Centurion (A kilencedik légió)

Mikor láttam, hogy a botrányosan rossz Doomsday rendezője készítette a filmet, egyből letettem róla, hogy megnézzem. Ám csak-csak érdekelni kezdett a trailerekben látható vérmennyiségeknek köszönhetően, a főszereplő Michael Fassbender alakítása is egész jó volt az Éhség és a Fish Tank-ben, aztán kedvenc modellemet, Olga Kurylenko-t is felfedeztem a stáblistán, ráadásul kardozós filmekből sem sok készült idén, így adtam a neki egy esélyt és azt kell, hogy mondjam, pozitívan csalódtam.

A történet egy eltűnt római seregről szól, a kilencedik légióról, akik sorsa máig kérdéses. A film szerint a Nagy-Britanniában harcoló piktek áldozatai lettek, az előlük való menekülésüket és gyötrelmeiket láthatjuk, míg egyre csak fogynak-fogynak embereik.

Akár úgy is felfoghatjuk a filmet, mintha fricskát mutatna az Arthur királynak, a Robin Hoodnak, a Rettenthetetlennek és az összes ó-és középkorban játszódó nagy költségvetésű hollywood-i alkotásnak, a Centurionból ugyanis teljesen kivágták az unalmas részeket, itt nem látjuk a hercegek és királyok civakodását, a földművesek és parasztok ellenkezéseit, az uralkodók harcát a kereskedelemmel és az adókkal, semmi olyan unalmas rész, amely az előbb említett sikerfilmek játékidejének felét kitették. Ezeket az ezerszer látott köröket elfelejtheti, aki beül a moziba, az elejétől a végéig pörgős, gyors iramú akciót kapunk a jegyünkért.

A szereplők sem olyan nagyképűek, parancsolók, mogorvák, mint a 300-ban vagy a Gladiátorban, Michael Fassbender és társai csendes, higgadt, de magabiztos gyilkosokat alakítanak. A korábban inkább csak eyecandyként tetszelgő Olga Kurylenko (A quantum csendje, Max Payne, Hitman) pedig az egyik legjobb női gonosz karakter, még ha nincs is szövege, olyan hatásosan alattomos és fenyegető a jelenléte mindvégig, mint senkinek az elmúlt években. Persze lehet hogy csak elfogult vagyok, az ukrán hölgy évek óta a kedvenc modellem, mert igazi átváltozóművésznek tartom. (Itt egy kis szösszenet a hölgy eddigi munkáiból, ha valaki megkérdőjelezné, hogy ő korunk legsokoldalúbb női modellje.)

Na de visszatérve a filmhez, a Centurionban inkább a vágott torkokból literszámra fröccsenő véren a hangsúly, mint  a karakterfejlődéseken vagy a párbeszédeken, de nincs is ezzel gond, a hófödte Skócia kékes tájain és a szürkés, ködös hegyvonulatain jól mutatnak a kontrasztot képező piros tócsák. A gond talán csak az, hogy annyira barbár minden szereplő, hogy a végén már-már nem is érdekel minkek, éppen kinek vágják ketté a fejét.

De a Robin Hood-nál még így is ezerszer jobb film, pedig tizedannyi pénz se kellett a leforgatásához. Míg Ridley Scott rendelkezésére 200 millió dollár állt, addig a Centurion alig 12-ből készült. Na ez a nem mindegy! Ezek után simán megérdemel 8\10-et.

Hazai premier: 2010.08.26.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.