Bright Star (Fényes csillag)

Meglepődtem, mikor felfedeztem az angol romantikus költő, John Keats és múzsája beteljesületlen szerelmi vonzalmát feldolgozó, 2009-es drámát így december végén. Bár Jane Campion filmje nem teljesített annyira rosszul a jegypénztáraknál (14 millió dollár) és a kritikusok is szerették, valamiért mégis elmaradtak a díjak és a jelölések (még egy BAFTA-ra sem futotta a jelmezeket leszámítva), pedig lett volna potenciál a témában.

Keats nem származott gazdag, nemesi családból, mint romantikus kortársai, nem tanulta az írást, görögül sem tudott, első költeményeit értetlenül és rossz bírálatokkal fogadták, zagyvaságnak tekintették. Valamikor ezután a kezdeti sikertelenség után játszódik a film, amikor is megismeri a szomszéd lányt és minden megváltozik. Bár már az első perctől sem közömbös számára a csalfa fiatal hölgy, eleinte az írásra koncentrál, ám idővel a munka és a múzsája iránt érzett vonzalom összeolvad és sorra készíti romantikus műveit. A felvágott nyelvű lány persze semmit nem ért az egészből, realistaként távol áll tőle a szerelmi művészet, flörtjeivel mégis sikerül behálóznia a szenvedő költőt, aki mindent megtenne, hogy egy kis vagyonhoz jusson, csak hogy elvehesse szíve választottját. Erre azonban nem került sor, ugyanis miközben öccsét ápolta a halálos ágyánál, őt is megfertőzte a tüdőbaj. Rómába utazott a gyógyulás reményében, ahová barátai fizették az utat. Ott halt éhen, alig 26 évesen.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, jobb rendezést érdemelt volna a "Szépség költőjének" életrajzi műve. Bár a fényképezés gyönyörű, a lendületes kameramozgások, a pompás tájak, de főleg a korhű jelmezek rendkívül impozánsak. Sőt, talán az évtized legszebb filmes kosztümjeiben gyönyörködhetünk, amivel engem már meg is vettek volna, ám a forgatókönyv nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valahogy nem kaptam meg, amit vártam: azt, hogy érezzük a kreatív írói munka által gerjesztett energiákat, az első szerelem szétrobbantó feszültségeit. Ehhez képest (a Parfüm-ben mellesleg remekül játszó) Ben Whishaw itt inkább egy epekedő kiskutyát alakít, aki folyton gyengélkedik és behúzott farokkal tapasztalja a világ történéseit. Sehol nem lelhető fel benne a közkedvelt, rengeteg baráttal rendelkező társasági férfi.

A klasszikus szépségű Abbie Cornish (Sucker Punch, Limitless) viszont tökéletes a szerepre, (az An Education-Egy lányról Carey Mulligan-jéhez hasonlóan) minden férfi szerelmes lesz picit a bájosan egyszerű Fannyba, ha megnézi a filmet.

Ám az alakítások közül mégsem a főszereplő párost, hanem Paul Schneider-t emelném ki, aki brilliánsan adta elő a szigorú mestert és a mindenre kész jóbarátot egy szerepben. Csak egy picivel kellett volna több párbeszédet adni a karakterének, ott lett volna a legjobb mellékszereplő-jelöltek között mindegyik díjátadó gálán...

Pontozásom:  7\10. Összességében azért (még ha alul is múlja a várakozásaimat,) a romantikus irodalom vagy a kosztümös filmek kedvelőinek remek kikapcsolódást nyújthat ez az abban a 19. századi Angliában játszódó igaz történet, amelyben a szegénység, a nélkülözés és a betegségek miatt senki nem kapja meg, amire vágyik...

 Hazai premier: 2010.12.23.

A Cannes-i filmfesztiválon mutaták be a filmet:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.