Igazából nem is tudom miért néztem meg ezt a filmet, kb. két színész van, akit egyenesen utálok és az pont a két főszereplője az öt közül: Adam Sandler és Rob Schneider. Én kérek elnézést a rajongóiktól, tudom, hogy velem van a baj, de annyit csalódtam a filmjeikben... Bár inkább magamra vagyok mérges, mert mindig reménykedem, hogy majd az új filmjükben most már biztosan megnevettetnek. Nos, ezúttal sem tették...

A gyermekként kosárbajnokságot nyerő csapat tagjai a győzelmet ünneplő teadélután óta nem látták egymást. 30 év múlva, edzőjük temetésén hozza őket újra össze a sors. A "mi történt veled azóta" körkérdés megválaszolásaival rádöbbennek, mennyire egysíkú lett életük, így úgy döntenek, visszahozzák ifjonckoruk kalandjait, még ha csak egy hétvégére is: kibérelnek egy tóparti házat, hogy bebizonyítsák maguknak, nem nőttek ki a bulizásból és a sör melletti poénkodásból.

A gond csak az, hogy sajnos mégis kinőttek...

Mert hogy az unalmas sztori mellé banális, gyermekded poénokat kapunk, az egy-két maximum megmosolyogtatónak nevezhető momentumot pedig már mind ellőtték az előzetesben. És ez édeskevés egy olyan produkciótól, melyben olyan nevek játszanak, mint Adam Sandler, Salma Hayek, Rob Schneider, Steve Buscemi, Kevin James, Chris Rock és David Spade. Jobb jutalomjátékot érdemelnek volna a Saturday Night Live nagy öregjei...

Értékelés: 3\10.

Tutira nagyobbakat röhögünk, ha eldobják a pocsék forgatókönyvet, Sandlerék kezébe nyomnak egy kamerát, egy-egy rekesz sört, és tényleg elküldik őket egy tóparti hétvégére, hogy rögzítsék az ökörködésüket...

Hazai bebutató: 2010.07.29.

Mindezek ellenére nézett lesz a film a nagy neveknek köszönhetően, bőven meg fog térülni a 80 millió dolláros forgatási költség, izgulnia nem kell a Sony Pictures-nek. 40 millió dollárral nyitott az első hétvégén, bőven 200 felett lesz a nyár végére.

A los angeles-i premier fotói:

A zenék mondjuk érdekesek a filmben, hisz a 80-as évek második feléből hallunk dalokat, pedig minimum 10-15 évvel korábbi zenék kellettek volna, hisz gondolom a cél a gyerekkoruk (a kosaras idők, ahol olyan 6-10 évesek) nosztalgiája lett volna.

Ennek ellenére igazi feel-good dalok, összeszedtem a lejátszóba, amennyit megtaláltam a neten:

Közzétette a Warner Bros a A Másnaposok és a Cool túra rendezője új agyament vígjátékának legújabb trailerét. A Hot Tub Time Machine óta elég szegényes a felhozatal a vígjátékok terén, de ez most megint jónak ígérkezik. Robert Downey Jr. (Vasember, A hihetetlen Hulk, Trópusi vihar, Kiss Kiss Bang Bang, Gothika) és Zach Galifianakis (Gyógyegér vacsorára, Míg a jackpot el nem választ, Út a vadonba) lesz a részese egy eszement útnak, melyet minél rövidebb idő alatt kell teljesíteniük, ha ott akarnak lenni R.D. kisfia születésénél. A vajúdó feleséget Michelle Monaghan (A boldogító talán, Sasszem, Agyő, nagy Ő, Constantine - A démonvadász, Mr. és Mrs. Smith, a Bourne-trilógia) alakítja, de Jamie Foxx (Valentin nap, Dreamgirls, Miami Vice, Bőrnyakúak, Ray) és Juliette Lewis (Hajrá Bliss, Conviction, Született gyilkosok, Alkonyattól pirkadatig, Gilbert Grape, Starsky és Hutch) is feltűnik majd a filmben, akinek ez már az ötödik (!) filmje lesz az idén.

Hazai bemutató: 2010. november 4. 

Ha belegondolunk, hogy Sean Connery már lassan 50 éve játszotta első James Bond szerepét (sőt, az első duplanullás szuperkémről szóló filmet 1954-ben mutatták be), rögvest beláthatjuk a tényt: a titkosügynökös filmek sosem fognak kimenni a divatból. És azt még azoknak is be kell vallaniuk, akik nem kedvelik Tom Cruise-t, hogy ehhez a színész Mission Impossible-beli alakításai is nagyban hozzájárultak.

Az utóbbi években olyan filmek biztosították a műfaj helyét a mozikban, mint a négy, illetve három Oscar-díjas A Tégla és a Bourne-trilógia, de a Mr és Mrs Smiths, az XXX, a Két tűz között, a Ronin, vagy akár A közellenség sem volt bukta a filmstúdióknak.

A Knight and Day idén már a negyedik film (a The Bounty Hunters-Exférj újratöltve, a Date Night-Párterápia és a The Spy next Door-Kém a szomszédban előzte meg a mozikban) amely a szupertitkos ügynökök sztorit inkább a poénos oldaláról közelíti meg és a sztereotípiákból építkezve próbál mosolyt csalni a néző arcára, mindamellett, hogy azért egy kis látványos zúzást is kapunk a másfél órában.

Persze sokan lesznek, akik véresen komolyan veszik a filmet és felhúzzák magukat az olyan klisék sorozatát, mint pl. hogy a jó kém egy tárral szétlő 50 rosszfiút, míg ő egy golyót sem kap, de ez most nem erről szól. Ez egy könnyed nyár közepi blockbuster, melyről senki nem fog hónapok múlva is ódákat zengeni, amint leveszik a repertoárról a mozik, senki nem fog beszélni róla. Csupán 110 percnyi kikapcsolódást nyújtó könnyed, laza film.

A sztorit egy ötéves is megérti: June Evan (Cameron Diaz) egy átlagos kisvárosi lány, aki pechére ugyanarra a repülőgépre száll fel, amelyre a legügyesebb titkosügynök (Tom Cruise), és az őt üldöző rosszfiúk, így akaratlanul, de ő is belekeveredik a kontinenseken át tartó üldözéses hajszába.

10 éve még jól játszott együtt Cruise és Diaz kisasszony a Vanilla Sky (Vanília égbolt)-ban, de azóta a hölgy szépsége a számomra oly ellenszenves szinkronhangjával ellentétben elmúlt, míg balhéinak, túlzott vallási fanatizmusának köszönhetően a Cruise-utálók tábora is csak népesedett, így rizikós volt a szereposztás a producerektől. A kedvenc színészeim közé tartozó Peter Sarsgaard alakítja a főgonoszt, de sajnos nem kap pár mondatnál több lehetőséget, hogy megmutathassa tehetségét. De ez a film amúgy sem nagy alakításokról, hanem a pörgős golyózáporokról és a közéjük ültetett poénokról szól.

Egész látványosra megcsinálták az üldözéses jeleneteket és mivel hetek óta nem láttam egy ép akciófilmet (talán a Green Zone volt az utolsó), így mosollyal a nem létező bajszom alatt vettem már az első pár percben tudomásul, hogy bizony lesznek itt izgalmas jelenetek. A (Spoiler:) repülőgép-zuhanás (Spoiler vége) például kimondottan látványos és a helyszínek is csodásak, hisz Ausztria és Spanyolország legszebb utcáiban gyönyörködhetünk.

Csupán azt sajnálom, hogy valamiért úgy érzem, a szerelmi szálat nem bontották ki eléggé. Nem teljesedik ki a romantika a két főszereplő között, és ezesetben szerintem joggal vetődik fel benne a kérdés, miért is van akkor szükség Diaz-ra?Mégegy dolog, amit nem értek: amikor Roy végképp veszélybe kerül, amikor már úgy tűnik, nincs esélyük a menekülésre, elaltatja June-t és vele együtt a nézők előtt is elhomályosodik a kép. Semmi magyarázat a menekülésükről. 12-en dolgoztak a forgatókönyvön. Képtelenség, hogy ennyi ember ne talált volna ki jobbat...

De mindezen hibák és a kliséhalmazok ellenére nekem mégis tetszett a film. Könnyed, laza, nyári esti kikapcsolódásra hivatott, látványos akciókkal, és erre a célra tökéletesen megfelel. Meg is adnék rá 8\10-et.

Hazai premier: 2010. július 15. 

Csupán 3,8 millió dollárral nyitott a film, így ez Tom Cruize leggyengébben nyitó filmje az elmúlt 25 évben. Ám a 20h Century Fox nagyon nem szokott mellényúlni, a film hype-ja nagy volt, így biztos vagyok benne, hogy behozza majd a 117 millió dolláros büdzsét.

A londoni premieren készült fotók:

Szomorú vígjáték, vagy vidám tragédia... Valahogy így lehetne behatárolni a már címre sem hétköznapi film műfaját, mely a Hollywood legtehetségesebb színészei közül való Jim Carrey és Ewan McGregor által alakított melegpár szerelmi történetéről szól. Bár már tavaly januárban sokkolta a Sundance Filmfesztivál vendégeit az I Love You Philiph Morris, az USA-ban csaknem két évet kell várni a bemutatóra (2010.12.03.). Mi azonban jóval előttük láthatjuk, hiszen tegnap vetíteni kezdték a hazai mozik.

Az A Single Man és a Brokeback Mountain óta én inkább kihagyom az ilyen témájú alkotásokat, ám mivel jövőhéten jön az új Polanski-film, a Ghost Writer, gondoltam ráhangolódom Ewan McGregor (Trainspotting, Moulin Rouge, Star Wars, A sziget, Angyalok és démonok, The Ghost Writer, I Love You Philiph Morris) játékára, illetve a gumiarcú Jim Carrey (Dumb és Dumber, Ace Ventura, Az igenember, Egy makulátlan elme örök ragyogása, A minden6ó, A grincs, Én és én meg az Irén, Truman Show, A kábelbarát, A Maszk) is igen erős húzónév volt számomra. 

Még kíváncsibb lettem a filmre, mikor meghallottam, hogy megtörtént eseményeken alapszik. A sztori ugyanis egy még most is élő, legendás szélhámos, a 163-as IQ-val büszkélkedhető Steven Russel életét mutatja be, aki többször lépett meg az igazságszolgáltatás elől, mint bárki más. A texas-i csalónak több mint egy tucat álneve és személyazonossága volt.

Eleinte kisebb biztosítási csalásokkal kezdte, de később egészen addig vitte, hogy még a North American Medical Management pénzügyi igazgatói tisztségét is betöltötte hamis papírjaival, azóta sem tudni pontosan, hány százezer dollárt sikkasztott magának. 

De talán még ettől is hihetetlenebb az az eset, amikor egy törvényszéki bírónak adta ki magát és telefonon keresztül csökkentette le a saját maga óvadékát, miközben mindvégig a börtönben ült.

De ez még mind semmi: szépen lassan összegyűjtött annyi szövegkiemelőt a raboknak tartott rajzfoglalkozásokról, amellyel zöldre festhette fegyencruháját. Miután ezt megtette, egyszerűen csak orvosnak adta ki magát és lazán kisétált a börtönből:) 

De még hihetetlenebb szökéseket is sikerült véghez vinnie a zseniális intelligencia szinttel rendelkező legendának, legfélelmetesebb trükkjeit egytől-egyig megismerhetjük a filmből. Jelenleg is 144 (!) évre terjedő szabadságvesztését tölti:) Bár néhány naponta más cellába viszik, elmondása szerint már talált gyenge pontokat a börtön védelmében:))

Érthetetlen, de még ebből az izgalmakkal teli élettörténetből sem volt képes a Glenn Ficarra és John Requa egy jó filmet összehozni. Nagyon sajnálom, hogy az ő kezeik közé került a sztori, még csak adaptálni sem voltak képesek ezt az élet által írt remek forgatókönyvet.

A sztori gyenge pontja talán egyedül Steven Russel  homoszexualitása lett volna, de azt is megoldhatták volna egy-két poénnal, Jim Carreytől még a homofóbok sem lettek volna rosszul egy-két meleges vicctől. Ám a készítők már megint túllőttek a célon, nem csak tudunk a főszereplők melegségéről, hanem már megint megmutatják a nézőknek, ami egy hetero mozilátogatóban szerintem egyből undort kelt.

A másik gond pedig az, hogy szinte több jól elkülöníthető részből áll a film, melyek műfaja is különbözik. Hol szerelmi drámát, hol komédiát, hol rabló-pandúros kalandfilmet, hol tragédiát kapunk, és ez az egész egyszerűen nem akar összeállni. Ennyi műfajt bűn keverni egy filmen belül. Izgalmasan telik a másfél óra ugyan, nem unatkozunk, de a végén valahogy akkor sem áll össze a sztori. Akármennyire is bravúroznak a színészek.

Merthogy az ezerarcú Jim Carrey a lehető legjobb választás volt a folyton simliző Russel szerepére, többször is játszott már hasonló karaktert, 10-ből 10-es alakítás. De Ewan McGregor is bámulatosan jól játssza a galamblelkű Philiph Morris szerepét.

Csak a színészek remek teljesítménye miatt adok rá 4\10 pontot. Mert ebben a sztoriban sokkal-sokkal több lett volna. Kár érte!

 Hazai premier: 2010. július 8.

Végezetül néhány fotó a párizsi premierről:

Te jó ég! Az egyik leggyengébb film idén a mozikban. Így hirtelen még a The Spy Next Door-tól is vészesebbnek tűnt. Kizárt, hogy legyen olyan alacsony életkorú célközönség, amely nem érezné cikinek a filmben található gagyi poénokat. Pedig anno nem kis színész volt Brandon Fraser (Ütközések, Múmia, Kőbunkó, A bájkeverő, Tintaszív) és a 80-as évek szexideáljának, Brooke Shields-nek (Kék lagúna, Rúzs és New York, Szabadnak születtek) sem tudom, mi járhatott a fejében, mikor aláírta a szerződését erre a borzalmas filmre. Az egy dolog, hogy előbbi Val Kilmer-hez hasonlóan elég nagy túlsúlyra tett szert, cseppet sem féltve ezzel a karrierjét, mégsem értem, hogy adhatta ehhez a minősíthetetlen másfélórás mozgóképhez (filmnek nem nevezném) a nevét. A Furry Vengeance premierje óta persze megy a média oltása, hogy csak a karakter miatt hízott el, mert hogy így viccesebben fest a vásznon. Na persze! Azért ez nem egy Bridget Jones szintű szerep:) De mindegy is. Valamiről írniuk kell az újságoknak, mert a filmről biztosan nem fognak. Én sem pazarolnám tovább rá a karaktereket. Pontozásom: 1\10   

Hazai bemutató: 2010. június 24.

Óriási bukta lett a film a Summit Entertainment-nek, hiszen vissza sem termelte a büdzséjét: 35 millió dollárból forgatták és csak 32 millió dollárt hozott. Na sajnálni azért nem kell a filmstúdiót, bőven behozzák a hiányt majd a The Twilight Saga: Eclipse-al.

Néhány vörösszőnyeges fotó a los angeles-i premierről:

Hihetetlen, de 15 éve már, hogy elkészítette a Pixar az első teljes egészében számítógép alkotta mozifilmét, a Toy Story-t. Akkoriban egy 30 millió dollár büdzséjű rajzfilm páratlanul drágának tűnt, de jóval többet, csaknem 200 millió dollár bevételt termelt. A nézettségi listákon még a Batmant és az Apollo13-at is könnyen legyűrte, az év legtöbb bevételt elkönyvelő filmje lett.

A világsiker valóságos lavinát indított el, sorra alakultak az animációs filmeket készítő vállalatok, lényegében a Toy Storynak köszönhető, hogy mára már szinte minden hónapra jut egy rajzfilm a mozik kínálatába.

Bár az 1999-es második rész is ugyanolyan pazar fogadtatás nyert, mégis 11 évet kellett várni a T.S.3-ra.

Ritka, hogy a folytatás élvezhetősége felülmúlja az első részeket, a legtöbb kritikus félve fogadta, ám nekem mégis sokkal jobban tetszett még az előzőeknél is.

Bár ezúttal sem találtak ki bonyolultabb kalandot a játékfiguráknak, mint hogy véletlenül megint elkerüljenek otthonról, a viccek azonban még mindig működnek. De a rész erőssége, hogy nagyobb hangsúlyt fektettek a drámaiabb vonalra, így az idősebb korosztály is meghatódik nosztalgiázás közben, míg a gyermekeket is lekötik az aranyosabbnál aranyosabb játékfigurák.

A sztori is 15 évvel később játszódik, mint az előző rész. A játékok gazdája, Andy mára felcseperdett, épp a főiskolai kollégiumába készül beköltözni. Régóta porosodó játékainak rá kell döbbenniük, ha nem tesznek valamit, akkor velük már senki nem fog játszani. Így hát úgy döntenek, a legközelebbi óvodába veszik az irányt, ahol újra boldog kikapcsolódást nyújthatnak a gyermekeknek. Hiszen mi más is lehetne a játékfigurák feladata. Erre teremtettek.

Ám nem sejtik, hogy az óvoda nem az a hely, ahol szépen, óvatosan bánnak a műanyag babákkal.

A magyar szinkron nagyon jóra sikerült, ahányszor csak meghallottam Rex hangját (Lippai László) teliszájú vigyora alól, miközben apró végtagjaival kapálózik, nem tudtam visszafogni a hangos röhögést.

Simán 10\10.

Szomorú lennék, ha nem találkoznánk többet Woody-val, Buzz-al, Rex-szel és a többiekkel.

 Hazai premier: 2010. június 17.

Már az első hétvégén 110 millióval nyitott, nemsokára pedig eléri az 1 milliárd dollár bevételt. Ez azt jelenti, hogy az éven a legtöbbet hozó film és minden idők filmjei között is a 7. legsikeresebb.

Újra láthatjuk a mozikban a szingli életstílus alapkövét lerakó Carrie-t (Sarah Jessica Parker),  Charlotte-ot (Kristin Davis), Miranda-t (Cynthia Nixon) és Samantha-t (Kim Cattrall), akik ezúttal elhagyják a Nagy Almát és a női test látványától amúgy is elszokott, csadort viselő sivataglakókat kísértik szexi ruháikkal a közel-keleten.

A két évvel ezelőtti mozifilm története eléggé kiszámítható volt, sejtettük, hogy egy esküvővel végződik. A második rész azonban pont egy menyegzővel kezdődik, és fogalmunk sincs, mi fog történni.

De ne szaladjunk ennyire előre! Az első óra azt mutatja be, hogyan alakult a négy grácia élete, mióta nem láttuk őket.

Carry és Big egy belvárosi fészekben él, Charlotte és Harry (Evan Handler) boldogan nevelik két szép lányukat, Miranda pedig Brooklynban telepedett le férjével, Steve-el (David Eigenberg) és fiukkal, Bradyvel. Samantha persze semmit nem változott, még mindig él-hal a jóképű férfiakért.

Ám egyikük boldogsága sem felhőtlen:

Big (Chris Noth) még mindig a Wall Street egyik nagyágyú tőzsdecápája, míg Carrie írói karriere lecsengeni látszik, a szakma már teljesen leírta. A gyermektelenség miatt "szögesdrót húzódik a hálószobájukban", unalmukban teljesen ellaposodott a kapcsolatuk. Carrie még mindig pezsgő éjszakai életre vágyik, míg férje inkább otthon heverészne a tv előtt. A bili akkor borul ki, mikor házassági évfordulójukra Big egy plazma tv-t vesz a hálószobába:)

Mirandát ki nem állhatja főnöke, akármennyire is igyekszik. Bár otthonmaradt férje, Steve még mindig mindenben megértő, nem egészséges, hogy valaki 0-24 óráig a melóhelyén robotoljon és még csak egy elismerő szót sem kapon mindezért.

Charlotte teljesen kimerült reggeltől estig visító két gyermeke miatt. Talán aggodalmai sem alaptalanok, miszerint fiatal babysitterük (Alice Eve) lenyúlhatja férjét.

Samantha a menopausától retteg, ezért hormonokkal teli gyógyszerekkel és folyadékokkal tömi magát. Talán ő az egyetlen, aki semmit nem változott, de sok erőfeszítésébe kerül, hogy véletlenül se váljon olyanná, mint barátai.

Legjobbkor jön tehát Samantha ötlete, hogy lazítsanak picit Abu Dhabiban. A legmenőbb ötcsillagos luxushotel ugyanis ingyen vendégül látná őt és három barátnőjét néhány napra, amiért cserébe csak nagy reklámot kellene csinálnia az USA-ban az ötcsillagos szállodának.

A sorozat sikerét könnyedsége és újfajta világszemlélete mellett mindig is abban láttam, hogy a négy fő karakter között mindenki megtalálhatja a rá illőt, hiszen akad benne háztartásbeli anyuka (Charlotte), szingli pasifaló (Samantha), munkamániás karrierista nő (Miranda) is, és kicsit mindegyikükből Carrie személyében. 

A történnet ezúttal nem tetszett, bár csak a magyar címben szerepel New York, mégsem volt ínyemre, hogy elhagyják a várost. 

A forgatókönyv sem lehetett a legjobb most, sajnos nem a cselekmények miatt 2 és fél órás a film, hanem hogy minél több márka reklámját belepasszírozzák a filmbe. A főszereplők ugyanis természetesen 2 percenként átöltöznek, de még a mellékszereplő férfiakon is a 2010-es év legújabb luxusórái, csúcsmárkájú öltönyei díszelegnek. Ennyi mobilt még egy filmben sem láttam, de az is unalmas, mikor jobbról-balról megmutatják a legújabb autókat.

A már megszokott arcok mellett további nagy nevek is cameoz-nak a filmben, a She's out of my League és a Crossing Over sztárja, Alice Eve, Penelopé Cruz és Miley Cyrus is feltűnik egy-egy rövidebb szerep erejéig, de még a mozivásznon 15 éve nem látott Lisa Minelli is dalra fakad. (ami viszont rém kínosra sikerült:P)

Először 4\10-et akartam adni, de Charlotte, Samantha, Carrie és Miranda karaoke-ja annyira hangulatos lett, hogy minimum egy plussz pont jár érte. Talán még szebb lett volna, ha sikerül valahogy a film legvégére tenni, mert úgy megkoronázná az egész sorozatot, de így is kivert a hideg, annyira megható jelenet volt (szerintem aki többször is végignézte mind a 6 évadot, az biztosan elszontyolodik egy picit) szóval így 5\10 pont.

Mindezek ellenére a második felvonás sajnos nyomába sem ér a sorozatnak, de szerintem erre mindenki számít, aki beül a moziba. Viszont ha úgy állunk hozzá, hogy egy átlagos romantikus vígjáték, (mégcsak cseppnyi drámával sem)  már jól ismert karakterekkel, akkor összességében egyszer azért nézhető, néhol megmosolyogtató filmet kapunk a jegyünk áráért (nekem a legjobban Charlotte és Miranda családi horrorsztorija tetszett a bárban), ami azért nem fogja nők ezreinek megváltoztatni az életérzését, mint ahogy a sorozat tette annó. 

Hazai bemutató: 2010. május 27.

A 100 millió dollárból forgatott film máris 217 millió dollár bevételt hozott a  New Line Cinema-nak. Úgy tűnik még az első résztől (az 415 milló $ bevételt hozott összesen) is nagyobb nézettséget produkál.

A New York-i premieren készült vörösszőnyeges fotók: