Clash of the Titans (A titánok harca)

Ma mutatták be a hazai mozik A Hihetetlen Hulk és A szállító 2. rendezőjének (Louis Leterrier) fantasy-jét, amely sajnos egyszerűen csak az azonos című, 1981-es film újraforgatott változata.

A történet az ókori Görögországba repít minket, amikor is az emberek fellázadtak az olümposzi istenek ellen és hadat üzennek nekik. A Zeusz, Hádész és Poszeidón szörnyei elleni harcban az ég és a villámok urának gyermeke, a félig isten, félig ember Perszeusz áll a halandók seregének élére.

Hiába a két nagyágyú, Ralph Fiennes (A felolvasó, Az angol beteg, Álmomban már láttalak, Erőszakik, A vörös sárkány, A napfény íze) és nagy kedvencem, Liam Neeson (Taken, Afterlife, Batman, Az átok, Schindler listája, Narnia krónikái) vajnyi kevés szerepet kaptak, amivel a hátukon cipelhetnék a filmet.

Sam Worthington pedig szerintem itt is ugyanolyan csapnivalóan játszik, ahogy azt az Avatarban és a Terminátor 4-ben tette. A titánok harca főszerepére sokkal szenvedélyesebb színészre lett volna szükség. Valakire, akiből sugárzik az erő és bátorság, akinek a tekintetében lángol a bosszúvágy és a vérszomj. Valahogy úgy, ahogyan ezt a karaktert tökéletesen megoldotta Gerard Butler a 300-ban.

Sajnos ezerszer élethűbb látványra számítottam. A különös mitológiai lények ábrázolása nem jobb a bármelyik Harry Potterben látottaktól, egyedül a harcjelenetekkel voltam elégedett, a Die Hard 3 és a Tomb Raider operatőre igazán izgalmasra alakította.

De a történet rém unalmas, a párbeszédeknek semmi jelentőségük, a főhős kivételével nincs információnk a szereplőkről, így sorsuk csaknem teljesen érdektelenné válik számunkra.

Eddig ez a film az év csalódása nekem. Annyira vártam, annyira túlhypolták, mégis ennyire gyenge lett...

Alig ér 5\10-et számomra.

És még egy tanács a végére: kár beülni a 3D-s vetítésre. Néhány többrétegű háttér kivételével ugyanaz, mint a sima verzió. A filmet ugyanis csupán csak utólag konvertálták át itt-ott, hogy több pénzt lehessen kérni a jegyért a mozikban. Meg sem közelíti a The Friday 13, az Avatar, a 2012, de még a Beowulf által nyújtott vizuális élményt sem.

 Hazai premier: 2010. április 15. 

Csupán a filmzenék nem okoztak csalódást. (Legjobban a skorpiós résznél tetszett a zene- a 3. track a lejátszási listában) Az a Craig Armstrong írta a számokat, akinek az Igazából szerelem vagy a Moulin Rouge felejthetetlen dallamait köszönhetjük. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.