Micmacs - a tire-larigot (Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás)

A hazánkban is kultfilmmé vált "Amelie csodálatos élete"-szerelmesei valószínűleg türelmetlenül várták már Jean-Pierre Jeunet legújabb alkotását, a Micmacs-t. Bár én nem tartozok közéjük, de akinek tetszettek a francia rendező előző művei, az most is el lesz ragadtatva, ha megnézi a mozikban a varázslatos világot elénk táró játékfilmet. Ebben biztos vagyok.

Főhősünket ezúttal nem Audrey Tautou, hanem a Franciaországban forgatókönyvíró és rendezőként is elismert Dany Boon játssza. Bazil tulajdonképpen Amelie férfi megfelelője, egy kissé különc, de imádnivaló, kedves, ártatlan figura. Nevelőintézetben nőtt fel, édesapja halálát egy robbanóakna okozta, anyja pedig összeomlott a szörnyű hír hallatán.

20 évvel később azonban ő is életveszélyes állapotba kerül, egy eltévedt pisztolylövedék fúródik a fejébe. De nem kell megijedni, a film bohókásan dolgozza fel a tragikomikus sorsú főhősünk balszerencséjét. Az orvosok pénzfeldobással döntik el, hogy kioperálják -e a lövedéket, ugyanis ha bennhagyják, nem kockáztatnak többet, mint a műtéttel tennék.

Ám Bazil nem kerül vissza golyóval a fejében megszokott életébe, munkahelyi pozícióját ugyanis pillanatok alatt elbukta, albérletét sem tartották fent számára, holmijait pedig az utca kölykei lopkodták szét. Bár tető nélkül marad, a nagyváros csetlő-botló, együgyű kisemberei hamar befogadják, és egy szemétdomb közepén található rejtett otthonukban nyújtanak neki menedéket. Hamarosan a kidobott holmikat újrahasznosító kis fura csapat teljes értékű tagjává válik.

Egy nap azonban két ismerős szimbólummal ellátott épület kelti fel a figyelmét. Nem kell sok idő, hogy rájöjjön: az édesapja halálát okozó bomba illetve a sok bosszúságot okozó töltény gyártóinak emblémája díszeleg a két szemközt álló irodaház falán.

Tervei hamar megszületnek: összeugrasztja a két egymásra amúgyis konkurenciaként tekintő  fegyvergyártó óriásvállalatot. A körmönfont terv végrehajtásához természetesen segítségére lesznek együgyű lakótársai is. 

A Micmacs egy imádnivaló, hamisítatlan francia alkotás, a némafilmek korát idéző, andalító muzsikával, esetlen, irreálisan viselkedő karakterekkel. Ám a valójában nagyonis komoly témák, a tömegpusztító fegyverekkel való kereskedés, a hajléktalanság, az egyre több újrahasznosítatlan hulladék problémája fajsúlyosabb hangsúlyt érdemelt volna.

Noha a cselekmények kiszámíthatósága számomra nem okozott túl nagy kikapcsolódást, Párizs álomszép látványa és az andalító muzsika teljesen rabul ejtett, és a színészekre sem lehet panasz, így 6\10-et kap tőlem Jean-Pierre Jeunet legújabb filmje. De akinek tetszettek a rendező előző munkái, az ne hagyja ki az Amelie csodálatos élete férfiszereplős változatát.

Bár hivatalos infó még nincs, ha igaz a hír, akkor egyenlőre elég nagy bukás a film, ugyanis 33 millió $-ból forgatták és eddig mindössze 13 milló $ bevételt hozott Sony Classics-nak, pedig Franciaországban a már dvd megjelenésén is túl vannak. (Csak összehasonlításképp: az Amalie-t 14 millió dollárból forgatták és világszerte 174 milló dollárt hozott.)

Hazai bemutató: 2010. április 22.

A Torontói Filmfesztiválon mutatták be a filmet, végezetül néhány fotó a premierről:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.