Az I am Number Four előzetese és a Roswell című sorozatra emlékeztető szinopszisa igencsak felkeltette decemberben az érdeklődésemet, majd miután néhány hete a a Libri sikerlistáján köszönt vissza a Pittacus Lore írópáros sci-fi regénye, még jobban felcsigázott film. Sajnos azonban mégis az utóbbi évek egyik leggyengébb tinifilmjeként fogok rá emlékezni. És az a legszörnyűbb, hogy a elkerülhetetlen a folytatás - még ha biztosan nem is lesz akkora sikere a franchise-nak, mint a Narnia krónikáinak, a Harry Potter-nek, a Twilight-nak vagy a Gyűrűk urának - hiszen jövőre érkezik a második rész, a The Power of Six.

Hogy mi a gond az I am Number Four-ral? Például hogy elhitette a Buena Vista a becsapott mozilátogatókkal, hogy egy akciódús science fiction-re ülnek be. Mert az előzetesek után ki gondolta volna, hogy 2 db pár perces harcjelenetet tartogat a film, melyből nem is nagyon látszik semmi az operatőr kamerarángatása miatt. Hamar kiderül, hogy egy ócska, sablonos középiskolás tinifilmről van szó, aminek az egyetlen mondanivalója, hogy a gimi milyen jó hely.

De már az alaptörténet sem mentes a már jól bejáratott kliséktől. A címadó szereplő, a Negyedik (Alex Pettyfer - Beastly) első ránézésre egy átlagos középiskolás srác... Na jó, első ránézésre egy 20-as éveiben járó atléta, de már meg sem lepődünk meg, ha 6-7 évvel idősebb színészek alakítanak Hollywoodban 16 éves kisdiákokat. Szóval itt van ez a Négyes, akit valójában egy idegen bolygóról küldtek a szülei még mielőtt az épp elpusztult volna, azt mondjuk már a Superman-sztoriban sem értettem, hogy ők miért nem jöttek vele, de ne akadjunk fenn ilyeneken. Az emberfeletti képességeit természetesen épp most kezdi felfedezni (hopp, meg is van a második lopás: X-men), miközben időnként városról-városra utazgat nevelőjével (Terminator) és furcsa kis háziállatával (Szörnyecskék) mindig új alteregót felvéve, nehogy megtalálják a rossz földönkívüliek (akik teljesen úgy néznek ki, mint a Star Wars rosszfiúi). A gonosz csókák vágya amúgy az, hogy elpusztítsák a Földet, rejtély, miért nem kezdenek hozzá, ahelyett hogy a srácot üldözik éveken át. Valamiért nagyon haragudnak rá, de az alkotók nem gondolták fontosnak, hogy ettől többet tisztázzanak a nézővel.

Négyes tehát ahelyett hogy egy eldugott viskóban kuksolna - elvégre is kegyetlen gyilkosok loholnak utána - inkább beiratkozik a helyi középiskolába. A beilleszkedésre képtelen kockáshasú újdiákba természetesen ezúttal is egyből beleeik a suli bombázója (Dianna Agron - Glee), aki kivételesen ezúttal nem a pomponcsapat vezére, de naná, hogy a focicsapat kapitányának ex-e. Fel sem tűnik neki, hogy szíve választottja sziklákról ugrándozik és faágakon mászkál (Twilight), vagy hogy világít a keze.

Ritkán látni ekkora tátongó lyukakkal teli történetet vászonra vinni, bár a könyvet nem olvastam, pofátlanul más művekből összelopkodott sztorinak tűnik. A karakterek egydimenziósak, a rosszfiúk látványa végig röhögést váltott ki belőlem, a legcsekélyebb mértékig sem félelmetesek, a párbeszédekre pedig enyhe kifejezés, ha azt mondom, túl felszínesek. Nem véletlenül kevertek szinte minden jelenet után a vágók több perces Kings of Leon vagy Jimmy Eat World daltbetéteket. Timothy Olyphant is le lehet égve, ha A tébolyultak után képes egy másik ennyire pocsék filmszerepet elvállalni, de a számomra legnagyobb húzónév, Teresa Palmer (A varázslótanonc, Esti mesék, Átok) is csak a film végére fut be, hogy egy lassított jelenetben halál nyugodtan, napszemüvegben sétáljon ki egy mögötte felrobbanó épületből. Vérciki...

Pontozásom: 2\10.

Hazai premier: 2011.02.17.

A Legion (Légió) rendezőjének új, hasonló stílusúnak ígérkező filmje egy alternatív világban játszódik, ahol a vámpírok és az emberek évszázadok óta ritkítják egymást. Mikor a címszereplő unokahúgát (Phil Collins lánya alakítja: Lily Collins - The Blind Side) elrabolják az élőhalottak, a szerzetes (Paul Bettany - Légió, Az ifjú Viktória királynő, Az utazó, Egy csodálatos elme,) elhagyja a falakkal körülvett várost és vámpírvadászatba kezd. Útitársa is akad a lány barátja (Cam Gigandet - Pandorum, The Roommate, Easy A, Twilight, The Unborn) és egy papnő (Maggie Q - Dia Hard 4, Mission Impossible 3) személyében.

Május közepén mutatják be a filmet, úgy néz ki, világpremier lesz nálunk. Bár már 2010-ben elkészült, a 3D-re konvertálás miatt elhúzódtak picit a munkálatok. Éredekesség, hogy először Gerard Butler neve merült fel a főszerepre, aztán maradt a rendező a Legion-ban már bevált Bettany-nál.

Hazai premier: 2011.05.13. 

A Toy Story és a Shrek lezárása után befutott még hozzánk év végére Luc Besson (Az ötödik elem, Leon, a profi, Taxi, Elrabolva, A szállító, Wasabi,), trilógiájának utolsó része is, mely a hangzatos alcím (The War of Two Worlds) ellenére igencsak felejthetőre sikerült. Nyilván a célközönség a 6-10 éves korosztály, de egy 21. századi egészestés rajzfilmek valahogyan meg kellene próbálnia lekötni az idősebbek táborát is. Ehhez azonban nem elég egy-két Star Wars-os kikacsintgatás (spoiler: apa és fia harca)...

A látványra mindenesetre nem lehet panasz, tökéletes munka, meg is látszik, hogy közel 700-an vettek részt a rajzfilm megalkotásában. Minden aprólékosan kidolgozott, akárcsak az előző részekben, ahol a villangók parányi világát ismerhettük meg. Ezúttal azonban a mi életterünkbe csöppennek a kert mélyén élő fura teremtmények, hogy megakadályozzák az embernagyságúvá változott főgonosz, Maltazár merényletét a polgármesteri tisztségért. Ám nem kell megijedni, sikerült a népes alkotótábornak az, ami csak igen kevés CGI-csapatnak: képesek úgy összeolvasztani a valós és rajzolt karaktereket, hogy az bárkit is zavarna.

A munka gyümölcse valószínűleg ezúttal sem marad el, ha figyelembe vesszük, a tényeket, miszerint:

  8 millióan nézték az első rész tv-s vetítését Franciaországban,
  2 millió dvd-t adtak el az első két epizódból,
10 millióan nézték meg moziban.

Töretlen sikere ellenére én mégsem értékelem túlzottan a fordulatokban szűkölködő történetvezetést figyelembe véve, még ha a mögöttes tartalom az apa-fia viszony és a feltétel nélküli elfogadás is. (színesbőrű törzsfőnök - francia rendőr, a pánikbeteg anya kontaktusa az anyósával ill. a hangyával, Arthur és Darkos kapcsolata). Pláne nagy űrt hagyott szerintem a főhősök beteljesületlen románca és a hangzatos cím által beígért látványos, nagy világromboló csata. Ezért csak a 4\10-pont tőlem. És ebben a brilliáns látvány javára írt pluszpontok is benne vannak. Megmondom őszintén, ha lenne csemetém, én inkább a Tangled (Aranyhaj és a nagy gubanc) vagy a Megamind (Megaagy)-ra vinném el...

Hazai bemutató: 2010.12.23.

Gondoltátok volna, hogy a mára kultfilmmé vált 1982-es Tron létrejötte a Pong (gondolom mindenki játszott vele) névre keresztelt játéknak köszönhető? A kibertérben játszódó történet ötlete ugyanis akkor robbant ki Steven Lisberger fejéből, mikor kipróbálta az akkor még igencsak futurisztikusnak számító játékgépet. Ez még 1976-ban történt, amikor a CGI még olyan messze volt a filmvilágtól, mint mi mondjuk a repülő személyautók elterjedésétől. Éppen ezért nem is nagyon talált befektetőt, ám miután a Star Wars, a The Black Hole és az Alien című filmekben is sikerrel alkalmazták a számítógépek animációt, rábólintott a Disney a szinte elsőfilmes rendező\forgatókönyvíró újító ötletére. A végeredmény látványvilága mindenkit lenyűgözött, s bár korunkban már megmosolyogtató információ, hogy egy 2 MB memóriás számítógép 330 MB-os merevlemezén alkották meg, ma már a Pixar animációs filmgyár alapítói is bevallják, hogy a Tron-nak köszönhető, hogy meglátták a lehetőséget az új technológiában.

Mégis csaknem 30 évet kellet várnunk a folytatásra, valamiért a forradalmár Steven Lisberg sem volt képes ezidő alatt újabb maradandót alkotni, így mindenki meglepődött, mikor 2008 nyarán bejelentették, hogy folytatás készül. Sikerült megnyerniük a filmhez az első rész "főszereplőjét", az azóta Oscar-díjas színészlegendává vált Jeff Bridges-t is (az idézőjel oka, hogy az 1982-es film első órája elteltével valamilyen oknál fogva egy másik karakter, Tron válik váratlanul főhőssé) 

Mikor gyermekként VHS-en néztem az első rész, akkor nem igazán érdekelt, hogy súlyosan hiányzik a történet a filmből, teljesen lenyűgözött a máshol azelőtt még sosem látott látványvilág. 2010-re azonban már változtak a követelmények, a legpazarabb CGI-tól sem esünk hanyatt, ha sántít a történet megvalósítása. És a Tron: Legacy sztorija bizony sántít.

De most komolyan: egy város él a számítógép belsejében, melyben felhasználók játszanak diktátorokat a szintén emberi alakot öltött programok felett? Jó, bármennyire is magas labda, ebbe most nem kötök bele, hisz folytatás lévén nem sok mindenen alakíthatott a forgatókönyvíró. De ettől sokkal fájóbb gond, hogy annyira bárgyú párbeszédeket, kiforratlan karaktereket, unalmas konfliktust és megdöbbentően fantáziátlan, kiszámítható megoldás kapunk, hogy egy kiábrándító B-filmmé avanzsálódik a hét várva várt blockbustere.

A sztori szerint ezúttal Kevin Flynn, a virtuális univerzumot létrehozó programozóguru fia érkezik a kibertérbe, hogy kiszabadítsa bennrekedt apját. Ehhez egy, az alternatív világban zsarnokoskodó és hadsereget toborzó felhasználóval kell megküzdenie. Szerencsére a segítségére lesz egy bátor amazon Quorra (Olivia Wilde - Dr House, Narancsvidék, Alpha Dog) személyében, aki talán az egyetlen a központi karakterek közül, aki valamiért hitelesen beleillik a helyenként fénycsíkokkal tarkított sötét világba, nem úgy, mint mondjuk a Jedi mesterként meditálgató idősebb Flynn, a mindenbe egyből beletanuló fia, vagy a meleg klubtulajdonos. Az ott zenélő Daft Punk mondjuk kivételesen poén, de hogy az étkezőasztalon elterülő sültmalac (!!!) vagy a polcon álló Verne kötetek hogyan jutottak a virtuális világba? Nekem a szereplők öltözete sem nagyon jött be, nem értem, hogy kerülhettek ezek a dominajelmezre emlékeztető idétlen lakkruhák 13 millió dollárba.

Több száz animátor dolgozott 68 héten át a film minden egyes pixelén. Szép is lett, egyedi, de miért nem inkább a forgatókönyvet finomítgatták? Mondjuk Jeff Bridges-t tényleg jól sikerült megfiatalítaniuk az alkotóknak, teljesen hihető 30-as férfivé változtatták a 61 éves színészt. Állítólag ugyanazt a technikát alkalmazták, amit Brad Pitt-nél a Benjamin Button különös életében.

Ami még pozitív, az az első rész rendezőjének cameo-ja, nameg utalgatásokat is kapunk szépen a mostani rendező következő filmjére, a már említett szintén retro darab (1972-es) The Black Hole-ra. Remélem az majd jobban sikerül...

Merthogy számomra csalódás a film, a látvány és az év talán legjobb filmzenéi nélkül egy teljesen felesleges, unalmas, felejthető folytatás lenne. De az az igazság, hogy a Daft Punk és a 3D tényleg nagyon-nagyon sokat tett a film élvezhetőségéhezés csak így kaptam összességében egy közepes moziélményt. Pontozásom: 6\10.

Hazai premier:2010.12.16.

A los angeles-i premier fotói: 

Egy másik robotos film trailere is felkerült tegnap a netre. A Date Night (Párterápia) rendezőjének műve, Hugh Jackman (X-men, A tökéletes trükk, Van Helsing, Kate és Leopold), Kevin Durand  (Lost, Robin Hood, Legion, I am Number Four) és Evangeline Lilly (A bombák földjén, Lost) játsszák a főbb szerepeket. Az előzetes alapján valami olyasmi anyagnak tűnik, mintha a Millió dolláros bébi-ben Jackman játszaná Eastwood-ot, Hilary Swank-et pedig egy robot:)

Hazai premier: 2011.10.06.

Én itt posztolgatom tegnap este a Kill the Irishman-t, közben észre sem veszem, hogy a közzétette a Paramount a jövő év valószínűleg egyik legnagyobb blockbusterének, a Transformes 3-nak teaser-ét.

Ez a rövidke előzetes picit visszaadta a reményeimet a trilógiával kapcsolatban, remélem visszakanyarított picit Michael Bay (Armageddon, Pear Harbor, Bad Boys) az első rész hangulatához. Nyilván nem lesz azért egy kőkemény sci-fi, mégha a teaserből annak is tűnne elsőre.

Hazai premier: 2011.06.30.

Emlékeztek a Roswell című sorozatra a 90-es évek végén, melyben négy átlagosnak tűnő fiatal fedezte fel természetfeletti erejét, majd döbbentek rá, hogy nem is a Földről származnak? Akkoriban nagy sorozatjunkie voltam és faltam a részeit, így nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy hasonló témát kapott elő a Buena Vista a tarsolyából. Pláne fellelkesedtem, mikor kiszúrtam, hogy világpremier lesz hazánkban.

Kevin Durand  (Lost, Robin Hood, Legion) a fő húzónév számomra és Teresa Palmer (A varázslótanonc, Átok 2, Esti mesék) (aki korábban egyébként Russel Brand, Topher Grace és Adrien Brody barátnője is volt), de Timothy Olyphant-ra is kíváncsi vagyok, akit nemrég láthattunk a mozikban a The Crazies és a Pokoli édenkert-el, de ő volt az Álomcsapda főszereplője, vagy a Szüzet szüntess pornószínésze is. Szóval mindenféle karaktert játszott már, de legemlékezetesebb szerepe akkor is (bár nehéz felismerni:) a Hitman kopasz bérgyilkosa. A sorozatjunkiek a Glee-ből ismert Dianna Agron-t fedezhetik még fel a stáblistán, illetve a címadó főhőst alakító Alex Pettyfer-t, aki a Beastly című "remekmű"-vel fog majd befutni nálunk jövő júliusban. (máris posztolom a trailerét, vérciki movie lesz, behaltok rajta). Engem megvettek a szereplőgárdával és a sztorival is.

 Hazai premier: 2011.02.17.