Az I am Number Four előzetese és a Roswell című sorozatra emlékeztető szinopszisa igencsak felkeltette decemberben az érdeklődésemet, majd miután néhány hete a a Libri sikerlistáján köszönt vissza a Pittacus Lore írópáros sci-fi regénye, még jobban felcsigázott film. Sajnos azonban mégis az utóbbi évek egyik leggyengébb tinifilmjeként fogok rá emlékezni. És az a legszörnyűbb, hogy a elkerülhetetlen a folytatás - még ha biztosan nem is lesz akkora sikere a franchise-nak, mint a Narnia krónikáinak, a Harry Potter-nek, a Twilight-nak vagy a Gyűrűk urának - hiszen jövőre érkezik a második rész, a The Power of Six.

Hogy mi a gond az I am Number Four-ral? Például hogy elhitette a Buena Vista a becsapott mozilátogatókkal, hogy egy akciódús science fiction-re ülnek be. Mert az előzetesek után ki gondolta volna, hogy 2 db pár perces harcjelenetet tartogat a film, melyből nem is nagyon látszik semmi az operatőr kamerarángatása miatt. Hamar kiderül, hogy egy ócska, sablonos középiskolás tinifilmről van szó, aminek az egyetlen mondanivalója, hogy a gimi milyen jó hely.

De már az alaptörténet sem mentes a már jól bejáratott kliséktől. A címadó szereplő, a Negyedik (Alex Pettyfer - Beastly) első ránézésre egy átlagos középiskolás srác... Na jó, első ránézésre egy 20-as éveiben járó atléta, de már meg sem lepődünk meg, ha 6-7 évvel idősebb színészek alakítanak Hollywoodban 16 éves kisdiákokat. Szóval itt van ez a Négyes, akit valójában egy idegen bolygóról küldtek a szülei még mielőtt az épp elpusztult volna, azt mondjuk már a Superman-sztoriban sem értettem, hogy ők miért nem jöttek vele, de ne akadjunk fenn ilyeneken. Az emberfeletti képességeit természetesen épp most kezdi felfedezni (hopp, meg is van a második lopás: X-men), miközben időnként városról-városra utazgat nevelőjével (Terminator) és furcsa kis háziállatával (Szörnyecskék) mindig új alteregót felvéve, nehogy megtalálják a rossz földönkívüliek (akik teljesen úgy néznek ki, mint a Star Wars rosszfiúi). A gonosz csókák vágya amúgy az, hogy elpusztítsák a Földet, rejtély, miért nem kezdenek hozzá, ahelyett hogy a srácot üldözik éveken át. Valamiért nagyon haragudnak rá, de az alkotók nem gondolták fontosnak, hogy ettől többet tisztázzanak a nézővel.

Négyes tehát ahelyett hogy egy eldugott viskóban kuksolna - elvégre is kegyetlen gyilkosok loholnak utána - inkább beiratkozik a helyi középiskolába. A beilleszkedésre képtelen kockáshasú újdiákba természetesen ezúttal is egyből beleeik a suli bombázója (Dianna Agron - Glee), aki kivételesen ezúttal nem a pomponcsapat vezére, de naná, hogy a focicsapat kapitányának ex-e. Fel sem tűnik neki, hogy szíve választottja sziklákról ugrándozik és faágakon mászkál (Twilight), vagy hogy világít a keze.

Ritkán látni ekkora tátongó lyukakkal teli történetet vászonra vinni, bár a könyvet nem olvastam, pofátlanul más művekből összelopkodott sztorinak tűnik. A karakterek egydimenziósak, a rosszfiúk látványa végig röhögést váltott ki belőlem, a legcsekélyebb mértékig sem félelmetesek, a párbeszédekre pedig enyhe kifejezés, ha azt mondom, túl felszínesek. Nem véletlenül kevertek szinte minden jelenet után a vágók több perces Kings of Leon vagy Jimmy Eat World daltbetéteket. Timothy Olyphant is le lehet égve, ha A tébolyultak után képes egy másik ennyire pocsék filmszerepet elvállalni, de a számomra legnagyobb húzónév, Teresa Palmer (A varázslótanonc, Esti mesék, Átok) is csak a film végére fut be, hogy egy lassított jelenetben halál nyugodtan, napszemüvegben sétáljon ki egy mögötte felrobbanó épületből. Vérciki...

Pontozásom: 2\10.

Hazai premier: 2011.02.17.

Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia): Nem vártam sokat ettől a kis költségvetésű animációtól, a Touchstone-nak amúgy sincsen nagy tapasztalata a rajzfilmek terén. Túl rózsaszín az egész, a karakterek cseppet sem szerethetőek (a flamingót és a gombát leszámítva), humort pedig szinte alig kapunk. 3\10.

True Grit (A félszemű): A 3. évezred eddigi legjobb westernét alkották meg a Coen bratyók. Annyira aprólékosan kidolgozott párbeszédeket kapunk, hogy pillanatok alatt a vadnyugaton érezzük magunkat. Jeff Bridges brillírozik az ilyen morcos, öregember szerepekben, ha tavaly nem kapott volna Oscar-t, akkor megkapta volna idén. De sokkal megdöbbentőbb Hailee Steinfeld parádés alakítása, az állam leesett. 10\10.

The Fighter (A harcos): az év eddigi legnagyobb csalódása számomra. A poszteren az állt, hogy a legjobb ökölvívós film a Rocky óta. Könnyelmű kijelentés volt ez a Paramount Pictures-től. Bár a bunyók tényleg remekül megkoreografáltak, én túl rövidnek találam őket. De a legnagyobb gondom a karakterek ábrázolásával volt. A család női tagjait mintha a Jerry Springer show-ból szedték volna össze, nekem sosem jöttek be az ilyen "hajtépős-cirkuszolós" szerepek. Én úgy gondolom, Christian Bale-nek is kár volt ennyire átszellemülnie Dicky Eklund megformálásáért, mert egyáltalán nem mutatja be a film, hogyan küzd a drogfüggőségével. Csak annyit látunk, hogy néha kiugrik az ablakon, nehogy betépve lássa az anyja. Amy Adams viszont kimondottan tetszett, talán az volt a legérdekesebb a filmben, hogyan segít kitörni a bokszolónak a működésképtelen családja karmai közül. 4\10.

The Dilemma (A dilemma): Rég láttam ennyi pénzből (70 millió dollár!!!) ilyen lapos filmet összehozni. Eleve hiteltelen Kevin James egy fejlesztőmérnök szerepében, pláne a hős szerelmes Channig Tatum, Vince Vaughn mindent túlbonyolítós karaktere pedig 3-4 filmmel ezelőtt kifáradt már, seperc alatt ellopja róluk a figyelmet Winona Ryder és Jennifer Connelly. De a legnagyobb gond szerintem, hogy az alkotók sem tudták eldönteni, drámát vagy vígjátékot írjanak és így igazából egyik sem jött össze. 3\10. 

Végre leadták a nyár egyik (ha nem) legnagyobb blockbusterének első trailerét, ami elég ütősre sikeredett.

Az egyik legrégebbi képregényhőst Chris Evans (Scott Pilgrim a világ ellen, The Losers, Fantasztikus Négyes, Kegyetlen faj) alakítja majd, az ellenfelét, Red Skull-t Hugo Weaving (Farkasember, Mátrix, V mint vérbosszú, A gyűrűk ura) játssza, de Stanley Tucci (Díva, Komfortos mennyország, Könnyű nőcske, Terminál), Tommy Lee Jones (Men in Black, Űrcowboyok, Nem vénnek való vidék, A szökevény, Elah völgyében) és Dominic Cooper (Tamara Drewe, Egy lányról, Mamma Mia) is látható majd a filmben. 

Hazai premier: 2011.08.04.

Bár elég sok negatív véleményt olvastam külföldi kritikusoktól a filmről, mégsem rágódtam egy percig sem, hogy érdemes -e megnézni, hiszen Paul Haggis neve a poszteren egyértelműen meggyőzött. Neki köszönhetem ugyanis több kedvenc filmemet is (Millió dolláros baby- forgatókönyv, Ütközések - rendezés). Még szerencse, hisz pozitív meglepetést okozott számomra az adaptált történet megvalósítása, a 2008-as Diane Kruger (Mr. Nobody, Becstelen Brigantyk, A nemzet aranya, Trója)  szereplésű Pour Elle című dráma remake-je klasszikusokkal jobbra sikerült, mint az eredeti. De már a címek is mutatják a két film különbségeit: míg a francia produkcióban az érzelmeken  a hagsúly, a történet lelki oldalát közelíti meg, addig Haggis pörgősebb alkotása főleg az időhiányról és a sürgetett cselekvésről szól.

A közelmúltban elég rossz szerepeket elvállaló Russell Crowe (Robin Hood, Börtönvonat Yumába, Egy csodálatos elme, Gladiátor, Hazugságok hálójában) ugyanis egy olyan főiskolai tanárt alakít, akinek egyik pillanatról a másikra fordul a feje tetejére az élete: rendőrök hada ront be egy megszokottan induló reggelen az ajtaján és hurcolják el bilincse verve feleségét (Elizabeth Banks - Hívatlan vendég, Zack és Miri pornót forgat, Mindenképen talán, 40 éves szűz, Pókember 2). A vád: főnöke meggyilkolása.

A gond pedig az, hogy minden bizonyíték a nő ellen mutat, nincs az a bíróság, amely felmentené. 20 év fegyházra ítélik, majd miután a fellebbezést is elutasítják, öngyilkosságot próbál elkövetni a reményvesztett nő. A feleségében feltétel nélkül bízó férj ekkor úgy dönt, minden energiáját összeszedi és ha törvényes úton nem sikerült kihoznia a rács mögül összetört párját, akkor majd megpróbálja kiszabadítani.

A rendező fittyet hány a krimik követelményeire, cseppnyi információt sem kapunk a feleség ártatlanságáról vagy bűnösségéről, a nézőre bízva, hogy mit gondol róla. Más filmnek a felét kitenné a bírósági tárgyalás vagy az esküdtszék döntésének drámai bejelentése (lásd. Conviction, Michael Clayton, Erin Brockovich, Hart háborúja, Philadelphia) de Haggis nem ezekkel a sokat látott pillanatokkal akar katarzist kelteni a nézőben. Sokkal inkább azon a hangsúly, hogy hogyan válik a kétségbeesett, megtört férfiből mindenre elszánt bűnöző. És bár néhol azért kissé hihetetlen képességekkel is gazdagodik főhősünk ezen útja alatt, tudjuk le egy legyintéssel a dolgot. Ne akadjunk le, ha sikerül egy teniszlabdával kinyitnia egy autózárat, vagy fekvő helyzetből eltalálnia valakit lövész gyakorlat nélkül is. Miért ne lehetne szerencséje? Biztosan mindenki tapasztalta már magán, hogy stresszhelyzetben sokkal jobban teljesít az adrenalin hatására.

Az egyetlen dolog talán ami nem tetszett a filmben, az a túl sok cameo. Nem is tudom, valamiért számomra mindig zavaró, ha csak pár jelentéktelen mondatot kap egy-egy nagyobb sztár egy produkcióban. Itt most Brian Dennehy, Liam Neeson (The A-Team, After Life, Clash of the Titans, Batman, Az átok, Schindler listája, Narnia krónikái) és Olivia Wilde - Tron: Legacy, Dr House, Narancsvidék, Alpha Dog) szerepére gondolok, hiszen az ő pár percnyi jelenlétük is elég, hogy ellopják egy picit a figyelmet a főszereplőkről, aztán utána hiányérzetünk marad a kibontatlan karakterük miatt.

Sokan azzal bírálták a filmet, hogy megtanítja, hogyan kell megszökni egy börtönből. Nos azért ez nem teljesen igaz. De ennek ellenére egy roppant profin összerakott, az első percétől az utolsóig izgalmas akció-krimit kapunk, természetesen a Paul Haggis-től megszokott lelassított, vonóhangszeres drámai betéteivel. Simán 9\10. Nagyon erős filmekkel kezdődik az év, ha ez így folytatódik, nem lesz panasz...

Hazai bemutató: 2011.01.20.

Akkora sikert sajnos nem aratott a film a mozikban, mint amekkorára számítottam a húzónevek miatt, 51 millió dollár bevételt hozott a Lionsgate-nek. (30 millió dollárból forgatták)

A new york-i premier fotói:

Dwayne "The Rock" Johnson legújabb filmje, a Faster egy három résztvevős, izgalmas hajsza a bosszúszomjas főhős és az őt üldöző sorozatgyilkos és zsaru között.

Főhősünk, Driver egy bankrablás egyik közreműködője volt, csapatával (köztük fivérével is) azonban rögvest leszámolt egy konkurens banda, amint sikeresen véghezvitték a lopást. Ugyan ő is egy golyóval a fejében végezte, halottnak is nyilvánították, valahogyan mégis sikerült feltámadnia, hogy aztán felépülését követően rögtön csattanjon is a csuklóján a bilincs. 10 évet töltött a rács mögött, amint szabadul, leporolja izomautóját (1971-es Chevy SS) és azonnal véres leszámolásba kezd.

Dwayne Johnsonra bizony nagyon ráfért már egy tökös film, az utóbbi időben (Fogtündér, Boszorkány-hegy, Zsenikém, Pancser Police) többnyire inkább saját maga karakterének a paródiáját vitte a vászonra, de most végre az akcióőrültek is azt kapják, ami az egykori pankrátortól várható. A korábban több filmben is partenere, Carla Gugino (Watchmen, Sucker Punch, Every Day, Éjszaka a múzeumban, A túlvilág szülötte, Sin City) is hozza a dolgát, akárcsak a nyugdíj előtt álló, narkós zsarut alakító Billy Bob Thornton (Tapló Télapó, Anyámon a tanárom, Sasszem, Szimpla ügy), a sorozatfanok pedig még a Dexter Debrah-ját, Jennifer Carpenter-t is felfedezhetik egy jelenetben. Csak a fogpasztareklám mosolyú, idegesítő brit akcentussal beszélő sorozatgyilkos (Oliver Jackson-Cohen) nem illik a képbe, de azért az ő karakterének is köszönhetünk pár egész jó jelenetet és itt nem csak azokra gondolok, mikor egyik kedvenc színésznőmmel, Maggie Grace-el (Elrabolva, Lost, A köd, Malőr Csodadországban) játszik.

A Faster lényegében egy remek, modern köntösbe átültetett sivatagi leszámolós spagetti-western. Személy szerint nekem nagyon hiányzott már eme klasszikus filmes műfaj a vetítőtermekből, így nekem simán megért egy 9\10-es moziélényt.

 Hazai bemutató: 2011. január 27.

A tavaly a The Back-up plan (Ilyen a formám)-al újraindított CBS Films eddig 25 millió dollár bevételt könyvelhetett el a 24 millióból forgatott filmnek köszönhetően.

A hollywood-i premier vörösszőnyeges fotói:

A Legion (Légió) rendezőjének új, hasonló stílusúnak ígérkező filmje egy alternatív világban játszódik, ahol a vámpírok és az emberek évszázadok óta ritkítják egymást. Mikor a címszereplő unokahúgát (Phil Collins lánya alakítja: Lily Collins - The Blind Side) elrabolják az élőhalottak, a szerzetes (Paul Bettany - Légió, Az ifjú Viktória királynő, Az utazó, Egy csodálatos elme,) elhagyja a falakkal körülvett várost és vámpírvadászatba kezd. Útitársa is akad a lány barátja (Cam Gigandet - Pandorum, The Roommate, Easy A, Twilight, The Unborn) és egy papnő (Maggie Q - Dia Hard 4, Mission Impossible 3) személyében.

Május közepén mutatják be a filmet, úgy néz ki, világpremier lesz nálunk. Bár már 2010-ben elkészült, a 3D-re konvertálás miatt elhúzódtak picit a munkálatok. Éredekesség, hogy először Gerard Butler neve merült fel a főszerepre, aztán maradt a rendező a Legion-ban már bevált Bettany-nál.

Hazai premier: 2011.05.13.