Aki szerette a Narancsvidék című kultsorozatot (nekem a kedvencem volt középiskolás koromban), annak a film eleje nagyon tetszeni fog, hiszen kezdetben igazi feel-good mozi: tengerpart, szörfdeszkák, vitorlás hajók, röplabda a homokban, mialatt OneRepublic, Maroon5 és Snow Patrol dalok csendülnek fel... Ez az amit szívesen néz az ember június végén, nem kell ide mindig dráma.

De mivel Nicholas Sparks regényéből készült a film, sejtjük, hogy nem maradhat el egy kötelező tragédia a film utolsó perceire. Azt nem árulom el, hogy ki hal meg, de azt igen, hogy kb. ennyi történik az egész filmben. A célközönség (12-16) persze el lesz ragadtatva, hogy hú, micsoda komoly filmet nézett a moziban, akárcsak a Dear John (Kedves John) esetében. Én viszont kezdek kiábrándulni Nicholas Sparks történeteiből. Merthogy konkrétan mindegyikben ugyanaz játszódik le.

Szóval már megint egy románc "Barbie és Ken" között, előbbit a legismertebb tinisztár, Miley Cyrus (Hanah Montana, Sex and the City 2), utóbbit pedig egy kissé koravén ausztrál srác, Liam Hemsworth alakítja, aki lehet hogy az ovi óta gyúr, de tisztán beszélni még nemigen tanult meg azóta sem. Eddig kisebb sorozatokban játszott, nem hiszem, hogy most beindulna a karrierje.

A film elején érkezik a nagyvárosi lány, Ronnie (Miley Cyrus) egy csendes kis tengerparti városkába, mert édesanyja szerint itt az ideje, hogy egy kis időt töltsön az apjával. A szülők úgy egy éve válhattak, pontosabban az apuka hagyta ott őket, hogy inkább remeteként éljen a zongorájával. Azt hiszem érthető, hogy a new york-i pörgéshez szokott lány kezdetben nem találja a helyét, ám amint rákacsint az első helyi nagymenő srác, rögvest apunak is megbocsát.

Iszonyatos giccsparádé veszi kezdetét, naplementék, kagylógyűjtés, teknőcmentés, még a The Back-up Plan (Ilyen a formám)-ból  lopott locsoló-csatát is eljátsszák, aztán ahogy lenni szokott, minden előzmény nélkül előkerül egy tragikus szál is. Csak úgy, egyik pillanatról a másikra, hogy dráma besorolást kapjon a film. Ha az Igaz hittel is ugyanezen recept alapján íródott, akkor végeztem Nicholas Sparks irományaival.

A két főszereplő, Miley és Liam Hemsworth teljesen hiteltelen, de elképzelhető, hogy a karakterükkel van a gond. Túl rövid idő alatt zajlik le ugyanis a jellemváltozásuk. A depis, lógó ruhás lányból napok alatt válik kezesbárány, a rosszfiúból pillanatok alatt sznob ficsúr.

De a húzónév számomra a Ronnie édesapját alakító Greg Kinnear (Túl közeli rokon, Green Zone, Lesz ez még így se, A csábítás elmélete) volt, akit a Green Zone-al is láthatunk most a mozikban. Ezúttal is remekül hozza a formáját, viszont Bobby Coleman (Diploma után, Fiú a Marsról) számomra szörnyen idegesítő:)

Csak a hangulatos zenék miatt nem kap tőlem kevesebb pontot: 4\10

 Hazai premier: 2010. június 3.

Akármennyire is nyáltenger, mégis majdnem blockbuster lett, hiszen 88 milió dollár bevételt hozott a Disney-nek a 20 millió dollárból forgatott film.

Néhány fotó a hollywoodi premierről:

Újabb brit film került a hazai mozikba, melynek forgatókönyvét az angol színésznők egyik legjobbika, Emma Thompson írta. A varázsdada, Nanny McPhee alakját még a 60-as években álmodta meg egy angol krimiíró, Christainna Brand. Miután azonban a gyermekregény hatalmas sikert aratott, két folytatás is követte. Sajnos az író nem élhette meg, hogy történetei filmvászonra kerüljenek, csaknem 40 évet kelett várnunk, hogy  a moziban élvezhessük a varázsdada kalandjait. 2005-ben mutatták be Nanny McPhee - A varázsdada című filmet, és mivel óriási meglepetést okozva világszerte 122 millió dollárt bevételt hozott a stúdiónak, nem volt kérdés a folytatás.

A második résznek ugyancsak Emma Thopson (Igazából szerelem, Harry Potter, Rockhajó, Szerelem második látásra, Értelem és érzelem, Szellem a házban) írta a forgatókönyvét és ő játsza el a főszerepet is. Igazi sztárparádét láthatunk a vásznon, számomra egyik nagy kedvencem, Ralph Fiennes (A titánok harca, Percy Jackson, A bombák földjén, A felolvasó, Az angol beteg, Üvöltő szelek, Schindler listája, A vörös sárkány) volt a húzónév, de Maggie Gyllenhaal (Crazy Heart, Donnie Darko, 40 nap 40 éjszaka, A titkárnő), Maggie Smith (Harry Potter, Az eltakarítónő, Tea Mussolinivel, Kaliforniai lakosztály) és Rhys Ifans (Rockhajó, Elizabeth: Az aranykor, Sátánka, Kevin és Perry a csúcsra tör, Sztárom a párom) mellett még Ewan McGregor (Kecskebűvölők, Szellemíró, Trainspotting, A sziget, Star Wars, Moulin Rouge, Szex telefonhívásra, Angyalok és démonok) is feltűnik egy kisebb szerepben.

Ezúttal Mrs. Green (Maggie Gyllenhaal) életének van szüksége egy kis varázslatra, a megőrülés szélén álló fiatalasszony ugyanis képtelen egyedül irányítania a farmját, helytállni szenilis főnöke mellett a faluboltban és megnevelni rosszcsont gyermekeit. A második világháború idején járunk, férje, aki mindent összetartott, épp a fronton harcol, ráadásul a család elkényeztetett unokatestvéreit is a kis farmra küldi apjuk a londoni bombázások miatt, így nagy szükség van a varázsdadára (Emma Thopson), aki könnyedén rendre tanítja Anglia leghuncutabb gyermekeit.

Még ha nem is az én korosztályomnak készült a film, mégis élvezhető a színészek profi játéka miatt az idősebb nézőknek is. A sztárok remekül hozzák bolondos karakterüket, noha mindenki őrült picit, mégis imádnivalóak az eltúlzott jellemábrázolások miatt.

Maggie Gyllenhaal érzelmi kirohanásai képzik a film csúcspontjait, félelmetesen a tehetséges színésznővé cseperedett a Donnie Darko Elisabeth-e. Bizony nem véletlenül jelölték idén Oscarra.

Összességében nekem 6\10. Ugyan klisé klisé hátán, de hát egy családi mese receptje nem is lehetne másmilyen.

10 év alatti gyerekeket viszont nem vinnék a moziba rá, Nanny McPhee megidézése ugyanis szerintem kissé félelmetesre sikerült. 

 
Hazai premier: 2010. május 27.

Úgy tűnik az első rész bevételeit is megdönti a film, máris hozott 53 milió dollárt az Universal Pictures-nek, pedig még be sem mutatták az USA-ban. (Még csak augusztusban lesz a hollywoodi premier)

 A londoni premierre még a film legviccesebb jelenetét magáénak mondható kismalacot is magukkal vitték:

Az év eddigi brit filmjei igazi "angol film-fanná" tettek (An education, Fish Tank, Moon), így nem volt kérdés, mit választok megtekintésre a múlt heti premierek közül. A Shine (Ragyogj) rendezőjének legújabb alkotása került ugyanis a hazai mozikba, bár a szerencsétlen magyar címadással lehet hogy tönkre is vágták a hazai nézettségét ennek a szívfacsaró drámának. Gratulálok!

Egy megözvegyült férfi gyászárol szól a film, akinek felesége elvesztése mellett 6 éves gyermeke nevelésével kell egyedül megküzdenie. A férfi jómódú sportújságíró, korábban tenisztornákról úszóbajnokságokra járta a világot, ritkán vette ki a részét a családi életből. Ám felesége tragikus halálával hirtelen rá hárul a gyereknevelés felelősségteljes feladata.

A férfi, akiről eddig csupán annyit tudott kisfia, hogy mindig úton van és nagy ritkán hazatérve mindig hoz neki ajándékot, úgy dönt, laissez-faire módszert alkalmaz otthon. Mindenre igent mond, mident megenged kisifának, hiszen úgy gondolja, amúgy is súlyos teher nyomja lelkét az anya hiánya miatt, valahogy sürgősen széppé, kalandokkal telivé kell varázsolni a kisfiú gyermekkorát. 

Persze a ház pillanatok alatt romhalmazzá válik, egyre többet követelnek a munkahelyén is, ráadásul előző házasságában született kamasz fia is megérkezik Angliából, hogy apjával töltse a nyarat. De vajon a 15 éves Harry be tud -e illeszkedni ebbe a "mindent szabad"-világba? Nem kérdés, hogy konfliktusok sorozata indul meg a szemétdombbá változott kis új-zélandi házban.

Első ránézésre nemtörődömnek, önzőnek tűnhet az apa, ritka téma, hogy drámaian mutassák be, milyen kimerítő egy férfinek egyedül megküzdenie a nőknek mindennapos dolgokkal, mint a bevásárlás, takarítás, a gyerek megfürdetése, megnyugtatása egy-egy hiszti után, stb.

Egy gyönyörű "eyecandit" is kapunk,  a szintén egyedülálló fiatal anyuka, Laura (Emma Booth) ismerkedik össze a rendhagyó életű családdal, a rendező azonban van annyira rutinos, hogy ne egy szerelmi kapcsolatra terelje a filmet, inkább csak jelzésként, a szebb jövő reményét szimbolizálva van jelen a karakter.

Clive Owent mostanában akciófilmekben láthattuk, nagyon megürültem, mikor hallottam, hogy újra elvállal egy drámát, mert szerintem azokban alakított felejthetetlent. (Közelebb, Takard el a szemem, The Echo) Most is remekül hozza szerepét az angol tehetség, jól állnak neki azok a filmek, melyekben a vérző szívű férfiak gyenge oldalát mutatja meg. Még egy ilyen alakítás és rögvest bekerül a kedvenc színészeim közé. (Bár ahogy láttam, sajnos újabb agyatlan akciófilmek következnek tőle:(

De az Artiet alakító alig 8 éves Nicholas McAnulty is félelmetesen jól színészkedik a filmben.

A történet elgondolkodató, kellett ez a látványvadász Robin Hood és Prince of Persia mellé most. A fényképezés mesteri, gyönyörűek a naplementés tengerparti jelenetek. A Shine (Ragyogj) rendezője, Scott Hicks végre újra nagyot alkotott, egyedül a film befejezését találtam túl sablonosnak, ezért kap csak 9\10-et tőlem.

Hazai premier:  2010. május 20.

Néhány fotó a londoni premeirről:

Végezetül néhány hangulatos filmzene a Sigur Rós-tól: 

Óvva intek mindenkit, hogy jegyet vásároljon 陈港生 (mióta várom, hogy elsüthessem ezt a poén:) legújabb filmjére. Persze gondoltam, hogy talán túlkoros leszek a sztorihoz, számítottam rá, hogy nem fogja a főszereplő még 55 évesen is végigkaszkadőrködni a játékidőt (ahogy még fénykorában tette), és hogy a poénokon sem fogok napokig röhögni. De hogy ennyire alacsony színvonalú lesz, arra nem.

Brian Levanttól, a Beethoven, a Scooby-Doo, a Flinstone család és a Hull a pelyhes rendezőjétől sokkal többet várna az ember. Egy aranyos, megmosolyogtató családi vígjátékot, mely kikapcsolhat mondjuk a vasárnap déli bőséges ebéd után. Ez a film azonban még erre sem képes.

A történet ezerszer lerágott csont már, az ex-szuperkém Bob Ho-nak kell vigyáznia barátnője 3 neveletlen gyermekére, akik mindent elkövetnek a számukra unszimpatikus férfi idegesítésére. Persze a korábban James Bond foglalkozását űző férfi gonosz ellenfelei is épp ekkor próbálnak leszámolni vele.

A forgatókönyíró egyszerűen vegyítette a Vin Diesel-es Gorilla bácsi, a Hulk Hogan-es Mr. Óvóbácsi és az Arnold Schwarzenegger-es Ovizsaru történetét. Nehéz munka lehetett. De ami a legszörnyűbb, hogy Jackie Chan lebegve ugrik fel a házak tetejére, erőfeszítés nélkül dobálja égig a gyerekeket, nyilván, mert a CGI-osok megdolgozták rendesen. De attól még megjátszhatná, hogy dolgozik is egy picit az izmaival, esetleg itt-ott elfárad picit.

De ez így értékelhetetlen: 1\10

Az első pár képkockától kezdve azt éreztem, hogy ez egy vicc. Talán a James Bond típusú filmek paródiája? Nade olyat már láttunk Steve Carrell-el és Anne Hathaway-el (Zsenikém), vagy még gyerekkoromban Leslie Nielsen-nel (Csupasz pisztoly). Ez a film azonban még 20 éve is cikinek számított volna. Lehet hogy a célközönség a 6-10 éves gyerekek lettek volna, de azért egy ennyire nulla filmet ők sem fognak végignézni.  Pláne nem 2010-ben, amikor szerintem koruktól függetlenül már ők is Twilight meg Harry Potter lázban égnek. 

Nem is tudom milyen címkét adjak a filmnek. Akciónak tüntetik fel a mozik, de én inkább vígjátéknak mondanám, annak ellenére, hogy csak kínomban nevettem rajta...

Hazai bemutató: 2010. április 1.