Green Zone (Zöld zóna)

A Brothers, a The Hurt Locker és a Becstelen Brigantyk után újabb háborús filmet játszanak a hazai mozik. Ám amíg Jim Sheridan és Kathryn Bigelow "csak" kitalált egy sztorit, míg Quentin Tarantino teljesen átírta a történelmet, addig Paul Greengrass filmje már-már égetően közel áll a valósághoz.

A film 2003-ba,  Irak megszállásának idejébe repít minket. Roy Miller hadnagy (Matt Damon) és csapatának feladata az ellenség tömegpusztító fegyvereinek felkutatása.  Ám rendszerint elhagyott, üres raktárak fogadják őket a titkos informátorok  által adott címeken,  megdöbbenten szembesül a néző a madárürülék mennyiségéből látva, hogy legalább tíz éve nem járt ember a helyiségekben.  

Miután már sokadik akciójuk után sem találnak az égvilágon semmit, a százados kezdi úgy gondolni, feleslegesen kockáztatja katonái életét a véres tűzharcokkal kísért felderítéseken. Talán nem a legjobb besúgók állnak az amerikai hadsereg segítségére? Egyáltalán kik ők? Miután feletteseitől sem kap válaszokat, nyomozásba kezd.

Nem is kell mélyre ásnia, könnyen súlyos dolgok jutnak a tudomására. Találkozik egy CIA ügynökkel, Martin Brown-nal (Brendan Gleeson) aki elmondja neki, hogy szerinte a legfelsőbb vezetésből Clark Poundstone (Greg Kinnear) hónapok óta hamis történetekkel eteti a médiát, köztük a Wall Street Journal riporterét (Amy Ryan) is. Brown azt is tudja, hogy Poundstone egy rendeletet is készül elfogadtatni, mely szerint azonnal feloldanák az iraki hadsereget és rendőrséget szolgálatuk alól. Ez viszont óriási baklövés lenne, hiszen ha ehelyett egyesítenék  az amerikai hadsereg erőivel, hamar legyőznék Szaddám Huszein harcosait.

A film alapjául Rajiv Chandrasekaran könyve, az "Imperial Life az Emerald City: Inside Irak Green Zone" szolgál,  ebből készített Brian Helgeland (Titokzatos folyó) egy remek történetet egy becsületes katonával, egy becsapott újságíróval, (Amy Ryan), egy hazafi CIA ügynökkel, és (szerintem a legerősebb karakterrel,) egy  katasztrófát okozó bürokratával (Greg Kinnear).

Bár Greengrass filmje bevállalósabb mint az apolitikus megközelítésű The Hurt Locker, akár az elősztorija is lehetne Katherin Bingelow drámájának.  Könnyen elképzelhető, hogy a filmben látható stratégiai hibák benzinként hatnak az iraki felkelésre, és vezetnek A bombák földjén-ben látott állapotokhoz. 

Az operatőr fantasztikus, különösen a nyitójelenet tetszett, amikor megmutatják, milyen lehet egy légi támadás átélése a földről. A kamera rángatása félelmet és sokkot okoz még a nézőnek is. 

Látványos akciókkal, izgalmas üldözési jelenetekkel teli film, amely a hősiességről, a hazaszeretetről, az árulásról, de legfőképp a hiszékeny médiumok manipulációjáról és a hatalommal való visszaélésről szól. Viszont a megvalósítás sokkal jobb is lehetett volna, sajnos nem ér fel a Bourne-trilógia nyomába. De azért még simán megér 7\10-et nekem. A 100 milliós büdzsé azért meglátszik a filmen. Az USA-ban viszont mégis irgalmatlanul nagy bukta volt, csupán 35 millió $ mozis bevételt könyvelhetett el az Universal Pictures.

 Hazai bemutató: 2010. június 3.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.