Talán kevesen gondolnák, hogy az első zombit Lugosi Béla formálta meg a filmvásznakon az 1932-es White Zombie című filmben. Azóta vírusként szaporodnak az élőhalottakról szóló horrorok, úgy tűnik, megunhatatlan a hullák feltámasztásának témája a forgatókönyvírók körében.

Gondolom mindenkinek megvannak a kedvenc darabjai a mára már szinte külön filmes műfajnak tekinthető kategórián belül, nekem a Legenda vagyok, a Holtak hajnala, a 28 nappal később és a Haláli hullák hajnala a favoritjaim, de Peter Jackson is rendezett fiatal korában jónéhány remek B-filmet, mind pl. a Dead Alive (Hullajó).

A Resident Evil franchise-nak azonban nem igazán vagyok a rajongója. Bár az első rész még viszonylag tetszett is, a folytatásokat megdöbbentően rossznak találtam, akármennyire is szurkoltam, hogy nézhető film legyen.

Az egyre röhejesebb történet ezúttal is időrendben folytatódik, noha túlélte a T-vírust és az apokalipszist is a sorozat főhőse, Alice (Milla Jovovich), még mindig keresi a módját a világpusztulásról tehető Umbrella vállalat lemészárlására. Ez félig-meddig meg is történik, majd túlélők után kutatva tér a szinte földig rombolt Los Angeles-be. Így kerül egy többezres zombitömeg által ostromlott börtönbe egy maréknyi túlélő mellé, ahol a legszigorúbban őrzött rabot (röhögni fogtok) Wentworth Miller alakítja. Még szánalmasabb, hogy a poént leszámítva más jelentősége nem nagyon van a dolognak, hisz a karakter kiszabadítását követően nem sok mindent csinál. Egy másik sorozatsztárral, Ali Larter-rel (Hősök) is próbálták erősíteni a filmet, sokat azonban ő sem tudott javítani. 

Mert hogy már rögvest az első percekben lezajló harcjelenet is komolytalan a vérciki főgonosz (Shawn Roberts) ellen, ami annyira lesokkolt, hogy egyből lerombolódtak a reményeim, hogy egy agykikapcsolós, remek kis zúzós b-filmet fogok látni. Már az első jelenetben megpróbálnak egy Mátrix-koppintásos csatát ledugni a torkunkon. A baj csak az, hogy a Watchowski testvérek kultfilmje már több mint 10 éves... Ennyit kellett várni, hogy Paul W.S. Anderson-ék képesek legyenek lemásolni?

De talán még ettől is nagyobb gond  a logikátlan, primitív forgatókönyv. Ám szerencsére túl kevés a játékidő (100 perc), hogy túlságosan fárasztóvá váljon az épkézláb történet hiánya, a vizuális hatások pedig szinte teljesen  elvonják a figyelmet a kiszámítható, harmatgyenge cselekményről.

Mert hogy a speciális effektek rendkívül impozánsak, a plusz dimenzió most tényleg plusz dimenzió, mindennek van mélysége, talán a legjobban használták ki a 3D által nyújtott előnyöket idén. Persze a vége felé már kicsit idegesítő, hogy emiatt minden harcjelenetet minimum a felére lassítottak, illetve a felénk repülő tárgyak is fárasztóak egy idő után, de tény, hogy nem csak ilyen előtérből és háttér-ből álló két réteget kapunk a szemünk elé, mint mondjuk a Clash of the Titans-ban.

Szóval egyik felem azt mondja, fejezzék már be ezt a pc-játékot alázó, B-filmnek is gyenge franchise-t, ám a másik felem viszont hálás a pazar látványért. Csakis emiatt nem értékelem sokkal kevesebbre: 4\10. Akit érdekel, annak felhívom a figyelmét, hogy ez most mindenképp moziban, 3D-ben nézős film, otthoni tv-n dvd-ről semmit nem ér.

 Hazai premier: 2010.09.10.

Tokióban tartották a film világpremierjét, a díszbemutatón a várandós Ali Larter is tiszteletét tette a fotósok nagy örömére:

Mikor a Sony Pictures bejelentette, hogy újraindítja az 1984-es Karate kölyök című trilógiát, azt gondoltam, nagy bukta lesz. Még jobban ráncoltam a homlokom, mikor megláttam az első forgatási képeket, melyeken a főszereplő, Will Smiths fia és Jackie Chan volt látható, hisz a srác túlságosan aprónak és fiatalkának tűnt a szerephez, a vérciki The Spy next Door megnézése után pedig megfogadtam, hogy nem nézek több Jackie Chan filmet. Aztán jött Justin Bieber Never Say Never című, még kínosabb videoklipje a filmhez, amiben a vézna Jaden Smiths is rappelt gyilkosan komoly ábrázattal egy részt... Nagyon gáz volt. Vagy legalábbis én annak gondoltam...  

Ehhez képest a tengerentúlon már 175 millió dollár bevételnél tart a film, így a 8. legjobban jövedelmező alkotás idén. Úgy tűnik ezt most nagyon benéztem...

Látva a tengerentúli sikereket adtam egy esélyt a filmnek és a legnagyobb megdöbbenéssel vettem észre magamon, hogy teljesen leköt a sztorija. Még hogy leköt? Mind a 140 percét élveztem...

Remake, vagy ahogy mostanában franchise-ok esetében divatos mondani, reboot lévén a sztori szinte ugyanaz, mint az eredeti Karate Kid-ben: egy amerikai srác költözik Kínába, ahol elég komoly összetűzésbe kerül a helyi kemény srácokkal. Az affér eredménye, hogy kihívják a harcművészetekben abszolút járatlan főszereplőt egy legális megmérettetésre, a közelgő karateversenyre. Egy harcmester szíve azonban megesik a győzelemre abszolút esélytelennek tűnő fiún és megtanítja hogyan védje meg magát a tornán. A kiképzés azonban annyira jól sikerül, hogy a végső győzelemért is nagy sansszal indul a viadalon.

Jaden Smiths nagyon ügyes, nem semmi, amilyen mutatványokat megcsinál a filmben, Jackie Chan-re pedig nagyon ráfért már egy komolyabb szerep, ami nem bohóckodásból áll és nagyon jól is áll neki a mester karaktere.

Külön kiemelném az operatőr munkáját, remekül visszaadják a fényképezései Kína varázslatos világát.

Azt ezért nem mondom, hogy a hónap filmje, de sokkal unalmasabbra számítottam és azon ritka kivételek közé tartozik, amikor a remake jobbra sikerült az eredetinél. Egy 6\10-et bőven megér.

 Hazai premier: 2010.09.02.

A los angeles-i premier fotói:

Mikor láttam, hogy a botrányosan rossz Doomsday rendezője készítette a filmet, egyből letettem róla, hogy megnézzem. Ám csak-csak érdekelni kezdett a trailerekben látható vérmennyiségeknek köszönhetően, a főszereplő Michael Fassbender alakítása is egész jó volt az Éhség és a Fish Tank-ben, aztán kedvenc modellemet, Olga Kurylenko-t is felfedeztem a stáblistán, ráadásul kardozós filmekből sem sok készült idén, így adtam a neki egy esélyt és azt kell, hogy mondjam, pozitívan csalódtam.

A történet egy eltűnt római seregről szól, a kilencedik légióról, akik sorsa máig kérdéses. A film szerint a Nagy-Britanniában harcoló piktek áldozatai lettek, az előlük való menekülésüket és gyötrelmeiket láthatjuk, míg egyre csak fogynak-fogynak embereik.

Akár úgy is felfoghatjuk a filmet, mintha fricskát mutatna az Arthur királynak, a Robin Hoodnak, a Rettenthetetlennek és az összes ó-és középkorban játszódó nagy költségvetésű hollywood-i alkotásnak, a Centurionból ugyanis teljesen kivágták az unalmas részeket, itt nem látjuk a hercegek és királyok civakodását, a földművesek és parasztok ellenkezéseit, az uralkodók harcát a kereskedelemmel és az adókkal, semmi olyan unalmas rész, amely az előbb említett sikerfilmek játékidejének felét kitették. Ezeket az ezerszer látott köröket elfelejtheti, aki beül a moziba, az elejétől a végéig pörgős, gyors iramú akciót kapunk a jegyünkért.

A szereplők sem olyan nagyképűek, parancsolók, mogorvák, mint a 300-ban vagy a Gladiátorban, Michael Fassbender és társai csendes, higgadt, de magabiztos gyilkosokat alakítanak. A korábban inkább csak eyecandyként tetszelgő Olga Kurylenko (A quantum csendje, Max Payne, Hitman) pedig az egyik legjobb női gonosz karakter, még ha nincs is szövege, olyan hatásosan alattomos és fenyegető a jelenléte mindvégig, mint senkinek az elmúlt években. Persze lehet hogy csak elfogult vagyok, az ukrán hölgy évek óta a kedvenc modellem, mert igazi átváltozóművésznek tartom. (Itt egy kis szösszenet a hölgy eddigi munkáiból, ha valaki megkérdőjelezné, hogy ő korunk legsokoldalúbb női modellje.)

Na de visszatérve a filmhez, a Centurionban inkább a vágott torkokból literszámra fröccsenő véren a hangsúly, mint  a karakterfejlődéseken vagy a párbeszédeken, de nincs is ezzel gond, a hófödte Skócia kékes tájain és a szürkés, ködös hegyvonulatain jól mutatnak a kontrasztot képező piros tócsák. A gond talán csak az, hogy annyira barbár minden szereplő, hogy a végén már-már nem is érdekel minkek, éppen kinek vágják ketté a fejét.

De a Robin Hood-nál még így is ezerszer jobb film, pedig tizedannyi pénz se kellett a leforgatásához. Míg Ridley Scott rendelkezésére 200 millió dollár állt, addig a Centurion alig 12-ből készült. Na ez a nem mindegy! Ezek után simán megérdemel 8\10-et.

Hazai premier: 2010.08.26.

AvP-fan lévén lelkesedéssel olvasok hónapok óta minden fellelhető cikket az új Predator filmmel kapcsolatban. A filmrajongóknak egyértelműen kötelező darab, már csak azért is, mert a magyar származású Antal Nimród a rendezője, akitől nem is oly rég láthattuk A szállítmány-t, korábban pedig az Elhagyott szobával és a Kontroll-al szerzett elismerést.

A horrorsorozat első filmje, a legendás Predator 1987-ben készült Arnold Schwarzenegger főszereplésével, utána Danny Glover-rel és Adam Baldwin-nal a Ragadozó 2, majd  Az Alien vs. Predator pc-játék sikerén felbuzdulva 20th Century Fox 2 azonos című sci-fiben eresztette egymásnak a legendás űrlényeket.  A legújabb darab producere Robert Rodriguez (Grindhouse, Sin City, Kémkölykök, Alkonyattól pirkadatig, Négy szoba), a főbb szerepekben Topher Grace (Valentin-nap, Pókember 3) Laurence Fishburne (A szállítmány, 21 - Las Vegas ostroma, Mátrix, Apokalipszis most) Adrien Brody (Szélhámos fivérek, A falu, A zongorista) és Danny Trejo (Grindhouse, Alkonyattól pirkadatig, Anakonda, Desperado, Xxx).

Adrien Brody akcióhősként? Tudom mire gondolsz, én is összeráncoltam a homlokom, mikor meghallottam a főszereplő kilétét, ám a fickó annyira kigyúrta magát a szerepre, hogy teljesen hitelesen adja elő a vérprofi kommandós szerepét. Az ő ébredésével kezdődik a hátborzongató film, egy dzsungel közepén találja magát, nem emlékezve, hogyan került oda. A történet szerint egy embercsoport köt ki pechükre a ragadozók bolygóján, ahol a már megszokott vadászok mellett mindenféle idegen faj tizedeli őket, persze nem cél nélkül. Gyilkosok, zsoldosok, gengsztereket kerülnek az idegen bolygóra, (csupa olyan arc, akik nélkül talán jobb is a föld lét), hogy rajtuk teszteljék a Predatorok legújabb fegyvereiket és harci stratégiáikat. Csupa aljas katona, akiken azonban egyből megesik a néző szíve, hiszen itt ők válnak áldozattá. Erre ők is hamar rájönnek, és bár eleinte egymás torkának esnek, a halálfélelem és a túlélési ösztön összetoborozza a csapatot.

Ha visszagondolunk, milyen sci-fi-horrorok voltak idén a mozikban (Rémálom az Elm utcában, Tébolyultak, Légió, A vámpírok kora, Pandorum) akkor beláthatjuk, hogy Antal Nimród alkotása műfaján belül a legjobb a 2010-es felhozatalban. De én a legendás Ragadozók-széria legerősebb darabjának is tartom, noha eléggé rétegfilm, aki nem olvasott egyetlen Predator könyvet sem, vagy egy filmet sem látott, az nem feltétlenül fogja elsőre szeretni. De könnyen lehet, hogy azt is beszippantja a bolygó vérfagyasztó világa, melyet alig 40 millió dollárból építettek fel az alkotók. Hihetetlen!

Csak gratulálni tudok hozzá a rendezőnek!

Pontozásom: 8\10.

Hazai bemutató: 2010.08.19.

Mindig lelombozza az érdeklődésemet, ha egy akciófilm főhősét az "ő a legjobb emberünk" vagy "ő a legjobban kiképzett kém" jelzőkkel illetnek, hiszen ez azt jelenti, hogy a filmben a legvalószínűtlenebb helyzetekből is lazán kijut majd és hogy a fizikai törvényeknek ellentmondó akrobata mutatványaival ver szét majd mindenkit.

Az Angelina Jolie által megformált Salt ügynök  sajnos már annyira profi, annyira túlképzett kém, hogy akár egy poroltóból és egy székből is képes fél perc alatt fegyvert barkácsolni, amivel 20 kommandóst is leteper, mindezt persze egykedvű lazasággal. Az unott arc talán még enyhe kifejezés is, teljesen jellemtelenül testesíti meg Angelina Jolie a kettősügynököt, aki hol úgy tűnik, az amerikaiak, hol úgy, hogy az oroszok oldalán dolgozik. Persze gondolom azért olyan tárgytalan a karakter, azért nem mutat az énjéből semmit, hogy mi nézők se tudjuk kilogikázni, melyik oldalon állhat, így fennmaradjon az érdeklődésünk a film végéig, hisz azon nem nagyon kell izgulnunk, hogy a haja szála is görbülhet. A gond csak az, hogy így, hogy semmit nem ismerünk meg a karakter jelleméből, engem speciel rohadtul nem izgatott, ki is Salt ügynök valójában...

Az akciójelenet közé sem tudtak az alkotók semmi újat csempészni, már meg sem tudnám számolni, hány akciófilmben láttam már, hogy a sarokba szorított főhős a mélybe veti magát egy elég magas hídról és egy teherautón landol. Kicsit sem elcsépelt jelenet már, á dehogy.

Nem is tudom miért gondoltam, hogy a Salt ügynök remek moziélmény lesz, az alig 50 kilós Angelina Jolie már a Tomb Raider-ben sem volt hiteles akcióhős, nemhogy a Mr és Ms Smith-ben vagy a vérciki Wanted-ben. Hiába tartom remek színésznőnek, (főleg Eastwood-mester Elcserélt életek c. műve óta) remélem több ilyen jellegű filmekben már nem vállat többet szerepet.

Pontozásom: 5\10, merthogy egy közepes B-filmnek azért elmegy, ha kikapcsolja az ember az agyát, csak az a gond, hogy amíg a Knight and Day (Kéjjel-nappal)-nél vagy a The A-Team (A szupercsapat) esetében ez működött, hiszen azokban a filmekben a látottakat poénosan, lazán tálalták, addig itt véresen komolyan gondolták a hihetetlen, inkább viccesen ható, elcsépelt akciójeleneteket.

 Bemutató: 2010.08.12.

A los angeles-i premier vörösszőnyeges fotói:

Eddig nem tulajdonítottam túl sok figyelmet ennek a filmenk, ám most szúrtam ki, hogy hazánkban is bemutatják november utolsó hetén. Esélye sincs sok a Killers és a Devil mellett szerintem amúgy, de majd meglátjuk. Azt mindenesetre tudjuk, hogy Tony Scott még veteránként is képes pörgős akciókat összehozni, a színészgárdával sincs különösebb gondom,  Denzel Washington-tól a The Book of Eli (Éli könyve)-t leszámítva nem nagyon láttam még rossz filmet, Chris Pine-t is bírtam a Star Trek-ben, Rosario Dawson (Percy Jackson)  miatt pedig pláne nézős lenne, de valamiért nem fogott meg a trailer. Most akkor komolyan egy fékezhetetlen vonatról fog szólni? Ne mááár... 

Hazai premier: 2010.11.25.

Viszonylag nézhető kalandfilm-vígjáték A nemzet aranya franchise alkotóitól, melyben Nicolas Cage által játszott varázsló próbálja bevezetni a misztikum világába a szkeptikus utódát (Jay Baruchel - She's out of my League), aki pillanatok alatt a jó és rossz közötti világmegváltó csatározásban találja magát, mégha nincs is túl sok kedve a dologhoz. De hát mi mást is tehetne a kiválasztott a beletörődésen kívül, ha egyszer az ő testében csörgedezik a nagy mágus, Merlin vére.

Történt ugyanis valamikor réges-rég, hogy a főgonosz valahogy kinyírta a legendás varázslót, majd rögvest a világ elpusztításához látott volna (bár azt sosem értettem a kalandfilmekben, hogy az mire jó nekik, mihez lehet kezdeni egy leigázott világgal?:), ha Monica Bellucci magába nem szívta volna... Ha sikerül félretenni a pajzán gondolatokat, akkor ezt valahogy úgy képzeljük el, hogy kiszívta a gonosz lelkét a testéből, majd letüdőzte:) De hogy ne vegye át felette belülről az uralmat, Nic Cage egy matrjoska babába zárva hibernálta.

Ezután keresni kezdte azt a fiút, aki a legenda szerint Merlin képességeivel bír és talán képes lehet legyőzni a főrossz arcot. Teltek-múltak az évszázadok, közben több rosszfiút is a babába zárt, mígnem rátalált az "új Harry Potter"-ünkre, akinek fél perc alatt sikerül szerezni magának elég ellenséget ahhoz, hogy mielőbb meg kelljen tanulnia védenie magát.

Innentől kezdve beindul a tanítgatás, míg mindenki a matrjoska babára hajt, ki a gonoszt, ki Monica Bellucci-t akarja kiszabadítani belőle, attól függően, hogy a jó vagy a sötét oldalon áll. Elég túlbonyolított tehát a sztori, ezért is a jópár pont a hiánya a tízestől a pontozásomon, de viccek azért akadnak bőven és a látvány is egész jó.

Jay Beruchel (a She's out of my League után) megintcsak hozza a béna, de szerethető srác szerepét, akinek újra egy szuperszexi blondie (ezúttal Alice Eve helyett Teresa Palmer) álmai vágya, és talán esélye is lenne egy randira, ha nem folyton a világ megmentésére kellene készülnie. (A színészhölgyet eddig Az átok 2-ben és az Adam Sandleres Bedtime Stories-ban láthattuk, korábban egyébként Russel Brand, Topher Grace és Adrien Brody barátnője is volt.)

Palmer kisasszony mellett a film másik eyecandy-je a már említett Monica Bellucci, akitől érdekes módon ezúttal egy ágyjelenetet sem látunk, de a fenékmutogatás elmaradása nem jelenti feltétlenül a színészi képességie régóta várt megcsillogtatását, ugyanis nem több néhány szónál a szerepe.

Annál jobb Nicolas Cage és Alfred Molina (Egy lányról, Prince of Persia, A Da Vinci-kód, Azonosság, Pókember 2, A rózsaszín párduc 2), lazán elviszik a hátukon a filmet. Előbbi színészt eddig nem igazán bírtam, ám az éven megkedveltette velem magát, ugyanis kegyetlen nagyot produkált a Bad Lieutenant-ban és a Kick\Ass-ben is nagyon jó volt. De Molina több, mint 100 filmes rutinja is látszik minden egyes arcmozdulatán.

Éppen ezért mondhatom, hogy a közepestől számomra azért jóval nézhetőbb nyári filmet hozott össze Jerry Bruckheimer és csapata, talán a történet egy fokkal gyengébb, mint előző produkciójuk, a Prince of Persia-é, de ugyanolyan szórakoztató és könnyed nyári alkotás. Pontozásom: 6\10.

 Hazai premier: 2010.08.05.

A new york-i premier vörösszőnyeges fotói: