Űrlények támadják meg bolygónkat... Vártam már egy ideje az alkalmat, hogy a sci-fi ezen alfajának eredetéről írjak Wells kultikusnak számító 1898-as könyvétől kezdve sorra véve az 50-es évek legendás filmalkotásait (Világok háborúja, Amikor megállt a Föld, Támadás a Marsról, A testrablók támadása), a Battle: Los Angeles mégsem az a film, amely után lelkesen gépelem a bejegyzést.

Bár elismerem, nehéz lehet újat mutatniuk a halhatatlannak tűnő filmes témát előhúzó forgatókönyvíróknak, időről-időre mégis pozitív meglepetést okoz egy-egy kliséktől mentes, ötletesen megoldott földönkívüli inváziós film. Na a Battle: Los Angeles nem tartozik ezek közé. Bár nem is próbál egy percig sem egyedi lenni...

De hogyan is lehetne az, ha már több ezerszer látott karaktereket vonultat fel. Főhősünk (Aaron Eckhart) egy leszerelés előtt álló őrnagy, aki még elvállal egy utolsó melót. Újdonsült csapatában akad okostojás, aki még életében nem fogott fegyvert, egy vicces, laza déli csávó, egy házasodni készülő katona, (nézzük csak, kell még) egy tökös csaj (Michelle Rodriguez), aki jobban lő bármelyiküknél, (ja, és persze) civilek, egy fehér ruhás (végülis minek is próbálna elbújni) mexikói apuka és kisfia. Klisé klisé hátán tehát, a karakterfejlődést rögvest el is felejthetjük, de mit is várna az ember, ha még Ne-Yo-t is becastingolták a filmbe. Előre tudjuk, kit találnak el elsőre és ki lesz az, aki a film végéig élve marad, hogy aztán megmaradt bajtársaival járjon túl a földönkívüliek eszén és mentse meg a világot.

De nem is lenne ezzel gond, ha betartaná a film, amit ígér. A Zs kategóriás horrorfilmeket sem szokásom lehúzni, ha megijesztik itt-ott az embert, de a Battle: Los Angeles nem hozza azt, amit a címe sejtet. Semmit nem látunk abból, hogyan lövik szét a várost, mire a frontra jutunk a katonákkal, már minden romos, de legtöbbször még azt is gondosan masszív porfelhő védi a mozilátogató szeme elől. Bár nem vitatom, bőven szállítottak az alkotók akciót, az operatőr mégis nézhetetlené tette a filmet, mert vagy össze-vissza rángatta a kamerát, vagy rázoomolt a katonákra, (gondolom, hogy ne kelljen Los Angelest megmutatni), de így az akciójelenetek 80%-áról lemaradunk. Olyan dolgokba már bele sem kötnék, miért nem egy légi támadással bombáz szét mindent az univerzumjáró civilizáció, ahelyett hogy bevetik a gyalogságukat.  A bádogemberszerű űrlényekről meg aztán nem is nagyon tudom elképzelni, hogy bárkit is képesek lennének legyőzni az univerzumban, inkább viccesek, mintsem félelmetesek. Sokkal inkább félelmetesebb a tudat, hogy a nézettségi listák első helyén nyitott a film...

Pontozásom: 3\10. Megbocsáthatatlan, hogy pár másodpercnyi panorámaképet vágnak be Los Angelesről egy olyan filmben, melynek azt kellett volna megmutatnia, hogyan rombolják le.

Hazai premier: 2011.03.17.

 Néhány fotó a premierről:

A heti bemutatók között a látványos popcornmozik (Battle: Los Angeles, Sactum) mellett egy remek művészfilmet is fellelhetnek az artfilmek rajongói. A Cirkó Film-nek hála eljuthatott hozzánk az eddig szinte csak fesztiválokon vetített román alkotás, a Fütyülök az egészre, melyet tavaly a Berlinale-n duplán (!) díjaztak.

A film a fiatalkorúak börtönében játszódik, a főszereplő Silviunak csak pár napja lenne hátra szabadlábra helyezéséig, ám a dolgok összeesküdnek ellene. A gondok akkor kezdődnek, amikor meglátogatja a kisöccse. A fiúcska elújságolja bátyjának, hogy visszatért az eddig Olaszországban élő édesanyjuk és azonnal magával akarja vinni őt. Silvian összeroskad a tudattól, hogy elszakadhat egyetlen szerettétől, tudja, amint külföldön összejönne egy új férfivel az anyjuk, ugyanúgy lemondana a kisfiúról és magára hagyná, akárcsak vele tette. Elönti a düh, ha arra gondol, hogy ugyanarra a sorsra jusson kistestvére, mit ő maga.

Ettől kezdve Silvian csapdába esett vadként viselkedik, tisztában van vele, mire kijut, már nem fogja otthon találni öccsét. Ráadásul rabtársai sem könnyítik meg a napjait, hirtelen mindenki csicskásává válik, hiszen mindenki jól tudja odabent, hogy akár egy rossz pillanatban elcsattanó pofon miatt is hónapokkal, vagy akár évekkel is eltolhatják bárki szabadlábra helyezését.

Ugyanezekben a napokban találja meg a szerelem is a szerencsétlen fiút. Megtetszik neki egy szociológus lány, aki interjút készít az elítéltekkel. Bár tudja, hogy két külön világhoz tartoznak, de a négy kizárólag férfiak társaságában töltött év után neki már az is elmondhatatlan boldogságot jelentene, ha meghívhatná egy csésze kávéra. Talán nem is szerelem ez, csak szeretne egyszer az életében pár percig olyan életet élni, mint kortársai.

A feszültség egyre csak fokozódik, majd egy túszdrámában bontakozik ki a film. Ezúttal bárki fogollyá válhat a foglyok között. Az elsőfilmes író-rendező Florin Serban sajátos, már-már dokumentumfilmszerű ábrázolásmódjának köszönhetően pedig idővel mi nézők is úgy érezzük, hogy ott raboskodunk a roskadozó falak között. De ehhez a hitelesen játszó szereplők is kellenek, akik legtöbbje (akárcsak a Winter's Bone esetében) önmagát alakítja, ugyanis a legtöbben valóban elítéltek.

Pontozásom: 8\10. De senki ne egy The Next three days szerű hollywoodi börtönszökteséses tucatfilmre számítson. Itt nem lesz agyafúrt menekülési terv, őrült lövöldözés vagy csendben kúszás a szellőzőrendszerekben. Itt senki nem vár csőre töltött távcsövessel, hogy leszedje a menekülőket. Ez Kelet-Európa. Itt tesznek rá a pocakos őrök, ha valaki gyorsabban fut náluk és átbújik a lyukas drótkerítésen. A kommandósok estére úgyis visszahozzák...

Hazai premier: 2011.03.17.

A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon tartott premieren készült fotók:

Tom Hanks írta, rendezte és ő is játssza el a főszerepet a Larry Crowne című könnyedebb hangvételűnek tűnő drámában, melynek ma jött ki az első előzetese. A film címszereplője, miután elveszti a munkáját, vissza megy tanulni egy iskolába, ahol Julia Roberts lesz a tanára. De feltűnik még a filmben a forgatókönyv másik írója, Nia Vardalos (Bazi nagy görög lagzi, Görögbe fogadva), illetve a Házi háború Kenny-je, Rami Malek és a nem is oly rég A karate kölyök édesanyját alakító Taraji P. Henson.

A bemutatót nyár közepére tűzték, nem hiszem, hogy lenne esélye a filmnek a blockbuster időszakban, pláne azokban a hetekben, amikor a Másnaposok 2-t, az X-men: First Class-t vagy a Kung Fu Panda 2-t mutatják be...

Bemutató: 2011.07.01.

Se szeri, se száma Martin Scorsese filmterveinek, a 68 éves rendezőzseni aktívabb, mint valaha. Ezúttal az amerikai írónőről, Fran Lebowitz-ról készített dokumentumfilmjének vágtak össze egy újabb előzetest. Pár hete már debütált az HBO-n a filmcsemege, de gondolom a közelgő dvd-megjelenés miatt az új trailer.
 

Dvd megjelenés: 2011.05.24.

Csaknem hét évet kellett várnunk, hogy újabb egész estés művészfilmmel rukkoljon elő Julie Bertucelli. A artmozis köztudatba a Mióta Otar elment című drámájával berobbanó francia rendezőnő Cannes-ban hívta fel magára a figyelmet a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó díj elnyerésével, de további tíz nem kevésbé rangos díjat is bezsebelt még előző alkotásával.

Legújabb művének a főszereplője egy fa. Bár elsőre meglepőnek tűnhet a fő motívum, de bizony a rendezőhölgy ezen különleges fa köré is képes volt egy elgondolkodtató forgatókönyvet írni Judy Pascoe Our Father Who Art in The Tree című regénye nyomán.

A film nyitó képsoraiban egy idilli családot ismerünk meg, akik egy gyönyörű farmon élnek, melynek központi helyén a már említett óriásira nőtt fügefa áll. A szülők imádnak pihengetni az árnyékot nyújtó ágai alatt, a gyerekek szívesen másznak fel rá, hogy madártávlatból figyeljék a közeli kisvárost. Egy szörnyű napon azonban egy tragédia is felcsimpaszkodik a fára: gyermekei szeme láttára végez szívroham az édesapjukkal a fa alatt.

Szerettei mind másképp dolgozzák fel a gyászt. Az anya magára húzza a takarót és ki sem kel az ágyból, a legkisebb gyermek egy árva hangot sem ad ki a torkán az eset után, a nagyobbik fiú pedig öntudatra ébred, elmegy dolgozni. Az egyetlen kislány, a 8 éves Simone abban talál vigaszt, hogy minden idejét a fa tetején tölti. Idővel anyjának is elárulja, úgy érzi, apja szelleme lakozik a fatörzsben és szólítja őt.

Ami a leginkább megfogott a filmben, hogy a rendező nem tisztázza rögtön a nézővel, hogy valóban megmagyarázhatatlan, természetfeletti kommunikáció történik a kislány és a fügefa között vagy csak a halál feldolgozásához még túl fiatal gyermek képzelődése az egész. De az tény, hogy egyre bizarrabb dolgok történnek a családdal, amelyek sora végül már az édesanyjukat is elbizonytalanítja a fa képességeit illetően. Mintha tényleg reinkarnálódott volna a férj és időről-időre kifejezné tetszését illetve ellenvetését a családot érintő eseményekkel kapcsolatban. De vajon meddig lehet így élni és mikor jön el a pillanat, amikor jobb továbbállniuk? Vagy talán az édesapa is úgy gondolná, jobb lenne, ha elhagynák a pusztulásnak ítélt, egyre inkább kietlen farmot, ahol amúgy is minden a gyászra emlékezteti őket és ehelyett egy reményekkel kecsegtető nagyvárosban próbálnának szerencsét? Merthogy a film fő mondanivalója az, hogy egy bizonyos idő után talán jobb elengedni a kísértő emlékeket, különben idővel elrabolná tőlünk a töprengés az egész életünket.

A 8 éves Simone is félelmetes éleslátással fogalmazza meg állásfoglalását, amikor barátnője örömmel jegyzi meg apja halála után néhány héttel, hogy már nem tűnik szomorúnak:

"We have the choice between being happy or sad. I chose to be happy. And I'm happy..."

Pontozásom: 8\10. Charlotte Gainsbourg (Antikrisztus, Hajsza, Nyomorultak, Bob Dylan életei) most nem feltétlenül emlékezetes alakítása mellett ezúttal egy hazai származású színész, Csókás Márton (Alice Csodaországban, Æon Flux, A Bourne-csapda, A Gyűrűk Ura: A király visszatér, xXx) ragyog ki.

Hazai premier: 2011. február 17.

Julie Bertucelli alkotása volt a Cannes-i filmfesztivál zárófilmje volt, a vetítés után hét perces álló ovációval fejezték ki a nézők tetszésüket. A díszbemutatón készült fotók:

A Twitteren osztotta meg a Paramount Pictures a Captain America és a Transformers 3 mellett a nyár egyik legnagyobb blockbusterének első hosszabb előzetesét.

J.J. Abrams (Lost, Star Strek, Alias, Cloverfield) legújabb, 45 millió dollárból forgatott dobása Spielberg 70-es, 80-as években készített sci-fijei (Harmadik típusú találkozások, E.T., Poltergeist) előtt való tisztelgés. Egyenlőre annyi derül ki a sztoriból, hogy  néhány kisvárosi fiatal épp filmet forgat, amikor vonatbaleset  történik és az egyik vagonból valami természetfeletti dolog szabadul ki. Azt egyenlőre még nem tudni, mivel lesz dolguk, hisz eddig gondosan figyeltek az alkotók, hogy egyetlen képkockán se szerepeljen a lény, de az előzetesből úgy tűnik, alaposan felforgatja majd a kisváros életét.

Hazai bemutató: 2011.06.16.

Az Oscar és Golden Globe ceremónián is "a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjjal jutalmazott dán alkotás, az Egy jobb világban című dráma két sokat szenvedett család sorsának kereszteződését mutatja be.

Az alig 9 éves Christian pár hónapja veszítette el édesanyját, aki hosszú, fájdalmas betegségben halt meg. Édesapjára zúdítja minden dühét, gyűlöli őt, mert úgy érzi, az megkönnyebbült, amikor feleségét megváltotta gyötrelmeitől a halál. A férfi képtelen mit kezdeni a helyzettel, rendre vitává alakuló beszélgetéseik során egyre csak távolabb kerülnek egymástól.

A 10 éves Elias ugyancsak omladozó otthonba tér haza iskola után, szülei házassága a felbontás küszöbén, apjával, - akiért egyenesen rajong - csak ritkán találkozik. A férfi egy önkéntes afrikai misszió egyik orvosa, túl fáradt ahhoz, hogy odahaza összetartsa a családját. Pedig annyi kínszenvedés szemtanúja a harmadik világban, hogy nagy szüksége lenne a nyugodt, otthoni támaszra.

A sors úgy hozza, hogy a két sokat megélt gyermek osztálytárs lesz, a kiálló fogai miatt patkánynak csúfolt Elias-t egyből megvédi az agresszív, mindenre elszánt Christian, aki így lekötelezi újdonsült ismerősét. A megfelelő szülői támasz híján a fiúk képtelenek voltak megtanulni, hogyan dolgozzák fel a velük történt rossz dolgokat, nem tudják, miként reagáljanak a konfliktushelyzetekre, bántásra veszedelmes agresszióval válaszolnak.

Sajnos az afrikai polgárháború színterén is egyre nehezebben helyt álló apuka sem tudja odahaza bebizonyítani a fiúknak, hogy egy támadásra jobb szavakkal visszavágni, mintsem tettlegességgel. Mikor egy primitív, bunkó autószerelő minden ok nélkül pofozkodásba kezd és ő mindezt eltűri, az csak még jobban fokozza a "szemet szemért, fogat fogért" szemléletű fiúkban a fortyogó erőszakot, amely egy merénylet formájában készül kitörni.

Napjaink egyik egyre nagyobb jelentőségű kérdését boncolgatja Susanne Bier (Testvérek, A tűz martaléka, Testvéred feleségét) nevezetesen hogy meggátolhatóak -e az egyre gyakoribbá váló iskolai vérengzések, tehetnek -e ellene a tanárok vagy a hatóságok, ha a szülők -akár önhibájukon kívül, akár nem, de- alkalmatlanok gyermekeik rendszabályozására. De felvetődik a kérdés, hol a határ a diákok egymás közötti rangsorképző vetélkedése és a szándékos, tudatos, konkrét ok nélküli zaklatás között. Meddig képes magába fojtani indulatait a pszichikai terrorral megfélemlített kisdiák? És hogyan maradhat a szülők elől rejtve, hogy gyermekük az iskolaközösségben rettegést él át az élmények helyett.

Egy jobb világban a szülőnek több ideje lenne a gyermekére figyelni. Egy jobb világban észrevenné, ha baj van. Egy jobb világban...

Pontozásom: 9\10. Kőkemény dráma arról, mi vezethet egy fiatalkorú bántalmazóvá válásához, helyenként remek operatőri munkával, gyönyörű állóképekkel még érdekesebbé téve a valóságot.

Hazai premier: 2011.02.10.

A Római Nemzetközi Filmfesztivál-on tarott díszbemutató vörösszőnyeges fotói: