Paul (Paul)

Miután kellően kifigurázta Simon Pegg és Nick Frost a Haláli hullák hajnalával és Vaskabátokaban a zombi-, majd utóbbival a zsarufilmeket, a sikeres duó következő célpontja a sci-fi műfaj lett. Az összeszokott csapatból ezúttal ugyan a Scott Pilgrim forgatása miatt kimaradt előző sikerfilmjeik rendezője, Edwar Wright, de szerencsére beugrott a helyére a Miért ciki a szex-et és A kalandpark-ot jegyző Greg Mottola.

A sztori főhőse két sci-fi-őrült, már-már betegesen kattant angol pasas, akik nehezen összespórolt pénzüket arra költik, hogy az USA-ba utaznak és körbejárják a nevezetes, állítólag UFO-járt helyszíneket Rooswell-től Kecksburg-ig. Ép ekkor futnak össze Paul-lal, a menekülő földönkívülivel.

A kis vézna marslakó nem most érkezett a Földre, az elmúlt 60 évet egy titkos laborban töltötte, ahol mindenféle tanácsokat osztogatott a tudósoknak, miközben minden földi jóval ellátták. Ám miután már elfogytak a kutatók kérdései, úgy döntöttek, felboncolják, hogy alaposabban áttanulmányozhassák az agyi működéseit. Ekkor döntött úgy Paul, hogy most jött el a Földről való sietős távozásának ideje és sikeresen meglépett a katonai bázisról. Persze hogy sikeresen megússza a szó szerinti agyturkászászt, előbb meg kell lépnie az őt üldözők elől, a kormány ügynökei (Jason Bateman - Juno, Lepattintva, Páros mellékhatás, Szakíts ha bírsz, Édes kis semmiség) ugyanis teljes gőzzel loholnak utána.

A két, épp kalandot kereső sci-fi-fant persze nem kell sokáig kérlelnie, hogy vigyék magukkal, bepattan közéjük a lakókocsiba és megkezdik kalandos utukat.

Sajnos a szó szoros értelmében rétegfilm a Paul, aki nem mozog otthonosan a sci-fi-k világában, annak fel sem tűnik a több, mint félszáz filmes utalást, max. az X-akták-ra, a Lorenzó olajára vagy az Alien és Star Trek-franchise-okra való kikacsingatásokat díjazza majd, de ezeket kihagyva már nem is nagyon maradt volna több poén a filmben, amit az előzetesben nem láttunk volna. Csak sörözik, káromkodik, füvezik és böfög mindenki, amit eleinte ugyan vicces egy vézna kis, zöld földönkívülitől látni, de egy másfél órás vígjátékot azért nem nagyon lehet erre építeni. Na és persze üldöz mindenki mindenkit, merthogy egy tipikus roadmovie-s sztorit kellett ráhúznia az alkotópárosnak az alaptörténetre, hogy legyen valami cselekmény is a filmben.

Az UFO és az emberek összebarátkozása miatt azt vártam, hogy a sztori fő mondanivalója a feltétel nélküli elfogadásra való tanítás lesz. Ezzel szemben szinte az egész film a kereszténység lejáratásáról szól. Az oké, ha az alkotók úgy gondolják, hogy felsőbb hatalom nem létezik és rosszul teszi, aki mélyen vallásos életet él, ahelyett, hogy kipróbálna minden vétket, de nem hiszem, hogy szerencsés megpróbálni ráerőltetni a véleményüket a nézőkre.

Remélhetőleg következő műfajparódiájának forgatókönyvén többet dolgozik majd Simon Pegg, mert ez így épphogy csak egy 3/10-et film. Nem csak a cselekmény szegényes és túlontúl elhúzott, a poénok mennyiségével is nagy a gond. Ezt még az amúgy remek komikusok jelenlétével sem sikerült ellensúlyozni. Még úgy sem, hogy áthozta a rendező előző filmjéből, a Superbad-ben még kimondottan jól működő Bill Hader és Joe Lo Truglio párost.

Fotók a premierről:

Simon Pegg-et legközelebb a Spielberg által rendezett Tintin kalandjai című animációs trilógia első részében hallhatjuk (hazai bemutató: 2011. november), élőszereplős filmben pedig decemberben a Mission Impossible 4-ben, jövőre pedig a 2012-es év egyik legnagyobb blockbusterében, a Star Trek folytatásában.

Éppen ezen a héten volt a világpemierje az Attackt the Block című filmnek is, amelyben Nick Frost ismét harmadik típusú találkozás egyik résztvevője, remélem idővel hozzánk is eljut valamilyen módon a film. Természetesen a Tintin kalandjai-ban ő is szinkronizál egy szereplőt.

Ha már a hangoknál tartunk, azt talán elfelejtettem említeni, hogy Seth Rogen szinkronizálta a filmben a földönkívüli Paul-t. Ő a pár hét múlva bemutatandó Kung Fu Panda 2-ben is megtöltheti élettel az egyik rajzolt figurát, majd új oldalát megmutatva játszik két drámában még az éven. A Sarah Polley által rendezett Take this Waltz-ban Michelle Williams-szel láthatjuk, az 50/50-ben pedig Anna Kendrick-kel és Joseph Gordon-Levitt-tel.

Hazai bemutató: 2011. május 12.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.