Battle: Los Angeles (A Föld inváziója - Csata: Los Angeles)

Űrlények támadják meg bolygónkat... Vártam már egy ideje az alkalmat, hogy a sci-fi ezen alfajának eredetéről írjak Wells kultikusnak számító 1898-as könyvétől kezdve sorra véve az 50-es évek legendás filmalkotásait (Világok háborúja, Amikor megállt a Föld, Támadás a Marsról, A testrablók támadása), a Battle: Los Angeles mégsem az a film, amely után lelkesen gépelem a bejegyzést.

Bár elismerem, nehéz lehet újat mutatniuk a halhatatlannak tűnő filmes témát előhúzó forgatókönyvíróknak, időről-időre mégis pozitív meglepetést okoz egy-egy kliséktől mentes, ötletesen megoldott földönkívüli inváziós film. Na a Battle: Los Angeles nem tartozik ezek közé. Bár nem is próbál egy percig sem egyedi lenni...

De hogyan is lehetne az, ha már több ezerszer látott karaktereket vonultat fel. Főhősünk (Aaron Eckhart) egy leszerelés előtt álló őrnagy, aki még elvállal egy utolsó melót. Újdonsült csapatában akad okostojás, aki még életében nem fogott fegyvert, egy vicces, laza déli csávó, egy házasodni készülő katona, (nézzük csak, kell még) egy tökös csaj (Michelle Rodriguez), aki jobban lő bármelyiküknél, (ja, és persze) civilek, egy fehér ruhás (végülis minek is próbálna elbújni) mexikói apuka és kisfia. Klisé klisé hátán tehát, a karakterfejlődést rögvest el is felejthetjük, de mit is várna az ember, ha még Ne-Yo-t is becastingolták a filmbe. Előre tudjuk, kit találnak el elsőre és ki lesz az, aki a film végéig élve marad, hogy aztán megmaradt bajtársaival járjon túl a földönkívüliek eszén és mentse meg a világot.

De nem is lenne ezzel gond, ha betartaná a film, amit ígér. A Zs kategóriás horrorfilmeket sem szokásom lehúzni, ha megijesztik itt-ott az embert, de a Battle: Los Angeles nem hozza azt, amit a címe sejtet. Semmit nem látunk abból, hogyan lövik szét a várost, mire a frontra jutunk a katonákkal, már minden romos, de legtöbbször még azt is gondosan masszív porfelhő védi a mozilátogató szeme elől. Bár nem vitatom, bőven szállítottak az alkotók akciót, az operatőr mégis nézhetetlené tette a filmet, mert vagy össze-vissza rángatta a kamerát, vagy rázoomolt a katonákra, (gondolom, hogy ne kelljen Los Angelest megmutatni), de így az akciójelenetek 80%-áról lemaradunk. Olyan dolgokba már bele sem kötnék, miért nem egy légi támadással bombáz szét mindent az univerzumjáró civilizáció, ahelyett hogy bevetik a gyalogságukat.  A bádogemberszerű űrlényekről meg aztán nem is nagyon tudom elképzelni, hogy bárkit is képesek lennének legyőzni az univerzumban, inkább viccesek, mintsem félelmetesek. Sokkal inkább félelmetesebb a tudat, hogy a nézettségi listák első helyén nyitott a film...

Pontozásom: 3\10. Megbocsáthatatlan, hogy pár másodpercnyi panorámaképet vágnak be Los Angelesről egy olyan filmben, melynek azt kellett volna megmutatnia, hogyan rombolják le.

Hazai premier: 2011.03.17.

 Néhány fotó a premierről:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.