Szomorú vígjáték, vagy vidám tragédia... Valahogy így lehetne behatárolni a már címre sem hétköznapi film műfaját, mely a Hollywood legtehetségesebb színészei közül való Jim Carrey és Ewan McGregor által alakított melegpár szerelmi történetéről szól. Bár már tavaly januárban sokkolta a Sundance Filmfesztivál vendégeit az I Love You Philiph Morris, az USA-ban csaknem két évet kell várni a bemutatóra (2010.12.03.). Mi azonban jóval előttük láthatjuk, hiszen tegnap vetíteni kezdték a hazai mozik.

Az A Single Man és a Brokeback Mountain óta én inkább kihagyom az ilyen témájú alkotásokat, ám mivel jövőhéten jön az új Polanski-film, a Ghost Writer, gondoltam ráhangolódom Ewan McGregor (Trainspotting, Moulin Rouge, Star Wars, A sziget, Angyalok és démonok, The Ghost Writer, I Love You Philiph Morris) játékára, illetve a gumiarcú Jim Carrey (Dumb és Dumber, Ace Ventura, Az igenember, Egy makulátlan elme örök ragyogása, A minden6ó, A grincs, Én és én meg az Irén, Truman Show, A kábelbarát, A Maszk) is igen erős húzónév volt számomra. 

Még kíváncsibb lettem a filmre, mikor meghallottam, hogy megtörtént eseményeken alapszik. A sztori ugyanis egy még most is élő, legendás szélhámos, a 163-as IQ-val büszkélkedhető Steven Russel életét mutatja be, aki többször lépett meg az igazságszolgáltatás elől, mint bárki más. A texas-i csalónak több mint egy tucat álneve és személyazonossága volt.

Eleinte kisebb biztosítási csalásokkal kezdte, de később egészen addig vitte, hogy még a North American Medical Management pénzügyi igazgatói tisztségét is betöltötte hamis papírjaival, azóta sem tudni pontosan, hány százezer dollárt sikkasztott magának. 

De talán még ettől is hihetetlenebb az az eset, amikor egy törvényszéki bírónak adta ki magát és telefonon keresztül csökkentette le a saját maga óvadékát, miközben mindvégig a börtönben ült.

De ez még mind semmi: szépen lassan összegyűjtött annyi szövegkiemelőt a raboknak tartott rajzfoglalkozásokról, amellyel zöldre festhette fegyencruháját. Miután ezt megtette, egyszerűen csak orvosnak adta ki magát és lazán kisétált a börtönből:) 

De még hihetetlenebb szökéseket is sikerült véghez vinnie a zseniális intelligencia szinttel rendelkező legendának, legfélelmetesebb trükkjeit egytől-egyig megismerhetjük a filmből. Jelenleg is 144 (!) évre terjedő szabadságvesztését tölti:) Bár néhány naponta más cellába viszik, elmondása szerint már talált gyenge pontokat a börtön védelmében:))

Érthetetlen, de még ebből az izgalmakkal teli élettörténetből sem volt képes a Glenn Ficarra és John Requa egy jó filmet összehozni. Nagyon sajnálom, hogy az ő kezeik közé került a sztori, még csak adaptálni sem voltak képesek ezt az élet által írt remek forgatókönyvet.

A sztori gyenge pontja talán egyedül Steven Russel  homoszexualitása lett volna, de azt is megoldhatták volna egy-két poénnal, Jim Carreytől még a homofóbok sem lettek volna rosszul egy-két meleges vicctől. Ám a készítők már megint túllőttek a célon, nem csak tudunk a főszereplők melegségéről, hanem már megint megmutatják a nézőknek, ami egy hetero mozilátogatóban szerintem egyből undort kelt.

A másik gond pedig az, hogy szinte több jól elkülöníthető részből áll a film, melyek műfaja is különbözik. Hol szerelmi drámát, hol komédiát, hol rabló-pandúros kalandfilmet, hol tragédiát kapunk, és ez az egész egyszerűen nem akar összeállni. Ennyi műfajt bűn keverni egy filmen belül. Izgalmasan telik a másfél óra ugyan, nem unatkozunk, de a végén valahogy akkor sem áll össze a sztori. Akármennyire is bravúroznak a színészek.

Merthogy az ezerarcú Jim Carrey a lehető legjobb választás volt a folyton simliző Russel szerepére, többször is játszott már hasonló karaktert, 10-ből 10-es alakítás. De Ewan McGregor is bámulatosan jól játssza a galamblelkű Philiph Morris szerepét.

Csak a színészek remek teljesítménye miatt adok rá 4\10 pontot. Mert ebben a sztoriban sokkal-sokkal több lett volna. Kár érte!

 Hazai premier: 2010. július 8.

Végezetül néhány fotó a párizsi premierről:

Lehet rajongani érte, lehet gyűlölni, de tény, hogy mindenki megnézi. Stephanie Meyer nagysikerű Alkonyat sorozatának harmadik részében tovább bonyolódik a szerelmi háromszög a halandó, a vámpír és a vérfarkas között. A könyv tavaly nyáron jelent meg nálunk, a film pedig mától látható a hazai mozikban. A tinilányok nagy örömükre ezúttal már IMAX verzióban is élvezhetik Robert Pattinson és Taylor Lautner színészi alakítá... Pfff!!!... Sármját.

Bella vergődését a két fiú között továbbra is húzzák, illetve már megint Victoria visszatérésétől kell tartani. Szóval semmi új. Max egy kis jellemfejlődés. Főleg Bella-é.

Ám a ő karaktere még pocsékabb, mint eddig, szinte egy könnyűvérű lánnyá formálták, így csaknem teljesen elveszti a néző rokonszenvét. Egyfolytában a szüzességének elvesztése jár a fejében, ami nem meglepő egy hormonoktól tomboló 18 éves lány esetében. De az már érthetetlen számomra, miért nincs cseppnyi bűntudata sem pl. a Jacobbal váltott csók miatt. Edward házassági ajánlatát is egykedvűen fogadja, semmi lelkesedést nem mutat a dolog iránt, hiszen úgy lavírozik két fiú között, mint egy ping-pong labda.

Kristen Stewart a Pánikszobában és a Kalandparkban már bizonyította számomra, hogy nem tehetségtelen színész. Viszont a Twilight fanchise első része óta azon gondolkodom, miért nem produkál semmi érzelmet a játékával. Mindig ugyanaz a lelketlen, üres tekintet, de miért?!?

Hogy Edward karaktere olyan rideg, elérhetetlen, az érthető. Elégre egy 100 éve vérre szomjazó, elgyengült vámpír, nyilván nem rejteget már semmi újat számára az "élet". A sápadt ábrázata is folyton olyan, mint akinek gyomorrontása van. Nameg teljesen más, egy lassabb korból származik, ő inkább egy virágos rét közepén olvasgatna verseket, nem úgy, mint vetélytársa, Jacob, aki inkább a pörgősebb élet híve, motorversenyekkel és konditermi edzésekkel színesítve.

A két ellentétes jellemnek egy kis időre mégis félre kell tennie az egymás ellen érzett haragot, hiába esnének legszívesebben egymás torkának, össze kell fogniuk, hogy megvédjék szerelmüket az újra előbukkanó Victoria és toborzott vámpírserege elől. A bosszúra szomjas vámpírlány ugyanis vámpírrá változtatott egy sereg embert, hogy felhasználja őket a Cullen család ellen. Azok ugyanis, akik csupán nem rég változtak vérszívóvá, sokkal erősebbek, mint elődeik, hiszen még a testükben a saját vérük.

Csak a vérfarkasok és a vámpírok összefogásával van esély ellenük, így a két ősellenség kénytelen félretenni egymás ellen érzett ősi haragját. A gondot azonban méginkább súlyosbítja, hogy a Voltouri, azaz a vámpírok tanácsa súlyos vétségnek tartaná, ha tudomást szerezne, hogy kezet ráztak Cullenék a farkasokkal.

Egy ilyen sztoriból azt gondolnánk, végre egy akciódús részt láthatunk. Hát nem. Csupán egy csipetnyivel több a harc, néhány cseppel több a vér a vásznon, mint az előző epizódokban. Nyilván nem azoknak készült a film, mint akik az The Expendables-t, vagy a Predators-t várják, de egy kis PR-trükkel az akciók kedvelőit is beránthatták volna a mozikba. Bár a nézettséggel nincs gond, hisz jelenleg a Twilight a világ legkedveltebb franchise-a. A gond csak az, hogy eddig vártam, hogy a Gyűrűk Urához hasonlóan kibontakozik majd egy jókora összecsapás. A toborzott vámpírsereggel pedig elhúzták a mézesmadzagot az orom előtt, de az izgalmas csata mégis elmaradt, egy 5 perces néhány fős csetepatét kaptam az arcomba. Háromszor másfél óráig reménykedtem, hogy talán egyszer beindul ez az Alkonyat-történet, nem lehet, hogy egy ennyire unalmas sztori váltson ki ekkora tömeghisztériákat a világon. De mégis.

Ezekután már úgy tűnik, a negyedik részt sem úgy fogják elkészíteni, hogy azok számára is élvezhető legyen, akik nem olvasták a regény. Ez van. 3\10. Ennyire értékelném. Egy leheletnyivel volt izgalmasabb mint az előző két rész. Nem többel.
 

A hazai bemutató dátuma: 2010. június 30. 

Egy-két fotó a premierről:

Aki szerette a Narancsvidék című kultsorozatot (nekem a kedvencem volt középiskolás koromban), annak a film eleje nagyon tetszeni fog, hiszen kezdetben igazi feel-good mozi: tengerpart, szörfdeszkák, vitorlás hajók, röplabda a homokban, mialatt OneRepublic, Maroon5 és Snow Patrol dalok csendülnek fel... Ez az amit szívesen néz az ember június végén, nem kell ide mindig dráma.

De mivel Nicholas Sparks regényéből készült a film, sejtjük, hogy nem maradhat el egy kötelező tragédia a film utolsó perceire. Azt nem árulom el, hogy ki hal meg, de azt igen, hogy kb. ennyi történik az egész filmben. A célközönség (12-16) persze el lesz ragadtatva, hogy hú, micsoda komoly filmet nézett a moziban, akárcsak a Dear John (Kedves John) esetében. Én viszont kezdek kiábrándulni Nicholas Sparks történeteiből. Merthogy konkrétan mindegyikben ugyanaz játszódik le.

Szóval már megint egy románc "Barbie és Ken" között, előbbit a legismertebb tinisztár, Miley Cyrus (Hanah Montana, Sex and the City 2), utóbbit pedig egy kissé koravén ausztrál srác, Liam Hemsworth alakítja, aki lehet hogy az ovi óta gyúr, de tisztán beszélni még nemigen tanult meg azóta sem. Eddig kisebb sorozatokban játszott, nem hiszem, hogy most beindulna a karrierje.

A film elején érkezik a nagyvárosi lány, Ronnie (Miley Cyrus) egy csendes kis tengerparti városkába, mert édesanyja szerint itt az ideje, hogy egy kis időt töltsön az apjával. A szülők úgy egy éve válhattak, pontosabban az apuka hagyta ott őket, hogy inkább remeteként éljen a zongorájával. Azt hiszem érthető, hogy a new york-i pörgéshez szokott lány kezdetben nem találja a helyét, ám amint rákacsint az első helyi nagymenő srác, rögvest apunak is megbocsát.

Iszonyatos giccsparádé veszi kezdetét, naplementék, kagylógyűjtés, teknőcmentés, még a The Back-up Plan (Ilyen a formám)-ból  lopott locsoló-csatát is eljátsszák, aztán ahogy lenni szokott, minden előzmény nélkül előkerül egy tragikus szál is. Csak úgy, egyik pillanatról a másikra, hogy dráma besorolást kapjon a film. Ha az Igaz hittel is ugyanezen recept alapján íródott, akkor végeztem Nicholas Sparks irományaival.

A két főszereplő, Miley és Liam Hemsworth teljesen hiteltelen, de elképzelhető, hogy a karakterükkel van a gond. Túl rövid idő alatt zajlik le ugyanis a jellemváltozásuk. A depis, lógó ruhás lányból napok alatt válik kezesbárány, a rosszfiúból pillanatok alatt sznob ficsúr.

De a húzónév számomra a Ronnie édesapját alakító Greg Kinnear (Túl közeli rokon, Green Zone, Lesz ez még így se, A csábítás elmélete) volt, akit a Green Zone-al is láthatunk most a mozikban. Ezúttal is remekül hozza a formáját, viszont Bobby Coleman (Diploma után, Fiú a Marsról) számomra szörnyen idegesítő:)

Csak a hangulatos zenék miatt nem kap tőlem kevesebb pontot: 4\10

 Hazai premier: 2010. június 3.

Akármennyire is nyáltenger, mégis majdnem blockbuster lett, hiszen 88 milió dollár bevételt hozott a Disney-nek a 20 millió dollárból forgatott film.

Néhány fotó a hollywoodi premierről:

Bánatomra az idei "Legjobb idegennyelvű film"-kategória Oscar-jelöltjei közül egy sem jutott el még a magyarországi mozikba, ám nemrég vetíteni kezdték a 2009-ben nagy esélyes Revanche című osztrák alkotást. 

A film Ausztria két olyan arcát mutatja meg, amellyel sosem találkoznánk a netet vagy a turistalapokat fürkészve. Mégis zseniálisan összehozza a rendező a két ellentétes világot, ahol a történet halad.

A sztori eleje a főváros legmocskosabb utcáin játszódik. A sittről nemrég kiengedett Alex-et és szeretőjét, az ukrán Tamara-t ismerhetjük meg. Mindketten Bécs egyik legnevesebb stricijének dolgoznak, a férfi sofőrként, a lány prostiként. Több mocskot láttak már, mint bárki, elhatározzák, véghezviszik kitörési szándékukat: kirabolnak egy bankot és meglépnek a pénzzel Ibizára.

A rendező brilliánsan csepegteti az információkat a film másik helyszínéről, szépen-lassan-finoman. Ekkor még nem értjük, hogy jön a képbe az elhagyott kis poros tanya.

Ám idővel a tudtunkra adja Grötz Spielmann: a bankrablás (ahogyan persze lenni szokott,) nem úgy sikerül, ahogy tervezik, így kénytelenek az Isten háta mögötti farmra szökni. Ám az igazi dráma, az igazi thriller még csak akkor kezdődik, amikor száguldó autójukkal elhajtanak a falutábla mellett.

Grötz Spielmann legújabb filmje ha nem is az év legjobb drámája (számomra idén a The Road és az Everybody's Fine volt a legütősebb ezen műfajon belül), de mindenképp az év legjobb thrillere.

A film felépítése felülmúlhatatlan, a zene nélküli, a megszokottnál mindig picivel hosszabb snittek miatt sokkal jobban meghökken a néző, százszor hatásosabban éli meg az akciós, izgalmasabb jeleneteket. A forgatókönyv utánozhatatlan, de ami még meglepőbb, hogy a szinte amatőr színészek hihetetlenül hitelesek. Egytől-egyig.

Pontozásom: simán 10\10. Brilliáns tanulmány a bosszúról, megbocsátásról, bánatról és szerelemről. Főképp azoknak ajánlom, akik kedvelik a művészibb megvalósítású filmeket, de akik eddig nem voltak artfilm-kedvelők, azoknak is érdemes megtekinteniük, hiszen nem csak Hollywood létezik a filmiparban.

Hazai bemutató: 2010. április 29.

Újra láthatjuk a mozikban a szingli életstílus alapkövét lerakó Carrie-t (Sarah Jessica Parker),  Charlotte-ot (Kristin Davis), Miranda-t (Cynthia Nixon) és Samantha-t (Kim Cattrall), akik ezúttal elhagyják a Nagy Almát és a női test látványától amúgy is elszokott, csadort viselő sivataglakókat kísértik szexi ruháikkal a közel-keleten.

A két évvel ezelőtti mozifilm története eléggé kiszámítható volt, sejtettük, hogy egy esküvővel végződik. A második rész azonban pont egy menyegzővel kezdődik, és fogalmunk sincs, mi fog történni.

De ne szaladjunk ennyire előre! Az első óra azt mutatja be, hogyan alakult a négy grácia élete, mióta nem láttuk őket.

Carry és Big egy belvárosi fészekben él, Charlotte és Harry (Evan Handler) boldogan nevelik két szép lányukat, Miranda pedig Brooklynban telepedett le férjével, Steve-el (David Eigenberg) és fiukkal, Bradyvel. Samantha persze semmit nem változott, még mindig él-hal a jóképű férfiakért.

Ám egyikük boldogsága sem felhőtlen:

Big (Chris Noth) még mindig a Wall Street egyik nagyágyú tőzsdecápája, míg Carrie írói karriere lecsengeni látszik, a szakma már teljesen leírta. A gyermektelenség miatt "szögesdrót húzódik a hálószobájukban", unalmukban teljesen ellaposodott a kapcsolatuk. Carrie még mindig pezsgő éjszakai életre vágyik, míg férje inkább otthon heverészne a tv előtt. A bili akkor borul ki, mikor házassági évfordulójukra Big egy plazma tv-t vesz a hálószobába:)

Mirandát ki nem állhatja főnöke, akármennyire is igyekszik. Bár otthonmaradt férje, Steve még mindig mindenben megértő, nem egészséges, hogy valaki 0-24 óráig a melóhelyén robotoljon és még csak egy elismerő szót sem kapon mindezért.

Charlotte teljesen kimerült reggeltől estig visító két gyermeke miatt. Talán aggodalmai sem alaptalanok, miszerint fiatal babysitterük (Alice Eve) lenyúlhatja férjét.

Samantha a menopausától retteg, ezért hormonokkal teli gyógyszerekkel és folyadékokkal tömi magát. Talán ő az egyetlen, aki semmit nem változott, de sok erőfeszítésébe kerül, hogy véletlenül se váljon olyanná, mint barátai.

Legjobbkor jön tehát Samantha ötlete, hogy lazítsanak picit Abu Dhabiban. A legmenőbb ötcsillagos luxushotel ugyanis ingyen vendégül látná őt és három barátnőjét néhány napra, amiért cserébe csak nagy reklámot kellene csinálnia az USA-ban az ötcsillagos szállodának.

A sorozat sikerét könnyedsége és újfajta világszemlélete mellett mindig is abban láttam, hogy a négy fő karakter között mindenki megtalálhatja a rá illőt, hiszen akad benne háztartásbeli anyuka (Charlotte), szingli pasifaló (Samantha), munkamániás karrierista nő (Miranda) is, és kicsit mindegyikükből Carrie személyében. 

A történnet ezúttal nem tetszett, bár csak a magyar címben szerepel New York, mégsem volt ínyemre, hogy elhagyják a várost. 

A forgatókönyv sem lehetett a legjobb most, sajnos nem a cselekmények miatt 2 és fél órás a film, hanem hogy minél több márka reklámját belepasszírozzák a filmbe. A főszereplők ugyanis természetesen 2 percenként átöltöznek, de még a mellékszereplő férfiakon is a 2010-es év legújabb luxusórái, csúcsmárkájú öltönyei díszelegnek. Ennyi mobilt még egy filmben sem láttam, de az is unalmas, mikor jobbról-balról megmutatják a legújabb autókat.

A már megszokott arcok mellett további nagy nevek is cameoz-nak a filmben, a She's out of my League és a Crossing Over sztárja, Alice Eve, Penelopé Cruz és Miley Cyrus is feltűnik egy-egy rövidebb szerep erejéig, de még a mozivásznon 15 éve nem látott Lisa Minelli is dalra fakad. (ami viszont rém kínosra sikerült:P)

Először 4\10-et akartam adni, de Charlotte, Samantha, Carrie és Miranda karaoke-ja annyira hangulatos lett, hogy minimum egy plussz pont jár érte. Talán még szebb lett volna, ha sikerül valahogy a film legvégére tenni, mert úgy megkoronázná az egész sorozatot, de így is kivert a hideg, annyira megható jelenet volt (szerintem aki többször is végignézte mind a 6 évadot, az biztosan elszontyolodik egy picit) szóval így 5\10 pont.

Mindezek ellenére a második felvonás sajnos nyomába sem ér a sorozatnak, de szerintem erre mindenki számít, aki beül a moziba. Viszont ha úgy állunk hozzá, hogy egy átlagos romantikus vígjáték, (mégcsak cseppnyi drámával sem)  már jól ismert karakterekkel, akkor összességében egyszer azért nézhető, néhol megmosolyogtató filmet kapunk a jegyünk áráért (nekem a legjobban Charlotte és Miranda családi horrorsztorija tetszett a bárban), ami azért nem fogja nők ezreinek megváltoztatni az életérzését, mint ahogy a sorozat tette annó. 

Hazai bemutató: 2010. május 27.

A 100 millió dollárból forgatott film máris 217 millió dollár bevételt hozott a  New Line Cinema-nak. Úgy tűnik még az első résztől (az 415 milló $ bevételt hozott összesen) is nagyobb nézettséget produkál.

A New York-i premieren készült vörösszőnyeges fotók:

Napokon belül itt a június, így kötelező a mozikba egy laza, nyári, Amerikai Pite-szerű vígjáték, melyen mindenen pénteki utolsó két óráról  ellógott középiskolás srác derülhet egy picit, jéghideg kólával és extra adag popcornnal a kezében. A Hot Tub Time Machine, a Sex Drive és a Toy Story forgatókönyvírója hozta össze a héten bemutatott tinikomédiát, melyben többnyire meseszerűen elnagyolt jellemeket és inkább kínosnak, mint viccesnek mondható szituációkat láthatunk, és bár más beégésein is lehet jókat kacagni, ha már a huszadik filmben látjuk a "szűz fiú eldurran a lánytól" és a "bénázás a randi előtti fazonigazítás közben"-típusú vicceket, inkább röhejessé válik a film.

A főszereplője, a huszonévei közepén járó Kirk (Jay Baruchel) egy igazi balfék. Nem elég, hogy a munkahelyén mindenki csicskája, otthon sem nézi emberszámba senki. Bár jó eszű gyerek, szülei az egyetemi tandíjára tartogatott pénzből inkább egy nagy medencét építettek a kertbe, csakhogy léhűtő bátyja naphosszat a vízben sörözgethessen, Kirk volt barátnőjével és annak új pasijával együtt. Exe, Marnie és annak új udvarlója, Rob ugyanis mindennapos vendég náluk, a szülők szinte jobban családtagnak tekintik őket, mint fiukat. Nem véletlen tehát, hogy a vézna, jóképűnek a legcsekélyebb jóindulattal sem nevezhető srác önbecsülése a padlót súrolja, ezért sem tudja hova tenni, mikor Molly (Alice Eve), a tökéletes alakú szőke bombázó közeledni próbál hozzá. (Apropó, a színésznő volt az áprilisi Maxim cíímlaplánya, katt a számokra, akit érdekelnek a fotók: 1,2,3,4,) Merthogy Kirk barátai pontozásos rendszerében is épphogy egy 5-ös, míg a káprázatos mosolyú, dúsgazdag lány -aki korábban orvosnak tanult és vadászpilótákkal járt- lássuk be, egy 10-es. És hát valljuk be, még ha valamilyen csoda folytán sikerül is egy 5-ösnek felcsípnie egy 10-est, hogy megtartsa, arra gyakorlatilag semmi esély. Max a Szépség és a szörnyetegben... De hát az csak egy hülye rajzfilm.

Bár a történet még érdekes alappal is szolgálhatna egy laza vígjátékhoz, de...

Kezdjük pl. ott, hogy Kirk és barátai egy pittsburgh-i reptéren dolgoznak, ráadásul pont a biztonsági osztályon, az utasátvizsgáló részen, mégis bármikor késhetnek munkahelyükről, röhögve, össze-vissza cserélgetik munkaköreiket, viccelődnek a fémdetektorral, és alkalmazotti kártyáikat felmutatva bárhova, még a repülőgépek közé is beszökhetnek. Kötve hiszem, hogy szeptember 11. óta bárki életszerűnek látja mindennapjaikat.

De nemcsak barátai, családja is elképzelhetetlen emberekből állnak, akik ha még a fafej bátyjáért is élnek-halnak, akkor érthetetlen, Kirköt miért nem kedvelik. És ugyan mi a csudáért vinnék magukkal kirándulni a fiú volt barátnőjét, pláne új pasijával együtt?

De egyáltalán miért kezd el hajtani egy címlaplányok között is feltűnő idomokkal megálldott, okos lány egy srácra, aki nemhogy bepróbálkozott, de még szólni sem nagyon szólt hozzá. És miért látogatná meg a fiú szüleit kb 2 napos ismeretség után?

Sajnos válaszok nincsenek, elégedjünk meg annyival, hogy ezt tudta összehozni az elsőfilmes Jim Field Smith. Illetve egy választ azért mégis  kapunk, mégpedig arra, hogy meddig bír megtartani egy 5-ös srác egy 10-es lányt.

A kiforratlan jellemek miatt jelentősebb színészi alakításokat sem kapunk, a rendezőhöz hasonlóan Jay Baruchel és Alice Eva sem tudhat maga mögött nagyobb filmes tapasztalatot. Az angol színésznő csupán nemrég hívta fel a figyelmemet a nálunk sajna nem vetített Crossing Over-ben, de már a Sex and the City 2-ben is kapott egy kisebb szerepet, és úgy néz ki, hogy ő lesz a Captain America női főszereplője. Viszont most szinte csak mosolyognia kell és dobálni a haját, míg Baruchel úrnak a (már a Fanboys-ban egyszer hozott) béna srác szerepét sem lehetett nehéz eljátszania. Krysten Ritternek (Egy boltkóros naplója, Míg a jackpot el nem választ, 27 idegen igen, Gilmore Girls) pedig valaki most már tényleg adhatna egy nagyobb szerepet. Vagy legalább egy olyat, ami több négy mondatnál, könyörgöm!!!

Összességében, ha megnézzük, hogy tavaly milyen komédiákkal kezdődött a nyári szezon (Másnaposok, Nász-ajánlat, Megint17, Spancserek) akkor bizony nem adhatok közepesnél jobbat (5\10 pont) a kissé túl hosszúra sikerült She's Out of My League-re.

Hazai bemutató: 2010. május 20.

Gondolom azért nem várta a Paramount Pictures, hogy megismétlik a Vasember 2 bevételét. Nem is öltek bele a filmbe 20 millió dollárnál többet, ennek ellenére máris visszahozott 40 millió $ bevételt.

A bevétel alakulása: 

A díszbemutatót Las Vegasban tartották, alább a premieren készült fotók, továbbá néhány videó Alice Eve-ről, köztük egy gyors interjúval is: 

Sokáig hezitáltam, hogy megnézzem -e a filmet, ám miután megláttam, hogy kedvenc sorozataim (Szex és New York, Sírhant művek, Maffiózók, Róma) egyik rendezőjének műve, egyből kíváncsi lettem rá. Gondolom a moziba járóknak Robert Pattinson lehetett a fő húzónév, Lost-fanként engem leginkább Emilie de Ravin alakítása érdekelt.

A történet a trailer alapján unalmas lovestory-nak tűnt, azonban az első pár perc sokkoló képsorai hamar rádöbbentettek, hogy ezt most csúnyán benéztem.

Erőteljes és hatásos a kezdés, (spoiler:) egy kisgyerekes anyuka kivégzéses rablását láthatjuk ugyanis a nyitójelenetben. (spoiler vége)

Az utolsó pár perc azonban még meghökkentőbb, a nyitójelenettel együtt tökéletesen keretbe foglalja a film mondanivalóját, miszerint élvezni kell az élet minden egyes apróságát, fontos megbecsülni az összes örömteli pillanatot.

A váratlan kimenetelű kezdő és befejező 5-5 perc között egy romantikus kapcsolat kibontakozását láthatjuk két egyetemista között. Ám cseppet sem a megszokott forgatókönyv szerint.

Tyler (Robert Pattinson) egy zárkózott, hoszonévei elején járó fiú, aki csoporttársaival ellentétben nem vég nélküli csajozással, ivással és bulizással tölti ki a vizsgaidőszakok közötti időt. Magányos, befelé forduló srác, az egyetlen, aki előtt megnyílik, az a kishuga. Hamarosan meg is tudjuk, mi önmarcangolásának az oka: alig néhány évvel idősebb bátyja ugyanis öngyilkos lett.

Ally (Emilie de Ravin) élete is a gyász árnyékában telt, 11 éves korában végig kellett néznie, ahogy meggyilkolják édesanyját. A lány Tylerrel ellentétben más módon dolgozza fel a történteket. Ő próbál minden szépet és izgalmasat megragadni a múlandó életben.

Nem is kell sok idő, hogy -e két fiatal egymásba gabalyodjon, a közös gyász összetartó kötelékként erősíti kapcsolatukat. A kötelező összeveszést az szolgáltatja, hogy a fiú kezdetben bosszúból közeledett a lány felé, annak rendőr apja ugyanis egyszer már lecsukatta őt. Barátja unszolására kezdett románcot Allyvel, pesszimista világszemlélete miatt nem számított az elsöprő szerelemre.

Allen Coulter fricskát mutatott a közhelyekkel és klisékkel telepakolt romantikus filmeknek. Bár ő is megcsillantotta ugyanazokat  a megszokott húzásokat, mégis teljesen más megközelítésből forgatta le az összes romkomban látott szituációkat. A történések ugyanis jelzésnyi romantikával bírnak, mindvégig inkább nyomasztóan hatnak a nézőre, ezáltal végig remek depressziós hangulatot árasztanak a képsorok. A váratlan befejezés pedig még a legkeményebb drámákhoz szokottakat is arcon üti. Ezt garantálom.

Robert Pattinsontól a hazai mozikban eddig nem igazán láthattunk jelentős alakítást, de mentségére szóljon, hogy a Twilight sorozat Edwardjából szerintem nem igazán lehetett többet kihozni. Itt viszont remekel a vásznon, dühkitörései és gőgje mellett még Pierce Brosnan és Emilie de Ravin alakítása is eltörpül. Érdemes lesz rá odafigyelni a jövőben is.

A Remember Me bravúros rendezésű és forgatókönyvű dráma. Nem számítottam rá, de ez a film nekem bizony bátran 9\10. 

Hazai premier: 2010. május 6.

Az alig 16 millió $-ból forgatott film eddig 54 millió $ bevételt hozott a Summit Entertainment-nek.

A jegybevétel alakulása:Néhány fotó a New York-i premier vörösszőnyegéről: 

<