Miután kellően kifigurázta Simon Pegg és Nick Frost a Haláli hullák hajnalával és Vaskabátokaban a zombi-, majd utóbbival a zsarufilmeket, a sikeres duó következő célpontja a sci-fi műfaj lett. Az összeszokott csapatból ezúttal ugyan a Scott Pilgrim forgatása miatt kimaradt előző sikerfilmjeik rendezője, Edwar Wright, de szerencsére beugrott a helyére a Miért ciki a szex-et és A kalandpark-ot jegyző Greg Mottola.

A sztori főhőse két sci-fi-őrült, már-már betegesen kattant angol pasas, akik nehezen összespórolt pénzüket arra költik, hogy az USA-ba utaznak és körbejárják a nevezetes, állítólag UFO-járt helyszíneket Rooswell-től Kecksburg-ig. Ép ekkor futnak össze Paul-lal, a menekülő földönkívülivel.

A kis vézna marslakó nem most érkezett a Földre, az elmúlt 60 évet egy titkos laborban töltötte, ahol mindenféle tanácsokat osztogatott a tudósoknak, miközben minden földi jóval ellátták. Ám miután már elfogytak a kutatók kérdései, úgy döntöttek, felboncolják, hogy alaposabban áttanulmányozhassák az agyi működéseit. Ekkor döntött úgy Paul, hogy most jött el a Földről való sietős távozásának ideje és sikeresen meglépett a katonai bázisról. Persze hogy sikeresen megússza a szó szerinti agyturkászászt, előbb meg kell lépnie az őt üldözők elől, a kormány ügynökei (Jason Bateman - Juno, Lepattintva, Páros mellékhatás, Szakíts ha bírsz, Édes kis semmiség) ugyanis teljes gőzzel loholnak utána.

A két, épp kalandot kereső sci-fi-fant persze nem kell sokáig kérlelnie, hogy vigyék magukkal, bepattan közéjük a lakókocsiba és megkezdik kalandos utukat.

Sajnos a szó szoros értelmében rétegfilm a Paul, aki nem mozog otthonosan a sci-fi-k világában, annak fel sem tűnik a több, mint félszáz filmes utalást, max. az X-akták-ra, a Lorenzó olajára vagy az Alien és Star Trek-franchise-okra való kikacsingatásokat díjazza majd, de ezeket kihagyva már nem is nagyon maradt volna több poén a filmben, amit az előzetesben nem láttunk volna. Csak sörözik, káromkodik, füvezik és böfög mindenki, amit eleinte ugyan vicces egy vézna kis, zöld földönkívülitől látni, de egy másfél órás vígjátékot azért nem nagyon lehet erre építeni. Na és persze üldöz mindenki mindenkit, merthogy egy tipikus roadmovie-s sztorit kellett ráhúznia az alkotópárosnak az alaptörténetre, hogy legyen valami cselekmény is a filmben.

Az UFO és az emberek összebarátkozása miatt azt vártam, hogy a sztori fő mondanivalója a feltétel nélküli elfogadásra való tanítás lesz. Ezzel szemben szinte az egész film a kereszténység lejáratásáról szól. Az oké, ha az alkotók úgy gondolják, hogy felsőbb hatalom nem létezik és rosszul teszi, aki mélyen vallásos életet él, ahelyett, hogy kipróbálna minden vétket, de nem hiszem, hogy szerencsés megpróbálni ráerőltetni a véleményüket a nézőkre.

Remélhetőleg következő műfajparódiájának forgatókönyvén többet dolgozik majd Simon Pegg, mert ez így épphogy csak egy 3/10-et film. Nem csak a cselekmény szegényes és túlontúl elhúzott, a poénok mennyiségével is nagy a gond. Ezt még az amúgy remek komikusok jelenlétével sem sikerült ellensúlyozni. Még úgy sem, hogy áthozta a rendező előző filmjéből, a Superbad-ben még kimondottan jól működő Bill Hader és Joe Lo Truglio párost.

Fotók a premierről:

Simon Pegg-et legközelebb a Spielberg által rendezett Tintin kalandjai című animációs trilógia első részében hallhatjuk (hazai bemutató: 2011. november), élőszereplős filmben pedig decemberben a Mission Impossible 4-ben, jövőre pedig a 2012-es év egyik legnagyobb blockbusterében, a Star Trek folytatásában.

Éppen ezen a héten volt a világpemierje az Attackt the Block című filmnek is, amelyben Nick Frost ismét harmadik típusú találkozás egyik résztvevője, remélem idővel hozzánk is eljut valamilyen módon a film. Természetesen a Tintin kalandjai-ban ő is szinkronizál egy szereplőt.

Ha már a hangoknál tartunk, azt talán elfelejtettem említeni, hogy Seth Rogen szinkronizálta a filmben a földönkívüli Paul-t. Ő a pár hét múlva bemutatandó Kung Fu Panda 2-ben is megtöltheti élettel az egyik rajzolt figurát, majd új oldalát megmutatva játszik két drámában még az éven. A Sarah Polley által rendezett Take this Waltz-ban Michelle Williams-szel láthatjuk, az 50/50-ben pedig Anna Kendrick-kel és Joseph Gordon-Levitt-tel.

Hazai bemutató: 2011. május 12.

A Season of The Witch (Boszorkányvadászat) után elhozta Bradley Cooper, Robert De Niro és Abbie Cornish (Bright Star, Sucker Punch, Candy) szereplésű Limitless-t is a hazai mozifilm-forgalmazási piacra január végén belépő Pro Video Film & Distribution Kft.

A 7 éves kora óta kitartóan író Alan Glynn-nek 42 éves korára bólintott rá az egyik könyvkiadó az egyik regényére. A The Dark Fields névre keresztelt techno-thriller akkor nem lett felkapott könyv, ám közel 10 év elteltével egy véletlen folytán lelt rá egy antikváriumban a korábban főleg könnyedebb vígjátékokat író Leslie Dixon (A vasmacska kölykei, Mrs. Dubfire, Nicsak ki beszél most, Hajlakk, Agyő nagy ő). Amint elolvasta, úgy érezte, ebből a sztoriból filmet kell forgatni. Nos valószínűleg ez csak a PR-blabla, egy másik interjú szerint az író ügynöke küldözgette szét az összes filmes cégnek a regényt, de kit is izgat, a lényeg, hogy a Miramax egyből lecsapott a történetre és még De Niro-t, (miután Shia LaBeouf eltörte a kezét egy autóbalesetben) Cooper-t és Cornish kisasszonyt is sikerült megnyerni a főszerepre.

A történet főhőse, Eddie (Bradley Cooper - Hangover, The A-team, Valentine's Day, New York I Love You, Alias) egy ihlethiányban szenvedő író, aki napjait a sötét szobájában tölti a laptopján megnyitott Word teljesen üres dokumentumán villogó kurzort bámulva és várja, hogy megírja élete művét. De csak-csak nem jönnek a szavak, pedig a kiadója által kiszabott határidő vészesen közeledik, ráadásul még a barátnője is megelégeli kiüresedett kapcsolatukat és elhagyja őt. Ekkor találkozik egyik régi ismerősével, a korábban piti drogdílerként pénzt kereső srác most meglehetősen jól fest, állítása szerint megy is a szekér, hiszen most fedeztek fel egy csodaszert, amely eddig nem tapasztal módon turbózza fel az agyat.

Bár eleinte vonakodik Eddie, végül csak-csak beveszi az új intelligens-gyógyszert, veszteni valója úgy sincs, hátha könnyebben összehozza a könyvét. Nos ettől sokkal jótékonyabb hatást gyakorol rá a szupertitkos szer, pillanatok alatt összecsapja a regény első részét, kitakarítja a lakást, az ujja köré csavarja a főbérlő csaját, plusz még egy kis pénzt is keres a tőzsdén. Másnap meg is tudja a szer titkát: az NZT névre keresztelt kísérleti cucc képes arra, hogy használója sokkal többet használjon az agyi kapacitásából, mint amennyit alap állapotban. Eddie bármit felidéz, amit valaha hallott, egy nap alatt képes tökéletesen megtanulni egy idegen nyelvet, hamar rájön, hogy újonnan szerzett zsenialitását érdemes lenne mielőbb pénzszerzési célra kihasználni: hamarosan a tőzsde új csillagaként tündököl.

A titkát persze senki nem érti, így egyhamar egy sereg ellenségre is szert tesz, ráadásul idővel megtapasztalja a szer mellékhatásait: időnként teljesen elfelejti, mi történt vele az előző 24 órában. De talán még ettől is ijesztőbb, hogy az a néhány szerencsés, aki kipróbálhatta a csodaszert, amint abbahagyta a szedését, kis idővel teljesen leépült és meghalt. A pirulák pedig rohamosan fogynak...

Bár akad egy-két elvarratlan szál a filmben (spoiler: a szállodai gyilkosság, a bandita, a politikai pálya ívelése, Kik hozták létre a gyógyszert? Mik a pontos összetevői? spoiler vége), de összességében nagyon tetszett, hogy egy szájhagyomány útján élő legendát vettek alapul, nevezetesen, hogy az agyuknak csupán 10%-át használjuk. Az is pozitív, hogy alaposan megmutatják a főhős átlagember énjét, kellően elég hangsúlyt fektettek az előzményekre, hogy aztán végig szoríthassunk érte.

Eddig nem különösen tartottam jó színésznek Bradley Cooper-t, most azonban igencsak nagyot alakít. De ami a film erőssége, az a szokatlan képi játékok. Üdítően újszerűnek hatnak az operatőr és a vágók trükkjei a mozivásznon. Negatívum talán, hogy eléggé leül a film úgy 20 percnyire a közepén, az öngyilkosságos jelenetet már ezerszer láttuk, illetve hogy jobban kifejthették volna, hogyan ível fel hősünk karrierje. Ezúttal nem nyerte el a tetszésemet Abbie Cornish karaktere, amint van pénz, egyből visszatáncol Eddie ágyába. De végül is ez nem egy ilyen párkapcsolati sci-fi, mint mondjuk a The Adjustment Bureau volt, ez inkább ilyen önfelfedező film, mint mondjuk A harcosok klubja, melyben a fókusz mindvégig a főszereplőn van.

Pontozásom: 7\10. 

 Hazai bemutató: 2011.04.07.

 A new york-i premier fotói:

Bradley Cooper 

Cornish kisasszony Lanvin 2011-es tavaszi kollekciójából viselt egy szép ruhát a díszbemutatón, hozzá fekete szatán Stuart Weitzman Femina névre keresztelt peep toe-ját viselte VBH táskával és arany ékszerekkel  

De Niro és neje

Bradley Coopert hamarosan a The Hangover part. II (Másnaposok 2)-ben láthatjuk, míg Abbie Cornish-t a Madonna által írt és rendezett W.E.-ben. De Niro akciózik egyet hamarosan Jason Statham-mel (The Killer Elite), majd a Valentine's Day (Valentin nap) folytatásában, a New Year's Eve című romkomban szerepel az év végén.

Kijött egy újabb előzetes a Warner 150 millió dollárból forgatott képregény-adaptációjához, melyben Ryan Reynolds és Mark Strong mellett a kedvenceim közé tartozó Blake Lively és Peter Sarsgaard is szerepel. Ezuttóbbi két húzónév ellenére sem csigázott fel azonban a trailer, amely szinte a fél sztorit elmeséli...

Már 10 perce Sarsgaard bajuszán röhögök amúgy...:) 3:32-nél.

Hazai bemutató: 2011.06.16.

A könyvek szerelmesei biztosan felfigyeltek már, hogy egyre több Philip K. Dick mű jelenik meg a hazai könyvesboltok polcain az utóbbi években. A cyberpunk stílus egyik teremtőjének tartott sci-fi-író 30 évvel a halála után is futurisztikusnak számító témáit rendre előveszi egy-egy filmes stúdió, ezúttal A Bourne-ultimátum, A testőr és az Ocean's Twelve forgatókönyvírója bővítette egész estés filmmé PKD 1954-ben megjelent, itthon A helyreigazító csoport címen kiadott novelláját.

A sorsügynökség címre keresztelt film egy sikeres politikus (Matt Damon - A félszemű, Zöld zóna, Azután, A legyőzhetetlen, A tégla, A Bourne-trilógia, Dogma, A tehetséges Mr. Ripley, Good Will Hunting) és egy balettáncos (Emily Blunt - Gnómeó és Júlia, Farkasember, Gulliver utazásai, Az ifjú Viktória királynő, Tiszta napfény, Charlie Wilson háborúja, Az ördög Pradát visel, Veszedelmes vonzerő) szerelmi történetén keresztül taglalja az élet egyik nagy kérdését: létezik -e az előre elrendelt végzet. A film szerint semmi sem történik ok nélkül a világunkban. Erre akkor döbben rá a főszereplőnk, David Norris (Matt Damon), amikor egy véletlen folytán megpillantja a sors ügynökeit. Megtudja, hogy a csapat tagjai mindazokon az apróságoknak tűnő hibákon dolgoznak nap mint nap, amelyek hosszabb távon gátolnák az emberiség fejlődését. Ha ugyanis egy a jövőben fontos személy lelép a számára előre elrendelt útról, ők azonnal ott teremnek és közbelépnek.

Hogyan is kell ezt elképzelni? Tegyük fel, hogy egy kalóz elvágja Kolombusz Kristóf torkát az első hajóútján. Vagy pl. hogy egy lövedék végez a huszonévei közepén járó Winston Churchill-el, miközben haditudósítást ír. Esetleg az 5 éves Isaac Newton leesik egy fáról, melynek következtében megsérül a bal agyféltekéje. Na közvetlenül még mielőtt ez megtörténne, az ügynökség emberei - kihasználva természetfeletti képességeiket - ott teremnek és közbelépnek. Kolombusz elkerüli a kalóz döfését, Churchill fél méterrel a lövedék becsapódási helye mellé ül le, a kis Newton-t pedig elkapja a nagyanyja.

A The Adustment Bureau sikeres politikusának bűne az, hogy találkozik egy lánnyal, akivel első látásra egymásba szeretnek. Az élet irányítója azonban más sorsot szánt a számukra. Vajon felveheti -e David az ügynökökkel a harcot, letérhet -e az elrendelt útról? Vagy el kell fogadnia, hogy le kell mondania szerelméről, mert más sorsra hivatottak? Vagy ezúttal felülírhatja a sorsot a szabad akarat?

Pontozásom: 4\10. Bár a kritikusok éltetik a filmet, nekem nem tetszett annyira, hogy áradozzak róla. De talán csak túlságosan materialista vagyok. Emily Blunt és Matt Damon hozza ami tőlük várható, elhisszük, hogy bármire képesek a szerelmükért, működik közöttük a kémia, de nem hiszem, hogy ez számukra az év szerepe. Damon-ért Soderbergh (Solaris, Traffic, Ocean's eleven, Erin Brockovich) új filmjében, a Contagion (Fertőzés) című thrillerben szoríthatunk hamarosan Kate Winslet, Jude Law, Marion Cotillard és Gwyneth Paltrow mellett, majd a lassan négy éve forgalmazásra váró Margaret című drámában láthatjuk Matthew Broderick-kel, Mark Ruffalo-val és Anna Paquin-el. De az egyik nagy kedvencemtől, Blunt kisasszonytól is nagyobb dobásnak tűnik a Gettó Milliomos és a 127 óra forgatókönyvírójának közelgő filmjében való alakítása, a Lazachalászat Jemenben című drámában szerepel hamarosan Ewan McGregor oldalán, hogy aztán a Gulliver utazásai után A szezám utca egészestés vígjátékban komédiázzon egy éven belül másodszor is Jason Segel-lel és Jack Black-kel.

 A los angeles-i premier fotói:

Blunt kisasszony egy csodaszép Elie Saab kisestélyiben, Brian Atwood Wagner cipőben és Lorraine Schwartz ékszerekkel érkezett a díszbemutatóra.

A feleségével érkező Matt Damon Ermenegildo Zegna öltönyt viselt

Ismered azt az érzést, amikor egy hónapok óta várt film első 5 percében tudod, hogy ez nem az lesz, amire számítottál? Az első előzetes óta tudatosan nem olvastam semmit a  Watchmen, a 300 és a Holtak hajnala rendezőjének legújabb alkotásáról, mert nem akartam olyan információba futni az év egyik leginkább várt filmjével kapcsolatban, amely rontaná a moziélményemet.

A történet szerint elmegyógyintézetbe zárják Baby Dollt (Emily Browning - Hívatlan vendég, A szellemhajó, Lemony Snicket), ahol csak úgy élheti túl a vele történő szörnyűségeket, ha a fantáziájába menekül. Egyre mélyebb és mélyebb álomszintekbe zuhan, belevonva látomásaiba a többi betegtársát is, akikkel sárkányokkal, robotokkal, szamurájokkal harcolnak a túlélésért és a szabadságért.

Mindez elsőre jól is hangzana, ám az a gond, hogy az álmoknak szinte semmi közük a valósághoz, a különböző illúziószintek semmilyen hatással nincsenek egymásra. Lényegében csak valamilyen ürügyként szolgálnak, hogy képzeletbeli, minden fizikai korlátokat nélkülöző világokat építhessen a film alkotója.

Azt nyilván belátja, aki megtekinti a Sucker Punch-ot, hogy sokkal többet kellett volna dolgoznia Zack Snyder-nek a forgatókönyven, az utóbbi évek filmjeinek szinte legrosszabb párbeszédei hangzanak el, főleg a narrátor ostoba zagyvaságai ütötték ki a biztosítékot nálam. Persze elképzelhető, hogy eredeti nyelven másképp hangzanak az egy szerencsesüti üzenetével egyenértékű bölcsességek, de sajnos csak egyetlen helyen (Aréna) vetítik eredeti nyelven a filmet.

Belátom, egy idő után az is feltűnő, hogy a harcok alatt nem hogy egy karcolás nem keletkezik a lányokon, de még a hajuk sem kócolódik össze, pedig kapnak ők is rendesen. A fő gondom azonban az, hogy szinte percenként visszaköszön egy-egy más sikerfilmben már látott motívum. Baby Doll egyik látomásában a német tábornok Freddy Krueger-re hajaz, katonái a Termintor-ra, egy másik halucinációjában a Final Fantasy-ból lopott lebegőpályás vonaton harcolnak az Én, a robot fémemberei ellen, majd egy Tron Legacy szerű sötétkék-narancsos robbanással robbantják fel egy város. De egy másik álomban  A gyűrűk ura Minas Tirith városát fedezhetjük fel, melyet a Harry Potter és a tűz serlege sárkánya véd. Se szeri se száma tehát az apró filmes lopkodásoknak, estig folytathatnám a sort (Killzone, A száguldó erőd, Gyorsabban cicamica, ölj, ölj!, Kill Bill, Cyborg vagyok, amúgy minden oké, Moulin Rouge), de hogy az alapsztori kompletten Scorsese/Lehane Viharszigetén alapuljon, az már tényleg sok. Valószínűleg emiatt érzi fontosnak Snyder minden egyes interjújában megjegyezni, hogy már a Watchmen előtt a fiókjában lapult a forgatókönyv. Na persze...

Úgy gondolom, az év Inception-e/Avatar-ja lehetett volna a film, ha írt volna az akciójelenetek köré egy korrekt történetet, de ehelyett még egy épkézláb szorit sem húzott rá, így inkább az év The Last Airbender-e lehetne. De nem lesz az, mert a lélegzetelállító látvány megmenti a filmet. Mert az tény, hogy az utolsó képkockáig szétszedték az alapanyagot, érződik az effekteken a 82 milliós büdzsé. Az eyecandyk gyönyörűek, nyilván okkal fanyalognak a kritikusok az alakításukon, de ha nem kaptak értelmes párbeszédeket, esélyük sincs megcsillanni. Viszont fizikailag azért nem kis munka lehetett összehozni ennek az öt lánykának a filmet, a szájhúzók mindenképp tekintsék meg eme négy vidót: 1, 2, 3, 4, amelyeken jól lászik, hogy kaszkadőrök nélkül nyomták le a csajok a felvételeket.

Érdekesség amúgy, hogy csupán Abbie Cornish (Bright Star, Limitless, Candy) és Vanessa Hudgens (High School Musical) szerepe volt biztos a kezdetektől. Baby Doll karakterét Amanda Seyfried-nek (Kedves John, Levelek Júliának) szánta eleinte a stúdió, majd Olivia Thirlby (Juno, Csak szexre kellesz, New York I Love You) neve merült fel, végül sokáig úgy volt, hogy Freida Pinto (Gettó milliomos, Miral) játssza a szerepet, végül aztán Emily Browning mellett döntöttek. De Jamie Chung (Dragon Ball) helyett is Emma Stone alakított volna, ám az Easy-A miatt nem vállalhatta a szerepet, míg Rocket karakterét Marilyn Manson ex-menyasszonya, Evan Rachel Wood (Tizenhárom, A pankrátor, True Blood) helyett kapta meg Jena Malone (Út a vadonba, Donnie Darko, Büszkeség és balítélet).

Pontozásom: 6\10. Én összességében úgy tekintek a Sucker Punchra, mint Snyder alkotói filmjére, ahol a lélegzetelállító látványorgia célja Hollywood egyik legtehetségesebb vizuális rendezőjének alkotói képességei határainak feszegetése volt.

A los angeles-i díszbemutató fotói:
 

Abbie Cornish csodaszép Amanda Wakeley kisestélyiben érkezett a premierre, melyet hozzá illő a  Neil Lane ékszerekkel és Judith Leiber táskával viselt.

Jamie Chung Giambattista Valli vadonatúj, 2011 tavaszi kollekciójából választott egy vállnélküli, földig érő sárga estélyit, kiegészítőnek pedig Ruthie Davis magassarkút, csilligó Judith Leiber táskát és Loree Rodkin fülbevalót. Milyen szerencse, hogy a nyakéket kihagyta, az talán már túl sok lett volna, így viszont egyszerűen tökéletes az összeállítás, az év eddigi egyik legjobb szettje szerintem.

De Vanessa Hudgens is gyönyörű Jenny Packham kisestélyiben érkezett.

Carla Gugino Dolce & Gabbana ruhája már nem tetszett annyira, a mintájáról inkább nagymamám kanapéja ugrik be elsőre:)

Emily Browning is egy szép Erdem ruhában érkezett, melyhez a Prada cipőválasztás is tetszetős, ám a sminkje iszonyúan siralmasra sikerült...

Űrlények támadják meg bolygónkat... Vártam már egy ideje az alkalmat, hogy a sci-fi ezen alfajának eredetéről írjak Wells kultikusnak számító 1898-as könyvétől kezdve sorra véve az 50-es évek legendás filmalkotásait (Világok háborúja, Amikor megállt a Föld, Támadás a Marsról, A testrablók támadása), a Battle: Los Angeles mégsem az a film, amely után lelkesen gépelem a bejegyzést.

Bár elismerem, nehéz lehet újat mutatniuk a halhatatlannak tűnő filmes témát előhúzó forgatókönyvíróknak, időről-időre mégis pozitív meglepetést okoz egy-egy kliséktől mentes, ötletesen megoldott földönkívüli inváziós film. Na a Battle: Los Angeles nem tartozik ezek közé. Bár nem is próbál egy percig sem egyedi lenni...

De hogyan is lehetne az, ha már több ezerszer látott karaktereket vonultat fel. Főhősünk (Aaron Eckhart) egy leszerelés előtt álló őrnagy, aki még elvállal egy utolsó melót. Újdonsült csapatában akad okostojás, aki még életében nem fogott fegyvert, egy vicces, laza déli csávó, egy házasodni készülő katona, (nézzük csak, kell még) egy tökös csaj (Michelle Rodriguez), aki jobban lő bármelyiküknél, (ja, és persze) civilek, egy fehér ruhás (végülis minek is próbálna elbújni) mexikói apuka és kisfia. Klisé klisé hátán tehát, a karakterfejlődést rögvest el is felejthetjük, de mit is várna az ember, ha még Ne-Yo-t is becastingolták a filmbe. Előre tudjuk, kit találnak el elsőre és ki lesz az, aki a film végéig élve marad, hogy aztán megmaradt bajtársaival járjon túl a földönkívüliek eszén és mentse meg a világot.

De nem is lenne ezzel gond, ha betartaná a film, amit ígér. A Zs kategóriás horrorfilmeket sem szokásom lehúzni, ha megijesztik itt-ott az embert, de a Battle: Los Angeles nem hozza azt, amit a címe sejtet. Semmit nem látunk abból, hogyan lövik szét a várost, mire a frontra jutunk a katonákkal, már minden romos, de legtöbbször még azt is gondosan masszív porfelhő védi a mozilátogató szeme elől. Bár nem vitatom, bőven szállítottak az alkotók akciót, az operatőr mégis nézhetetlené tette a filmet, mert vagy össze-vissza rángatta a kamerát, vagy rázoomolt a katonákra, (gondolom, hogy ne kelljen Los Angelest megmutatni), de így az akciójelenetek 80%-áról lemaradunk. Olyan dolgokba már bele sem kötnék, miért nem egy légi támadással bombáz szét mindent az univerzumjáró civilizáció, ahelyett hogy bevetik a gyalogságukat.  A bádogemberszerű űrlényekről meg aztán nem is nagyon tudom elképzelni, hogy bárkit is képesek lennének legyőzni az univerzumban, inkább viccesek, mintsem félelmetesek. Sokkal inkább félelmetesebb a tudat, hogy a nézettségi listák első helyén nyitott a film...

Pontozásom: 3\10. Megbocsáthatatlan, hogy pár másodpercnyi panorámaképet vágnak be Los Angelesről egy olyan filmben, melynek azt kellett volna megmutatnia, hogyan rombolják le.

Hazai premier: 2011.03.17.

 Néhány fotó a premierről:

A Twitteren osztotta meg a Paramount Pictures a Captain America és a Transformers 3 mellett a nyár egyik legnagyobb blockbusterének első hosszabb előzetesét.

J.J. Abrams (Lost, Star Strek, Alias, Cloverfield) legújabb, 45 millió dollárból forgatott dobása Spielberg 70-es, 80-as években készített sci-fijei (Harmadik típusú találkozások, E.T., Poltergeist) előtt való tisztelgés. Egyenlőre annyi derül ki a sztoriból, hogy  néhány kisvárosi fiatal épp filmet forgat, amikor vonatbaleset  történik és az egyik vagonból valami természetfeletti dolog szabadul ki. Azt egyenlőre még nem tudni, mivel lesz dolguk, hisz eddig gondosan figyeltek az alkotók, hogy egyetlen képkockán se szerepeljen a lény, de az előzetesből úgy tűnik, alaposan felforgatja majd a kisváros életét.

Hazai bemutató: 2011.06.16.