TRON: Legacy (Tron: Örökség)

Gondoltátok volna, hogy a mára kultfilmmé vált 1982-es Tron létrejötte a Pong (gondolom mindenki játszott vele) névre keresztelt játéknak köszönhető? A kibertérben játszódó történet ötlete ugyanis akkor robbant ki Steven Lisberger fejéből, mikor kipróbálta az akkor még igencsak futurisztikusnak számító játékgépet. Ez még 1976-ban történt, amikor a CGI még olyan messze volt a filmvilágtól, mint mi mondjuk a repülő személyautók elterjedésétől. Éppen ezért nem is nagyon talált befektetőt, ám miután a Star Wars, a The Black Hole és az Alien című filmekben is sikerrel alkalmazták a számítógépek animációt, rábólintott a Disney a szinte elsőfilmes rendező\forgatókönyvíró újító ötletére. A végeredmény látványvilága mindenkit lenyűgözött, s bár korunkban már megmosolyogtató információ, hogy egy 2 MB memóriás számítógép 330 MB-os merevlemezén alkották meg, ma már a Pixar animációs filmgyár alapítói is bevallják, hogy a Tron-nak köszönhető, hogy meglátták a lehetőséget az új technológiában.

Mégis csaknem 30 évet kellet várnunk a folytatásra, valamiért a forradalmár Steven Lisberg sem volt képes ezidő alatt újabb maradandót alkotni, így mindenki meglepődött, mikor 2008 nyarán bejelentették, hogy folytatás készül. Sikerült megnyerniük a filmhez az első rész "főszereplőjét", az azóta Oscar-díjas színészlegendává vált Jeff Bridges-t is (az idézőjel oka, hogy az 1982-es film első órája elteltével valamilyen oknál fogva egy másik karakter, Tron válik váratlanul főhőssé) 

Mikor gyermekként VHS-en néztem az első rész, akkor nem igazán érdekelt, hogy súlyosan hiányzik a történet a filmből, teljesen lenyűgözött a máshol azelőtt még sosem látott látványvilág. 2010-re azonban már változtak a követelmények, a legpazarabb CGI-tól sem esünk hanyatt, ha sántít a történet megvalósítása. És a Tron: Legacy sztorija bizony sántít.

De most komolyan: egy város él a számítógép belsejében, melyben felhasználók játszanak diktátorokat a szintén emberi alakot öltött programok felett? Jó, bármennyire is magas labda, ebbe most nem kötök bele, hisz folytatás lévén nem sok mindenen alakíthatott a forgatókönyvíró. De ettől sokkal fájóbb gond, hogy annyira bárgyú párbeszédeket, kiforratlan karaktereket, unalmas konfliktust és megdöbbentően fantáziátlan, kiszámítható megoldás kapunk, hogy egy kiábrándító B-filmmé avanzsálódik a hét várva várt blockbustere.

A sztori szerint ezúttal Kevin Flynn, a virtuális univerzumot létrehozó programozóguru fia érkezik a kibertérbe, hogy kiszabadítsa bennrekedt apját. Ehhez egy, az alternatív világban zsarnokoskodó és hadsereget toborzó felhasználóval kell megküzdenie. Szerencsére a segítségére lesz egy bátor amazon Quorra (Olivia Wilde - Dr House, Narancsvidék, Alpha Dog) személyében, aki talán az egyetlen a központi karakterek közül, aki valamiért hitelesen beleillik a helyenként fénycsíkokkal tarkított sötét világba, nem úgy, mint mondjuk a Jedi mesterként meditálgató idősebb Flynn, a mindenbe egyből beletanuló fia, vagy a meleg klubtulajdonos. Az ott zenélő Daft Punk mondjuk kivételesen poén, de hogy az étkezőasztalon elterülő sültmalac (!!!) vagy a polcon álló Verne kötetek hogyan jutottak a virtuális világba? Nekem a szereplők öltözete sem nagyon jött be, nem értem, hogy kerülhettek ezek a dominajelmezre emlékeztető idétlen lakkruhák 13 millió dollárba.

Több száz animátor dolgozott 68 héten át a film minden egyes pixelén. Szép is lett, egyedi, de miért nem inkább a forgatókönyvet finomítgatták? Mondjuk Jeff Bridges-t tényleg jól sikerült megfiatalítaniuk az alkotóknak, teljesen hihető 30-as férfivé változtatták a 61 éves színészt. Állítólag ugyanazt a technikát alkalmazták, amit Brad Pitt-nél a Benjamin Button különös életében.

Ami még pozitív, az az első rész rendezőjének cameo-ja, nameg utalgatásokat is kapunk szépen a mostani rendező következő filmjére, a már említett szintén retro darab (1972-es) The Black Hole-ra. Remélem az majd jobban sikerül...

Merthogy számomra csalódás a film, a látvány és az év talán legjobb filmzenéi nélkül egy teljesen felesleges, unalmas, felejthető folytatás lenne. De az az igazság, hogy a Daft Punk és a 3D tényleg nagyon-nagyon sokat tett a film élvezhetőségéhezés csak így kaptam összességében egy közepes moziélményt. Pontozásom: 6\10.

Hazai premier:2010.12.16.

A los angeles-i premier fotói: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.