The Last Song (Az utolsó dal)

Aki szerette a Narancsvidék című kultsorozatot (nekem a kedvencem volt középiskolás koromban), annak a film eleje nagyon tetszeni fog, hiszen kezdetben igazi feel-good mozi: tengerpart, szörfdeszkák, vitorlás hajók, röplabda a homokban, mialatt OneRepublic, Maroon5 és Snow Patrol dalok csendülnek fel... Ez az amit szívesen néz az ember június végén, nem kell ide mindig dráma.

De mivel Nicholas Sparks regényéből készült a film, sejtjük, hogy nem maradhat el egy kötelező tragédia a film utolsó perceire. Azt nem árulom el, hogy ki hal meg, de azt igen, hogy kb. ennyi történik az egész filmben. A célközönség (12-16) persze el lesz ragadtatva, hogy hú, micsoda komoly filmet nézett a moziban, akárcsak a Dear John (Kedves John) esetében. Én viszont kezdek kiábrándulni Nicholas Sparks történeteiből. Merthogy konkrétan mindegyikben ugyanaz játszódik le.

Szóval már megint egy románc "Barbie és Ken" között, előbbit a legismertebb tinisztár, Miley Cyrus (Hanah Montana, Sex and the City 2), utóbbit pedig egy kissé koravén ausztrál srác, Liam Hemsworth alakítja, aki lehet hogy az ovi óta gyúr, de tisztán beszélni még nemigen tanult meg azóta sem. Eddig kisebb sorozatokban játszott, nem hiszem, hogy most beindulna a karrierje.

A film elején érkezik a nagyvárosi lány, Ronnie (Miley Cyrus) egy csendes kis tengerparti városkába, mert édesanyja szerint itt az ideje, hogy egy kis időt töltsön az apjával. A szülők úgy egy éve válhattak, pontosabban az apuka hagyta ott őket, hogy inkább remeteként éljen a zongorájával. Azt hiszem érthető, hogy a new york-i pörgéshez szokott lány kezdetben nem találja a helyét, ám amint rákacsint az első helyi nagymenő srác, rögvest apunak is megbocsát.

Iszonyatos giccsparádé veszi kezdetét, naplementék, kagylógyűjtés, teknőcmentés, még a The Back-up Plan (Ilyen a formám)-ból  lopott locsoló-csatát is eljátsszák, aztán ahogy lenni szokott, minden előzmény nélkül előkerül egy tragikus szál is. Csak úgy, egyik pillanatról a másikra, hogy dráma besorolást kapjon a film. Ha az Igaz hittel is ugyanezen recept alapján íródott, akkor végeztem Nicholas Sparks irományaival.

A két főszereplő, Miley és Liam Hemsworth teljesen hiteltelen, de elképzelhető, hogy a karakterükkel van a gond. Túl rövid idő alatt zajlik le ugyanis a jellemváltozásuk. A depis, lógó ruhás lányból napok alatt válik kezesbárány, a rosszfiúból pillanatok alatt sznob ficsúr.

De a húzónév számomra a Ronnie édesapját alakító Greg Kinnear (Túl közeli rokon, Green Zone, Lesz ez még így se, A csábítás elmélete) volt, akit a Green Zone-al is láthatunk most a mozikban. Ezúttal is remekül hozza a formáját, viszont Bobby Coleman (Diploma után, Fiú a Marsról) számomra szörnyen idegesítő:)

Csak a hangulatos zenék miatt nem kap tőlem kevesebb pontot: 4\10

 Hazai premier: 2010. június 3.

Akármennyire is nyáltenger, mégis majdnem blockbuster lett, hiszen 88 milió dollár bevételt hozott a Disney-nek a 20 millió dollárból forgatott film.

Néhány fotó a hollywoodi premierről:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.