Grown Ups (Nagyfiúk)

Igazából nem is tudom miért néztem meg ezt a filmet, kb. két színész van, akit egyenesen utálok és az pont a két főszereplője az öt közül: Adam Sandler és Rob Schneider. Én kérek elnézést a rajongóiktól, tudom, hogy velem van a baj, de annyit csalódtam a filmjeikben... Bár inkább magamra vagyok mérges, mert mindig reménykedem, hogy majd az új filmjükben most már biztosan megnevettetnek. Nos, ezúttal sem tették...

A gyermekként kosárbajnokságot nyerő csapat tagjai a győzelmet ünneplő teadélután óta nem látták egymást. 30 év múlva, edzőjük temetésén hozza őket újra össze a sors. A "mi történt veled azóta" körkérdés megválaszolásaival rádöbbennek, mennyire egysíkú lett életük, így úgy döntenek, visszahozzák ifjonckoruk kalandjait, még ha csak egy hétvégére is: kibérelnek egy tóparti házat, hogy bebizonyítsák maguknak, nem nőttek ki a bulizásból és a sör melletti poénkodásból.

A gond csak az, hogy sajnos mégis kinőttek...

Mert hogy az unalmas sztori mellé banális, gyermekded poénokat kapunk, az egy-két maximum megmosolyogtatónak nevezhető momentumot pedig már mind ellőtték az előzetesben. És ez édeskevés egy olyan produkciótól, melyben olyan nevek játszanak, mint Adam Sandler, Salma Hayek, Rob Schneider, Steve Buscemi, Kevin James, Chris Rock és David Spade. Jobb jutalomjátékot érdemelnek volna a Saturday Night Live nagy öregjei...

Értékelés: 3\10.

Tutira nagyobbakat röhögünk, ha eldobják a pocsék forgatókönyvet, Sandlerék kezébe nyomnak egy kamerát, egy-egy rekesz sört, és tényleg elküldik őket egy tóparti hétvégére, hogy rögzítsék az ökörködésüket...

Hazai bebutató: 2010.07.29.

Mindezek ellenére nézett lesz a film a nagy neveknek köszönhetően, bőven meg fog térülni a 80 millió dolláros forgatási költség, izgulnia nem kell a Sony Pictures-nek. 40 millió dollárral nyitott az első hétvégén, bőven 200 felett lesz a nyár végére.

A los angeles-i premier fotói:

A zenék mondjuk érdekesek a filmben, hisz a 80-as évek második feléből hallunk dalokat, pedig minimum 10-15 évvel korábbi zenék kellettek volna, hisz gondolom a cél a gyerekkoruk (a kosaras idők, ahol olyan 6-10 évesek) nosztalgiája lett volna.

Ennek ellenére igazi feel-good dalok, összeszedtem a lejátszóba, amennyit megtaláltam a neten:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.