Fish Tank (Akvárium)

A Precious és az An Education után itt egy újabb film a mozikban, mely a felnőtté válás útján tévelygő fiatal lányok érzelmi válságát mutatja be. Érdekes, hogy mindhármat már 50 év feletti nők rendezték, hiába van tele keményebbnél keményebb jelenetekkel.

Mia egy 15 éves lány, aki hanyag anyjával és mocskos szájú kishugával él egy sokemeletes angol bérházban, az essex-i betondzsungelben. Álma, hogy egyszer kitör innen, és táncos lesz. Ám éppúgy, mint a vézna ló, melyet a közeli roncstelepen talál, ő is a körülmények közé van láncolva.

Az emelet egy elhagyott lakásában gyakorolja a hip-hot-táncot titokban, ám úgy érezzük, a gyermeki álmoknak nincs helye ebben a komor, szegénység sújtotta pusztaságban. Nem csak az utcán, hanem még otthon is durva páncélt visel. De miután látjuk szociális helyzetét, rájövünk, hogy nem lehet emiatt hibáztatni.

Anyja  egyik buliból hazacipelt egyéjszakás kalandja (Michael Fassbender - Becstelen Brigantyk 300, Éhség) úgy tűnik, pozitív hatást gyakorol mindenkire. Az életükbe toppant ismeretlen férfi mindhármukkal kedvesen bánik,  apaként gondoskodik róluk. A mindenkivel durva, pöccre robbanó lány idővel átengedi kemény páncélja biztonsági résén és barátok lesznek. Ám a hormonoktól túlfűtött Mia többre vágyik...

Brutálisan élethű, kőkemény dráma, valósnak tűnő jellemekkel és mély mondanivalóval. De csak annak ajánlom, aki szereti a kissé művészibb filmeket. Mert noha a történet kissé életszagúnak tűnhet, minden egyes kép szimbólummal bír (pálmafás tapéta a nappaliban, California Dreamin cd a kocsiban, ugyancsak 15 éves ló, láncra vert rottweilerek, elszálló léggömb, utolsó tánc...), minden egyes apró cselekedetnek jelentése van.

Bár felkapott néhány aranyszobrot a díjátadókon a BAFTA mellett még, az agyonhypolt Oscar-jelölt drámák (A Serious man, Up in the Air, An Education, Precious,) promója teljesen elnyomta a filmet, így szerintem sokaknak eltűnt a radarról. De annál nagyobb örömet okoz a nézőnek, ha véletlenül beül rá a moziba és ennyire pozitív meglepetés éri.

Pontozásom: 8\10

Csupán az érdekes képarány zavart egy picit. Nem tudom mi volt ez az 1:1 arányhoz közelítő képkeret. Talán ezzel is a korlátokkal körülkerített életét próbálta szemléltetni a rendező? Meglehet... Akkor viszont plusz pont érte.

 Hazai bemutató: 2010. március 11.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.