Aki látta Gaspar Noé zseniális Visszafordíthatatlan című drámáját, Jan Kounen Dobermann-ját, vagy az 1992-es A gyűlölet-et (Kassovitz), az biztosan nem felejtette el Vincent Cassel dühtől fűtött, pöccre robbanó karakterét. Ezúttal a rendezőlegenda, Costa Gravras fiának, Romain Gavras-nak sikerül hasonlóan ütős szerepet írnia, melyre Cassel boldogan bólintott rá. Egy középkorú pszichológust alakít az Eljő a napunk című drámában, akit összehoz a sors egy reményvesztett tinédzserrel (aki eljátszására valamilyen érthetetlen módon a 31 éves Olivier Bartélémy-t kérték fel. Valahogy nem túl hiteles a karakter, de mindegy...). A srácot (hívjuk így, végülis a szerep szerint egy középiskolás srác) folyamatosan froclizzák saját focicsapatában, otthon anyjától és nővérétől sem kap cseppnyi tiszteletet sem, majd miután kiderül, hogy chat-es szerelme is egy túlsminkelt emo fiú, végképp betelik a pohár.

Ekkor veszi szárnyai alá a pszihológus, aki elhatározza, hogy stresszhelyzetekbe dobva hozza ki a fiú rejtett értékeit. Talán azt ő is észreveszi, hogy a tinédzserkori lázadás mögött valójában sokkal erősebb indulatok rejtőznek, azt azonban nem, hogy a nap végére belőle is egy dühöngő állat válik. Pedig így lesz. A két, vörös haja miatt sok megaláztatottságot eltűrő szereplő egyre sokkolóbb ámokfutásba kezd. Megpróbálnak egy éjszaka alatt elégtételt venni az őket bántó társadalmon. A végzetes éjjel azonban a két kilátástalan férfi érzelmi összeomlásához vezet.

A fiatal író-rendező legelső játékfilmje bizony nagyon kemény társadalomkritikát tálal a néző elé, de talán jobb lett volna, ha nagyobb filmes rutinnal valósítja meg forgatókönyvét az ifjú Garvas. Még ha át is jön, hogy a vöröshajúak szerepébe bármely kissebségi etnikum beleképzelhető, valahogy mégis úgy hat, mintha a főszereplő páros önként ragasztotta volna a homlokára a kívülálló matricát, mintha önszántukból vonultak volna félre a népesség nagyobb csoportjaitól. A film végére egyre értelmetlenebbnek tűnnek a provokatív képsorok, az ötlettelen párbeszédeket csupán a már bevezetőmben is magasztalt Vincent Cassel játéka és az operatőr bravúros felvételei ellensúlyozzák. Utóbbi ugyanis valahogy minden egyes beállításával tökéletesen átadja a főhősök érzelmi világát.

Pontozásom: 6\10. Akik valamilyen módon kirekesztettnek érzik/érezték valaha magukat, azok lehet, hogy jobban megértik majd a főszereplők tombolását, de tény, hogy nem a francia Harcosok Klubjához van szerencsénk, ahogy azt a beharanozókban ígérték.

A Torontói Filmfesztivál-on mutatták be először a filmet:

Hazai premier: 2011. április 21.

Cassel-t az éven két nagyobb produkcióban is láthatjuk még, az egyik 70 millió dollárból (!) forgatott Fantomas reboot első része, melyben ő alakítja az álarcos bűnözőt, míg az őt üldöző rendőrt Jean Reno. A másik film pedig, amiben még feltűnik 2011-ben, az a Carl Jung és Sigmund Freud kapcsolatáról szóló A Dangerous Method, amelyben Viggo Morthensen, Michael Fassbender és Keira Knightley mellett láthatjuk. Jövőre pedig jön a már említett Dobermann 2. része.

Hetek óta izgatottan vártam, hogy végre behozza hazánkba a Budapest Film a Buried című thrillert, amely még Danny Boyle 127 Hours (127 óra)-jától is nagyobb oneman-show-t ígért. Merthogy a spanyol Rodrigo Cortés  rendezése merészebb, mint az egyszereplős filmeket megalkotó elődeinek alktásai. Nem csak a színészek számát csökkentette a lehető legkevesebbre, hanem a helyszínt is egy 2 négyzetméteres térre szűkítette. És amivel még Hitchcock Lifeboat-ját, Jerry Jameson The Elevator-ját, a Cube trilógiát, vagy  Ron Silver Lifepod-ját is sikerül megfejelnie: a film egyetlen képkockájáig, még egy kósza visszaemlékezésig sem hagyjuk el a szűkös kelepcét, amely egy föld alatt elásott koporsó. 

Koromsötét kezdéssel okoz meglepetést máris a nézőnek a minimalista thriller, csak a főszereplő (Ryan Reynolds) lihegéséből tudni, hogy nem  a mozigépész rontott el valamit. Aztán miután talál maga mellett egy gyújtót az eszméletvesztésből magához térő ismeretlen, körbevilágítja a szűkös helyiség misnden sarkát és döbbenten veszi tudomásul, hogy hová is került.

Mellette csupán egy öngyújtó, egy elemlámpa, egy kés, egy toll, egy palacknyi szesz és egy blackberry.  Ezutóbbival természetesen amint túlteszi magát hősünk a halálfélelmén, azonnal megkísérli szervezni saját kiszabadítási akcióját. Ám tudjuk milyen nehéz az üzenetrögzítők és a mindenkit ide-oda kapcsoló diszpécserek világában érvényesíteni akaratunkat. A pánikot pedig még tovább erősíti az egyre jobban fogyó oxigén, a pislákoló gyújtó és elemlámpa, a mobil aksijának merülése és a repedéseken át utat törő homok koporsóba jutása, ezzel csökkentve a túlélési esélyeket.

Kis idő múlva fogva tartói is jelentkeznek, kiderül, hogy terrorista támadás áldozata lett a teherautósofőr, rajta kívül mindenkit megöltek és ő is csak úgy maradhat életben, ha sikerül válságdíjat kiharcolnia. Az oxigén azonban egyre fogy a koporsóban és amerikai segítői sincsenek egyszerű helyzetben, hogy megtaláljanak egy koporsót a föld alatt az Iraki sivatagban.

A klausztrofóbiától szenvedőket leszámítva ne tántorítson el senkit, hogy az egész film egy 2 m3-es térben játszódik, a spanyol rendező ugyanis bravúros csavarokkal és sokkoló párbeszédekkel teszi izgalmassá a valós időben játszódó törtnetet. Csak ajánlani tudom, az év eddigi legjobb vetített filmje. 10\10.

Az amerikai független filmek Mekkájának számító Sundance Filmfesztiválon óriási elismerésnek örvendett a klausztrofób-thriller.

A rendező legközelebb már Robert de Niro-val, Signory Weaver-rel és Cillian Murphy-vel forgat egy hasonlóan izgalmasnak ígérkező paranormális tevékenységekkel foglalkozó thrillert (Red Lights), melynek forgatókönyvét ezúttal őmaga írta.

Reynolds-ot a nyár végén egy képregényadaptációban, a Green Lantern (Zöld Lámpás)-ban láthatjuk, majd októberben a The Change-Up (Testcsere) című vígjátékban.

Hazai bemutató: 2011.04.21. 

Liam Neeson karrierje során szinte mindenféle szerepet kipróbált már, láthattuk életrajzi filmekben, drámákban, romantikusokban, sci-fikben, történelmi filmekben, képregény adaptációkban, de talán egyik alakításával sem ért el akkora közönségsikert, mint Brian Mills megformálásával a 2008-as Taken (Elrabolva) című akciófilmben. A tökéletesen rászabott szerepnek köszönhetően pillanatok alatt  korunk egyik legnagyobb akcióhősévé vált az 58 éves színész. Ezt talán még ő sem gondolta volna pár évvel ezelőtt.

Ezt a népszerűséget kihasználva reklámozta vele a Warner Az árva, a Góóól 2 és a Viasztestek rendezőjének új filmjét, a Taken színvonalat ígérő akció-thriller azonban sajnos nem ér fel a már-már kultfilmmé marasztalt elődhöz. Engem legalábbis csalódásként ért, de lehet csak az elvárásaim voltak magasak.

Nehéz úgy írni a filmről, hogy ne áruljam el a végén elrejtett csavart, mert mindvégig erre van kihegyezve sztori. Na azért nagy homlokcsapkodás nem vár senkire, láttuk már párszor a megoldást.

A Neeson (The A-Team, After Life, Clash of the Titans, Taken, Batman, Az átok, Schindler listája, Narnia krónikái) által megformált Dr. Martin Harrist egy konferenciára érkezik Berlinbe feleségével (January Jones -X-men, Dirty Dancing 2, Igazából szerelem). Miközben visszasiet a reptérre az ott felejtett poggyászáért, autóbaleset éri. A taxisofőr (Diane Kruger - (Mr. Nobody, Becstelen Brigantyk, A nemzet aranya, Trója) menti meg a vízbefulladás elől, ám így is többnapos kómába esik. Ébredése után eleinte csak azt nem érti, miért nem látogatta meg felesége, ám később azzal is szembesülnie kell, hogy a nő meg sem ismeri. De nem csak ő, kollégái is úgy tesznek, mintha sosem találkoztak volna vele, ráadásul a helyét is átvette egy ismeretlen idegen.

De hogyan bizonyíthatná be hivatalos iratok hiányában egy idegen országban, hogy ő az igazi Martin Harris? Milyen összeesküvés állhat a dolog mögött? Esetleg a balesetben szerzett sérülések okozta identitás-vesztés és téveszmék tehetnek az egészről? Már-már hősünk is elbizonytalanodik a maga igazában, miután azonban stasi-ügynöknek tűnő ballonkabátos figurák támadnak rá, világossá válik, hogy komoly összeesküvés állhat a különös események mögött.

Összességében élvezhető film az Unknown, Liam Neeson hozza a tőle várhatót, miután sikerül felhúzni, alaposan rendet rak a berlini bad guy-ok között, még ha nem is olyan szintű vehemenciával, mint a már sokat említett Taken-ben. Ez egy sokkal lassabb film, az alkotók inkább a nyomozásos-thrilleres részre fektették a hangsúlyt, ami eleinte igencsak unalmas lehet annak, aki akciófilmre készül, hiszen az első kb. 45 percben még egy verekedést sem tartogat a film.

Két másik remek színészt is láthatjuk mellékszerepben Neeson mellett és itt nem January Jones-ra vagy Diane Kruger-re gondolok, mert az ő karakterük túlságosan egydimenziós. Sokkal inkább Bruno Ganz-ra (A felolvasó, A bukás, Berlin felett az ég, Wim Wenders, Kenyér és tulipánok) és Frank Langella-ra (The Box, Frost/Nixon, Szupermen visszatér, Sherlock Holmes).

Pontozásom: 6\10. Sokkal-sokkal nagyobb dózisú akciót ígért az előzetes, magát a történetet pedig láthattuk már jópár filmben korábban, lásd. A hatodik napon, Őrület, Bourne trilógia, Salt ügynök, Total Recall...

Hazai bemutató: 2011.04.14.

A los angeles-i premier fotói:

Neeson-nal már nem találkozhatunk idén a mozivásznon, legközelebb 2012 januárjában láthatjuk a The A-team rendezőjének új filmjében, a The Grey-ben. A történet egy csapat olajfúró munkásról szól majd, akiknek lezuhan a gépe és egy vérszomjas farkasfalka vadászterületén találják magukat Alaszka elhagyott erdeiben. Ezt követően jön majd márciusban a Clash of the Titans folytatása, a Wrath of the Titans, a franchise-ban továbbra is ő alakítja Zeuszt. Májusuban pedig a Battleship című filmben akciózik Rihanna-val karöltve a földönkívüliek ellen. 

Diane Kruger-t legközelebb tálibok rabolják el Afganisztánban a Special Forces című francia filmben (világpremier: 2012. október), majd ő formálja meg Marie Antoinette-et az Isten veled Királyném című történelmi drámában.

January Jones viszont nemsokára újra feltűnik az év egyik legnagyobb blockbuster-ében, az X-men: Az elsők-ben, majd Nic Cage feleségeként gyilkolják meg a Hungry Rabbit Jumps-ban.

11 évet kellett várnunk a 90-es évek végének legendás slasher-trilógiájának folytatására. Az utolsó rész óta eltelt idő nem kevés, a legfanatikusabb rajongók is letették már azóta ghostface álarcukat, aki pedig csak egyszer tekintette meg anno az epizódokat, az pláne nehezen emlékezhet vissza a gyilkosok kilétére. Wes Craven-ék azonban mégis úgy gondolták, érdemes összeszedni a régi színészeket, (mármint akiknek túlélte a karaktere a gyilkolászást) hogy lehúzzanak még egy bőrt a történetről. Vagyis először ezt gondoltam, ám a megtekintése után kiderült, hogy igazán remek, fordulatos sztorival álltak elénk, nincs okunk panaszra. Sőt, teljesen rá is cáfolnak az örök törvényre, miszerint a horrorfranchise-oknak egyre romlik a színvonala a folytatásokkal.

De talán nem árt átfutnia az előzményeket annak, aki beül az aktuális részre. A sorozat mindhárom részt túlélő főhőse a gyötrelmes életű, megtört tinnédzser Sidney Prescott (Neve Campbell), a kétbalkezes rendőr Dewey Riley (David Arquette) és a sikeres oknyomozó riporter Gale Weathers (Courteney Cox).

Az első részben Sidney két iskolatársa, Billy és Stu ritkítja a kisváros lakóit. Kiderül, hogy ők ölték meg Sidney anyját is annó, mert annak viszonya volt Billy apjával, így a srác szülei a nő miatt váltak el. A másik srácnak különösebb indítéka nem volt, jó szórakozásnak tartotta az egészet.

A második részben Sidney már egyetemista, amikor valaki megint mészárlásba kezd. Ebben az epizódban Billy anyja ragad kést, illetve ismételten Sidney egyik barátja, Mickey. Utóbbi csupán a hírnévért gyilkolt, míg a középkorú asszony fia halálát szerette volna megbosszulni.

A harmadik részben a Döfés 3. című film forgatásán kezdenek hullani a színészek. Ráadásul mindegyik áldozat mellett Sidney anyjának fényképét találják. A középiskolás majd egyetemi évek alatt átélt rettegés után Sidney eldugottan él egy erdő közepén, ám a történtekre a forgatási helyszínekre érkezik. Tudja, csak ő vethet véget a haláleseteknek. Ezúttal csak egy gyilkos van: a rendező, aki valójában Sidney féltestvére, akit anyjuk eltitkolt a családja előtt. Kiderül, hogy anno ő beszélte rá Billy-t az öldöklésre. De szerencsére Sidney megenekül, akárcsak Gale és Dewey.

Az aktuális rész 10 év elteltével játszódik. Sidney nem járt azóta Woodsboro-ban, ám írt egy bestsellert az átélt eseményekről. Ezen könyv promótálása céljából érkezik vissza szülővárosába. Talán nem szerencsés, hogy az első ghosface-es gyilkosság évfordulóján, amikor a fiatalok egész éjjel maszkban rohangálva italoznak. Gale és Dewey házaspárok, a pörgős riporternő úgy tűnik lenyugodott férje mellett, abbahagyta a tévézést és ő is a könyvírással foglalkozik, a Döfés folytatások forgatókönyvét is ő alkotta. Dewey pedig ugyanaz a kétbalkezes sheriff, mint annak idején.

És meg is történik a baj, valaki megint ontani kezdi a lakosság vérét. És mivel Sidney csomagtartójában találják meg az egyik gyilkos fegyvert, gyanúsítottként még el sem hagyhatja a várost. Unokatestvérénél talál menedéket (Emma Roberts), akinek barátnőjét szintén meggyilkolták. Bár kapnak rendőri védelmet, mint tudjuk, ghostface pengéi elől senki sincs biztonságban...

Tökéletesen betartja a negyedik rész is a horror-folytatások alapszabályait: nagy mértékben növelték az alkotók a halottak számát, a vér mennyiségét és a gyilkolások módja is egyre kegyetlenebb. Továbbá már az sem biztos, hogy túlélik a részt a főszereplők, de akár a tettes is közülük lehet valaki.

Ami még különösen tetszett, hogy a vérfrissítésről sem feledkeztek el elsősorban Hayden Panettiere és Emma Roberts (továbbá Anna Paquin, Kristen Bell, Adam Brody, Rory Culkin, Anthony Anderson, Heather Graham, Aimee Teegarden, Brittany Robertson, Lucy Hale, Shenae Grimes, Marielle Jaffe, Alison Brie) személyében. Nagyon kellettek az új arcok, egyrészről hogy azokat is becsalogassák a moziba, akik most találkoznak először a franchise-al, de bevallom, talán kicsit unalmasnak is tartottam volna, ha csak a régi karakterekért kellett volna szorítani. Plusz a népes szereplőfelhozatal miatt talán többször érezzük hogy "hopp, megvan, biztos ő a gyilkos", aztán hirtelen meghal az illető és kezdődhet elölről az agyalás.

Biztosan sokan elutasítják a további folytatásokat is, mint ahogyan a negyedik rész bejelentésénél is rengetegen fanyalogtak, de ha továbbra is ilyen szintet produkálnak Wes Cravenék, akkor csak jól járunk.

Pontozásom: a slasher-filmek műfaján belül bőven megért számomra egy 8\10-et. Tökéletesen megadja az elvárt szintet az ijesztgetést, humor és váratlan csavarok terén. És hiába tudjuk, hogy lehetetlen kitalálni, ki a gyilkos, akkor is végig ezen kattog az agyunk...

Míg karácsonyi filmeket szép számmal gyárt Hollywood, addig húsvéti témájú alkotásokkal csak elvétve találkozhatunk. Úgy gondolom, a Hop című animáció sem fog áradatot elindítani, mivel cseppet sem eredeti, csupán egy húsvétinak álcázott karácsonyi filmet kapunk a Gru alkotóitól.

A történet rém egyszerű, mintha az Alvin és a mókusok forgatókönyve találkozna a Télapu sztorijával. A húsvéti nyúl megtisztelő tisztségét lassan megöröklő fiatal tapsifülesnek esze ágában sincs átvenni a komoly szervezési gondokkal teli munkát korosodó apjától. Szíve szerint inkább egy bandában dobolna. Ugyanezekkel a gondokkal küszködik a léhűtő Fred (James Marsden - The Box, Cats and Dogs 2, X-men, Sex Drive, 27 Dresses) is, szülei türelme pedig egyre fogytán. A sors úgy hozza, hogy a felelősség elől a Húsvét-szigetekről Hollywood-ba menekülő nyuszi éppen Fred kocsija alatt találja magát. A balesetben persze senki nem sérül meg, csak az ijedtség nagy. Főleg mikor a tapsifüles emberi hangon szólal meg Fred előtt.

A CGI állatkák aranyosak, sikerült élettel megtölteniük az animátoroknak a mesefigurákat, de sajnos tizedannyi időt sem töltöttek a történet megírásával. Én aláírom, hogy technikailag tényleg szuperül hozták össze az élőszereplőket a rajzolt grafikával, de a lélegzetelállító látvány sem fogja tudni sosem pótolni a fantáziadús történet hiányát. Ennek igazolásához az utóbbi hónapokban is láttunk már sajnos jópár példát, lásd Tron: Legacy, Sucker Punch, Battle: Los Angeles, Gulliver's Travels, Gnomeo and Juliet, Cats and Dogs 2...

De ami a legnagyobb gond, hogy az előzetesben látott egy-két nem is túl erős poén teszi ki a film humoros oldalát, több viccre senki ne számítson a 90 percnyi játékidő alatt. Ráadásul már a David Hasselhoff-os és Hugh Hefner-es cameo-t is ellőtték már (előbbit a Spongyabob-ban, utóbbit A házinyusziban és a Miss Márciusban) így itt inkább szánalmas a próbálkozás.

Ugyan elképzelhető, hogy egy kis társadalomkritikát hordoz azért a film, mely szerint egyre jobban kitolódik a "mindenki lehet sztár"-sugallatú tv-műsorok és videojátékok miatt a gyerekek önállóvá válásá, 30-35 éves korukig hallani sem akarnak a munkáról és az önfenntartásról, álomvilágban élve várják, hogy a kezükbe hulljon álmaik jól fizető munkaviszonya. Ebből ered a film központi konfliktusa, az apa-fia viszony megromlása a szülő elfogyott türelme miatt, ám az alkotók valamiért elfelejtették befejezni a történetet, az utolsó percre csak úgy belebiggyesztettek egy "Na jó, valójában büszke vagyok rád" mondatot az apa szájába és máris szent a béke. Akarom mondani a húsvét.

Pontozásom: 4\10. És ehhez 1 db pluszpontként még hozzá is vettem a hazai fordítók és szinkronszínészek 110%-os munkáját. Kétlem, hogy az eredeti változat bővelkedett volna a fülenőtthöz (felnőtt) és nyúldíjashoz (nyugdíjas) hasonló szóviccekkel.

Hazai bemutató: 2011.04.14.

A los angeles-i premieren készült fotók:

A Season of The Witch (Boszorkányvadászat) után elhozta Bradley Cooper, Robert De Niro és Abbie Cornish (Bright Star, Sucker Punch, Candy) szereplésű Limitless-t is a hazai mozifilm-forgalmazási piacra január végén belépő Pro Video Film & Distribution Kft.

A 7 éves kora óta kitartóan író Alan Glynn-nek 42 éves korára bólintott rá az egyik könyvkiadó az egyik regényére. A The Dark Fields névre keresztelt techno-thriller akkor nem lett felkapott könyv, ám közel 10 év elteltével egy véletlen folytán lelt rá egy antikváriumban a korábban főleg könnyedebb vígjátékokat író Leslie Dixon (A vasmacska kölykei, Mrs. Dubfire, Nicsak ki beszél most, Hajlakk, Agyő nagy ő). Amint elolvasta, úgy érezte, ebből a sztoriból filmet kell forgatni. Nos valószínűleg ez csak a PR-blabla, egy másik interjú szerint az író ügynöke küldözgette szét az összes filmes cégnek a regényt, de kit is izgat, a lényeg, hogy a Miramax egyből lecsapott a történetre és még De Niro-t, (miután Shia LaBeouf eltörte a kezét egy autóbalesetben) Cooper-t és Cornish kisasszonyt is sikerült megnyerni a főszerepre.

A történet főhőse, Eddie (Bradley Cooper - Hangover, The A-team, Valentine's Day, New York I Love You, Alias) egy ihlethiányban szenvedő író, aki napjait a sötét szobájában tölti a laptopján megnyitott Word teljesen üres dokumentumán villogó kurzort bámulva és várja, hogy megírja élete művét. De csak-csak nem jönnek a szavak, pedig a kiadója által kiszabott határidő vészesen közeledik, ráadásul még a barátnője is megelégeli kiüresedett kapcsolatukat és elhagyja őt. Ekkor találkozik egyik régi ismerősével, a korábban piti drogdílerként pénzt kereső srác most meglehetősen jól fest, állítása szerint megy is a szekér, hiszen most fedeztek fel egy csodaszert, amely eddig nem tapasztal módon turbózza fel az agyat.

Bár eleinte vonakodik Eddie, végül csak-csak beveszi az új intelligens-gyógyszert, veszteni valója úgy sincs, hátha könnyebben összehozza a könyvét. Nos ettől sokkal jótékonyabb hatást gyakorol rá a szupertitkos szer, pillanatok alatt összecsapja a regény első részét, kitakarítja a lakást, az ujja köré csavarja a főbérlő csaját, plusz még egy kis pénzt is keres a tőzsdén. Másnap meg is tudja a szer titkát: az NZT névre keresztelt kísérleti cucc képes arra, hogy használója sokkal többet használjon az agyi kapacitásából, mint amennyit alap állapotban. Eddie bármit felidéz, amit valaha hallott, egy nap alatt képes tökéletesen megtanulni egy idegen nyelvet, hamar rájön, hogy újonnan szerzett zsenialitását érdemes lenne mielőbb pénzszerzési célra kihasználni: hamarosan a tőzsde új csillagaként tündököl.

A titkát persze senki nem érti, így egyhamar egy sereg ellenségre is szert tesz, ráadásul idővel megtapasztalja a szer mellékhatásait: időnként teljesen elfelejti, mi történt vele az előző 24 órában. De talán még ettől is ijesztőbb, hogy az a néhány szerencsés, aki kipróbálhatta a csodaszert, amint abbahagyta a szedését, kis idővel teljesen leépült és meghalt. A pirulák pedig rohamosan fogynak...

Bár akad egy-két elvarratlan szál a filmben (spoiler: a szállodai gyilkosság, a bandita, a politikai pálya ívelése, Kik hozták létre a gyógyszert? Mik a pontos összetevői? spoiler vége), de összességében nagyon tetszett, hogy egy szájhagyomány útján élő legendát vettek alapul, nevezetesen, hogy az agyuknak csupán 10%-át használjuk. Az is pozitív, hogy alaposan megmutatják a főhős átlagember énjét, kellően elég hangsúlyt fektettek az előzményekre, hogy aztán végig szoríthassunk érte.

Eddig nem különösen tartottam jó színésznek Bradley Cooper-t, most azonban igencsak nagyot alakít. De ami a film erőssége, az a szokatlan képi játékok. Üdítően újszerűnek hatnak az operatőr és a vágók trükkjei a mozivásznon. Negatívum talán, hogy eléggé leül a film úgy 20 percnyire a közepén, az öngyilkosságos jelenetet már ezerszer láttuk, illetve hogy jobban kifejthették volna, hogyan ível fel hősünk karrierje. Ezúttal nem nyerte el a tetszésemet Abbie Cornish karaktere, amint van pénz, egyből visszatáncol Eddie ágyába. De végül is ez nem egy ilyen párkapcsolati sci-fi, mint mondjuk a The Adjustment Bureau volt, ez inkább ilyen önfelfedező film, mint mondjuk A harcosok klubja, melyben a fókusz mindvégig a főszereplőn van.

Pontozásom: 7\10. 

 Hazai bemutató: 2011.04.07.

 A new york-i premier fotói:

Bradley Cooper 

Cornish kisasszony Lanvin 2011-es tavaszi kollekciójából viselt egy szép ruhát a díszbemutatón, hozzá fekete szatán Stuart Weitzman Femina névre keresztelt peep toe-ját viselte VBH táskával és arany ékszerekkel  

De Niro és neje

Bradley Coopert hamarosan a The Hangover part. II (Másnaposok 2)-ben láthatjuk, míg Abbie Cornish-t a Madonna által írt és rendezett W.E.-ben. De Niro akciózik egyet hamarosan Jason Statham-mel (The Killer Elite), majd a Valentine's Day (Valentin nap) folytatásában, a New Year's Eve című romkomban szerepel az év végén.

Az egyetlen ok, amiért vártam a Con Air rendezőjének új akciófilmjét, az Donald Sutherland alakítása, hiszen évek óta nem láttam mozivásznon a nagy öreget. Bár régebben a főszereplő Jason Statham-et is bírtam, azóta igencsak beszorult a "minden rosszfiút Steven Seagal komolysággal legyilkoló keménylegény" skatulyába. Nos a megszokott fapofát most is hozza, de meglepetésemre egész korrekt akciófilmet tettek alá.

A sztori szerint ezúttal is profi bérgyilkosként dolgozik, az egyik legjobb a fejvadászok között. Specialitása, hogy úgy képes eltenni láb alól a célpontjait, hogy ki sem derül, hogy gyilkosság történt. Egykori mentorának (Sutherland) temetésén találkozik annak zűrös előéletű fiával (Ben Foster - Pandorum, Börtönvonat Yumába, Alpha Dog, X-men 3), aki arra kéri, tanítsa ki a szakma minden csínjára-bínjára. Bár eleinte vonakodik, a srác apja iránti tiszteletéül végül csak belemegy a dologba és egy kis tréning után máris együtt zavarják le a melókat. Mindeközben nem is sejtik, hogy az ő fejükre is vérdíjat tűztek ki.

Szerencsére a játékidő túl rövid ahhoz, hogy túlságosan zavarjanak minket a történet előre látható, kötelező fordulatai, a pörgős akciójeleneteken a hangsúly. Aki szerette A szállító trilógiát, az ezúttal is elégedett lesz, de szerencsére nem egy negyedik részt készítettek az alkotók, mert a harcok lényegesen véresebbek és brutálisabbak, mint az előző Statham-filmekben. A színész védjegyének számító kedves, becsületes gazember arculatot is félretették most végre, ezzel dobva egy kis színt a már igencsak kifáradt karakterbe. Bár az is lehet, hogy csak hűek akartak maradni Charles Bronson 40 évvel ezelőtti alakításához.

Olyan dolgokba nem szokásom belekötni, hogy pl. kesztyű híján mindenhol otthagyják fejvadászaink az ujjlenyomataikat, vagy hogy miért nem veszi észre senki, hogy péppé vernek valakit egy buszon, esetleg honnan szereznek a legváratlanabb helyzetekben teljesen spontán módon szemétszállító autókat, szigonyokat... Ezek ilyen lényegtelen logikai bukfencek, ha képesek vagyunk másfél órára kikapcsolni az agyunkat, (hisz elvégre nem agyalni ül be az ember egy régivágású akciófilmre), elsiklunk az ilyen dolgok felett. De ha belelóg a mikrofon a képbe, ha a ruha már jóval a trancsír előtt véres, ha valamilyen módon három lyukat fúr a falba két lövés, vagy ha Schubert szólal meg egy jazz lemezen, az viszont már bosszantó hanyagság. Ilyen hibákat nem lehet véteni 2011-ben egy 40 millió dollárból forgatott filmben! Biztosan feltűnt mindenkinek a stábból, amint újranézték a jeleneteket, mégis lusták voltak kijavítani?

Vagy talán csak tudták, hogy úgysincs ideje a nézőnek az ehhez hasonló dolgokon töprengeni, hiszen mire odafordulnánk a mellettünk ülőhöz, máris holtan roskad össze három hústorony és mi máris Stathamék után kapkodjuk a tekintetünket és csak bosszankodhatunk, hogy már megint lemaradtunk valamiről (Pedig lehet, hogy nem is mi vagyunk a figyelmetlenek, mert az operatőr is többször zoomol a kelleténél rossz helyre, mint amennyiszer kellene az ilyen kamerarángatós helyzeteknél. Ez főleg a kültéri akciójeleneteknél feltűnő, de a Döglött Akták felvétele valószínűleg nem nyújtott elég gyakorlati tapasztalatot a kameramannak).

Na nem rossz film azért a The Mechanic, (bár nem is egy The next Three Days / Faster szint) még ha bele is kötök mindenbe, műfaján belül azért megüti a 7\10 pontot. De kicsivel jóval több Donald Suherland-del és Mini Anden-nel, kicsivel jóval kevesebb bakival sokkal jobban tetszett volna.

Hazai premier:: 2011.04.07.

 

 

 

A los angeles-i premier fotói:

 

Statham

 

Sutherland

Foster


Mini Anden

 

Donald Sutherland-et sajnos legközelebb is csak egy apró mellékszerepben láthatjuk a Horrible Bosses-ben, míg a Statham-fanok örülhetnek, hiszen három másik akciófilmben is eljátssza kedvencük a főszerepet az év hátralévő részében (Blitz, Safe, The Killer Elite - ezutóbbiban Robert De Niro lesz a partnere), jövőre pedig ugye ékezik a The Expendables 2.