Scott Pilgrim vs. the World (Scott Pilgrim a világ ellen)

Hihetetlenül erős héttel kezdődik filmes szempontból 2011, hisz a két képregény- adaptáció (Tamara Drewe, Scott Pilgrim) mellett a Golden Globe-ra jelölt Love and other Drugs és egy oldschool életérzésű 3D-s horror (Piranha 3D) közül csemegézhetünk, ha beállunk valamelyik jegypénztárba. Sose rosszabb évkezdést...

A képregények széles körben való elterjedésével szinte azonnal meghódították a tv-képernyőket a "kilencedik művészet" nagy alakjai, majd a sikeres szombati sorozatokból (A Fantom, Batman, Szupermen, Amerika kapitány) idővel a mozivásznakra is felkerültek az első szuperhősök. Bár az alap franchise-okat leszámítva (Szupermen, Pókember, Batman, X-men...) rétegfilmeknek számítanak, valahogy a kevésbé ismert képregénykötetekből adaptált történetek is tömegeket vonzanak a mozikba. Azt is mondhatnák, hogy szinte kizárt a bukás, talán ez is az oka, hogy évről évre egyre többet üdvözölhetünk a mozikban. (Csak a következő néhány hónapban bemutatásra kerülő alkotások: Thor, X-men, Captain America, Ghostrider 2, Green Lantern, Trasnformers 3)

A hétre két darab is jutott, elsőre Scott Pilgrim szürreális világát elénk táró audio-vizuális utazását választottam. Sokkoltak a megtapasztalt élmények. De pozitívan.

Bár a kezdeti néhány perc megtévesztő, a Scott Pilgrim nem egy szerelmi vígjáték. De nagyban szól a szerelemről is. És a videojátékokról. És a képregényekről. És az animékről. És a csajokról. És punkzenéről. Szóval valahogy mintha belelátnánk egy tinédzsersrác fejébe, aki playstation-özés közben véletlenül egy marék meszkalingolyót küldött le aspirin helyett.

Scott, a kezdetben átlagos, munkanélküli hipster fiú akkor válik különlegessé, amikor megtudja, hogy csak úgy járhat újdonsült szerelmével, ha legyőzi annak 7 ex-barátját. Így hát Michael Cera felkapja a Juno-ban eldobott csuklószorítóját és innentől kezdve eszeveszett száguldást veszi kezdetét, pont amihez a képregényolvasók szoktak magazinjuk lapozgatása közben: játékos, gyors csetepaték, rövidke beszólások, harc, viccek, pofonok... Mindezek eddig sosem látott képi és hangefektekkel színesítve. És pont ezek az őrülten forradalmi adalékok teszik utánozhatatlanná ezt a minden bizonnyal kultfilmmé váló 120 perces "videoklippet". Ha pedig valaki rászánja az időt és elolvassa Bryan Lee O'Malley művét, még jobban le lesz taglózva, mert szinte képkockáról-képkockára ugyanazt kapjuk vissza, mint a képregényben. Brilliáns adaptáció, engem főleg ezzel vettek meg kilóra.

Színészek? Michael Cera tökéletes választás volt a geek fizimuskájával és a pálcikaember testalkatával, Mary Elizabeth Winstead-et kicsit idősnek találtam a szerepéhez, csakúgy mint egyik nagy kedvencemet, Anna Kendrick-et Scott hugaként, de ez cseppet sem volt zavaró. Főleg mert ez a film nem a nagy monológokról és drámai acjátékokról szól.

Pontozásom: 9\10. Tudom, elhamarkodott ilyet mondani máris arról a filmről, amellyel épphogy csak elkezdtem az évet, de a Scott Pilgrim minden kétséget kizárólag 2011 egyik legmegosztóbb filmje lesz. Lesz aki utálja, lesz aki imádja. Középút nincs....
De akkor mégis miért nem 10\10? Icipicit untam a végét. Túlságosan elhúzták. Ejj, ha csak 10 perccel lett volna rövidebb... De sajnálom...

Premier: 2011.01.06.

A los angeles-i premier fotói:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.