbenetesen jól játszott, az az alig 10 éves Bailee Madison. 100 százalék, hogy a jövő nagy filmsztárja. Már 4 éve John Travolta és Salma Hayek mellet szerepelt a Lonely Hearts-ben (Gyilkos szerelem), azóta csak felfelé ível a karrierje. Egy aranyos sztori szerint amikor játszott a Terminator: Sarah Connor krónikái fináléjában, a rendező át akarta íratni a forgatókönyvet, mert túl erőszakosnak találták a jeleneteket egy ilyen csöpp lány szerepléséhez. Erre ő megnyugtatta a rendezőt, hogy nem az:)

Nem vártam sokat a filmtől, mert szinte az összes kritikus unalmasnak titulálta.  Megdöbbenve tapasztaltam, mennyire jó. A történet remek, a színészek zseniálisak, nem értem, mi volt a gondjuk vele. Végre egy kőkemény dráma, ilyenre vágytam már napok óta! Annyira tetszett, hogy módosítanom is kell a kedvenc 25 filmem listáját, ugyanis simán bekerül közéjük.

Pontozásom: 10\10. 

Bemutató: 2010. március 25.

 Filmzene:

U2 - Bad

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.