The Boys are back (Anyátlanok - életed nagy kalandja felnőtté válni)

Az év eddigi brit filmjei igazi "angol film-fanná" tettek (An education, Fish Tank, Moon), így nem volt kérdés, mit választok megtekintésre a múlt heti premierek közül. A Shine (Ragyogj) rendezőjének legújabb alkotása került ugyanis a hazai mozikba, bár a szerencsétlen magyar címadással lehet hogy tönkre is vágták a hazai nézettségét ennek a szívfacsaró drámának. Gratulálok!

Egy megözvegyült férfi gyászárol szól a film, akinek felesége elvesztése mellett 6 éves gyermeke nevelésével kell egyedül megküzdenie. A férfi jómódú sportújságíró, korábban tenisztornákról úszóbajnokságokra járta a világot, ritkán vette ki a részét a családi életből. Ám felesége tragikus halálával hirtelen rá hárul a gyereknevelés felelősségteljes feladata.

A férfi, akiről eddig csupán annyit tudott kisfia, hogy mindig úton van és nagy ritkán hazatérve mindig hoz neki ajándékot, úgy dönt, laissez-faire módszert alkalmaz otthon. Mindenre igent mond, mident megenged kisifának, hiszen úgy gondolja, amúgy is súlyos teher nyomja lelkét az anya hiánya miatt, valahogy sürgősen széppé, kalandokkal telivé kell varázsolni a kisfiú gyermekkorát. 

Persze a ház pillanatok alatt romhalmazzá válik, egyre többet követelnek a munkahelyén is, ráadásul előző házasságában született kamasz fia is megérkezik Angliából, hogy apjával töltse a nyarat. De vajon a 15 éves Harry be tud -e illeszkedni ebbe a "mindent szabad"-világba? Nem kérdés, hogy konfliktusok sorozata indul meg a szemétdombbá változott kis új-zélandi házban.

Első ránézésre nemtörődömnek, önzőnek tűnhet az apa, ritka téma, hogy drámaian mutassák be, milyen kimerítő egy férfinek egyedül megküzdenie a nőknek mindennapos dolgokkal, mint a bevásárlás, takarítás, a gyerek megfürdetése, megnyugtatása egy-egy hiszti után, stb.

Egy gyönyörű "eyecandit" is kapunk,  a szintén egyedülálló fiatal anyuka, Laura (Emma Booth) ismerkedik össze a rendhagyó életű családdal, a rendező azonban van annyira rutinos, hogy ne egy szerelmi kapcsolatra terelje a filmet, inkább csak jelzésként, a szebb jövő reményét szimbolizálva van jelen a karakter.

Clive Owent mostanában akciófilmekben láthattuk, nagyon megürültem, mikor hallottam, hogy újra elvállal egy drámát, mert szerintem azokban alakított felejthetetlent. (Közelebb, Takard el a szemem, The Echo) Most is remekül hozza szerepét az angol tehetség, jól állnak neki azok a filmek, melyekben a vérző szívű férfiak gyenge oldalát mutatja meg. Még egy ilyen alakítás és rögvest bekerül a kedvenc színészeim közé. (Bár ahogy láttam, sajnos újabb agyatlan akciófilmek következnek tőle:(

De az Artiet alakító alig 8 éves Nicholas McAnulty is félelmetesen jól színészkedik a filmben.

A történet elgondolkodató, kellett ez a látványvadász Robin Hood és Prince of Persia mellé most. A fényképezés mesteri, gyönyörűek a naplementés tengerparti jelenetek. A Shine (Ragyogj) rendezője, Scott Hicks végre újra nagyot alkotott, egyedül a film befejezését találtam túl sablonosnak, ezért kap csak 9\10-et tőlem.

Hazai premier:  2010. május 20.

Néhány fotó a londoni premeirről:

Végezetül néhány hangulatos filmzene a Sigur Rós-tól: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.