A rendező-óriás Martin Scorsese Shutter Island (Viharsziget) című remekműve előtt közvetlenül egy nappal (02.12.) mutatták be a másik legenda, Roman Polanski Ghost Writer (Szellemíró) című thrillerét a Berlini Filmfesztiválon. Azóta várom türelmetlenül, hogy a mozikba is eljusson a film, melyet háziőrizetében fejezett be Polanski.

Nem véletlen, hogy már első mondatomban a Shutter Island-el együtt írok az alkotásról, hiszen ezúttal is egy zord időjárású, félelmetes, a külvilágtól szinte elzárt szigetre érkezik főhősünk, jelen esetben egy író (Ewan McGregor - Trainspotting, Moulin Rouge, Star Wars, A sziget, I Love You Philiph Morris, Angyalok és démonok,). Adam Lang ex-miniszterelnökkel (Pierce Brosnan) és szűk személyzetével kellene egy kis időt eltöltenie és befejeznie annak memoárját, az előző író ugyanis rejtélyes módon elhunyt.

A kéziratokat olvasva egyre több gyanú kezd motoszkálni a főszereplő fejében elődjének haláláról és a volt államfő politikai bűneiről. Az írás hamar nyomozássá válik, olyan súlyos államtitkok jutnak a tudomására, melyek birtoklásáért az életével is fizethet.

A ghost ennek ellenére úgy gondolja, mégegy írót nem tehetnek el láb alól... De vajon mennyire biztonságos így gondolkodnia?

Tulajdonképpen úgy is mondhatnám, hogy a film az előző héten bemutatott The Girl with the Dragon Tattoo (A tetovált lány) férfiaknak szóló változata, hiszen itt is egy barátságtalan szigeten kezd nyomozni a fenyegetésekre fittyet hányva a naiv (jelen esetben nem újság-, hanem könyv-) író. Csak amíg a svéd film mellékszálait a kendőzetlen szadizmus adja, addig itt a politikai utalások tarkítják az elsőre is túl egyszerű történetet.

A gond az, hogy annyira lassan, komótosan jutunk a pofonegyszerű megoldáshoz, hogy ez a kimért, de "tutyimutyi" angolosság már-már bosszantó egy kétórás játékfilm teljes egészén.

Le a kalappal, hogy sikerült a rendezőnek ebből a nyögvenyelős forgatókönyvből egy viszonylag nézhető mozit összeraknia. Ám én sokkal többet vártam, így nagy a csalódottságom. Most már el merem árulni, hogy az Inception mellett ezt a filmet vártam a leginkább a nyárra. Már április óta kint ketyegett a premierig hátralévő időt jelző számláló az oldaldobozban.

De ez nem volt több számomra 4\10-nél.

Annak ellenére sem, hogy a színészek is hozzák a karaktereiket: Ewan McGregor a The Men Who Stare at Goats (Kecskebűvölők)-ben egyszer már eljátszotta teljesen ugyanezt a szerepet (ugyebár ott is ő a naív oknyomozó újságíró), de meglepő módon Pierce Brosnan is kiszorított magából egy kis színészi játékot. Kim Cattrall (Szex és New York, Rendőrakadémia, Columbo: Gyilkosság telefonhívásra) talán a legjobb a filmben, de több még nagyobb név is cameozik, úgy mint Tom Wilkinson (Spíler, Valkűr, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Gagyi lovag, Szerelmes Shakespeare, Alul semmi), vagy James Belushi (Kutyám, Jerry Lee, Szerepcsere, Hull a pelyhes, Filofax)

Hazai premier: 2010. július 15.

A Berlini Film Fesztiválon készült vörösszőnyeges fotók:

Végre elérkezett a hazai mozikba is a nagy sikerű Millennium-trilógia első darabjának filmes feldolgozása. A 10 részesre tervezett könyvsorozatból sajnos csak három készült el, 2009 legnépszerűbb írója, Stieg Larsson tragikus halála miatt meg sem élhette könyvei sikerét. Az első kötet a Män som hatar kvinnor -  Férfiak, akik gyűlölik a nőket (nálunk A tetovált lány címen került forgalomba). De nem kell megijedni, minden rosszindulatú férfi megkapja a magáét a történetben.  Filmes adaptációját tegnaptól láthatjuk a vetítőtermekben, remélem a két folytatásra sem kell sokat várnunk.

Lisbeth Salander (Noomi Rapace), A tetovált lány hősnője egy 24 éves gót, hacker lány, akinek fiatal kora ellenére már csordultig tele a lelke a megaláztatottsággal és bosszúval. A feketére festett hajú, sötét ruhákat, tetoválásokat és pirszingeket viselő lány sápadt arca egyszerre sugároz veszélyt és kiszámíthatatlanságot, az antiszociális jellem azonban mindezek ellenére mégis valahogy a 21. század hősnője. Izgalmassá teszi karakterét, hogy semmit nem tudunk a múltjáról, csupán mellérendelt gyámja szájából halljuk (miközben az épp szexuálisan használja ki hatalmát a Lisbeth felett), hogy durva, nevelőintézetekben eltelt gyermekkora volt.

Az így már érthető módon antiszociálissá vált lány segíteni kezd a középkorú oknyomozó újságírónak egy negyven éve megoldatlan, cifra rejtély felderítésében, mely a nácizmustól kezdve a szexuális visszaélésen át a nők elleni erőszakig mindent szennyes témát körbeölel.

Egy tehetős üzletember Henrik Vanger bérli fel az oknyomozó-újságíró Mikael Blomkvist-et (Michael Nyqvist), hogy derítse ki azt, amire a rendőrség 1966-óta képtelen: ki tehet kedvenc unokahúga eltűnéséről?

Hogy ki a fő gyanúsított? Csupán a Vagner család 30 tagja, akik a "klán" éves találkozóján vettek részt a szigeten, melyről az egyetlen kivezető híd zárva volt a vizsgált napon. A detektívregények alap-szituációjával találjuk tehát szemben magunkat, a John Dickson Carr és Agatha Christie által is számtalanszor alkalmazott klasszikus "zárt-szoba"-rejtéllyel. 

Mi lehetett az indíték? A 16 éves lány lett volna a Vagner-vagyon örököse. 

Az alkalmi nyomozópáros jelleme remekül egyensúlyban tartja a filmet, míg a folyton nyugodt, középkorú férfi szelíden tűri a csapásokat (korrupcióval vádolják, börtönbe készül), addig a lány egy "pöccre robbanó bomba". Ám mivel az ellentétek vonzzák egymást és jól is működnek együtt, hamar kiderül, hogy jól kiegészítik egymást a nyomozói munkák során. 

A karakterek roppant gazdagok és komplexek, de mégis inkább maga a Vagner-telek látványa az, ami leköti az embert. Felhívnám a figyelmet a remek operatőri munkára, a fényképezés pazar, az ábrázolások olyannyira stílusosak, hogy a film azonnal berántja a nézőt és negyed óra után már úgy érezzük, hogy mi is eme remek detektívregény részeseivé váltunk. A hatalmas gond viszont már megint az, hogy túl nagy falat a könyv, túl sok szálon fut, túl sok a szereplő, képtelenség egy filmbe sűríteni. A néző idővel elfárad, hirtelen visszazuhan a kényelmetlen moziszékbe, a popcornja is elfogyott, és még hátravan háromnegyed óra...

Két és fél óra... Ettől több ideig is lekötött anno a Pearl Harbour, a Schindler listája, vagy a Gyűrűk ura 3, Niels Arden Oplev filmje azonban most nem. Stieg Larsson Millennium-trilógiája megérdemelte volna, ha 2-2 részes filmekben, 6x másfél órában tálalják a közönség elé. De lehet hogy csak a hazai premier időzítése nem felelt meg nekem, talán ha télen látom a sok Oscar\BAFTA\Golden Globe-jelölt, komolyabb, nyugisabb filmek mellett, több pontot is szórok rá. De a nyár a pörgős blockbustereké, így ez most nem adta annyira. Valahogy túl sűrű és bonyolult film ez így júliusra, túl sok helyen vesz furcsa és nem kívánt kerülőutakat a film története, amely egy könyv esetében kötelező, egy filmnél már inkább kerülendő, ha az érdeklődés fenntartása a cél.

Az erőszak mennyiségével sincs túl sok gond, de legalább 30 percet várhattak volna a durvább dolgokkal. Több helyen pedig már úgy éreztem, teljesen kihagyható lett volna egy-egy jelenet, melyben cél nélküli brutalitást láthatunk, ami a történethez sem nélkülözhetetlen és a jellemábrázolást is átjött volna a hiányában is. Remélem a folytatások inkább a film második felét, főleg a krimis-nyomozós vonalat viszik tovább.

A végső megoldás pedig picit kiábrándító volt számomra, figyelembe véve a rászánt két és fél órát, így eggyel kevesebb pontot adnék rá, mint amennyit akkor kapott volna, ha nem látom az utolsó 30 percet: 6\10.

Durva történet a nőgyűlöletről, a kapitalizmusról, a rasszizmusról, a szexuális szadizmusról, politikai fanatizmusról és a vallási fundamentalizmusról. Annyi a mocsok, hogy el sem bírja Vagnerék szigete és a vége felé vele együtt kezd süllyedni a film is kissé... 

Számomra nem az év alkotása, de azért tetszett és a folytatásokat is megnézem majd. Persze itt a svéd filmekre gondolok, merthogy a hollywood-i álomgyár látva a sikereket már be is jelentette az amerikai remake-et, melyben a baltaarcú Daniel Craig és Rooney Mara (ő volt az a lány, aki mimikátlan szerepével tönkrevágta a Rémálom az Elm utcában remake-jét) játssza a főszerepet. Idén ősszel kezdik a forgatást és a tervek szerint valamikor jövő novemberben lesz a premierje a feldolgozásnak, melyet ha nem az egyik kedvenc rendezőm, David Fincher (A végső megoldás: Halál, Hetedik, Harcosok klubja, Játsz\ma, Pánikszoba, Benjamin Button különös élete) dirigálna, az ellenszenves színészgárda miatt biztosan kihagynám.

Bemutató dátuma: 2010. július 8.

Bánatomra az idei "Legjobb idegennyelvű film"-kategória Oscar-jelöltjei közül egy sem jutott el még a magyarországi mozikba, ám nemrég vetíteni kezdték a 2009-ben nagy esélyes Revanche című osztrák alkotást. 

A film Ausztria két olyan arcát mutatja meg, amellyel sosem találkoznánk a netet vagy a turistalapokat fürkészve. Mégis zseniálisan összehozza a rendező a két ellentétes világot, ahol a történet halad.

A sztori eleje a főváros legmocskosabb utcáin játszódik. A sittről nemrég kiengedett Alex-et és szeretőjét, az ukrán Tamara-t ismerhetjük meg. Mindketten Bécs egyik legnevesebb stricijének dolgoznak, a férfi sofőrként, a lány prostiként. Több mocskot láttak már, mint bárki, elhatározzák, véghezviszik kitörési szándékukat: kirabolnak egy bankot és meglépnek a pénzzel Ibizára.

A rendező brilliánsan csepegteti az információkat a film másik helyszínéről, szépen-lassan-finoman. Ekkor még nem értjük, hogy jön a képbe az elhagyott kis poros tanya.

Ám idővel a tudtunkra adja Grötz Spielmann: a bankrablás (ahogyan persze lenni szokott,) nem úgy sikerül, ahogy tervezik, így kénytelenek az Isten háta mögötti farmra szökni. Ám az igazi dráma, az igazi thriller még csak akkor kezdődik, amikor száguldó autójukkal elhajtanak a falutábla mellett.

Grötz Spielmann legújabb filmje ha nem is az év legjobb drámája (számomra idén a The Road és az Everybody's Fine volt a legütősebb ezen műfajon belül), de mindenképp az év legjobb thrillere.

A film felépítése felülmúlhatatlan, a zene nélküli, a megszokottnál mindig picivel hosszabb snittek miatt sokkal jobban meghökken a néző, százszor hatásosabban éli meg az akciós, izgalmasabb jeleneteket. A forgatókönyv utánozhatatlan, de ami még meglepőbb, hogy a szinte amatőr színészek hihetetlenül hitelesek. Egytől-egyig.

Pontozásom: simán 10\10. Brilliáns tanulmány a bosszúról, megbocsátásról, bánatról és szerelemről. Főképp azoknak ajánlom, akik kedvelik a művészibb megvalósítású filmeket, de akik eddig nem voltak artfilm-kedvelők, azoknak is érdemes megtekinteniük, hiszen nem csak Hollywood létezik a filmiparban.

Hazai bemutató: 2010. április 29.

Jim Thompson, a legendás ponyvaregény-író Killer Inside Me című könyve is hamarosan a mozivásznakra kerül. A főszereplő Lou Ford (Casey Affleck - Good Will Hunting, Jesse James meggyilkolása, Ocean's Eleven, The Last Kiss) egy átlagos sheriff-helyettes, ám amikor összehozza a sors egy prostival (Jessica Alba - Valentin nap, A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó, A kabalapasi, Sin City), előtörnek belőle az addig elfojtott perverz vágyai. Eleinte csak szado\mazo hajlamait nem képes kordában tartani (meglepett feleségét Kate Hudson - A csajok háborúja, A spanom csaja, Bolondok aranya, Én, a nő és plusz egy fő, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt - alakítja) később azonban pchihopata gyilkossá válik, akinek egyre több és több embert kell megölnie, hogy eltüntesse a nyomokat.

A Sundance Filmfesztiválon mutatták be a filmet, és bár a kritikusok imádták, őszintén szólva, én nem hiszem, hogy kasszasiker lesz. Ám mivel Jessica Alba a kedvenc színésznőim közé tartozik, nagyon remélem, hogy itthon is bemutatják a filmet.

 Bemutató: 2010. Június 8. (USA)

A 16 éven aluliaknak nem ajánlott 5 perces trailer a tovább mögött, de gondold meg, hogy megnézed -e, mert szinte az egész film történéseit megmutatják.

Sam Rockwell mellett Carey Mulligan (An Education, Brothers) lett idén nagy kedvencem, ezért is örülök a Never Let Me Go első trailerének.

A 2005-ös év egyik legjobb könyve, Kazuo Ishiguro azonos című regényéből készítették a filmet, amely a főszereplő Kathy emlékeit tárja elénk egy különös bentlakásos iskolában töltött éveiről.

Úgy tűnik remek, izgalmas relytélyekkel, sötét titkokkal teli film lesz. Alig várom, hogy a mozikba kerüljön. Máris egy újabb BAFTA -esélyes szerep Carey Mulligan-től? Bizony nem elképzelhetetlen...

Cast:

Carey Mulligan (An Education, Brothers)
Keira Knightley (Star Wars, Igazából szerelem, Karib-tenger kalózai)
Andrew Garfield (Doktor Parnssus és a képzelet birodalma)

Közzétette az Inception legújabb trailerét a Warner Bros. Korábban itt írtam a filmről, melyet a leginkább várok az éven, hiszen nem elég, hogy kedvenc rendezőm, Christopher Nolan készítette, kedvenc színészeim sora is szerepel benne: Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page, Michael Cane és Leonardo DiCaprio.

A sztori szerint Leo egy profi kémet alakít, aki milliókért szedi ki megbízottjai számára a célszemély fejéből az emlékeit, mindezt azok álmában. Utolsó küldetése azonban még különlegesebb, ezúttal ugyanis nem ellopnia kell egy emléket, hanem valahogy beleültetnie azt az áldozat elméjébe.

Hazai bemutató: 2010. július 22.

Régen imádtam a Stephen King-féle, "az egész város megőrül"-típusú thrillereket, az izgalmas trailer pedig kilóra megvett. Persze nagyot dobott rajta kedvenc filmzeném, a Donnie Darko-ból ismert Mad World (lejjebb a lejátszóban vár a dal:)

Hollywoodban remake-láz ütött ki, ez a film is egy 1973-as feldolgozása. A történet egy kisváros lakóiról szól, akik egyik napról a másikra hirtelen bekattannak, és pchihopata gyilkosokká változnak. Persze akad, akit elkerül a járvány: a seriff, állapotos felesége, annak asszisztense és a seriffhelyettes menekülését követhetjük nyomon a tébolyult városból. A kijutás azonban nem is olyan egyszerű, hiszen természetesen a hadsereg is közbeavatkozik megszokott módszerével: lezárja a várost:)

A főszerepekben Timothy Olyphant, akit nemrég láthattunk a mozikban a Pokoli édenkert-el, de ő volt (ha már Stephen King-et említettem) az Álomcsapda főszereplője, vagy a Szüzet szüntess pornószínésze. Szóval mindenféle karaktert játszott már, de legemlékezetesebb szerepe akkor is (bár nehéz felismerni:) a Hitman kopasz bérgyilkosa. Tehetséges színész, itt is jól alakít, nem vele van a gond.

De nem is a seriff feleségét alakító Radha Mitchell-el (Hasonmás, A kód, Silent Hill, A fülke). Ő is nagy rutinnal rendelkezik már, remekül el is játszotta a szerepét.

A Hallmarkon naponta 4-szer vetített Leányanya főszereplője, Danielle Panabaker játsza az asszisztensét, Joe Anderson (Derült égből szerelem, Beethoven árnyékában, Amelie) pedig a negyedik útitársat.

Igazából nem tudnám megmondani, hol csúszott el a film. Egyszerűen nem fogott meg, egy pillanatig nem izgultam, egyszer nem ijedtem meg, ez pedig egy horrornál alapkövetelmény lenne. Talán a forgatókönyv túl gyenge, talán túl sablonos szituációkat láthatunk végig. Nem tudom, de nem is húznám tovább az írást, így is sajnálom az elvesztegetett másfél órát.

Pontozásom: 3\10.

 A kis költségvetésű film (20 millió dollár) az első hétvégén kimondottan jól nyitott (16 millió dollár az első 3 nap alatt), de azóta nem túl sokan váltanak rá jegyet. 44 millió dollárt bevételt hozott az Overture Films-nek.

Bevétel:

Hazai premier: 2010. május 20.

A már említett dal, mely egyik kedvenc filmzeném:

Gery Jules - Mad World 

A hollywoodi premieren készült fotók: