Miután kellően kifigurázta Simon Pegg és Nick Frost a Haláli hullák hajnalával és Vaskabátokaban a zombi-, majd utóbbival a zsarufilmeket, a sikeres duó következő célpontja a sci-fi műfaj lett. Az összeszokott csapatból ezúttal ugyan a Scott Pilgrim forgatása miatt kimaradt előző sikerfilmjeik rendezője, Edwar Wright, de szerencsére beugrott a helyére a Miért ciki a szex-et és A kalandpark-ot jegyző Greg Mottola.

A sztori főhőse két sci-fi-őrült, már-már betegesen kattant angol pasas, akik nehezen összespórolt pénzüket arra költik, hogy az USA-ba utaznak és körbejárják a nevezetes, állítólag UFO-járt helyszíneket Rooswell-től Kecksburg-ig. Ép ekkor futnak össze Paul-lal, a menekülő földönkívülivel.

A kis vézna marslakó nem most érkezett a Földre, az elmúlt 60 évet egy titkos laborban töltötte, ahol mindenféle tanácsokat osztogatott a tudósoknak, miközben minden földi jóval ellátták. Ám miután már elfogytak a kutatók kérdései, úgy döntöttek, felboncolják, hogy alaposabban áttanulmányozhassák az agyi működéseit. Ekkor döntött úgy Paul, hogy most jött el a Földről való sietős távozásának ideje és sikeresen meglépett a katonai bázisról. Persze hogy sikeresen megússza a szó szerinti agyturkászászt, előbb meg kell lépnie az őt üldözők elől, a kormány ügynökei (Jason Bateman - Juno, Lepattintva, Páros mellékhatás, Szakíts ha bírsz, Édes kis semmiség) ugyanis teljes gőzzel loholnak utána.

A két, épp kalandot kereső sci-fi-fant persze nem kell sokáig kérlelnie, hogy vigyék magukkal, bepattan közéjük a lakókocsiba és megkezdik kalandos utukat.

Sajnos a szó szoros értelmében rétegfilm a Paul, aki nem mozog otthonosan a sci-fi-k világában, annak fel sem tűnik a több, mint félszáz filmes utalást, max. az X-akták-ra, a Lorenzó olajára vagy az Alien és Star Trek-franchise-okra való kikacsingatásokat díjazza majd, de ezeket kihagyva már nem is nagyon maradt volna több poén a filmben, amit az előzetesben nem láttunk volna. Csak sörözik, káromkodik, füvezik és böfög mindenki, amit eleinte ugyan vicces egy vézna kis, zöld földönkívülitől látni, de egy másfél órás vígjátékot azért nem nagyon lehet erre építeni. Na és persze üldöz mindenki mindenkit, merthogy egy tipikus roadmovie-s sztorit kellett ráhúznia az alkotópárosnak az alaptörténetre, hogy legyen valami cselekmény is a filmben.

Az UFO és az emberek összebarátkozása miatt azt vártam, hogy a sztori fő mondanivalója a feltétel nélküli elfogadásra való tanítás lesz. Ezzel szemben szinte az egész film a kereszténység lejáratásáról szól. Az oké, ha az alkotók úgy gondolják, hogy felsőbb hatalom nem létezik és rosszul teszi, aki mélyen vallásos életet él, ahelyett, hogy kipróbálna minden vétket, de nem hiszem, hogy szerencsés megpróbálni ráerőltetni a véleményüket a nézőkre.

Remélhetőleg következő műfajparódiájának forgatókönyvén többet dolgozik majd Simon Pegg, mert ez így épphogy csak egy 3/10-et film. Nem csak a cselekmény szegényes és túlontúl elhúzott, a poénok mennyiségével is nagy a gond. Ezt még az amúgy remek komikusok jelenlétével sem sikerült ellensúlyozni. Még úgy sem, hogy áthozta a rendező előző filmjéből, a Superbad-ben még kimondottan jól működő Bill Hader és Joe Lo Truglio párost.

Fotók a premierről:

Simon Pegg-et legközelebb a Spielberg által rendezett Tintin kalandjai című animációs trilógia első részében hallhatjuk (hazai bemutató: 2011. november), élőszereplős filmben pedig decemberben a Mission Impossible 4-ben, jövőre pedig a 2012-es év egyik legnagyobb blockbusterében, a Star Trek folytatásában.

Éppen ezen a héten volt a világpemierje az Attackt the Block című filmnek is, amelyben Nick Frost ismét harmadik típusú találkozás egyik résztvevője, remélem idővel hozzánk is eljut valamilyen módon a film. Természetesen a Tintin kalandjai-ban ő is szinkronizál egy szereplőt.

Ha már a hangoknál tartunk, azt talán elfelejtettem említeni, hogy Seth Rogen szinkronizálta a filmben a földönkívüli Paul-t. Ő a pár hét múlva bemutatandó Kung Fu Panda 2-ben is megtöltheti élettel az egyik rajzolt figurát, majd új oldalát megmutatva játszik két drámában még az éven. A Sarah Polley által rendezett Take this Waltz-ban Michelle Williams-szel láthatjuk, az 50/50-ben pedig Anna Kendrick-kel és Joseph Gordon-Levitt-tel.

Hazai bemutató: 2011. május 12.

Míg karácsonyi filmeket szép számmal gyárt Hollywood, addig húsvéti témájú alkotásokkal csak elvétve találkozhatunk. Úgy gondolom, a Hop című animáció sem fog áradatot elindítani, mivel cseppet sem eredeti, csupán egy húsvétinak álcázott karácsonyi filmet kapunk a Gru alkotóitól.

A történet rém egyszerű, mintha az Alvin és a mókusok forgatókönyve találkozna a Télapu sztorijával. A húsvéti nyúl megtisztelő tisztségét lassan megöröklő fiatal tapsifülesnek esze ágában sincs átvenni a komoly szervezési gondokkal teli munkát korosodó apjától. Szíve szerint inkább egy bandában dobolna. Ugyanezekkel a gondokkal küszködik a léhűtő Fred (James Marsden - The Box, Cats and Dogs 2, X-men, Sex Drive, 27 Dresses) is, szülei türelme pedig egyre fogytán. A sors úgy hozza, hogy a felelősség elől a Húsvét-szigetekről Hollywood-ba menekülő nyuszi éppen Fred kocsija alatt találja magát. A balesetben persze senki nem sérül meg, csak az ijedtség nagy. Főleg mikor a tapsifüles emberi hangon szólal meg Fred előtt.

A CGI állatkák aranyosak, sikerült élettel megtölteniük az animátoroknak a mesefigurákat, de sajnos tizedannyi időt sem töltöttek a történet megírásával. Én aláírom, hogy technikailag tényleg szuperül hozták össze az élőszereplőket a rajzolt grafikával, de a lélegzetelállító látvány sem fogja tudni sosem pótolni a fantáziadús történet hiányát. Ennek igazolásához az utóbbi hónapokban is láttunk már sajnos jópár példát, lásd Tron: Legacy, Sucker Punch, Battle: Los Angeles, Gulliver's Travels, Gnomeo and Juliet, Cats and Dogs 2...

De ami a legnagyobb gond, hogy az előzetesben látott egy-két nem is túl erős poén teszi ki a film humoros oldalát, több viccre senki ne számítson a 90 percnyi játékidő alatt. Ráadásul már a David Hasselhoff-os és Hugh Hefner-es cameo-t is ellőtték már (előbbit a Spongyabob-ban, utóbbit A házinyusziban és a Miss Márciusban) így itt inkább szánalmas a próbálkozás.

Ugyan elképzelhető, hogy egy kis társadalomkritikát hordoz azért a film, mely szerint egyre jobban kitolódik a "mindenki lehet sztár"-sugallatú tv-műsorok és videojátékok miatt a gyerekek önállóvá válásá, 30-35 éves korukig hallani sem akarnak a munkáról és az önfenntartásról, álomvilágban élve várják, hogy a kezükbe hulljon álmaik jól fizető munkaviszonya. Ebből ered a film központi konfliktusa, az apa-fia viszony megromlása a szülő elfogyott türelme miatt, ám az alkotók valamiért elfelejtették befejezni a történetet, az utolsó percre csak úgy belebiggyesztettek egy "Na jó, valójában büszke vagyok rád" mondatot az apa szájába és máris szent a béke. Akarom mondani a húsvét.

Pontozásom: 4\10. És ehhez 1 db pluszpontként még hozzá is vettem a hazai fordítók és szinkronszínészek 110%-os munkáját. Kétlem, hogy az eredeti változat bővelkedett volna a fülenőtthöz (felnőtt) és nyúldíjashoz (nyugdíjas) hasonló szóviccekkel.

Hazai bemutató: 2011.04.14.

A los angeles-i premieren készült fotók:

Az első nem sokat mutató teaser után végre kijött egy hosszabb trailer 2009 No.1 vígjátékának második részéhez. Egyenlőre úgy néz ki, nem sokkal tértek el az alkotók nagy sikerű első epizód sztorijától: ezúttal Thaiföld-ön sikerül úgy berugniuk a srácoknak, hogy másnap ne tudják összerakni, mi is törént az éjjel. Újra eggyel kevesebben vannak a kelleténél, egy majommal gazdagodnak és ezúttal is sürgeti őket az idő, hogy megtalálják elvesztett ivócimborájuk... 

Hazai bemutató: 2011. május 26.

Tom Hanks írta, rendezte és ő is játssza el a főszerepet a Larry Crowne című könnyedebb hangvételűnek tűnő drámában, melynek ma jött ki az első előzetese. A film címszereplője, miután elveszti a munkáját, vissza megy tanulni egy iskolába, ahol Julia Roberts lesz a tanára. De feltűnik még a filmben a forgatókönyv másik írója, Nia Vardalos (Bazi nagy görög lagzi, Görögbe fogadva), illetve a Házi háború Kenny-je, Rami Malek és a nem is oly rég A karate kölyök édesanyját alakító Taraji P. Henson.

A bemutatót nyár közepére tűzték, nem hiszem, hogy lenne esélye a filmnek a blockbuster időszakban, pláne azokban a hetekben, amikor a Másnaposok 2-t, az X-men: First Class-t vagy a Kung Fu Panda 2-t mutatják be...

Bemutató: 2011.07.01.

Bevallom őszintén, legutóbbi pocsék filmjeiket látva én már teljesen lemondtam Jennifer Aniston-ról és Adam Sandler-ről, legújabb vígjátékukban, a Just Go with It-ben azonban "miss ex-Jóbarátok" újra bebizonyítja, hogy bizony tud ő játszani, ha értelmes szerepet kap, míg Sandler karriere legszerethetőbb karakterét hozza.

Pedig nem kis feladat előtt álltak, hisz a Walter Matthau-Ingrid Bergman-Goldie Hawn mesterhármas által sikerre vitte Kaktusz virága című 1969-es, a televíziók által még ma is előszeretettel játszott komédia remake-jét kellett újra vászonra vinniük. De azt kell, hogy mondjam, magam is meglepődtem, mennyire jól megoldoták a feladatot. Remekül működik Aniston és Sandler között a kémia, de az is különösen nagy öröm volt számomra, hogy hosszú idő után újra egy vicces szerepben láthattam Nicole Kidman-t, aki üde színfoltja a filmnek. De nem mehetek el a gyerekekszínészek bravúros alakítása mellett sem. Bialee Madison tehetségére már a Brothers című drámában felfigyelem, most már biztos vagyok benne, hogy a jövő egyik legnagyobb színésznője lesz.

A történet szerint Danny (Adam Sandler) úgy csajozik, hogy azt mondja magáról, nős, így nem kell magyarázkodnia, ha másnap reggel szó nélkül lelép. Ám mikor egy olyan lánnyal (Brooklyn Decker) ismerkedik meg, aki mellett szívesen meg is maradna, nem tehet mást, mint felkéri barátját (Jennifer Aniston), hogy tegyen úgy, mint ha ő lenne a neje, akitől épp válni akar. Az apró füllentésekből persze még nagyobb hazugságok lesznek, végül odáig fajul a dolog, hogy Danny-nek már egy komplett ál-családot kell összeszednie, hogy bizonyítsa lelkiismeretes szerelme előtt, hogy már az ó megjelenése előtt is  menthetetlen volt a házassága.

A film gyengéje talán csak a fordulatoktól abszolút mentes forgatókönyv, a túl hosszú játékidő (2 óra) alatt bizony elfárad a néző, pláne ha előre tudja a film végét, de még így is egy kedves kis könnyed romantikus vígjátékot kapunk, amely műfaján belül simán megért számomra egy 5\10-et.

Hazai premier: 2011.03.10.

 A los angeles-i premier fotói:

Gondolkoztál már azon, mi történthetett az Amerikai Pite srácaival 15-20 évvel a bankett éjszakája után? Megházasodtak, kiköltöztek a külvárosba és gyerekeik születtek... és még ma is csak a szex jár a fejükben, akárcsak pubertáskoruk idején.

A Farelly tesók legújabb vígjátékának, a Hall Pass-nak persze köze nincs Jason Bigg-ék kultfilmjéhez, de a rendezőpáros a tőlük megszokott kendőzetlen módon ábrázolja a férfiak szexorientált világát.

A sztori szerint amikor a hosszú évek óta házasságban elő két haver felesége (Christina Applegate, Jenna Fischer) már képtelen tovább elviselni, hogy férjeik egyfolytában más más nők hátsóját bámulják, más nőkről diskurálnak és minden bizonnyal más nőkön jár az eszük, a furfangos asszonyok szövetkeznek ellenük. Mivel jól tudják, hogy férjeik (Owen Wilson, Jason Sudeikis) úgy gondolják, ha ők nem lennének, minden más nőt megkapnának, ezért adnak nekik egy hét kimenőt. Ezidő alatt azt tehetnek, amit csak akarnak, azzal, akivel csak szeretnék, majd utána egy szót sem ejtenek arról, mi történt az elhajlási engedély hete alatt. Tudják, hogy nem olyan profik már a csajozásban pocakosodó férjeik, mint ahogy gondolják magukról.

Rick és Fred összehívja néhány haverját és azonnal eszeveszett bulizás veszi kezdetét... Csak hát az első nap túl sokat zabálnak és lusták elindulni... Másnap túlságosan betépnek... Harmadnap túl sokat isznak, így eldőlnek a heverőn... Úgy tűnik eljárt hőseink felett az idő... Eljutnak egyáltalán valamelyik klubba?:) Végülis el és megrökönyödve tapasztalják, hogy bizony nem nyerőek már az ők poros csajozós dumáik. Úgy festenek a diszkóban, mint elefántok a porcelánboltban. Fogalmuk sincs, manapság hogyan lehet csajozni. Röhejesen kínos kikosarazásokban lesz részük, rádöbbennek, hogy talán régen sem voltak akkora ászok, csak az idő szépítette meg a dolgokat...

Aki szerette eddig Farellyék vígjátékait (Dumb és Dumber; Én, én, meg az Irén; Agyő, nagy Ő; Keresd a nőt; Túl közeli rokon), az ezt is imádni fogja, de aki morbidnak tartotta a humorukat, az ezúttal is kiakad majd:)

"A feleségem nem prűd és kedveli a humoromat. A Hall Pass forgatókönyvének első változatait meg is mutattam neki. De ahogy a két férj újabb, egyre vadabb kalandjait írtuk, elbizonytalanodtam. És amikor végre sikerült elkészíteni egy olyan forgatókönyvet, amit már nem mertem megmutatni az asszonynak, tudtam, hogy ez lesz a jó…" - nyilatkozta Peter John Farrelly.

Amit talán nem érettem a filmben, hogy miért néz ki Owen Wilson és Jason Sudeikis ennyira szakadtan, míg feleségeik szexibbek, mint 15 éve, de valamiért úgy gondolta a rendezőpáros, szükséges a ránc és a pocak a házasság terhei alatt megfáradt két csókára. A dilemma című filmben is pont ez volt a gondom a Vince Vaughn-Jennifer Connelly és Kevin James-Winona Ryder párossal néhány hete. Viszont még most is fetrengek a nevetéstől, ha eszembe jut Richard Jenkins csajozómesterként:) Az egyetlen csalódásom talán a filmmel kapcsolatban a számomra legnagyobb húzónév, Alexandra Daddario (Percy Jackson) túlságosan rövid szerepe.

Végezetül egy fontos figyelmeztetés: VÁRD KI A STÁBLISTA VÉGÉT! Emlékszel mekkora poénokat rejtettek a Másnaposok utolsó képkockái? Tudom, hogy csúnyán néznek ilyenkor a mozi alkalmazottai, de akkor is csüccsenj vissza a seggedre, ha nem akarod kihagyni a film legnagyobb poénjait.

Vígjátékokra ritkán adok maximális értékelést, de A másnaposok és a Hot Tub Time Machine után a Hall Pass is kiérdemli tőlem a műfaján belüli 10\10 pontot. Igaz, ez nem olyan 10\10, mint mondjuk a Blue Valentine-nél, az Everybody's Fine-nál vagy a The Road-nál, de összességében maximálisan megkaptam mindent a Hall Pass-tól, amit egy vígjátéktól elvárhat az ember: poénok tömkelegét. Rég röhögtem ennyit filmen. Nagyon rég...

Hazai premier: 2011.03.03.

A los angeles-i premier fotói:

Ahogy a Scott Pilgrim esetében is, aki teheti, annak érdemes rászánnia egy kis időt és elolvasni Rosemary Elizabeth "Posy" Simmonds fanyar humorral átitatott, kőkemény társadalomkritikával bíró rajzait (itt megtehetitek), mielőtt megnézi a filmet, mert nagyon sokat ad az élvezeti faktorhoz. És az alapanyagot megismerve rögvest az eredeti történet számlájára írhatjuk a film legnagyobb hibáját, mégpedig hogy sokkal inkább szól az angol falucska lakóiról, mint a címadó hölgyeményről. Tamara Drewe még úgy sem tud középpontba kerülni, hogy a gyönyörű Gemma Arterton alakítja, kíváncsi lennék, hogy mennyire alacsony nézettséget produkálna a film, ha mondjuk nem a vonzó idomokkal megáldott Bond-lány kapta volna a szerepet.

Tamara, az óriási orral megáldott csúnyácska lány mindig is könyvíró szeretett volna lenni, ám ehelyett sikeres újságíró lett, aki sok-sok év után tér vissza Londonból aprócska kis szülőfalucskájába, hogy kipofozza majd eladja szülei egykori házát. Mindenki megdöbbenve fogadja a rút kiskacsából azóta gyönyörű hattyúvá változott lányt, azonnal minden férfi rávetné magát. Még a faluban fellépő sztárbanda dobosa is...  

Akármennyire is megnyerőek Tamara Drewe testi adottságai, sajnos semmi személyeset nem tudunk meg róla, csupán a fél falu szexuális játékszerként szolgál. Sokkal inkább a szinte párhuzamban sem álló szerelmi kalandjai egyikének elszenvedője, a vele megcsalt asszonnyal (Tamsin Greig) érzünk rokonszenvet. A sokak által szinte már nőideálnak tekintett Arterton kisasszonynak sajnos ez már a sokadig szerepe, amelyet képtelen élettel megtölteni (lásd. A titániok harca, Perzsia hercege, Rockhajó, Spíler), lényegtelen, ha ez nem is mindig az ő hibája. A többiek viszont egytől egyig zseniálisak (főleg Dominic Cooper - Egy lányról, A hercegnő, Mamma Mia), mintha rájuk szabták volna a szerepet.

De mi a legnagyobb gond a filmmel? Talán az, hogy egy könnyű, kis kellemes, csajos komédiának indul, ám valamikor úgy a 80. perc környékén egyszercsak egy fekete humorú szatírává alakul át. Ennek ellenére azért élvezet valami olyat is látni, ami nem követi a rohamosan romló hollywood-i vígjátékrecepteket. Pontozásom: 6\10.

Hazai premier: 2010.01.06.

Premierképek: