A Farrelly tesók (Dumb és Dumber; Én, én, meg az Irén; Agyő, nagy Ő; Keresd a nőt; Túl közeli rokon) új vígjátékában Owen Wilson és haverja kap néhány szabadnapot, hogy kibulizzák magukat a feleségük (Christina Applegate, Jenna Fisher) felügyelete nélkül.

Adam Sandler legújabb filmjében úgy csajozik, hogy azt mondja magáról, nős, így nem kell magyarázkodnia, ha másnap reggel szó nélkül lelép. Ám mikor egy olyan lánnyal (Brooklyn Decker) ismerkedik meg, aki mellett szívesen meg is maradna, nem tehet mást, mint felkéri barátját (Jennifer Aniston), hogy tegyen úgy, mint ha ő lenne a neje, akitől épp válni akar.

Aki szereti Sandler-t, az biztosan vevő lesz a filmre, hisz ezt is Dennis Dugan (Nagyfiúk, Ne szórakoz Zohannal, Apafej, Férj és férj, Happy, a flúgos golfos, Lúzer SC) rendezte.

Hazai bemutató: 2011.03.10.

Egy harmadik trailert is összevágott a  New Line Cinema az alig több, mint egy hét múlva bemutatásra kerülő (hozzánk szeptember 9-én eljutó) romkomnak, melyben Drew Barrymore, Christina Applegate és Justin Long játszák a főszerepeket.

Noha nem vagyok a műfaj rajongója, pláne az idei rém gyenge felhozatalnak köszönhetően (The Rebound, I Love You Philiph Morris, Sex and the City 2, The Back-up Plan, She's Out of My League, When in Rome) de a roppant szimpatikus szereposztásnak köszönhetően viszont biztosan ott leszek valamelyik vetítésen.

 Hazai premier: 2010.09.09.

How do you know, that Summer is coming? - Blockbusters in the cinemas!
How do you know, that Christmas or Valentine's day is coming?

Egy moziőrült abból veszi észre, hogy valentin nap vagy a karácsony közeleg, hogy megszaporodnak az olcsó költségvetésű, B-kategóriás sztárokkal teli romantikus vígjátékok a vetítőtermekben. Az idei felhozatal első jelentkezője a How do You know, melyben Reese Witherspoon, Jack Nicholson, Owen Wilson és Paul Rudd próbál mosolyt és könnyeket csalni a női nézők arcaira.

Az már más kérdés, hogy hozzánk csak január végén jut el. Legalább akkor már Valentin napra tették volna...

Hazai premier: 2010.01.27. 

Talán túl sok romantikus film bonyodalma adódott már a szerelmesek anyagi helyzetének szakadéknyi különbségéből (Álmomban már láttalak, Los Angeles-i tündérmese, Sztárom a párom, Titanic, Szerelmünk lapjai, Vágy és vezeklés, Micsoda nő), a tinik vonzódásából is kihoztak már mindent a műfajon belül (Spinédzserek, High School Musical, Twilight, Amerikai Pite, Rómeó és Júlia, 10 dolog amit utálok benned, A bambanő), de a betegség (Séta a múltba, Édes november, Keith) is lerágott csont lesz egy ideig.

Emiatt a 21. századi forgatókönyvírók egyre szokatlanabb konfliktusokkal próbálkoznak, hogy minél szélesebb réteghez eljuttassák filmjüket. Divat lett újabban idősekről (Mamma Mia, A szerelem gyűrűje, Levelek Júliának, Egyszerűen bonyolult) és melegekről (I  love you Philiph Morris, A Single man, Túl a barátságon, A fiúk nem sírnak) is romantikus filmet forgatni, Julianne Moore rendező férje, Bart Freundlich azonban még ettől is eredetibbet talált ki: az idős nő-fiatal srác felállást.

A koncepció tehát megvan, de kik játszák el a szerepet? Először is kell egy csinos 40-es. Nézzük csak, Jennifer Lopez kilőve az Ilyen a formám miatt, Julia Roberts sosem volt szexi, Megvan! Catherine Zeta-Jones-t már biztosan hiányolják az emberek a mozivásznakról, cseppet sem veszített a bájából, bizonyára színészi tehetségét sem veszítette el az alatt a pár év alatt, míg inkább Broadway Show-kban sziporkázott a Hollywood-i operatőrök kamerái helyett. Párjául megfelel a legújabb Jason Bigg-klón (folyton bénázó, de azért szerethető zsidó srác) Justin Bartha.

A helyszín? Hol is játszódott Mrs. Michael Douglas legutóbbi szerelmes filmje? Manhattan szigete? Tökéletes!

A gond csak az, hogy a Szex és New York Carrie Bradshaw-jának köszönhetően a 21. századi Manhattan-t mostanában a legtöbb forgatókönyvíró olyan helynek látja, ahol a kávézókban szingli 30-as nők csoportja hahotázik pikáns férfiügyeiről, míg a huszonéves diákmelós kiszolgálók az előző esti egyetemi bulikat tárgyalják, szüleik legnagyobb gondja pedig, hogy egyre korosodó gyereküknek végre valami érelmes melót szerezzenek, hogy mihamarabb megszabaduljanak tőle. (Feltéve persze, ha nem Manhattan pusztítása a film fő témája, lásd 2012, A képlet, Transformers, Watchmen, Cloverfield, Az esemény, Skyline, Armageddon, A függetlenség napja, Godzilla, Deep Impact).

A legnagyobb gond, hogy ugyanezen elcsépelt sztereotípiákból rakta össze Bart Freudlich a megható és vicces jeleneteket konkrétan abszolút mellőző (elvileg) romantikus vígjátékát, melyben Sandy (Catherine Zeta-Jones), a 40-es, összetört szívű nő próbál két gyermekével új életet kezdeni a lehetőségek városában, miután rájött, hogy csalta a férje. A 24 éves Aram-mal (Justin Bartha) szintén elbánt Kupidó nyila, egy francia lány vetette feleségül magát vele, hogy letelepedési engedélyhez jusson az USA-ban. A diplomái ellenére kávézóban dolgozó srácból minden lelkesedést és ambíció kihalt, így már érthetőbb, hogy elvállalja a Sandy gyermekeire való vigyázást, míg az anyuka diplomatákkal randizgat.

Kérdés, hogy működhet -e ez a kapcsolat hosszabb távon is, képes -e legyűrni a pár az eléjük gördített akadályt, a hölgy javára írandó 15 évnyi korkülönbséget. 

Hiába azonban az újító koncepció a sztori alkotójától, ha a megvalósítás teljesen ötlettelen. A színészek hozzák a formájukat, velük semmi gond nincs, sőt, aranyos, de teljesen felejthető, fantáziátlan történetet kapuk, humor nélkül. Az egyetlen csemege talán a filmben a 60-as évek popkirálya, Art Garfunkel feltűnése.

Pontozásom: 4\10.

 Hazai bemutató: 2010. július 22. 

Minden kétséget kizárólag Shrek a Dreamworks legkedveltebb mesefigurája, még ha különbözik is a Spielbergék által megalkotott többi karaktertől. Bár a Kung Fu panda, a Túl a sövényen,  a Z, a hangya, a Madagaszkár, a Mézengúz vagy akár a How to Train Your Dragon-t (Így neveld a sárkányodat) mind-mind kasszasiker volt, a zöld ogre sorozata a világ legtöbb bevételt hozó animációs franchise-a, úgy, hogy a filmek közül is csak három  (a Star Wars, a James Bond és a Harry Potter) előzi meg a nyereséget tekintve.

Sokáig tologattam, hogy megnézzem a legutolsó részt, mert a harmadik darab nagyon nem nyerte el a tetszésemet, úgy éreztem, minden bőrt lehúztak már a címadó szereplőről, nem gondoltam, hogy újat tud mutatni a folyton magában fortyogó, majd egyszer-egyszer dühkitörést kapó jellem, hisz világmegmentő lovag, hétköznapi családapa, karácsonyi bulit rendező barát és falusiakat rémisztgető szörny szerepében is megismerhettük már.

Most azonban még izgalmasabb feladat elé állította a stúdió az eredetileg William Steig mesekönyvéből adaptált Shrek-et, a saját hibájából létrehozott párhuzamos univerzumot kell visszaállítania, mert egy varázslóval kötött szerződés miatt a feje tetejére állt az egész világ: az alternatív jövőben úgy alakult minden, mintha Shrek meg sem született volna: Fiona így saját erejéből volt kénytelen megszökni a sárkány elől, szamár egyszerű szekérhúzó lény maradt, Mézi gladiátorként dolgozik, Csizmás Kandúr pedig otthon fekvő, elhízott, lusta macska. Senki sem olyat életet él tehát, mint a Shrek által élt világban, hiszen nem költözhettek az aranyos karakterek az ő mocsárvidékére, mert nem is létezik.

Egy napja van csupán Shreknek, hogy mindent helyrehozzon, mert amint feljön a nap, köddé válik és senki nem is emlékszik a létezésére. Egy esélye van, a varázslóval kötött paktum ugyanis biztosít egy kiskaput: ha szerelmes csók csattan el közte és Fióna között, minden visszakerül az eredeti rendjébe. A befejezést gondolom nem kérdés senki előtt, de attól még nem lesz kis feladat, hogy 24 óra alatt elrabolja a hölgy szívét.

Tanulva a második részből szerencsére most sem húzták felesleges az alkotók a befejező epizódot és talán pont abban rejlik a sikere, hogy a 90 perc nem elég idő ahhoz, hogy lankadni kezdjen a néző figyelme, de épp elég, hogy megkedveltessék az összes karaktert. Leginkább nekem Mészi és Szamár fog hiányozni, de elképzelhetetlennek tartom, hogy ne vegyék elő őket egy kis pihenő után.

Pontozásom: 8\10, mert a 3D-ben több lehetőség lett volna és a műfajon belül is akadtak azért jobbak az éven (9, Toy Story 3, Így neveld a sárkányodat).

Bemutató: 2010. július 8. 

Viszonylag nézhető kalandfilm-vígjáték A nemzet aranya franchise alkotóitól, melyben Nicolas Cage által játszott varázsló próbálja bevezetni a misztikum világába a szkeptikus utódát (Jay Baruchel - She's out of my League), aki pillanatok alatt a jó és rossz közötti világmegváltó csatározásban találja magát, mégha nincs is túl sok kedve a dologhoz. De hát mi mást is tehetne a kiválasztott a beletörődésen kívül, ha egyszer az ő testében csörgedezik a nagy mágus, Merlin vére.

Történt ugyanis valamikor réges-rég, hogy a főgonosz valahogy kinyírta a legendás varázslót, majd rögvest a világ elpusztításához látott volna (bár azt sosem értettem a kalandfilmekben, hogy az mire jó nekik, mihez lehet kezdeni egy leigázott világgal?:), ha Monica Bellucci magába nem szívta volna... Ha sikerül félretenni a pajzán gondolatokat, akkor ezt valahogy úgy képzeljük el, hogy kiszívta a gonosz lelkét a testéből, majd letüdőzte:) De hogy ne vegye át felette belülről az uralmat, Nic Cage egy matrjoska babába zárva hibernálta.

Ezután keresni kezdte azt a fiút, aki a legenda szerint Merlin képességeivel bír és talán képes lehet legyőzni a főrossz arcot. Teltek-múltak az évszázadok, közben több rosszfiút is a babába zárt, mígnem rátalált az "új Harry Potter"-ünkre, akinek fél perc alatt sikerül szerezni magának elég ellenséget ahhoz, hogy mielőbb meg kelljen tanulnia védenie magát.

Innentől kezdve beindul a tanítgatás, míg mindenki a matrjoska babára hajt, ki a gonoszt, ki Monica Bellucci-t akarja kiszabadítani belőle, attól függően, hogy a jó vagy a sötét oldalon áll. Elég túlbonyolított tehát a sztori, ezért is a jópár pont a hiánya a tízestől a pontozásomon, de viccek azért akadnak bőven és a látvány is egész jó.

Jay Beruchel (a She's out of my League után) megintcsak hozza a béna, de szerethető srác szerepét, akinek újra egy szuperszexi blondie (ezúttal Alice Eve helyett Teresa Palmer) álmai vágya, és talán esélye is lenne egy randira, ha nem folyton a világ megmentésére kellene készülnie. (A színészhölgyet eddig Az átok 2-ben és az Adam Sandleres Bedtime Stories-ban láthattuk, korábban egyébként Russel Brand, Topher Grace és Adrien Brody barátnője is volt.)

Palmer kisasszony mellett a film másik eyecandy-je a már említett Monica Bellucci, akitől érdekes módon ezúttal egy ágyjelenetet sem látunk, de a fenékmutogatás elmaradása nem jelenti feltétlenül a színészi képességie régóta várt megcsillogtatását, ugyanis nem több néhány szónál a szerepe.

Annál jobb Nicolas Cage és Alfred Molina (Egy lányról, Prince of Persia, A Da Vinci-kód, Azonosság, Pókember 2, A rózsaszín párduc 2), lazán elviszik a hátukon a filmet. Előbbi színészt eddig nem igazán bírtam, ám az éven megkedveltette velem magát, ugyanis kegyetlen nagyot produkált a Bad Lieutenant-ban és a Kick\Ass-ben is nagyon jó volt. De Molina több, mint 100 filmes rutinja is látszik minden egyes arcmozdulatán.

Éppen ezért mondhatom, hogy a közepestől számomra azért jóval nézhetőbb nyári filmet hozott össze Jerry Bruckheimer és csapata, talán a történet egy fokkal gyengébb, mint előző produkciójuk, a Prince of Persia-é, de ugyanolyan szórakoztató és könnyed nyári alkotás. Pontozásom: 6\10.

 Hazai premier: 2010.08.05.

A new york-i premier vörösszőnyeges fotói: