A The Hurt Locker és a The Messenger után újabb film, amely azt mutatja be, hogyan változtathatja meg az emberek életét a háború. Az adrenalin-függővé vált katonák hazatérve nem találják helyüket a családi életben, a durvább helyzeteket átélők mély depresszióba esnek a fronton látottaktól, akár be is kattanhatnak. Múlthét csütörtökön volt a hazai premierje a Brothers (Testvérek) c. drámának, amely szintén ezt a témát dolgozza fel.

A történet két teljesen eltérő életű testvért ismertet meg a nézővel, akik egymás ellentetjei.

Az idősebbik -apja büszkesége- Sam (Tobey Maguire - Pókember, Pleasantville) kötelességtudó és fegyelmezett katona, az év nagy részét Afganisztánban tölti tengerészgyalogos csapatával. Tökéletes családja van, két szép kislánya és gyönyörű felesége (Natalie Portman - Star Wars, V,mint vérbosszú, Közelebb, Leon, a profi) várja izgatottan az eltávok napját. Az egész város hősként tekint rá, apja, aki Vietnámban szolgált, minden második mondatában az iránta érzett büszkeségét ecseteli.

Öccse (Jake Gyllenhaal - Donnie Darko, Bőrnyakúak, Jóravaló feleség , Holnapután) azonban mindig az árnyékában élt, sosem találta a helyét az életben, börtönviseltként nehezére esik beilleszkedni a társadalomba. Egy nap azonban Sam halálhírét kapják. Bátyja próbálja segíteni családját a gyász feldolgozásában, egyre több időt tölt testvére gyerekeivel, és megözvegyült  édesanyjukkal is egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki. Kezdetben csak a gyerekek, idővel azonban a nő is vele próbálja betölteni a férje  hiánya miatti űrt. Kérdés, hogy hol van a határ?

Tobey Maguire brutálisan néz ki, senki nem fog többé Peter Parkerként gondolni rá a film után. A háború és a bűntudat miatt bekattant férfi  megformálása a valaha volt legjobb alakítása. Látni, ahogy fokozatosan szétesik az Afganisztánban átélt dolgok miatt. 

Jake Gyllenhaal is zseniálisan alakítja szerepét, szerintem ő volt a legjobb. A film elején érezhető mennyire kerüli még sógornője tekintetét is, aztán fokozatosan érzékeljük a tiltott szexuális fellángolást közöttük.

Natalie Portman sem volt rossz, a karakterével voltak gondjaim. Kicsit durva volt nekem, hogy gyászában majdnem más karjaiban köt ki.

Viszont újabban nagy kedvencem, Carey Mulligan (Egy lányról, Tőzsdecápák, Büszkeség és balítélet) is látható egy picit. Noha pár perces a szerepe, uralja a vásznat.

Ja, és aki még döbbenetesen jól játszott, az az alig 10 éves Bailee Madison. 100 százalék, hogy a jövő nagy filmsztárja. Már 4 éve John Travolta és Salma Hayek mellet szerepelt a Lonely Hearts-ben (Gyilkos szerelem), azóta csak felfelé ível a karrierje. Egy aranyos sztori szerint amikor játszott a Terminator: Sarah Connor krónikái fináléjában, a rendező át akarta íratni a forgatókönyvet, mert túl erőszakosnak találták a jeleneteket egy ilyen csöpp lány szerepléséhez. Erre ő megnyugtatta a rendezőt, hogy nem az:)

Nem vártam sokat a filmtől, mert szinte az összes kritikus unalmasnak titulálta.  Megdöbbenve tapasztaltam, mennyire jó. A történet remek, a színészek zseniálisak, nem értem, mi volt a gondjuk vele. Végre egy kőkemény dráma, ilyenre vágytam már napok óta! Annyira tetszett, hogy módosítanom is kell a kedvenc 25 filmem listáját, ugyanis simán bekerül közéjük.

Pontozásom: 10\10. 

Bemutató: 2010. március 25.

 Filmzene:

U2 - Bad

Csütörtökön mutatták be a hazai mozik a színészóriásokkal teli The Men Who Stare at Goats (Kecskebűvölők) című filmet. A sztárparádé miatt már hetek óta türelmetlenül vártam. Kár volt...

A történet szerint 1979-ben egy titkos egységet hozott létre az amerikai hadsereg. A különös alakulat kiképzése a megszokott katonai gyakorlatoktól eltérően relaxálásban, táncolásban, kecskék bámulásában és sok más haszontalan teendőkben merült ki. Még kiképzőik is komolyan gondolták, hogy idővel képesek lesznek átmenni a falakon, tekintetükkel felhőket oszlatni, varázsszavaikkal lefegyverezni az ellenséget, vagy (ahonnan a film címe is ered) szúrós nézésükkel megállítani állatok (kecskék) szívét? Vagy csupán egy teszt volt az egész? Esetleg így akarták egy kis időre kivonni a forgalomból a kiképzőtiszteket? Ezek a kérdések merültek fel bennem az egyre abszurdabb irányba haladó film alatt.

Nade visszaugorva a film kezdetére, elgondolkodtató a nyitójelenet után kiírt mondat:

''Több az igazság ebben a filmben, mint hinnéd...,,

A történetet eleje egy balek újságírót (Ewan McGregor: Trainspotting, Moulin Rouge, Star Wars, A sziget, Angyalok és démonok) ismertet meg velünk, akit miután lecserél a barátnője, úgy dönt, Irakba utazik, egyenesen a háborús övezetbe. Terve, hogy azzal nyűgözi le hűtlen ex-kedvesét, hogy élete kockáztatásával megírja nagy cikkét. Ekkor találkozik egy látszólag már leszerelt katonával (George Clooney: Solaris, Sziriana, Sivatagi cápák, Batman és Robin, Vészhelyzet, Égető bizonyíték, Ocean's Eleven), aki mint kiderül, a már említett paranormális tevékenységekkel foglalkozó katonai csoport oszlopos tagja volt a 70-es, 80-as években. Így a nagy sztori reményében hősünk együtt vág neki a nagy sivatagnak a néhol őrültnek tűnő férfival. A kalandokkal teli úton az ex-katona kiképzésének rejtelmeibe vezeti be a szkeptikus újságírót, miközben az összes lehetséges bajba belekeverednek.

Spoiler: Idővel pedig a visszaemlékezés és a jelen is összekapcsolódik, ugyanis a sivatag közepén rábukkannak az újra működő rejtélyes bázisra a régi kiképzőkkel, köztük a nemrég Oscar-díjat begyűjtő Jeff Bridges-sel és egyik kedvencemmel, Kevin Spacey-vel. Spoiler vége!

Leszögezem, nagy Coen-fan vagyok, szóval imádom a fanyar, kicsit elvontabb, talán angolosnak is mondható humort, de ez a film akkor is egy nagy nulla számomra, mégha a színészek mindent meg is tesznek, hogy feldobják. Ewan McGregor remek, Jeff Bridges (Crazy Heart, A vasember, Nyom nélkül) szerepével ránézésre is  röhögést vált ki az emberből, Kevin Spacey (Amerikai szépség, Hetedik, Vírus, 21-Las Vegas ostroma, Superman visszatér, K-Pax) mint mindig, óriási, csupán George Clooney unalmas már picit nekem ebben a szerepben. De mindegyikük zseniálisan játszik, még a mellékszerepekben cameozó x-aktákos Robert Patrick (Terminátor 2, Sztriptíz, Charlie angyalai, Vadbarmok, A dicsőség zászlaja, ) és Stephen Lang (Avatar) is remek, de a sztárparádé képtelen a vállán vinni az egyre jobban ellaposodó filmet.

A poénok nagyon fárasztóak, a szereplők sorsa egyre kevésbé érdekelt, csak ha figyelembe veszem a színészek 10\10-es alakításait, akkor ér a film 3\10-et számomra. De azt is csak épphogy. Azt kell, hogy mondjam, óriási csalódást okozott...

Bemutató: 2010. március 25.

"A háború drog"

Ezzel a frappáns idézettel kezdődik Kathry Bigelow újabb kőkemény háborús filmje, mely 9 jelölést kapott az idei Oscar-ra.

A sztori 3 Irakban állomásozó amerikai katonáról szól. A csapat küldetése pedig nem épp a legbiztonságosabb tevékenység: bombák hatástalanítása. Bagdadban pedig akadnak bőven pokolgépek. William James bombaspecialista őrmester különösen jó érzékkel bánik a csípófogóval, 800-900 bombát hatástalanított már. Számára ez már nem is csupán munka, ez az élete. Olyan lehet ez, mint mikor az élsportolók abbahagyják a küzdelmet, és összeszakadnak, mert nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Hiába a  szép családja (Evangeline Lilly játsza a feleségét), a hétköznapi életben nem találja a helyét. Szüksége van az adrenalin-löketre, ami akció közben éri. Két másik társának az feladata, hogy távcsövesével a környéket fürkéssze, miközben ő a zsinórokat babrálja, hiszen a gyanúsan bámészkodó irakiak közül bárki aktiválhatja egy távirányítóval a pokolgépet, vagy akár egy mobiltelefonnal is működésre bírhatja. (sőt, akad, aki még ceruzaelemmel is próbálkozik:)

A főbb szerepekben számomra ismeretlen színészek szerepelnek, ami nagyon jó húzás volt a producerektől, mert ettől olyan hihető  a történet, hogy végig az volt az érzésem, hogy dokumentumfilmet nézek. Csak akkor tértem észhez, amikor megláttam egy sztárt egy-egy  mellékszerepben. Mert azért akadnak bőven nagy arcok:

Guy Pearce (Memento, Az időgép, Monte Cristo grófja)

Evangeline Lilly (Lost, Freddy vs Jason, Smallville, Kingdom Hospital, Tru Calling)

Ralph Fiennes (A felolvasó, Az angol beteg, Álmomban már láttalak, Erőszakik, A vörös sárkány, A napfény íze, )

David Morse (Halálsoron, Langolierek - Az idő fogságában, A 109. utas, Disturbia, Doktor House)

És tényleg minden egyes bevetés tömve van adrenalinnal, a körmömet lerágtam, miközben azon morfondíroztam, hogy: 

"Most robban a bomba? Vagy nem? Kék zsinór? Piros zsinór? Mindenki darabokra hullik a környéken? Vagy nincs is élesítve?"

Pontozásom: 9\10

Sajnos azonban még így sem gondolom, hogy lenne esélye az Avatar ellen a legjobb filmek harcában az Oscar-díjért. Bár szerintem ezerszer jobb film James Cameron meséjétől, az mégis sokkal inkább közönségkedvenc, és szerintem ez idén fő szempont lesz. De azt viszont remélem, hogy a legjobb rendező díját Kathry Bigelow kapja. Meglátjuk...

Bemutató: Február 18.

Trailer: